Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-25 / 20. szám

4 »ÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1993. január 25. Visszapillantó Mit csinál, ha befagy a tó? Csalóka az időjárás. A kö­dös, zúzmarás napokat egyik pillanatról a másikra tavaszi ragyogás váltja. Arra a kér­désre kerestünk egy téli va­sárnap délelőtt a választ a megyeszékhelyhez közeli Szálkán, hogy ki, mit csinál, ha befagy a tó? A városi polgármester Kocsis Imre Antal, Szek- szárd város polgármestere családjával, feleségével és kis­lányával érkezett a jégre: — Két nap eredménye, hogy feleségemet rábírtam, jöjjünk ki Szálkára - kezdi Ko­csis Imre Antal. Nyáron gyak­ran megfordulunk ebben a fa­luban. Régóta mondogatom, hogy valamikor Szálkán sze­retnék letelepedni. Ez akkor lesz, ha majd a családomat is sikerül meggyőznöm, hogy Szálka az egyetlen hely, ahol nyugodtan lehet élni ebben az országban. A mai progra­munkat is a kislányunk hatá­rozta meg. Ő azt mondta, csúszdázni menjünk Szálkára. Nem ismerte a csúszdázás és csúszkálás közötti különbsé­get. Ma tudja, mi az. — Ha nem ide jönnek, ha nincs jég, mivel töltötte volna a vasárnapot? — Egy-két hónapja hatá­roztam el, hogy a hétvégékre nem engedek magamnak semmilyen programot szer­vezni a családon kívül. Ilyen­kor a vasárnap délelőttöm úgy telik, hogy a délelőtti reformá­tus istentisztelet után a vasár­napi ebédkészítéshez látok. Ezt még mindig örömmel csi­nálom. A délután a családé. — A falu városhoz való közelsége játszhat-e a jövő­ben meghatározó szerepet? — Szerencsére még Szek- szárd nem ismerte fel ezt a közelséget, de nincs messze az idő, amikor sok városi költö­zik ide. Magam is készülök erre a nyugalmat árasztó helyre. A testnevelő Móra Zoltán, a Tolna Me­gyei Sportigazgatóság veze­tője a program kezdésekor már Szálkán volt: — Kíváncsi voltam, milyen korú emberek érdeklődnek a téli sport iránt - mondja kicsit pihegve, egy gyorskorcsolya „kör" után. — Van-e valamilyen öt­lete, ami erről a jégről jutott eszébe? — Nem gondoltam, hogy ilyen szép számban jönnek ide emberek. Ez a megjelenés alapja lehet annak, hogy szer­vezettebb formában adjunk módot, hogy a téli sportok szerelmesei hódolhassanak szenvedélyüknek. Tolna me­gyében nincsenek olyan he­gyek, amelyek síelésre, szán­kózásra kínálnának lehetősé­get. Vannak viszont tavak. Ezeket sokkal ésszerűbben kellene hasznosítani a téli idő­szakban is. Gyakran eszembe jut, hogy tanulmányaim során Hollandiában voltam csatorna gyorskorcsolyázó kirándulá­son. Ezeket nálunk is meg le­hetne honosítani, hiszen a megyének bőséggel vannak ilyen vizei. A három testvér Szálkán a Petőfi utcában lakik Janó Eszter, Janó Péter és Janó Annamária. Három éve kaptak először korcso­lyát, amikor a tó jege olyan minőségű lett, hogy szaba­don használhatták. — Tudtam görkorcsolyázni- mondja Eszter -, ezért is vett anyu jégkorcsolyát. Mind a kettőt nekem kell hajtani. Az egyik gurul, a másik csúszik. Ez a mai nap lehetett volna szervezettebb. Jégtáncot hir­dettek, de az éppen nem volt. — Mennyibe kerül egy ilyen korcsolyacipő, ami a lábatokon van? — Két-háromezer forint - emeli lábát Janó Péter -, a job­bakat négy-ötezerért lehet kapni. — Mit kell tudni annak, aki jégre lép? — Nagyon meg kell szorí­tani a cipőt - szól Annamária- ha valaki tud görkorcso­lyázni, akkor könnyű, csak a jég csúszósabb. — Mi volt az első élmé­nyed itt a jégen? — Egy nagy esés! A vállalkozó Balogh Sándor nem ismeret­len a faluban. Nevéhez fűző­dik egy korábbi rendezvény, amit ugyancsak családi és ba­ráti körök számára szervezett. Akkor nyár volt. Most: — Nagyszüleimnél voltam itt, disznóvágásra jöttem. Lát­tam, hogy befagyott a tó ... Ez adta az ötletet, hogy kicsal­jam az embereket. — Ehhez talált partnere­ket, szponzorokat is. — Igen! Többen is segítet­tek, mint eddigi vállalkozá­saim során mindig. — A mai rendezvényt az is befolyásolta, hogy a program meghirdetésének napjától megenyhült az idő. A délelőtt eseményeit, mint rendező, hogy értékeli? — Több emberre számítot­tam - összegezi Balogh Sán­dor. A jeget elő kell készíteni ilyen rendezvényre, vigyázni kell rá! Előbb kellett volna kapcsolnom, hogy milyen le­hetőség van ebben a tóban té­len. Sok-sok játékos ötlettel lehet szórakoztató élményt adni. Tanulságom a mai nap­ról a nyáriakkal együtt az, hogy egyedül nem lehet szer­vezni ilyent. Több társra, ren­dezőre, felelősre van szükség ahhoz, hogy a játék megőrizze rendeltetését és ne fulladjon botrányba a „rendetlenkedők" miatt. Csak néhány ember vála­szolt, ám nem nehéz követ­keztetést levonni: sok-sok ki­használatlan lehetőséget rejt még Szálka természeti adott­sága a nyári erdőivel, de ak­kor is, ha befagy a tó! Decsi Kiss János Negyven­három ismeretlen tettes Legalább negyvenhárom ismeretlen tettest keres a szek­szárdi rendőrkapitányság, már amennyiben egy „balhét" egy tettes követett el, ugyanis az elmúlt héten péntekig negyvenhárom esetben ren­deltek el nyomozást a városi rendőrkapitányságon. Vigyázat, betörők! Ezek jelentős része betörés, még pontosabban tanyabetö­rés volt. Legalább nyolc család bosszankodhat azon, hogy új ablakot, ajtót, zárat kell besze­reznie. Az eltűnt holmik ér­téke általában nem jelentős. Betörtek ezenkívül a 104-es ABC-be, ahonnét pénzt vittek el. Ide is ablak kifeszítésével jutottak be. Ismét feltörtek néhány au­tót. Általában rádiós magnót és üléshuzatot zsákmányolva. Láncfűrészeket vittek el egy magánkereskedésből, szinte a városközpontban. Betörők, vigyázat! Ismét betörtek a TITÁN-te- lepre, s kerítésdrótot, vala­mint padlószőnyeget akartak elvinni. Most sem sikerült, mert a telepet kutyákkal őrzik. Szerencsére hasonló a helyzet most már sok raktárnál is. Jobb, ha vigyáznak tehát a betörők, mert ezek az állatok őrzésre vannak kiképezve. Könnyen előfordulhat, hogy veszélybe kerül az illetéktelen behatoló testi épsége. Hajdan Lábtörlőtűz 135 éve,1858. január 26-án Albrecht főherceg, Magyaror­szág kormányzója statáriumot hirdet, a rablókra és tolvajokra vérdíjat tűz ki, a megye - két héttel későbbi rendeletében - a feljelentőknek titoktartást és védelmet is ígér. ths 100 éve, 1893. január 29-én megalakult a városháza nagy­termében a tisztviselői társas­kör. Január 30-án az ország­gyűlésen Perczel Dezső a bá- taszék-bajai híd létesítése ügyében interpellált s meg­nyugtató választ kapott. (A híd csak 1909-ben készült el!) Január 31-ig a Szekszárdon első hónapját élő népkonyhá­ban 1261 adag meleg ételt, vagyis naponta 50-60 adagot adtak a rászorulóknak. Ä) 90 éve, 1903. január 30-án tar­totta a főgimnázium ifjúsága Shakespeare Julius Caesar című drámájának jelmezes fő­próbáját; az előadáshoz a Nemzeti Színház ingyen köl­csönözte a jelmezeket. tta 85 éve, 1908, január 25-én a Társadalomtudományi Társa­ságban Leopold Lajos A visz- szavándorlás mérlege címmel tartott előadást. Január 29-én Szekszárdon keltett nagy fel­tűnést a felekezeti egyetértés szép példája, amikor a refor­mátus olvasókörben „dr. Ru­binstein Mátyás, a szekszárdi izraeliták szép tehetségű és kiváló szónoki képességű fő­rabbija" tartott vallásos felol­vasást Az Ó és Új testamentum találkozó pontjairól. Krónikás Nem mindennapi tűzeset történt a múlt héten, kedden a kora délután Szekszárdon. A Wesselényi utcai tornyok közül az ötös előtt kigyulladt egy lábtörlő, amely fából és valamiféle gumiból készült. Ez azért lehet fontos, mert kü­lönben nem égett volna. Pél­dául a vasból készített lábtörlő a legmostohább körülmények között sem tenne ilyet. A lábtörlő égett, a belőle áradó fekete füst felért a tize­dik emeletig. A lakók, már akik otthon voltak, azok néz­ték az erkélyről, ablakból, az üveg mögül is, meg a nyitott ablakon kihajolva. Ekkor már hallani lehetett a tűzoltóautó szirénáját. Valaki értesítette őket. Jöttek is és megálltak a ház előtt. A baj csak az volt, hogy a ház északi oldalán álltak meg, (ennek még jelentősége lesz a továb­biakban) a lábtörlő meg a déli oldalon égett. Semmi baj, az öt-hat szakember átballagott a lépcsőházon és a halonos ol­tóval eloltották a lábtörlőt. Il­letve eloltották, de az pár má­sodperc után újra égett és füs­tölt. Le is szólt egy úr a tűzol­tóknak, hogy rúgják már ki az útra azt az égő valamit. A tűz­oltók ki is rúgták, de mivel még mindig égett, felmerült, hogy tán akkor kéne a tűzre egy vödörnyi víz. Az ötletet tett követte. A tűzoltóautó szép lassan visz- szatolatott a szűk helyen, a SZUV felé, megkerülte a tor­nyot és átjött a ház másik ol­dalára. A tűzoltók alul kinyi­tottak egy valamiféle csapot és egy vödröt nagyon lassan ugyan, de telecsurgattak víz­zel, amellyel aztán jól leborí­tották a lábtörlőt, amely, biz­tosíthatok mindenkit, azóta már nem ég. A látványosság eddig tar­tott. Akik az ablakokból, erké­lyekről még mindig néztek volna valamit, azok hamar be­láthatták, a komédiának vége. Ha mégis valamelyiküknek az az ötlete támadt, hogy lehoz, vagy leborít egy vödör vizet, az is elkésett, ezt az alkalmat elszalasztottá, a tűzoltók többszöri nekifutásra ugyan, de megelőzték. Kép és szöveg: Bakó Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents