Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-07 / 288. szám

1992. december 7. MEGYEI KORKÉP MEPUJSAG 3 Az ülésszak 2. felvonása A pénteki nap után ma délután 14.00 órai kezdet­tel folytatódik Szekszárd város önkormányzatának ülése a városháza díszter­mében. A napirenden ti­zenöt témakör megtárgya­lása szerepel, egyebek mel­lett beszámolók hangza­nak el, s több nevelési se­gély elbírálásában is dön­tés születik. Tanulmányi verseny A szekszárdi Dienes Va­léria - azelőtt 4-es számú - Általános Iskola ad otthont a 7-8. osztályos tanulók nemzetiségi német verse­nyének. A területi fordu­lóra december 9-én, 14.00 órakor kerül sor. Nyert a Szivárvány Azaz a dombóvári Szi­várvány elnevezést viselő óvoda, mely intézmény támogatásban részesül a Pedagógus Szakma Meg­újítása Projekt 2. Alkurató- rium döntése alapján. Az óvoda a Játékgyűjtemény kidolgozása óvodásoknak a testséma fejlesztéséhez című pályázatával érte el ezt a szép sikert. Orvosság a harag ellen Mit tehetünk a harag el­len? A manapság kétség­kívül fontos kérdésre de­cember 10-én, 15.30 órai kezdettel válaszol dr. Rei- singer János, aki Szekszár- don, a Gyermekek Házá­ban tart irodalmi előadást. Szépek között a big band A Miss Universum Hun­gary '93 Pécsett tartott kö­zépdöntőjén a Pecze István vezette Szekszárd Big Band alkalomhoz illő, kel­lemes zenéjével járult hozzá a rendezvény sike­réhez. A péntek esti szép- ségkirálynő-választás mu­zsikus vendégei közül többen külön-külön is be­mutatkoztak a közönség­nek, így Molnár Ákos szakszofonjátékával, Szili Lajos és Parrag Tibor pe­dig szólóénekével. Kisiskolák szövetsége A megyei pedagógiai in­tézet támogatásával a kö­zelmúltban tizenhat iskola megalapította a Kisiskolák Tolna Megyei Szövetségét, melynek célkitűzése a képviselt intézmények helyzetéből adódó prob­lémák közös megoldása. A szövetséghez bárki - in­tézmény vagy magánsze­mély egyaránt - csatla­kozhat, a jelentkezéseket december 15-ig kell eljut­tatni a mórágyi általános iskolába. Ragtime, ragtime Ezzel a címmel tart elő­adást december 11-én, 19.00 órai kezdettel a szek­szárdi Liszt Ferenc Zene­iskola nagytermében Si­mon Géza Gábor jazz-tör- ténész. A rendezvényen az érdeklődők nemcsak a rag­time zenéből kapnak ízelí­tőt, hanem bepillantást nyernek abba a korszakba is, melyben ez az ismert zenei stílus megjelent. Ahogy elkezdődött... Bartina: negyedszázad tánc (Folytatás az 1. oldalról) Az ünnepi műsor két rész­letben került a közönség elé, az első felvonásban a gyerek-, illetve az utánpótláscsoport mutatkozott be, majd szünet után a felnőttek léptek a szín­padra. Az alapító emlékezik Szabadi Mihályt - Miska bácsit - a nézőtéren lehetett megtalálni, s ott is készült a Bartina - akkor még Szek­szárdi - néptánceggyüttes alapítójával a rögtönzött in­terjú. — Jó nézni őket, még innen, a nézőtérről is, hiszen ez azt jelenti, hogy van Bartina együttes, és remélem, lesz is - intett a szín­pad felé Szabadi Mihály, majd felelevenítette a kezdeteket. — Nagyon romantikusan indult a Bartina története. A néhány ala­pítón kívül senki sem hitt abban, hogy ebből bármi is kialakulhat. S akik velünk együtt kezdték, s mel­lettünk voltak, talán még azok sem gondolták, hogy nagy jövője lesz ennek a kezdeményezésnek. A Bartina akkoriban teljesen új­fajta színt, új hangot jelentett, a feltételeket pedig nekünk kellett megteremteni. Ami ma van, azt össze sem lehet hasonlítani a hu­szonöt évvel ezelőtti állapotokkal. Hogy mást ne mondjak, negyed­százada megfelelő próbatermünk sem volt. Szerencsére idővel so­kan mellénk álltak, köztük olyan ismert személyiségek, mint Thész László, aki tizenegy évig volt ze­nekarvezetőnk. De említhetném Lányi Pétert, Olsvai Imrét, tehát olyan szellemiséget sikerült itt koncentrálnunk, ami megala­pozta munkánkat. A nagy ugrást a játszó létrehozása jelentette, et­től kezdve nem okozott gondot az utánpótlás nevelése. Szabadi Mihály befejezésül hangsúlyozta: bár az együttes­től való megválása természe­tesnek nevezhető, nem idege- nedett el a Bartinától. Ma is jó a kapcsolata a néptánccso­porttal, mellyel immár elvá­laszthatatlanul összeforrt a neve. % Aki átvette a stafétabotot Matókné Kapási Júlia szá­mára kétségkívül nagy fele­lősséget jelentett egy olyan elődtől átvenni a stafétabotot, azaz az együttes vezetését, mint Szabadi Mihály. — Amikor 1986-ban megtud­tam, hogy nekem kellene folytatni a vezetői munkát, akkor napokig nem aludtam - emlékezett a történtekre Matókné Kapási Júlia. — Egyszerűen nem hit­tem, hogy képes leszek megbir­kózni a feladatokkal. De aztán jöttek a folymatos tennivalók, s ezek szinte észrevétlenül átsegí­tettek a nehéz időszakokon. Azt nem mondom, hogy ma már könnyű: kétszáz-kétszáztíz tán­cos tartozik hozzám, szóval, idő­vel majd meg kell valahogy oldani a munkamegosztást. Ehhez per­sze évek kellenek, mint ahogy ne­kem is évekre, egészen pontosan egy évtizedre volt szükségem a betanuláshoz Szabadi Mihály ke­zei alatt, aki 1976-ban vett maga mellé. Természetesen én is igyek­szem, hadd említsem Hagymási Attila, Nagy Edit és Kovács Andrea nevét, akik már most so­kat segítenek nekem. Kell is ez, mert sajnos, az idő megy, és én sem fiatalodom. A hivatalvezető táncolna Dr. Szabó Zsolt 1969-ben a Bartina együttesben kezdte néptáncosi pályafutását. Ma már a hasonló nevű egyesület elnöke, s amúgy „mellékesen" a köztársasági megbízott terü­leti hivatalának a vezetője. — Több ■ mint tizenöt évig táncoltam a Bartinában, s nem titkolom, számomra ma is meg­ható újból látni a régi koreográfi­ákat. Most, az évforduló alkalmá­ból megfordidt a fejemben egy öt­let, amit sajnos nem valósíthatok meg: azaz, ha nem lennék már ennyi idős, jómagam is szívesen felléptem volna ezen a jubileumi ünnepségen. Szeri Árpád Fotó: Ótós Réka Óbányán járt a Télapó Méghozzá közel négyszáz Tolna megyei úttörővel és az őket kísérő pedagógusokkal, szülőkkel együtt, akik Dom­bóvár, Paks és Szekszárd vá­rosából, illetve környékéről érkeztek a népszerű kirándu­lóhelyre. A megyei úttörőszö­vetség évente megrendezi ha­gyományos Mikulás túráját, mely ez alkalommal - azaz a múlt szombaton - is nagy si­kert aratott a gyerekek köré­ben. S nemcsak a nagysza- kállú, szaloncukrokat oszto­gató Télapó jelenléte, hanem a az óbányai környezet, a friss levegő és a közösen eltöltött programok miatt is. -szá- Fotó: Ótós Réka Szeretetcsomagok A Magyar Vöröskereszt Tolna Megyei Vezetősége sze­rény lehetőségeivel szeretne hozzájárulni a karácsonyi sze­retetcsomagok tartalmának gazdagításához. a szervezet valamennyi polgármesteri hivatalnak in­gyen felajánl igényük szerint, de egy hivatalnak maximum 100 üveg sárgarépa üdítőt. Az adomány a Vöröskereszt Tolna Megyei Irodájában (Szekszárd, Dózsa Gy. u. 1.) vehető át 1992. december 7-11-ig, naponta 9.00-16.00 A Magyar Vöröskereszt megyei és városi vezetőségei ingyen, illetve némi térítési díj ellenében átvesznek használa­ton kívüli, jó állapotban lévő gyógyászati segédeszközöket. Ötéves a bonyhádi nemzetiségi táncegyüttes Kisvejkei hétköznapok Dolgozni kell, mert élni muszáj Német táncosünnep Bonyhádon Kistelepülésről szólva azt gondolná az ember, hogy ott béke, csend és nyugalom ho­nol. Pedig itt is egyre nagyobb a bizonytalanság, minden új­tól félnek, idegenkednek az emberek. Kisvejkén élők kedé­lyét a jobb sorsra érdemes he­lyi termelőszövetkezet bor­zolja leginkább. Az emberek zömének, sőt, még a környező községekben élőknek is, a té- esz biztosította a megélhetést. És most vége. A termelőszö­vetkezet fizetésképtelenné vált, s a sorbanálló hitelezők­nek nem tud fizetni. Nemré­giben kapta meg az önkor­mányzat a munkanélküliség­ről kiadott országos statiszti­kát. Kisvejkén az országos át­lagnak kétszerese azoknak a száma - szeptemberig bezáró­lag 31 -, akik munkanélkülivé váltak. Sem az idei évben, de előre- láthatólag a jövő esz­tendőben sem vet ki adót az önkormányzat, tekintettel arra, hogy az emberek egyre jobban leterheltek. A nehéz anyagi helyzetüket mutatja az is, hogy a vízközművek érde­keltségi hozzájárulásból a la­kossági tartozás 127 ezer fo­rintot tesz ki. A község utcái­nak 80-85 százaléka már szi­lárd, aszfalt burkolatú. Az Ady és a József utca az idén készült el, s ebben az évben adták át a központban lévő hidat is. Az is egyfajta segít­ségnyújtás, hogy amikor az utcák megépültek az önkor­mányzat nem kért közműfej­lesztési hozzájárulást. Jövőre azokat az utcákat építik meg, amelyekre az idén nem kerül­hetett sor. Az útépítéssel megoldódik a vízelvezetés is. (Folytatás az 1. oldalról.) levélben köszöntötte az együt­test. A csoportot egy évig Je­néi Dóra vezette, majd tanul­mányai végzése miatt Schle- ingné Juhász Annának adta át a stafétabotot, aki egyébként a mórágyi hagyományőrző együttesben táncol 15 éve. Ami nem változott: a hagyo­mányok, az elődök táncainak, kultúrájának őrzése, ápolása. Az „ötéveseket" tánccal és dallal köszöntötték a kör­nyékbeli nemzetiségi tánc- együttesek. A bonyhádi mű­velődési központ színpadán fellépett a helyi nemzetiségi énekkar, a bátaszéki, a nagy- mányoki, a gyönki és a szálkai csoport, valamint a helybéli utánpótlás együttes. A vé- méndi együttes programja üde színfolt volt sajátos nép­viseletével, tánckultúrájával. Mint Rónai Józsefné, a prog­ram egyik szervezője mondta, a „mozgásban átörökített anyanyelv" ápolása segíthet abban, hogy a magyarországi németség megőrizze nemzeti­ségi tudatát. A táncosünnepen bejelen­tették, hogy a helyi önkor­mányzat támogatja a bony­hádi nemzetiségi csoportok jövő nyáron Váralján megren­dezésre kerülő szakmai tábo­rozását. A tánccsoportok bemutatója után bál kezdődött, ahol a résztvevők vidáman rophat­ták a táncöt - immár a parket­ten. Fotó: Ótós Réka - hangyái ­A 458 fős lakosság nagy része idős, nyugdíjas ember, s amennyire csak lehet, az ön- kormányzat segíti is őket. A fiatalok egy része itt telepszik le a községben, vannak azon­ban olyanok is, akik hazaköl­töznek és itt alapítanak csalá­dot. A községben 101 gyerek van, ebből 6 éves korig 41, és 6-18 éves korig 60. Az iskola- kezdéskor beiskolázási ségély- lyel segítette az önkormányzat a gyerekes szülőket, sőt, még a könyv és a füzet költségeit is átvállalta. A hangulat koránt­sem olyan elkeserítő, mint ahogy néhányan gondolják. Erről a községben néhány emberrel beszélgetve is meg­győződhettünk. Dolgozni kell, mert élni muszáj. Dolgos em­berek élnek Kisvejkén. Igaz, az állattartási kedv alábbha­gyott, amit, azt hiszem, nem kell megmagyarázni, hogy miért. Mindent megtesznek, hogy valamiképp a maguk ja­vára fordítsák a jelenlegi hely­zetet. (pt) Csak egészség legyen, nekünk ez a fontos

Next

/
Thumbnails
Contents