Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-04 / 2. szám
2 »ÚJSÁG VILÁGTÜKÖR - HAZAI TÜKÖR 1993. január 4. Tízezer rubeles bankjegy Moszkva - Borisz Fjo- dorov orosz miniszterelnök-helyettes szerint Oroszország számára jelenleg az egyik legnagyobb kihívás az infláció és a rubel leértékelődése. A rubel értékvesztését jelzi az a minapi bejelentés is, hogy hamarosan forgalomba kerül Oroszország eddigi legnagyobb, 10 ezer rubel névértékű bankója. A döntést a Legfelső Tanács Elnöksége azzal indokolta, hogy ezzel a rubelzónában tapasztalható készpénzhiányt kívánják mérsékelni. Olajkitermelési kvóta Nicosia - Az OPEC elnöke támogatja azt a, hónap elején tett iráni javaslatot, hogy a kőolaj világpiaci árának emelése érdekében a szervezet tagjai 2 százalékkal szállítsák le termelési kvótáikat. Alirio Parra venezuelai olajügyi miniszter a Middle East Economic Survey című lapban egyben annak a reményének adott hangot, hogy az OPEC tagjai pozitívan reagálnak majd a felvetésre. A teheráni javaslat időszerűségét az adja, hogy az OPEC november végi bécsi értekezletén elfogadott termelés-visszafogás ellenére további 1 dollárral esett a kőolaj ára. Prágai bankintézkedés Prága - A csehszlovák központi bank bejelentette: 8 százalékról 9,5 százalékra emeli a leszámítolási kamatlábat. A lombardhitel kamata is emelkedik: 12,5 százalékról 14 százalékra. A bank egyik illetékese elmondta, hogy jövőre lényegesen óvatosabb pénzpolitikát folytatnak majd. A Reuter emlékeztet arra, hogy a kamatlábakat a bank márciusban 9,5 százalékról 9, augusztusban pedig 8 százalékra csökkentette. Autóösszeszerelés Kínában Tokió - A Toyota és a Daihatsu japán autóipari Vállalatok összeszerelő üzemeket létesítenek Kínában és ezzel követik a Suzuki példáját, amely elsőként jelentette be szándékát a kínai terjeszkedésről. A Szánkéi Simbun című lap ír arról, hogy a Toyota kibővíti kínai partnerével, a senjangi autógyárral meglevő technikai kapcsolatát és kisméretű teherautók gyártására rendezkedik be Kínában. A kínai gyár részvényeit vásárolja meg, de még nem döntötték el, hogy milyen arányban. 1995-re 50 ezer Hiace típusú haszon- járművet kívánnak gyártani Senjangban, ahol az idén mindössze 4000 teherautót szereltek össze a kínaiak. Szlovákok cseh állampolgárságért folyamodnak Prága - Több mint 30 000 szlovák folyamodott eddig a január elsejével önállóvá váló Cseh Köztársaság állampolgárságáért. A hírt a CTK jelentette a prágai belügyminisztérium közlésére hivatkozva. Csehországi minek nevezzelek? Antall József A Lidové Noviny című prágai lap kommentárja azon elmélkedik, mi is legyen majd a köznyelvi alakja az eltűnt Csehszlovákia nyomában megszülető Cseh Köztársaságnak. A nyelvészeti probléma hátterében politikai érzékenység is meghúzódik. Csehszlovákia csehül: Ces- koslovensko (ejtsd: Cseszko- szlovenszko). A hivatalos Szlovák Köztársaság elnevezés köznyelvre történő „lefordításával" nincs semmi baj: Slovensko (ejtsd: Szlovenszko) lesz belőle, illetve nem lesz, hanem marad, hiszen ez az elnevezés eddig is használatos volt. (Mellesleg magyar fordítása is egyértelmű: Szlovákia.) A Cesko— slovensko-ból megmaradó Cesko (ejtsd: Cseszko) viszont aggályokat vet fel. A Lidové Noviny úgy véli, hogy ezt az elnevezést kellene használni. Először is azért, mert teljesen bevett szóképzési módszer eredménye lenne. Csehül számos országnevet képeznek ezen a módon: Polsko, Nemecko, Rusko, Madarsko. Másodsorban a Cesko szót köpnyű lenne ler Rossz a japánamerikai viszony A japánok 47 százaléka és az amerikaiak 59 százaléka azt tartja, hogy rossz a viszony a két ország között. Ez az eredménye egy közvéleménykutatásnak, amelyről nemrég számolt be Japán második legnagyobb napilapja, a nyolcmilliós példányszámú Asahi Shimbun. Japánban az Asahi Shimbun háromezer, az Egyesült Államokban pedig a Harris Közvéleménykutató Intézet 1254 személyt kérdezett meg. Az eredményről minden nagy nyugati hírügynökség hírt adott. Ezt az amerikai-japán közvéleménykutatást 10 év óta ejtik meg minden esztendő utolsó hónapjában. A mostani eredmény azt mutatja, hogy a megválasztott amerikai elnöknek, Bili Clintonnak kényes problémával kell szembenéznie, mert egy évtized óta soha ennyien nem tartották rossznak az Egyesült Államok és Japán kapcsolatait. A japánoknak csupán 30, az amerikaiaknak pedig 38 százaléka válaszolta azt, hogy a viszony „jó" vagy „meglehetősen jó". Fájó szíwvel tudatjuk, mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy JÁHN ISTVÁN (magyarkeszi lakos) életének 70. évében, hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése 1993. január 6-án 14 órakor lesz a magyarkeszi temetőben. Minden külön értesítés helyett. Gyászoló család Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy KLING ISTVÁN 1993. január 2-án, életének 79. évében elhunyt. Temetése 1993. január 5-én 15 órakor lesz a hőgyészi temetőben. Gyászoló család fordítani idegen nyelvre: a cikk szerzője, Marek Wollner szerint franciául Tchéquie, spanyolul Chequia, angolul Czechland, németül Tschechenland lenne. A Wollner által itt „elejtett,, Tschechenland szó viszont már átvezet a politikába. A Cesko szóval ugyanis az az egyetlen baj, hogy - bár a szótárak régóta ismerik - a köznyelv soha nem használta, nem volt soha élő szó. Mégis, ennek a voltaképpen holt szónak a német fordításaként tartják számon a német Tschechei szót, ami önmagában ártalmatlan dolog lenne, ha nem létezne a történelem. A német megszállók ugyanis a második világháború idején Tsche- chei-nak nevezték az országot, és az idősebb nemzedéknek ma is összerándul a gyomra, ha ezt hallja. így a Cesko szót lekicsinylőnek, pejoratívnak érzik, mivel hallatán a Tschechei-ra asszociálnak. (Hogy a magyar szlengben él a laza, könnyed, de csöppet sem megbélyegző háttértartalmú Cseszkó szó, azt persze csak nagyon kevesen tudják.) Lényeg az, hogy a Lidové Noviny kommentátora voltaképpen egy apró nyelvi szívességet kér a németektől: ne használják a Tsche- chei-t, hanem helyette a Tschechenlandot, s akkor talán a Cesko szó kellemetlen mellékzöngéin is túltehetik magukat a csehek. A kérdés másik politikai vonulata az, hogy a Cseh Köztársaság, vagyis Csehország cseh, morva és sziléziai földekből tevődik össze. Itt egy kis „magyar kitérőt" keíl tenni. A meglehetősen archaikus „földek" kifejezést jobb híján használja a tudósító, ha ugyanis a "zeme" (ejtsd: zem- nye) szót - szótári jelentése salamoni módon: föld, ország, tartomány - országnak fordítja, akkor nem lesz világos, hogy Csehországról beszélve a Cseh Köztársaságra, vagy a köztársaság területének legnagyobb részét kitevő, szőkébb értelemben vett cseh földekre gondol-e. A tartomány szó használata feltételezne bizonyos közigazgatási különállást, sajátos államigazgatási jogállást. De ilyesmit a jelenlegi cseh jogrendszer nem tartalmaz. Morvaföld (Morava) és Szilézia (Slezsko - ejtsd: Szleszko) semmilyen többletautonómiával nem rendelkezik ahhoz képest, mint amit a helyi és a területi önkormányzatok az egész köztársaság területén élveznek. A szűkebben vett Csehföld- nek két elnevezése is él a köznyelvben: alapvetően a Cechy (ejtsd: Csehi) - mellesleg: többesszámú - alakot használják, de gyakran előfordul a Ceské zeme (ejtsd: Cseszké zemnye) is. A Cechy-t ki lehet ugyan terjeszteni az egész Cseh Köztársaság elnevezésére (a Ceské zeme-t semmiképpen), de akkor - érvel a Lidové Noviny - csak növelik az „ortodox" morvák harciasságát. Ez a lap utolsó, legfőbb érve amellett, hogy meg kellene próbálni elültetni a köznyelvben a Cesko szót az egész köztársaság megnevezésére. Az élet előbb-utóbb - a politikai helyzet kényszere folytán talán heteken belül - eldönti a kérdést. A nyelvújítókról tudjuk, hogy politikai szerepet is betöltötték. Lehetséges, hogy ezúttal a politika tölt be nyelvújító szerepet. a magyar külpolitikáról A rádió külpolitikai magazinjának nyilatkozva Antall József miniszterelnök elmondta: Magyarország a jövőben is segíteni kívánja a környező országokban élő magyar kisebbségek érdekvédelmét. Kifejtette azt is: nem lesz fegyverkezési verseny Magyarország és Szlovákia között. „Arra törekszünk, hogy a jövőben javuljanak a magyarromán kapcsolatok" - mondta a Kossuth Rádió vasárnap délelőtt sugárzott Világóra című műsorában a miniszter- elnök. Kifejtette, hogy az elmúlt időszakban sajnos nem történtek bizalomerősítő lépések a két ország között. Magyarország ugyanakkor azt szeretné, ha ez megváltozna, mivel elképzelhetetlen a jó viszony akkor, ha a Romániában élő magyarság kisebbségi jogai nem érvényesülnek olyan formában, ahogy ezt az ott élő magyarok szeretnék - hangsúlyozta többek közt a kormányfő. „Minekünk az az alapelvünk, hogy mindenkor az adott országban élő magyar kisebbségek politikai törekvéseit igyekszünk segíteni, mert ők tudják, hogy mi az ő érdekük, és nekünk az a feladatunk, hogy az ő érdekképviseleteikkel egyetértésben, azokkal a politikai törekvésekkel egyetértésben haladjunk." - mondta Antall József. Akárcsak az erdélyi magyarság, ugyanúgy a Kis-Jugoszlávia területén élő magyarok politikai törekvései is indokoltak, és támogatni fogjuk azokat - szögezte le a miniszterelnök. Hozzátette: a személyi jogú autonómia, a kulturális, területi autonómia elve - mindegyik indokolt lehet. Hiszen itt arról van szó, hogy a magyarság helyben tudjon maradni. Északi szomszédunkkal kapcsolatban megjegyezte: nem tartja reálisnak azokat a kijelentéseket, melyek szerint fegyverkezési verseny alakul majd ki a két ország között. Perui lelet 35 századdal ezelőttről Szenzációs leletre bukkantak Peru északi részén, Lam- bayeque megyében: a Krisztus előtt 1500 körüli évekből származó, bonyolult építészeti együttes 15 piramisból és teraszokból áll, amelyeket a lakóépületek öveznek. Az épületegyüttes három négyzetkilométernyi területen fekszik a megyeszékhelytől, Chiclayotól 60 kilométernyire. Az antik kő-konstrukció legnagyobb eleme egy 15 méter széles lépcső, amely felvezet az 5 méter magasan lévő első piramis teraszához. Létezik egy második lépcsőfeljáró is, amely a legfelső teraszba torkollik, oda, ahol tizenkét, derékszögű, falba vájt fülke található, valamint gazdasági épületre utaló maradvány. Valószínűsítik, hogy a szolgáló személyzet lakórésze lehetett. A település felfedezője az a Water Alva, aki néhány éve szintén Lambayeque megyében talált rá a Senor de Sipá- nak elnevezett precolumbiai moche, illetve mochia kultúrából származó síkokra, amelyekének értékét Tutanka- men egyiptomi fáraó kriptájához hasonlítják. A mostani lelet - amelynek feltárását megkezdték - minden bizonnyal takar még érdekességet, s talán közelebb visz az andoki kultúra varázsához. Bár az is tény, hogy sok még a titok ezen a tájon. Hiszen például a híres naczai sivatag rajzai és leszállópályái magyarázatára 350-nél több elmélet is született, de az igazságot még nem sikerült kideríteni. Homály fedi az alig pár száz éve uralkodott inkák titokzatos aranykincsét őrző város helyét is. A chiclayoi, 35 századdal ezelőtti piramis-együttes lakóinak kiléte és élemódjuk talán nem marad örök rejtély. Merre vezet a „kínai út”? (Folytatás az 1. oldalról.) A reform szülte új struktúra, a „családi, szerződéses felelősségi rendszer" lényege az, hogy a parasztcsaládok egyénileg gazdálkodnak olyan parcellákon, amelyek nem képezik tulajdonukat, csak bérleményükéi, s munkájuk gyümölcsének egy részével szabadon rendelkezhetnek. A föld tulajdonosa a szövetkezet; tulajdonjoga abban fejeződik ki, hogy a parasztcsaládoktól bérleti díjat szed be a parcellákért. A családi parcella a szövetkezet hozzájárulásával örökölhető ugyan, de el nem adható, területe vásárlásokkal nem bővíthető. A szövetkezetnek járó bérleti díj és az állami adó kifizetése után megmaradó haszon a gazdálkodó családot illeti, terményeit szabad piacon értékesítheti a gazda. A szövetkezet kommunális kiadásokat fedez a befolyt bérleti díjak egy részéből, jó része azonban a szövetkezeti bürokrácia külön vagyonúvá válik. Amiből az rendszerint ipari vagy kereskedelmi vállalkozásokba fog. A megművelt földterület kilencvenkilenc százalékára terjed ki a családi szerződéses rendszer, tehát nagytáblás földművelés gyakorlatilag nem létezik Kínában. Ez a rendszer tartósítja ugyan a kezdetleges munkaeszközök és művelési eljárások alkalmazását, bevezetése (a nyolcvanas évek elején) mégis órási fejlődést eredményezett a kínai falu életében, mert termelő munkájában érdekeltté tette a korábban érdektelen parasztságot. Olyan vidékeken, ahol a kedvező természeti adottságok jó piaci lehetőségekkel párosultak (például a délkelet-kínai Kuang- tung tartományban) számottevő tőkék halmozódtak fel egyes parasztgazdák kezén. Ezek a tőkék azonban egyelőre vagy holt tőkék maradnak, pámacihában őr- zötten, vagy kiáramlanak a mezőgazdaságból, mivel földmagántulajdon híján nemigen lehet mibe fektetni. A tőkefelhalmozás mégis ad némi esélyt a fel- emelkedésre a módosabb parasztcsaládoknak: ezek gyakorta úgy kamatoztatják tőkéjüket, hogy „létszám feletti" gyerekeiket (a fölös családi munkaerőt) szárnyra bocsájtják az összekuporgatott tőkével, menjenek fel valamelyik nagyvárosba, és fogjanak kereskedelmi vagy szolgáltatói kisvállalkozásba. A kínaiak zöme (a fiatal nemzedéket leszámítva) még élénken emlékezhet a „kulturális forradalom" idején elszenvedett mérhetetlen nyomorúságra, így a mai viszonylagos jólét és az abból fakadó elégedettség kétségtelenül hozzájárul a rendszer stabilitásához. Nem hagyhatók figyelmen kívül a gazdaságon kívüli tényezők sem. Kiemelendő ezek közül a reformok végrehajtásának körültekintő módja. Falun a reformok úgy teremtettek termelői érdekeltséget, hogy csak meglazították, de nem feszítették szét az ősi, ázsiai típusú földközösség kereteit. Ez a faluközösség volt a maga mozdulatlanságával, elmar- dottságával és manipulálhatóságával az erősen központosított bürokratikus hatalmi gépezet uralmának záloga a kínai történelem sok-sok évszázadán keresztül. Mai meglazított és korszerűsített, de alapjaiban megőrzött változatában is a hatalmi gépezet uralmának elsőrendű társadalmi bázisa. Egy magas rangú kínai tisztségviselő így fogalmazta meg ezt az összefüggést e sorok írója előtt: „Amíg a paraszt jóllakik, addig mozgolódhatnak a városokban a diákok, nincs mitől tartanunk, mert a hadsereg zömmel parasztfiúkból áll". Az a réteg, amely a dolgok logikájánál fogva leginkább érdekelt lehetne a rendszer bomlasztásában, (tehát a vagyonos vállalkozói réteg) döntő többségében rendszerhű, politikailag konzervatív. Ez a paradoxon abban leli magyarázatát, hogy a hatalom osztogatta és osztogatja kiváltságként a vállalkozás lehetőségét kiválasztott keveseknek az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatások szférájában. Ebből adódóan a vállalkozói réteg ezer szállal kötődik a hatalmi bürokráciához, összefonódik azzal, az újgazdag vállalkozók tekintélyes hányada pedig egyenesen a funkcionáriusok rokonságához tartozik. További fontos tényezőként kell figyelembe venni a kínai közgondolkodás történelmi tradícióit, a konfuciánus erkölcsök évezredes, máig is szinte töretlen uralmát. Az állampolgárok helyett gondolkodó és döntéseket hozó, csalhatatlan hatalom eszményét Kínában nem kell erőnek erejével súlykolni az emberekbe; a felsőbbség iránti feltétlen tisztelet és engedelmesség nemzedékről nemzedékre öröklődő, ma is elevenen ható erkölcsi parancs az ázsiai országban. Végül megkockáztatható az az állítás is, hogy a nemzetközi helyzet is kedvez rövid távon a kínai rendszer stabilitásának. A fejlett Nyugat számára a Szovjetunió és a szocialista.világrendszer korábban hőn óhajtott összeomlása örömünnepből számos tekintetben rémálommá vált, mert ellenőrizhetetlennek, szabályozhatatlannak tűnnek a bomlás által felszabadított erők és megállíthatatlannak az általa elindított lavinák. (Gazdasági csődök, nemzetiségi háborúk, új szélsőségek elhatalmasodása, stb.) Pekingben akkreditált nyugati diplomaták egyre többször utalnak rá háttérbeszélgetésekben, hogy kormányaik nem érdekeltek a jelenlegi kínai rendszer ösz- szeomlásában, mert úgy vélik, hogy még egy soknemzetiségű óriásbirodalom bomlástermékeit most nem tudná elviselni a világ. Rövid távon a jelek a kínai rendszer stabilitására vallanak. Hosszabb távon azonban Kínának számos olyan súlyos kihívással kell szembenéznie, amely megrendítheti a Kommunista Párt egyed-uralmát.
