Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-30 / 306. szám

4 »ÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1992. december 30. Új telefonfülke Új nyilvános telefonfülkét helyeztek üzembe Dombóvárott, a kórház és a Gorkij utca sarkán. Reméljük, hogy ezt kivételesen elkerülik a rongálok, mert ezen a helyen különösen fontos, hogy működjön. Hova utazik? Te, kuka, mire vársz itt az Arany János téren? Várok, várok, de úgy látszik igencsak késésben van az én járatom, ha ez a tempó folytatódik, tavaszig itt állhatok. Drága bérletünk Három asszony - mind­három a Pasha Kft.-nél dol­gozik -, beszélget előttem a buszmegállóban. Az indula­tos hangok könnyen eljut­nak a fülembe, hangerejük miatt. Megint áremelés előtt vagyunk. Felemelték a busz­jegy és a bérlet árát is. A bér­let - csak összvonalas van -, egy százassal lett drágább. Ok munkába csak egy vona­lon járnak. Miért nincs kü­lön egyvonalas bérlet, ami olcsóbb lehetne, s a nagyobb városokban természetes? Úgyis csak elöl lehet fel­szállni és fel kell mutatni a bérletet, jegyet is csak a ve­zetőnél lehet venni. Tényleg, miért nincs egyvonalas bér­let, ha már átszervezték az utaztatást? Jó ajándék lett volna a 93-as évre. Még most sem késő! -til-sa­Utón útfélen Úton útfélen találkozik az ember az utakkal. Egyre kevésbé tudjuk, hogy hova, merre vezetnek. A mi szakmánkban a téma nemcsak az utcán, de néha az úton is hever. Ez gondolkodtathatta el az oldal fotóinak készítőjét Tilinger Sándort is, amikor megosztotta velünk mindazt, amit a város útjain, utcáin szomorút, vagy nevetségeset látott. Ebben az évben volt út Sikerek, kudarcok Körkérdés a polgármesterekhez Sok kis település füzéré­ből áll össze Dombóvár és vonzáskörzete. Valamikori társközségek tanulják az önállósodás út­ját, az önkormányzatot. Vadonatúj, de saját maguk választotta testülettel, pol­gármesterrel. Már túl vannak a kezdeti buktatókon, most már csak a fantáziájuk szabhat teret az álmaiknak, és a „pénz­ügyi keretek" azok megva­lósulásának. Sok kis településen tisz­teletdíjasok látják el a munkát, van kereső foglal­kozásuk, vagy a nyugdíj mellett. A két ünnep között még nehezebb volt megta­lálni őket, mint egyébként. Előbb-utóbb valamennyi­ükre sor kerül, hiszen a kérdés amit feltettünk azoknak, akik közül nem egyet szabadsága alatt ta­láltunk a hivatalában, még januárban is aktuális lesz. A körkérdés úgy hang­zott, hogy mit tart 1992 legnagyobb sikerének, il­letve kudarcának. Volt, aki egyet-egyet vá­lasztott ki a sok közül, má­sok teljes számvetéssel áll­nak olvasóink elé. Azonban egy sem volt, aki ne kívánt volna mindenkinek Boldog új évet. Sőt, boldogabbat, mint amilyen lesz. Ehhez semmi mást nem tehet hozzá, mint csatlako­zik az oldal alkalmi szer­kesztője: Iharost Ibolya Dombóvár Volt mindkettőből Dr. Fazekas István Egyértelműen sikernek könyvelhetjük el azt a sok be­ruházást, amit elkezdtünk, és be is fejeztünk. Elég ezek kö­zül megemlíteni az újdombó­vári iskolát, ami sokkal többe került a tervezettnél a kivite­lező csődje mellett. Mindezek mellett, vagy ellenére kie­gyensúlyozott pénzügyi évet zárhatunk. Biztosan kevés önkormány­zat van az országban, ahol eb­ben az időszakban épül szak­munkásképzőhöz tanműhely. Megvalósult a szennyvíztisz­tító, hogy csak néhányat em­lítsek. Sikernek könyvelem el, hogy az országban az elsők között vette át az önkormány- zat a házorvosi szolgálatot, sőt januárban még egy kis lépést tovább is teszünk. Ingyenes használatra adjuk a rendelő­ket az orvosoknak segítve ez­zel, hogy legalább részben vál­lalkozók lehessenek. Talán siker - bár kétségkí­vül kétes siker -, hogy sikerült a rászorulók között elosztani harminc millió forint segélyt. Siker, ha segítettünk, de szo­morú, hogy ennyien szorultak rá. Van olyan is, ami félig-med- dig siker, vagy ha úgy tetszik, mindkét kategóriába besorol­ható, attól függően, honnan nézzük. Amint a törvény lehe­tővé tette, önkormányzati tu­lajdonba vettük Gunarast, nem biztos, hogy ezt ma már sikerülne olyan zökkenőme­netesen lebonyolítani, mint akkor. Kudarcnak érzem, hogy még mindig nem tud­tunk igazán mit kezdeni vele. Kudarc, hogy a testületben egy-egy téma kapcsán még mindig fellángolnak a politi­kai, vagy inkább személyi el­lentétek, indulatok. Elég itt utalni a kórházigazgató fel­mentése körüli vitára. Kudarc, ami részben raj­tunk is múlott, hogy a két al- polgármesteres modell nem vált be, s most, hogy már csak egy van, a humán szféra gaz­dátlan. Az a munkatársunk, aki eddig szinte egy személyben csinálta, közben könyvtári­gazgató lett. Most is az állás­pontom, mint kezdetben, hogy nagyon kellene az ön- kormányzati vagyon működ­tetéséhez egy kiváló közgaz­dász. Nem tartozik a sikereink közé az sem, hogy terveinkkel ellentétben nem sikerült az idén átvennünk a vízmüvet. Kapospula Nem lesz telefon Dr. Buda Józsefne Azzal kezdeném, ami nem sikerült. Minden erőfeszíté­sünk ellenére sem lesz telefon­fejlesztés a községben. Annak ellenére nem sikerült megál­lapodunk a MATÁV-val, hogy negyvenezer forint hoz­zájárulást vállalt az a negy- ven-ötven család, akik telefont igényeltek. A vállalat a dom­bóvári központ kapacitáshiá­nyára hivatkozott. Annak ellenére, hogy nem voltak látványos fejlesztéseink - az orvosi rendelő például még előző évben épült - min­den tervünket sikerült megva­lósítanunk. Sőt, jövőre kis tar­talékkal kezdhetjük az évet. Azt kívánom, hogy a követ­kező évben is így sikerüljön. Tiszteletdíjas polgármester vagyok, s nem könnyű megfe­lelni ebben a formában a fel­adatoknak. Az a szerencsém, hogy nagyon jó munkatár­saim vannak. A jegyző gya­korlattal rendelkező jó szak­ember. Hasonló a helyzet a gazdálkodás ügyeivel foglal­kozó munkatársammal is. Az idén a kis létszámú apparátus munkájának megkönnyítésére sikerült számítógépet besze­reznünk, ami nagy dolog egy ilyen kis faluban. A munka­társaim vállalták, hogy meg­tanulják a programok kezelé­sét. Ez is eredmény és siker számunkra. Kurd Békés átmenet Cser István A kérdésre kapásból tudok válaszolni, a legnagyobb siker politikai téren volt. Azt tartom a legnagyobb sikernek, hogy eleget tudtam tenni a rend­szerváltásból adódó feladata­imnak. Itt a faluban meg tud­tam valósítani a békés átme­netet. Kurdon nem voltak viták, veszekedések, még komo­lyabb civakodások sem, mint ahogyan a parlamentben, és nagyobb városok önkor­mányzatában láthatjuk. A kilenc tagú képviselőtes­tület tette a dolgát, a falu ja­vára. A keserű szájíz gazda­Döbrököz sági téren jelentkezett. Nem tudtam semmit tenni az egyre növekvő munkanélküliség el­len. Itt is egyre több a segélyre szoruló ember, a költségvetés meg igen szűkre szabott. Éppen ezért hoztam létre a szociális bizottságot, ez az egyetlen álladó bizottságunk. Három képviselő és a gyógy­szerész a tagja, ők döntenek a hozzájuk érkező kérelmekről. Csak a nagyon rászorulóknak tudunk adni. Mindezek ellenére, s min­dent számításba véve azért inkább sikeresnek látom az 1992-es évet. Új plébánosunk van Szabó István Sikernek azt tartom, hogy új plébános került a falunkba, akivel együttműködésben so­kat tudtunk és tudunk majd még tenni a közösségi szellem kialakításában, a lelki gondo­zásban. Véleményem szerint nincs most fontosabb, mint az em­berek lelkének gondozása, az új erkölcsiség kialakítása. Ma már nem megyünk semmire a Szép szavakkal, tennünk is kell, és nem is keveset. A plébánosunk elődjével sajnos nem sikerült kialakíta­nunk a felelős együttműkö­dést. Végül is elment szerze­tesnek. O sajnos az az ember volt, aki csak hirdette a szere­tetek de nem sugározta. Sajnos, nem sikerült vi­szont, minden ígéret, bizako­dás és anyagi tehervállalás el­lenére sem megvalósítani a nagyon tervezett és már na­gyon régóta várt telefonfej­lesztést. ínyencségek Két kirakat Dombóvárott. Bízzunk benne, hogy a Hú­sáruház választéka sokat vál­tozik jövőre, bár ki tudja, ilyent még nem ettünk. Sose lehet tudni, hátha megszeret­jük. Ami a könyvesboltot il­leti, azt már az idén is szeret­tük, sorban álltunk, szép és jó könyveket vettünk hol fél­áron, hol még olcsóbban. Csak az a baj, hogy a készlet gyor­san fogyott. Jó lenne, ha a ten­dencia jövőre folytatódna, s ingyen vihetnénk haza a könyveket. Sajnos, az a gya­núnk, hogy helyette valami­lyen jövedelmezőbb vállalko­zásba fog az épület tulajdo­nosa. Közel a békához Emelkedünk... Krimikrónika Tiszta őrület A városi kapitányságon a nyomozók nyomoznak, a vizsgálók vizsgálnak, a kapitány kap. A fejére. Hol a képviselőtestülettől, hol a főkapitánytól. Dicsé­retet is, de erről nem tudó­sít senki. Jobban utána­járva a dolognak kiderült, hogy a városi kapitányság dolgozói nem dagasztják az államkasszát a tőlük el­várt mértékben, kevés it­tas vezetőt kapnak el. Lehet, hogy ez egy anti­alkoholista város? Rövid utánjárás után kiderült, hogy másról van szó. Nem véletlenül süly- lyedt meg annak idején a Hotel Dombóvár! Dombó várától alagút vezet a je­lenlegi város alá. Rájöttek a zsaruk, hogy csak ezen az úton juthat­nak haza a Szőlőhegyről az autósok büntetlenül. Nagyszabású akció ke­retében a kapitányság tel­jes állománya eltűnt az alagútban, ott kergetik egymást az ittas vezetők­kel. Lapzártakor még nem kerültek elő.

Next

/
Thumbnails
Contents