Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-25 / 20. szám
4 »ÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1993. január 25. Visszapillantó Mit csinál, ha befagy a tó? Csalóka az időjárás. A ködös, zúzmarás napokat egyik pillanatról a másikra tavaszi ragyogás váltja. Arra a kérdésre kerestünk egy téli vasárnap délelőtt a választ a megyeszékhelyhez közeli Szálkán, hogy ki, mit csinál, ha befagy a tó? A városi polgármester Kocsis Imre Antal, Szek- szárd város polgármestere családjával, feleségével és kislányával érkezett a jégre: — Két nap eredménye, hogy feleségemet rábírtam, jöjjünk ki Szálkára - kezdi Kocsis Imre Antal. Nyáron gyakran megfordulunk ebben a faluban. Régóta mondogatom, hogy valamikor Szálkán szeretnék letelepedni. Ez akkor lesz, ha majd a családomat is sikerül meggyőznöm, hogy Szálka az egyetlen hely, ahol nyugodtan lehet élni ebben az országban. A mai programunkat is a kislányunk határozta meg. Ő azt mondta, csúszdázni menjünk Szálkára. Nem ismerte a csúszdázás és csúszkálás közötti különbséget. Ma tudja, mi az. — Ha nem ide jönnek, ha nincs jég, mivel töltötte volna a vasárnapot? — Egy-két hónapja határoztam el, hogy a hétvégékre nem engedek magamnak semmilyen programot szervezni a családon kívül. Ilyenkor a vasárnap délelőttöm úgy telik, hogy a délelőtti református istentisztelet után a vasárnapi ebédkészítéshez látok. Ezt még mindig örömmel csinálom. A délután a családé. — A falu városhoz való közelsége játszhat-e a jövőben meghatározó szerepet? — Szerencsére még Szek- szárd nem ismerte fel ezt a közelséget, de nincs messze az idő, amikor sok városi költözik ide. Magam is készülök erre a nyugalmat árasztó helyre. A testnevelő Móra Zoltán, a Tolna Megyei Sportigazgatóság vezetője a program kezdésekor már Szálkán volt: — Kíváncsi voltam, milyen korú emberek érdeklődnek a téli sport iránt - mondja kicsit pihegve, egy gyorskorcsolya „kör" után. — Van-e valamilyen ötlete, ami erről a jégről jutott eszébe? — Nem gondoltam, hogy ilyen szép számban jönnek ide emberek. Ez a megjelenés alapja lehet annak, hogy szervezettebb formában adjunk módot, hogy a téli sportok szerelmesei hódolhassanak szenvedélyüknek. Tolna megyében nincsenek olyan hegyek, amelyek síelésre, szánkózásra kínálnának lehetőséget. Vannak viszont tavak. Ezeket sokkal ésszerűbben kellene hasznosítani a téli időszakban is. Gyakran eszembe jut, hogy tanulmányaim során Hollandiában voltam csatorna gyorskorcsolyázó kiránduláson. Ezeket nálunk is meg lehetne honosítani, hiszen a megyének bőséggel vannak ilyen vizei. A három testvér Szálkán a Petőfi utcában lakik Janó Eszter, Janó Péter és Janó Annamária. Három éve kaptak először korcsolyát, amikor a tó jege olyan minőségű lett, hogy szabadon használhatták. — Tudtam görkorcsolyázni- mondja Eszter -, ezért is vett anyu jégkorcsolyát. Mind a kettőt nekem kell hajtani. Az egyik gurul, a másik csúszik. Ez a mai nap lehetett volna szervezettebb. Jégtáncot hirdettek, de az éppen nem volt. — Mennyibe kerül egy ilyen korcsolyacipő, ami a lábatokon van? — Két-háromezer forint - emeli lábát Janó Péter -, a jobbakat négy-ötezerért lehet kapni. — Mit kell tudni annak, aki jégre lép? — Nagyon meg kell szorítani a cipőt - szól Annamária- ha valaki tud görkorcsolyázni, akkor könnyű, csak a jég csúszósabb. — Mi volt az első élményed itt a jégen? — Egy nagy esés! A vállalkozó Balogh Sándor nem ismeretlen a faluban. Nevéhez fűződik egy korábbi rendezvény, amit ugyancsak családi és baráti körök számára szervezett. Akkor nyár volt. Most: — Nagyszüleimnél voltam itt, disznóvágásra jöttem. Láttam, hogy befagyott a tó ... Ez adta az ötletet, hogy kicsaljam az embereket. — Ehhez talált partnereket, szponzorokat is. — Igen! Többen is segítettek, mint eddigi vállalkozásaim során mindig. — A mai rendezvényt az is befolyásolta, hogy a program meghirdetésének napjától megenyhült az idő. A délelőtt eseményeit, mint rendező, hogy értékeli? — Több emberre számítottam - összegezi Balogh Sándor. A jeget elő kell készíteni ilyen rendezvényre, vigyázni kell rá! Előbb kellett volna kapcsolnom, hogy milyen lehetőség van ebben a tóban télen. Sok-sok játékos ötlettel lehet szórakoztató élményt adni. Tanulságom a mai napról a nyáriakkal együtt az, hogy egyedül nem lehet szervezni ilyent. Több társra, rendezőre, felelősre van szükség ahhoz, hogy a játék megőrizze rendeltetését és ne fulladjon botrányba a „rendetlenkedők" miatt. Csak néhány ember válaszolt, ám nem nehéz következtetést levonni: sok-sok kihasználatlan lehetőséget rejt még Szálka természeti adottsága a nyári erdőivel, de akkor is, ha befagy a tó! Decsi Kiss János Negyvenhárom ismeretlen tettes Legalább negyvenhárom ismeretlen tettest keres a szekszárdi rendőrkapitányság, már amennyiben egy „balhét" egy tettes követett el, ugyanis az elmúlt héten péntekig negyvenhárom esetben rendeltek el nyomozást a városi rendőrkapitányságon. Vigyázat, betörők! Ezek jelentős része betörés, még pontosabban tanyabetörés volt. Legalább nyolc család bosszankodhat azon, hogy új ablakot, ajtót, zárat kell beszereznie. Az eltűnt holmik értéke általában nem jelentős. Betörtek ezenkívül a 104-es ABC-be, ahonnét pénzt vittek el. Ide is ablak kifeszítésével jutottak be. Ismét feltörtek néhány autót. Általában rádiós magnót és üléshuzatot zsákmányolva. Láncfűrészeket vittek el egy magánkereskedésből, szinte a városközpontban. Betörők, vigyázat! Ismét betörtek a TITÁN-te- lepre, s kerítésdrótot, valamint padlószőnyeget akartak elvinni. Most sem sikerült, mert a telepet kutyákkal őrzik. Szerencsére hasonló a helyzet most már sok raktárnál is. Jobb, ha vigyáznak tehát a betörők, mert ezek az állatok őrzésre vannak kiképezve. Könnyen előfordulhat, hogy veszélybe kerül az illetéktelen behatoló testi épsége. Hajdan Lábtörlőtűz 135 éve,1858. január 26-án Albrecht főherceg, Magyarország kormányzója statáriumot hirdet, a rablókra és tolvajokra vérdíjat tűz ki, a megye - két héttel későbbi rendeletében - a feljelentőknek titoktartást és védelmet is ígér. ths 100 éve, 1893. január 29-én megalakult a városháza nagytermében a tisztviselői társaskör. Január 30-án az országgyűlésen Perczel Dezső a bá- taszék-bajai híd létesítése ügyében interpellált s megnyugtató választ kapott. (A híd csak 1909-ben készült el!) Január 31-ig a Szekszárdon első hónapját élő népkonyhában 1261 adag meleg ételt, vagyis naponta 50-60 adagot adtak a rászorulóknak. Ä) 90 éve, 1903. január 30-án tartotta a főgimnázium ifjúsága Shakespeare Julius Caesar című drámájának jelmezes főpróbáját; az előadáshoz a Nemzeti Színház ingyen kölcsönözte a jelmezeket. tta 85 éve, 1908, január 25-én a Társadalomtudományi Társaságban Leopold Lajos A visz- szavándorlás mérlege címmel tartott előadást. Január 29-én Szekszárdon keltett nagy feltűnést a felekezeti egyetértés szép példája, amikor a református olvasókörben „dr. Rubinstein Mátyás, a szekszárdi izraeliták szép tehetségű és kiváló szónoki képességű főrabbija" tartott vallásos felolvasást Az Ó és Új testamentum találkozó pontjairól. Krónikás Nem mindennapi tűzeset történt a múlt héten, kedden a kora délután Szekszárdon. A Wesselényi utcai tornyok közül az ötös előtt kigyulladt egy lábtörlő, amely fából és valamiféle gumiból készült. Ez azért lehet fontos, mert különben nem égett volna. Például a vasból készített lábtörlő a legmostohább körülmények között sem tenne ilyet. A lábtörlő égett, a belőle áradó fekete füst felért a tizedik emeletig. A lakók, már akik otthon voltak, azok nézték az erkélyről, ablakból, az üveg mögül is, meg a nyitott ablakon kihajolva. Ekkor már hallani lehetett a tűzoltóautó szirénáját. Valaki értesítette őket. Jöttek is és megálltak a ház előtt. A baj csak az volt, hogy a ház északi oldalán álltak meg, (ennek még jelentősége lesz a továbbiakban) a lábtörlő meg a déli oldalon égett. Semmi baj, az öt-hat szakember átballagott a lépcsőházon és a halonos oltóval eloltották a lábtörlőt. Illetve eloltották, de az pár másodperc után újra égett és füstölt. Le is szólt egy úr a tűzoltóknak, hogy rúgják már ki az útra azt az égő valamit. A tűzoltók ki is rúgták, de mivel még mindig égett, felmerült, hogy tán akkor kéne a tűzre egy vödörnyi víz. Az ötletet tett követte. A tűzoltóautó szép lassan visz- szatolatott a szűk helyen, a SZUV felé, megkerülte a tornyot és átjött a ház másik oldalára. A tűzoltók alul kinyitottak egy valamiféle csapot és egy vödröt nagyon lassan ugyan, de telecsurgattak vízzel, amellyel aztán jól leborították a lábtörlőt, amely, biztosíthatok mindenkit, azóta már nem ég. A látványosság eddig tartott. Akik az ablakokból, erkélyekről még mindig néztek volna valamit, azok hamar beláthatták, a komédiának vége. Ha mégis valamelyiküknek az az ötlete támadt, hogy lehoz, vagy leborít egy vödör vizet, az is elkésett, ezt az alkalmat elszalasztottá, a tűzoltók többszöri nekifutásra ugyan, de megelőzték. Kép és szöveg: Bakó Jenő