Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-11 / 8. szám

1993. január 11. NYUGDÍJASOKNAK KÉPÚJSÁG 13 A 84 éves tenorista még énekel... Gerontológus az öregedés folyamatáról Mindent szabad, csak unatkozni nem A régi idők operájának, dalestjeinek egyik legnép­szerűbb alakja kétségtelenül Szabó Miklós volt. A fényei hangú, pompás techikájú te­norista - mellesleg Liszt-díjas, érdemes művész - hivatalo­san csaknem negyed százada elköszönt a világot jelentő deszkáktól. Valójában azon­ban máig sem vonult vissza: 84 évesen is rendszeresen vendégművésze jótékonysági esteknek, nyugdíjas összejö­veteleknek - s hangjára fi­gyelve sokan úgy vélik: még­iscsak nyomtalanul múlnak az évek... — Rengeteg a dolgom, öreg fejjel is alig van szabad­időm - panaszkodik (vagy di­csekszik?) a veterán művész. Tanítok, föllépésre készülök, komponálok, lazításként pe­dig verset írok vagy éppen dalszöveget fordítok. — Amióta az eszemet tu­dom, sokat és sokfélét dolgo­zom. Évtizedeken át énekel­tem az operairodalom leg­szebb darabjait, de mindig ta­láltam időt zeneszerzésre, szövegírása, fordításra, egy­szóval afféle alkotói kirándu­lásokra. Lehet, ha csak „egy műfajú" művészember lettem volna, most nem tudnék mi­hez kezdeni a nyugdíjas-élet­Szabó Miklós forma kínálta szabadidőtöbb­lettel; így azonban pillanatig sem fenyeget a fárasztó tétlen­ség veszélye. — Életritmusom, napi fog­lalatosságaim menetrendje hosszú évtizedek alatt szinte alig változott.Szegény felesé­gem halála óta egyedül élek, s ez is rákényszerít arra, hogy ne hagyatkozzam másokra. Nem vagyok - nem is voltam - korán kelő típus, viszont naponkénti munkaadagom­mal rendszerint a késő éjsza­kai órákban végzek. — Ami az étkezést illeti: nem tartozom az ínyencek közé. Előfizetéses koszton va­gyok, mert főzni nem tudok. Ha az epém rendetlenkedik, akkor persze rákényszerülök az önellátásra; burgonyapüré porból tejjel, margarinnal és különféle ételízesítőkkel egész változatos egytál ételeket kotyvasztok magamnak. So­sem voltam nagyétkű, jósze­rével ma is ugyanakkora ada­gokkal élek, mint megboldo­gult úrfikoromban. — A testi-szellemi frisses­ség konzerválására nincs kü- lönbejáratú csodaszerem vagy receptem. Illetve - ahogy talán az előzőekből kiderült - mégis van: az értelmes, örömet adó munka. Mindenekelőtt majd­nem azt mondanám: minde­nek helyett ezt ajánlhatom mindazoknak, akik sok évti­zed terhével a vállukon is fia­tal öregnek akarnak lenni. Vannak, akik az öregedés ár­nyai ellen valamiféle szerze­tesi életmóddal hadakoznak - s lehet, hogy igazuk van. Sze­rintem azonban a hajlott ko­rúak első számú közellensége: az unalom. Ha ezt száműzni tudjuk, nem kell egyhamar megadnunk magunkat az éveknek. Aki nem hiszi, jöjjön el egy föllépésremre, győződ­jön meg róla: a 84 éves teno­rista még mindig énekel... Szabó Margit (FEB) Hatvanöt év fölött: a lakás veszélyes üzem Hét jótanács, időseknek Akik közelebb vannak a hetvenhez, mint a hatvanhoz, fokozottan ügyeljenek az ott­honi járás-kelésre. A házi bal­esetekről készített felmérések szerint ugyanis egyharmaduk évente egyszer el- vagy leesik, s nem ritkán súlyos sérülés az ára a vigyázatlanságnak. Első­sorban nők a szenvedő ala­nyok: a 65 éves vagy idősebb hölgyek közül minden ötödik combnyaktörést szenved. S ennek könnyen tragikus ki­menetele lehet, mert 27 száza­lékuk nem éli túl az egyébként elkerülhetetlen sebészi bea­vatkozást. Minderről az amerikai Yale-egyetem most közzétett tanulmánya számol be. Arra is figyelmeztet, hogy a külön­böző nyugtatok és a magas vérnyomás, az izületi gyulla­dás elleni szerek szedése koc­kázatos: megháromszorozza az esések, lezuhanások veszé­lyét, mert rövidebb-hosszabb időre kábultságot, egyensúly- zavart okozhat. A vizsgálat tapasztalatai alapján a szakemberek úgy vélik: hét egyszerű tanács megszívlelésével jelentéke­nyen csökkenthető az öregek lakáson belüli veszélyeztetett­sége. 1. Minden helyiséget jól meg kell világítani. 2. Az ágy és a fürdőszoba közötti „útvonalon" szereljünk föl kis éjjeli lám­pákat. 3. Ha a lakáson belül van lépcső, mindkét oldalon le­gyen kapaszkodó korlát, a fo­kok kapjanak világos borítást. 4. A tusolónál és a fürdő­kádnál legyen kapaszkodó fo­gantyú; a kádban pedig jól ta­padó kis gumiszőnyeg. 5. A TV-kábelek, hosszab­bító zsinórok veszélyes bukta­tók - célszerű a padló helyett a falon vezetni őket. 6. A telefonzsinórt vagy rögzítsük szorosan a fal mel­lett vagy (ha lehet) térjünk át a vezeték nélküli telefonra. 7. Ha van a családban 65 éven felüli, feltétlenül gon­doskodjunk olyan létráról, amelyen vannak biztonsági kapaszkodók. Ferenczy-Europre ss A testi-szellemi kopás késleltethető A kutatókat régóta foglal­koztatja a kérdés, hogy mi az öregedés lényege - de máig sincs olyan egységes elmélet, amely erre megfelelő választ adna. Elsősorban tehát a gya­korlati tapasztalatok, azaz az egyes szervek, szervrendsze­rek megfigyelt időskori elvál­tozásai adnak támpontot az öregedés folyamatinak meg­ismeréséhez. Erről beszélget­tünk dr. Vértes László belgyó­gyásszal, a Magyar Geronto­lógiai Társaság főtitkárával. — Az idősödő és az idős szervezetre elsősorban a testi és szellemi alkalmazkodóké­pesség beszűkülése jellemző. Az általánosítás azonban eb­ben az esetben is megtévesztő lehet, mert nincs mindenkire egyformán érvényes örege­dés. A folyamat bonyolult és sokféle; lezajlása lehet lassú, ütemes és lehet „lépcsőzetes" vagy éppen hirtelen lezajló. — Általános jelenség, hogy az életkor előrehaladtával az életműködések erőssége csökken és az egyes szervek, szervrendszerek veszítenek súlyukból, tevékenységük le­lassul. Ez tapasztalható pél­dául az érzékszervek korral járó változásai során is. A szem fáradékonyabbá válik, alkalmazkodó képessége oly mértékben csökken, hogy szemüveggel kell pótolni. Á hallás, az ízérzés képessége gyöngül, a szaglás szintén rosszabbodik és az életkorral a fogazat is változik. (A fogak öregedésével nemcsak a szu­vasodás, a fogmeder és az íny megbetegedése, hanem a fo­gak alakjának, színének válto­zása, a rágófelszín kopása is együttjár.) — Áz évek múlásával pár­huzamosan csökken a nyál­termelés, erőtlenebbé válik a gyomornedvek, az epe, vala­mint a hasnyálmirigy és a bélmirígyek működése, a bél­ből való felszívódás üteme és aránya. — Természetesen megérzik az évek számát a mozgásszer­vek is. A kopási jelenségek nyomán megnehezül a járás (főleg lépcsőn), hamarabb kö­vetkezik be a fáradás. A de­rékfájás és a hátfájás pedig elég sűrűn okoz panaszokat. A légzéssel kapcsolatban a leggyakoribb öregkori tünet a hörghurut, a tüdőtágulás, a tüdőasztma. (Sok esetben azonban nem a magas kor a ludas,hanem a dohányzás, amelynek nyomán beszűkül a légzőfelület, akadozik a hör­gők működése.) — Az említett szervi elvál­tozások alapot teremtenek kü­lönféle betegségek létrejötté­hez. Ez magyarázza, hogy az idős emberek általában egy­szerre többféle betegségben szenvednek. Az időszakos or­vosi ellenőrzés tehát az ő ese­tükben különösen fontos. Ezt már csak azért is hangsú­lyozni kell, mert kivált az öre­gek hajlamosak a szűrővizsgá­latok ellenőzésére - jól lehet a korán fölfedezett, mégoly sú­lyos kórfolyamatok zöme gyógyítható vagy legalább to­vábbhaladásuk megakadá­lyozható. — Az életműködések gyöngülése érthetően sok probléma forrása a közleke­désben, a vásárlásban, a házi munkában és egyebütt. De minden tapasztalat azt bizo­nyítja, hogy az aktivitás fenn­tartása, a rendszeres tevé­kenység mindenképpen elő­nyös! Élősegíti az öregedés késleltetését, hozzájárul a szervezet minél további épen tartásához. Ebből követke­zően nem igaz a régi véleke­dés, hogy az idős kort csak panaszok, hátrányok, beteg­ségek kísérhetik. Rengeteg példa igazolja, hogy elérhető a magas kor szellemi-testi fris­sességben, aktív életvitellel, megtalálható tehát az értelem, a szépség, a munka és az alko­tás öröme a késői években is. — borgó — Ferenczy Europress Statisztikai önarckép A nyugdíjas típuslakás Fő lelőhelye: mandula, mogyoró, dió Magnézium az agysejtek üzemanyaga Különösen az idősebb gene­rációk számára meghatározó a lakásviszonyok alakulása. Az aktív életszakaszon túljárok életformája ugyanis főként abban különbözik a fiatalab- bakétól, hogy jóval ritkábban járnak el hazulról, s napjaik egyre nagyobb részét töltik otthonuk falai között Helyhez - nem ritkán ágy­hoz - kötve pedig nem csupán kényelmi, hanem létkérdés is a lakás komfortfokozata, közmű-ellátottsága, a fűtés, tisztálkodás, stb. lehetősége. A statisztikai fölmérések szerint a mintegy 2,7 millió nyugdíjas között vékony réte­get képviselnek azok, akik ak­tív korukban bérlőként jutot­tak megfelelő otthonhoz vagy maguk építettek kis családi házat, s így aránylag jó kö­rülmények között laknak. Nagy részük azonban meg­osztja otthonát gyermekével vagy unokájával. (A nemze­dékek együttélése aligha át­meneti állapot; a lakáshoz ju­tás jelenlegi feltételei között valószínűleg addig tart, amíg a befogadó nyugdíjas él). Nap­jainkban a saját tulajdonú la­kások több mint kétharmadá­ban élnek aktív keresők - jó­részt nyugdíjasokkal együtt. A fennmaradó mintegy egy- harmadban, továbbá a főbér­letek 30 százalékában pedig kizárólag nyugdíjasok élnek. Az arány önmagában ugyan kedvező, de rontja az összké­pet, hogy ezeknek az ottho­noknak a többsége elhanya­golt, régi épületekben van, s maguk a lakások is alacsony komfortfokozatúak. A lakás-regiszterek szerint az országban jelenleg számon- tartott 30 négyzetméteres vagy ennél is kisebb otthonok 43 százaléka nyugdíjasoknak szolgál hajlékul. A 30-39 négyzetméter közötti laká­soknak már 45 százalékát idős, nyugdíjkorontúli embe­rek lakják. A magas korúak hátrányos helyzetét mutatja az is, hogy a komfort nélküli lakásoknak csaknem 50, a félkomforto­soknak pedig 40 százalékát nyugdíjasok „birtokolják". Az arányok a főváros néhány ke­rületében és több nagyváros­ban az öregek számára a fenti országos átlagnál még kedve­zőtlenebbek. Nehézségeiket tetézi, hogy az alig fűthető, mellékhelyiség nélküli szoba-konyhás lakások nagy hányada még a század elején emelt házakban van, amelye­ket évtizedek óta nem újítot­tak fel, s a nyugdíjból nem te­lik a legszükségesebb korsze­rűsítésekre, állagmegőrzésre sem. Ny-é Ferenczy-Europress A két világháború között még tudományos berkekben sem igazán figyeltek föl a ki­tűnő magyar farmakológus, Mansfeld Géza kutatási eredményeire, amelyekkel kimutatta, hogy az agysejtek működésük közben magnézi­umot adnak le. Később, ami­kor a gyógyászat szellemi te­vékenységgel foglalkozó terü­letei mindinkább az érdeklő­dés előterébe kerültek, a vizs­gálódások azt is bebizonyítot­ták, hogy a szürkeállomány e fontos ásványi üzemanyagá­nak más fontos élettani sze­repe is van a szervezetben: gá­tolja a véralvadást, azaz meg­akadályozhatja a trombózis kialakulását. A szellemi erőnlét fenntar­tásával, az „agy-kondi" javítá­sával foglalkozó szakemberek a közelmúltban azt is kiszámí­tották, hogy a szervezetnek, s azon belül elsősorban az agy­sejteknek milyen magné­zium-mennyiségre van szük­ségük a jó hatásfokú műkö­déshez. Eszerint az optimális adago­lás: naponta a testsúly minden kilójára 8 milligram, tehát például egy 70 küós embernek napi 560 milligramm. Az étkezési szokások ugyanakkor azt mutatják, hogy a tényleges fogyasztás ettől jócskán elmarad - átlago­san csak 200-250 milligramm. Pedig az agysejtek teljesítőké­pességét serkentő alkáli földfém kisebb-nagyobb mennyiségben megtalálható számos könnyen beszerezhető élelmiszerben. A magnézium-toplista élén a búzakorpa áll; 10 deka 490 milligrammot, azaz csaknem egy teljes napi szükségletet tartalmaz. A további sorrend (szintén 10 dekánként): man­dula 398, pörkölt földimo­gyoró 290, dió 256, szójabab 250, száraz-bab 218 millig­ramm. A kenyerek közül a bakonyi barnában 122, a fehér kenyérben mindössze 48 mg magnézium van. A „gondolatébresztő" fém­hez más forrásokból is hozzá­juthatunk. Egy-egy magnézi- umos pezsgőtablettával 120 milligrammot törleszthetünk napi magnézium- adóssá­gunkból. Az Országos Dieti- kai Intézetben dr. Rigó János professzor és munkatársai ál­tal kifejlesztett gyógyszörp- ben, a Viromában, illetve a Diviromában decinként kere­ken 500 milligramm van.- szabó - Ferenczy Europress

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents