Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-04 / 2. szám

2 »ÚJSÁG VILÁGTÜKÖR - HAZAI TÜKÖR 1993. január 4. Tízezer rubeles bankjegy Moszkva - Borisz Fjo- dorov orosz miniszterel­nök-helyettes szerint Oroszország számára je­lenleg az egyik legna­gyobb kihívás az infláció és a rubel leértékelődése. A rubel értékvesztését jelzi az a minapi bejelentés is, hogy hamarosan forga­lomba kerül Oroszország eddigi legnagyobb, 10 ezer rubel névértékű bankója. A döntést a Legfelső Ta­nács Elnöksége azzal in­dokolta, hogy ezzel a ru­belzónában tapasztalható készpénzhiányt kívánják mérsékelni. Olajkitermelési kvóta Nicosia - Az OPEC el­nöke támogatja azt a, hó­nap elején tett iráni javas­latot, hogy a kőolaj világ­piaci árának emelése érde­kében a szervezet tagjai 2 százalékkal szállítsák le termelési kvótáikat. Alirio Parra venezuelai olajügyi miniszter a Middle East Economic Survey című lapban egyben annak a reményének adott hangot, hogy az OPEC tagjai pozi­tívan reagálnak majd a fel­vetésre. A teheráni javaslat időszerűségét az adja, hogy az OPEC november végi bécsi értekezletén el­fogadott termelés-vissza­fogás ellenére további 1 dollárral esett a kőolaj ára. Prágai bankintézkedés Prága - A csehszlovák központi bank bejelentette: 8 százalékról 9,5 száza­lékra emeli a leszámítolási kamatlábat. A lombardhi­tel kamata is emelkedik: 12,5 százalékról 14 száza­lékra. A bank egyik illeté­kese elmondta, hogy jö­vőre lényegesen óvatosabb pénzpolitikát folytatnak majd. A Reuter emlékeztet arra, hogy a kamatlábakat a bank márciusban 9,5 százalékról 9, augusztus­ban pedig 8 százalékra csökkentette. Autó­összeszerelés Kínában Tokió - A Toyota és a Daihatsu japán autóipari Vállalatok összeszerelő üzemeket létesítenek Kí­nában és ezzel követik a Suzuki példáját, amely el­sőként jelentette be szán­dékát a kínai terjeszkedés­ről. A Szánkéi Simbun című lap ír arról, hogy a Toyota kibővíti kínai part­nerével, a senjangi autó­gyárral meglevő technikai kapcsolatát és kisméretű teherautók gyártására rendezkedik be Kínában. A kínai gyár részvényeit vásárolja meg, de még nem döntötték el, hogy mi­lyen arányban. 1995-re 50 ezer Hiace típusú haszon- járművet kívánnak gyár­tani Senjangban, ahol az idén mindössze 4000 te­herautót szereltek össze a kínaiak. Szlovákok cseh állampolgárságért folyamodnak Prága - Több mint 30 000 szlovák folyamodott eddig a január elsejével önállóvá váló Cseh Köztársaság ál­lampolgárságáért. A hírt a CTK jelentette a prágai belügyminisztérium köz­lésére hivatkozva. Csehországi minek nevezzelek? Antall József A Lidové Noviny című prá­gai lap kommentárja azon el­mélkedik, mi is legyen majd a köznyelvi alakja az eltűnt Csehszlovákia nyomában megszülető Cseh Köztársa­ságnak. A nyelvészeti prob­léma hátterében politikai ér­zékenység is meghúzódik. Csehszlovákia csehül: Ces- koslovensko (ejtsd: Cseszko- szlovenszko). A hivatalos Szlovák Köztársaság elneve­zés köznyelvre történő „lefor­dításával" nincs semmi baj: Slovensko (ejtsd: Szlo­venszko) lesz belőle, illetve nem lesz, hanem marad, hi­szen ez az elnevezés eddig is használatos volt. (Mellesleg magyar fordítása is egyér­telmű: Szlovákia.) A Cesko— slovensko-ból megmaradó Cesko (ejtsd: Cseszko) viszont aggályokat vet fel. A Lidové Noviny úgy véli, hogy ezt az elnevezést kellene használni. Először is azért, mert teljesen bevett szókép­zési módszer eredménye lenne. Csehül számos ország­nevet képeznek ezen a mó­don: Polsko, Nemecko, Rusko, Madarsko. Másodsorban a Cesko szót köpnyű lenne ler Rossz a japán­amerikai viszony A japánok 47 százaléka és az amerikaiak 59 százaléka azt tartja, hogy rossz a viszony a két ország között. Ez az ered­ménye egy közvéleménykuta­tásnak, amelyről nemrég szá­molt be Japán második legna­gyobb napilapja, a nyolcmil­liós példányszámú Asahi Shimbun. Japánban az Asahi Shimbun háromezer, az Egyesült Álla­mokban pedig a Harris Köz­véleménykutató Intézet 1254 személyt kérdezett meg. Az eredményről minden nagy nyugati hírügynökség hírt adott. Ezt az amerikai-japán köz­véleménykutatást 10 év óta ej­tik meg minden esztendő utolsó hónapjában. A mostani eredmény azt mutatja, hogy a megválasztott amerikai el­nöknek, Bili Clintonnak ké­nyes problémával kell szem­benéznie, mert egy évtized óta soha ennyien nem tartották rossznak az Egyesült Államok és Japán kapcsolatait. A japá­noknak csupán 30, az ameri­kaiaknak pedig 38 százaléka válaszolta azt, hogy a viszony „jó" vagy „meglehetősen jó". Fájó szíwvel tudatjuk, mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy JÁHN ISTVÁN (magyarkeszi lakos) életének 70. évében, hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése 1993. január 6-án 14 órakor lesz a magyarkeszi te­metőben. Minden kü­lön értesítés helyett. Gyászoló család Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KLING ISTVÁN 1993. január 2-án, életé­nek 79. évében elhunyt. Temetése 1993. január 5-én 15 órakor lesz a hőgyészi temetőben. Gyászoló család fordítani idegen nyelvre: a cikk szerzője, Marek Wollner szerint franciául Tchéquie, spanyolul Chequia, angolul Czechland, németül Tsche­chenland lenne. A Wollner ál­tal itt „elejtett,, Tschechenland szó viszont már átvezet a poli­tikába. A Cesko szóval ugyanis az az egyetlen baj, hogy - bár a szótárak régóta ismerik - a köznyelv soha nem használta, nem volt soha élő szó. Mégis, ennek a voltaképpen holt szó­nak a német fordításaként tart­ják számon a német Tschechei szót, ami önmagában ártal­matlan dolog lenne, ha nem létezne a történelem. A német megszállók ugyanis a máso­dik világháború idején Tsche- chei-nak nevezték az orszá­got, és az idősebb nemzedék­nek ma is összerándul a gyomra, ha ezt hallja. így a Cesko szót lekicsinylőnek, pe­joratívnak érzik, mivel halla­tán a Tschechei-ra asszociál­nak. (Hogy a magyar szleng­ben él a laza, könnyed, de csöppet sem megbélyegző háttértartalmú Cseszkó szó, azt persze csak nagyon keve­sen tudják.) Lényeg az, hogy a Lidové Noviny kommentá­tora voltaképpen egy apró nyelvi szívességet kér a néme­tektől: ne használják a Tsche- chei-t, hanem helyette a Tschechenlandot, s akkor ta­lán a Cesko szó kellemetlen mellékzöngéin is túltehetik magukat a csehek. A kérdés másik politikai vonulata az, hogy a Cseh Köz­társaság, vagyis Csehország cseh, morva és sziléziai föl­dekből tevődik össze. Itt egy kis „magyar kitérőt" keíl tenni. A meglehetősen archai­kus „földek" kifejezést jobb hí­ján használja a tudósító, ha ugyanis a "zeme" (ejtsd: zem- nye) szót - szótári jelentése sa­lamoni módon: föld, ország, tartomány - országnak for­dítja, akkor nem lesz világos, hogy Csehországról beszélve a Cseh Köztársaságra, vagy a köztársaság területének leg­nagyobb részét kitevő, sző­kébb értelemben vett cseh föl­dekre gondol-e. A tartomány szó használata feltételezne bi­zonyos közigazgatási különál­lást, sajátos államigazgatási jogállást. De ilyesmit a jelen­legi cseh jogrendszer nem tar­talmaz. Morvaföld (Morava) és Szilézia (Slezsko - ejtsd: Szleszko) semmilyen többlet­autonómiával nem rendelke­zik ahhoz képest, mint amit a helyi és a területi önkormány­zatok az egész köztársaság te­rületén élveznek. A szűkebben vett Csehföld- nek két elnevezése is él a köz­nyelvben: alapvetően a Cechy (ejtsd: Csehi) - mellesleg: töb­besszámú - alakot használják, de gyakran előfordul a Ceské zeme (ejtsd: Cseszké zemnye) is. A Cechy-t ki lehet ugyan terjeszteni az egész Cseh Köz­társaság elnevezésére (a Ceské zeme-t semmiképpen), de ak­kor - érvel a Lidové Noviny - csak növelik az „ortodox" morvák harciasságát. Ez a lap utolsó, legfőbb érve amellett, hogy meg kellene próbálni el­ültetni a köznyelvben a Cesko szót az egész köztársaság megnevezésére. Az élet előbb-utóbb - a politikai helyzet kényszere folytán ta­lán heteken belül - eldönti a kérdést. A nyelvújítókról tudjuk, hogy politikai szerepet is be­töltötték. Lehetséges, hogy ezúttal a politika tölt be nyelvújító szerepet. a magyar külpolitikáról A rádió külpolitikai maga­zinjának nyilatkozva Antall József miniszterelnök el­mondta: Magyarország a jö­vőben is segíteni kívánja a környező országokban élő magyar kisebbségek érdekvé­delmét. Kifejtette azt is: nem lesz fegyverkezési verseny Magyarország és Szlovákia között. „Arra törekszünk, hogy a jövőben javuljanak a magyar­román kapcsolatok" - mondta a Kossuth Rádió vasárnap délelőtt sugárzott Világóra című műsorában a miniszter- elnök. Kifejtette, hogy az el­múlt időszakban sajnos nem történtek bizalomerősítő lépé­sek a két ország között. Ma­gyarország ugyanakkor azt szeretné, ha ez megváltozna, mivel elképzelhetetlen a jó vi­szony akkor, ha a Romániá­ban élő magyarság kisebbségi jogai nem érvényesülnek olyan formában, ahogy ezt az ott élő magyarok szeretnék - hangsúlyozta többek közt a kormányfő. „Minekünk az az alapelvünk, hogy mindenkor az adott országban élő ma­gyar kisebbségek politikai tö­rekvéseit igyekszünk segíteni, mert ők tudják, hogy mi az ő érdekük, és nekünk az a fel­adatunk, hogy az ő érdekkép­viseleteikkel egyetértésben, azokkal a politikai törekvé­sekkel egyetértésben halad­junk." - mondta Antall József. Akárcsak az erdélyi ma­gyarság, ugyanúgy a Kis-Ju­goszlávia területén élő ma­gyarok politikai törekvései is indokoltak, és támogatni fog­juk azokat - szögezte le a mi­niszterelnök. Hozzátette: a személyi jogú autonómia, a kulturális, területi autonómia elve - mindegyik indokolt le­het. Hiszen itt arról van szó, hogy a magyarság helyben tudjon maradni. Északi szomszédunkkal kapcsolatban megjegyezte: nem tartja reálisnak azokat a kijelentéseket, melyek szerint fegyverkezési verseny alakul majd ki a két ország között. Perui lelet 35 századdal ezelőttről Szenzációs leletre bukkan­tak Peru északi részén, Lam- bayeque megyében: a Krisz­tus előtt 1500 körüli évekből származó, bonyolult építé­szeti együttes 15 piramisból és teraszokból áll, amelyeket a lakóépületek öveznek. Az épületegyüttes három négy­zetkilométernyi területen fekszik a megyeszékhelytől, Chiclayotól 60 kilométer­nyire. Az antik kő-konstrukció legnagyobb eleme egy 15 méter széles lépcső, amely felvezet az 5 méter magasan lévő első piramis teraszához. Létezik egy második lépcső­feljáró is, amely a legfelső te­raszba torkollik, oda, ahol ti­zenkét, derékszögű, falba vájt fülke található, valamint gazdasági épületre utaló ma­radvány. Valószínűsítik, hogy a szolgáló személyzet lakórésze lehetett. A település felfedezője az a Water Alva, aki néhány éve szintén Lambayeque megyé­ben talált rá a Senor de Sipá- nak elnevezett precolumbiai moche, illetve mochia kultú­rából származó síkokra, ame­lyekének értékét Tutanka- men egyiptomi fáraó kriptá­jához hasonlítják. A mostani lelet - amely­nek feltárását megkezdték - minden bizonnyal takar még érdekességet, s talán köze­lebb visz az andoki kultúra varázsához. Bár az is tény, hogy sok még a titok ezen a tájon. Hi­szen például a híres naczai sivatag rajzai és leszállópá­lyái magyarázatára 350-nél több elmélet is született, de az igazságot még nem sike­rült kideríteni. Homály fedi az alig pár száz éve uralkodott inkák ti­tokzatos aranykincsét őrző város helyét is. A chiclayoi, 35 századdal ezelőtti piramis-együttes la­kóinak kiléte és élemódjuk talán nem marad örök rej­tély. Merre vezet a „kínai út”? (Folytatás az 1. oldalról.) A reform szülte új struktúra, a „családi, szerződéses felelősségi rendszer" lé­nyege az, hogy a parasztcsaládok egyéni­leg gazdálkodnak olyan parcellákon, amelyek nem képezik tulajdonukat, csak bérleményükéi, s munkájuk gyümölcsé­nek egy részével szabadon rendelkezhet­nek. A föld tulajdonosa a szövetkezet; tu­lajdonjoga abban fejeződik ki, hogy a pa­rasztcsaládoktól bérleti díjat szed be a parcellákért. A családi parcella a szövet­kezet hozzájárulásával örökölhető ugyan, de el nem adható, területe vásárlásokkal nem bővíthető. A szövetkezetnek járó bérleti díj és az állami adó kifizetése után megmaradó haszon a gazdálkodó csalá­dot illeti, terményeit szabad piacon érté­kesítheti a gazda. A szövetkezet kommu­nális kiadásokat fedez a befolyt bérleti dí­jak egy részéből, jó része azonban a szö­vetkezeti bürokrácia külön vagyonúvá válik. Amiből az rendszerint ipari vagy ke­reskedelmi vállalkozásokba fog. A meg­művelt földterület kilencvenkilenc száza­lékára terjed ki a családi szerződéses rendszer, tehát nagytáblás földművelés gyakorlatilag nem létezik Kínában. Ez a rendszer tartósítja ugyan a kezdetleges munkaeszközök és művelési eljárások al­kalmazását, bevezetése (a nyolcvanas évek elején) mégis órási fejlődést ered­ményezett a kínai falu életében, mert termelő munkájában érdekeltté tette a korábban érdektelen parasztságot. Olyan vidékeken, ahol a kedvező természeti adottságok jó piaci lehetőségekkel páro­sultak (például a délkelet-kínai Kuang- tung tartományban) számottevő tőkék halmozódtak fel egyes parasztgazdák kezén. Ezek a tőkék azonban egyelőre vagy holt tőkék maradnak, pámacihában őr- zötten, vagy kiáramlanak a mezőgazda­ságból, mivel földmagántulajdon híján nemigen lehet mibe fektetni. A tőkefel­halmozás mégis ad némi esélyt a fel- emelkedésre a módosabb parasztcsalá­doknak: ezek gyakorta úgy kamatoztat­ják tőkéjüket, hogy „létszám feletti" gye­rekeiket (a fölös családi munkaerőt) szárnyra bocsájtják az összekuporgatott tőkével, menjenek fel valamelyik nagy­városba, és fogjanak kereskedelmi vagy szolgáltatói kisvállalkozásba. A kínaiak zöme (a fiatal nemzedéket leszámítva) még élénken emlékezhet a „kulturális forradalom" idején elszenve­dett mérhetetlen nyomorúságra, így a mai viszonylagos jólét és az abból fakadó elégedettség kétségtelenül hozzájárul a rendszer stabilitásához. Nem hagyhatók figyelmen kívül a gazdaságon kívüli tényezők sem. Kieme­lendő ezek közül a reformok végrehajtá­sának körültekintő módja. Falun a refor­mok úgy teremtettek termelői érdekelt­séget, hogy csak meglazították, de nem feszítették szét az ősi, ázsiai típusú föl­dközösség kereteit. Ez a faluközösség volt a maga mozdulatlanságával, elmar- dottságával és manipulálhatóságával az erősen központosított bürokratikus ha­talmi gépezet uralmának záloga a kínai történelem sok-sok évszázadán keresztül. Mai meglazított és korszerűsített, de alap­jaiban megőrzött változatában is a ha­talmi gépezet uralmának elsőrendű tár­sadalmi bázisa. Egy magas rangú kínai tisztségviselő így fogalmazta meg ezt az összefüggést e sorok írója előtt: „Amíg a paraszt jóllakik, addig mozgolódhatnak a városokban a diákok, nincs mitől tarta­nunk, mert a hadsereg zömmel paraszt­fiúkból áll". Az a réteg, amely a dolgok logikájánál fogva leginkább érdekelt lehetne a rend­szer bomlasztásában, (tehát a vagyonos vállalkozói réteg) döntő többségében rendszerhű, politikailag konzervatív. Ez a paradoxon abban leli magyarázatát, hogy a hatalom osztogatta és osztogatja kiváltságként a vállalkozás lehetőségét kiválasztott keveseknek az ipar, a keres­kedelem és a szolgáltatások szférájában. Ebből adódóan a vállalkozói réteg ezer szállal kötődik a hatalmi bürokráciához, összefonódik azzal, az újgazdag vállal­kozók tekintélyes hányada pedig egyene­sen a funkcionáriusok rokonságához tar­tozik. További fontos tényezőként kell figye­lembe venni a kínai közgondolkodás tör­ténelmi tradícióit, a konfuciánus erköl­csök évezredes, máig is szinte töretlen uralmát. Az állampolgárok helyett gon­dolkodó és döntéseket hozó, csalhatatlan hatalom eszményét Kínában nem kell erőnek erejével súlykolni az emberekbe; a felsőbbség iránti feltétlen tisztelet és en­gedelmesség nemzedékről nemzedékre öröklődő, ma is elevenen ható erkölcsi parancs az ázsiai országban. Végül megkockáztatható az az állítás is, hogy a nemzetközi helyzet is kedvez rövid távon a kínai rendszer stabilitásá­nak. A fejlett Nyugat számára a Szovjet­unió és a szocialista.világrendszer ko­rábban hőn óhajtott összeomlása öröm­ünnepből számos tekintetben rémá­lommá vált, mert ellenőrizhetetlennek, szabályozhatatlannak tűnnek a bomlás által felszabadított erők és megállíthatat­lannak az általa elindított lavinák. (Gazdasági csődök, nemzetiségi hábo­rúk, új szélsőségek elhatalmasodása, stb.) Pekingben akkreditált nyugati diploma­ták egyre többször utalnak rá háttérbe­szélgetésekben, hogy kormányaik nem érdekeltek a jelenlegi kínai rendszer ösz- szeomlásában, mert úgy vélik, hogy még egy soknemzetiségű óriásbirodalom bomlástermékeit most nem tudná elvi­selni a világ. Rövid távon a jelek a kínai rendszer stabilitására vallanak. Hosszabb távon azonban Kínának számos olyan súlyos kihívással kell szembenéznie, amely megrendítheti a Kommunista Párt egyed-uralmát.

Next

/
Thumbnails
Contents