Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-28 / 304. szám

12 KÉPÚJSÁG SPORT 1992. december 28. Nagyszerű őszi évad az SBTC-nél A Tengelici Tsz SE értékelése Taksonyi: „Elégedett vagyok az ősszel" Minden előzetes várakozást felülmúlva szerepelt a simon- tornyai férfi csapat az NB II. .délnyugati csoportjában. Az előző szezonban többnyire bukdácsoló csapat erre az idényre az NB II. markáns, meghatározó csapatává fejlő­dött. Ékesen bizonyítja ezt a bajnoki táblázaton elfoglalt 3. helyezésük is. Erről a válto­zásról s egyáltalán az őszi sze­zon értékeléséről kérdeztük Teimel Lajost, a csapat játé­kos-edzőjét. — Amikor a simontornya- iak felkérésére elvállaltam az edzői munkát, tudtam, hogy egyúttal egy nagy kihívás is ér. Erre tudatosan készültem, vizsga volt ez számomra. Úgy éreztem, hogy egy kissé ide­gen környezetben új csapattal megújulni, újat nyújtani még képes vagyok. Nagyképűség nélkül mondhatom, az ered­mények bizonyítják, hogy ez eddig sikerült. — Mivel kezdted a munkát, mi volt az edzői ars poeticád? — A játékosok zömét, já­téktudását már többé-kevésbé ismertem. így nem nulláról kellett indulnom. Igaz, hogy a kézilabdát elsősorban kézzel játsszák, de a göndolkodás, a fej szerepe elvitathatatlan e sportágban. Ebben szerettem volna előrelépni, tehát a fejek­ben rendet teremteni. Az erő­sítésként hozott Mayer Tibor nemcsak játékával, góljaival, hanem jó szellemével is sike­resen debütált, jól illeszkedett a csapatba. Másik fontos fel­adatomnak a hazai fiatal játé­kosok csapatba építését tekin­tettem. Ez az eltelt rövid idő alatt kevésbé sikerült, tavasz- szal folytatni kell e munkát. — Az eredményekről, a csapat játékáról, erősségéről és netán gyengeségeiről hallhatnánk va­lamit? — A bajnokságot idegen­ben kezdtük, egy tisztességes ötgólos vereséggel (mint ké­sőbb kiderült, az őszi listave­zetőtől kaptunk ki). Gyorsan túltettük magunkat a veresé­gen, s máris a következő mér­kőzésre koncentráltunk. Ha­zai pályán sikerült is győz­nünk, utána meglódult a sze­kér, s talán kicsit gyorsan is jöttek az eredmények. A Csurgó elleni idegenbeli győ­zelem volt a csúcs, ahol az idény legjobb játékával három góllal legyőztük az otthon két éve veretlen Csurgó csapatát. Ezután mintha egyeseknél nagy lett volna ama bizonyos „mellény", igaz ez az eredmé­nyesség rovására nem ment, de ez talán annak is köszön­hető, hogy példátlan sérülés- hullám söpört végig a csapa­ton. Az utolsó mérkőzésekre négy kezdőjátékost kellett sé­rülés miatt nélkülözni. Sze­rencsére többnyire jól pótolták őket a cserejátékosok. A csa­pat erőssége, a védekezés na­gyot javult és Pech kapus több mérkőzésen átlagon felüli tel­jesítményt nyújtott. Javulás mutatkozott a széleken való eredményességben. Továbbra is meghatározó Pánovics tak­tikus, rutinos játéka. Gyenge­ségeink vannak, de ezt nem árulom el, vegye észre az el­lenfél edzője, ha győzni akar ellenünk - mosolygott a baj­sza alatt Teimel Lajos. — A csapat támadójátékáról, a mérkőzések sava-borsáról, a gó­lokról nemigen hallottunk. Pedig tény, hogy a dobott gólok tekinte­tében is az élmezőnyben van a csapat. Teimel Lajos pedig az NB 11. góllövő listáján a második he­lyet foglalja el 84 dobott góljával, mely a csapat összgóljának 27,2 százaléka. Ez sem semmi, mond­hatnánk pestiesen. — A gólok számával elé­gedett lehetek, a megoszlásá­val azonban már nem. Szeret­tem volna elérni, hogy egyen­letesebben oszoljanak meg a játékosok között, ekkor az el­lenfélnek mindenkire fokozot­tabban kell figyelni, így szebb, élvezetesebb lehet a játék. — Kedves színfoltja volt a ha­zai mérkőzéseknek, ahogy a kö­zönséget ajándékkal, tombolával és elsősorban a mutatott játékkal magatok mellé állítottátok, szur­kolni is megtanítottátok. — Ez' is tudatos tevékeny­ség volt, igaz nem ment köny- nyen. Eleinte a nézők csak szemlélői voltak a mérkőzé­seknek, de később már tapsol­tak, sportszerűen szurkoltak. Dicséret illeti őket, mert ilyen szépszámú és lelkes közönség kevés helyen van. — Mit vársz a tavaszi sze­zonban, mivel lennél elégedett? — Elsősorban a sérültek felépülését várom, így az edzésmunka ismét a régi le­het. Tovább folytatjuk a fiata­lok csapatbaépítését. Szeret­ném, ha a csapat továbbra is markáns, meghatározó együt­tese lenne az NB II-nek. Jól tudjuk, a java még hátravan, többször játszunk vidéken, mint ősszel, ennek ellenére az ősszel elért pontok és az erő­viszonyok ismerete alapján egy dobogó közeli helyezés­ben bízunk a bajnokság végén. Varga László „Július közepén dőlt el, hogy a bázisszervek tudják vállalni a csapat magasabb osztályban való szereplésének anyagi hátterét. (Fő bázisszer­vek tsz és a helyi önkormány­zat). Az én edzői felkérésemre is július végén került sor. Vég­leges döntésem után megke­restem olyan volt szekszárdi játékosokat, akik a helyi csa­patban már nem játszanak, különböző okok miatt. Nem minden megkérdezett mon­dott igent, de szerencsémre a többség igen. így a helyi és vi­déki játékosokból összeállt egy olyan csapat, akikkel a kellő nyugalommal el lehetett indulni az NB II. bajnoki küz­delmeiben. A célkitűzés az volt, hogy az őszi szezonban megismer­jük az ellenfeleket, a bajnok­ság légkörét és a rendelke­zésre álló játékosokból egy csapat alakuljon ki. Közben annyi pontot szerezzünk, hogy a középmezőnyben vé­gezünk. Negyedszázados edzői múltam után új felkészülési lehetőségekkel találkoztam. A játékosok egy része diák, má­sik része dolgozik, de Szek- szárd, Baja, Paks, Tolna és Budapest városában. Augusz­tus hónapban az esti órákban és szombat, vasárnap viszony­lag ideális edzéseket lehetett tartani. A szeptember hónapra sincs panaszom, annak elle­nére, hogy a vidéken tanulók és dolgozók egy része nem tudott az edzésen résztvenni. Október hónap volt a legne­hezebb, mivel a sötétedés mi­att hétközben nem tudtunk edzeni, de a vezetés jóvoltából és a játékosok kedvező hozzá­állása miatt a tolnai sportcsar­nokban a késő esti órákban tudtunk edzeni. Ezen edzés­feltételek miatt kértem a játé­kosaimat, hogy az ifjúsági csapattal párhuzamosan játsz- szunk a megyei felnőtt baj­nokságban is versenyen kívül. Amit mi egy edzésnek szán­tunk. Ezt a játékosaim a cél érdekében (nem kevés áldozat árán) vállalták. A bajnokság győzelemmel és szoros mérkőzésekkel kez­dődött, de ezt követően a ma­gasabb osztályhoz szükséges rutin, technikai és taktikai hi­ányosság kiütközött. A baj­nokság végére egy kicsit ösz- szeszedtük magunkat. Az eredeti elképzelésen egy pil­lanatig sem akartam változ­tatni, ezt sem az eredménye­ink, sem a játékosaim több­ségnek a hozzáállása nem is indokolta. Kellemetlen meglepetésem, hogy én azt hittem, hogy a já­tékosok képzettebbek és ruti­nosabbak. Kellemes meglepe­tésem, hogy mindent vállal­nak annak érdekében, hogy előrébb tudjanak lépni, és ez­által a csapatunk is jobb le­gyen. Én az őszi szerepléssel elégedett vagyok, egy kis sze­rencsével 4-5 ponttal többel is rendelkezhetnénk. Egyénileg nem kívánok senkit kiemelni, mert tartós jó játékot nem produkált senki. Elmarasztalni sem akarok senkit, mert oly nagy csaló­dást senki nem okozott, és fő­leg a kedvező hozzállás, jó -hangulat miatt mindenkiben bízok. Az augusztusi sorsoláskor is tudtam, hogy egy kezdő NB Il-es csapatnak nem jó ez a sorsolás. Ezt most is csak megerősíteni tudom. A mö­göttünk lévő és velünk azonos képességű csapatokhoz álta­lában utazunk és az élme­zőnyhöz tartozó csapatok jönnek hozzánk. Ennek elle­nére, úgy érzem, nem kell nagy szerencse ahhoz, hogy az őszinél több pontot gyűjt- sünk be. A felkészülést egy rövid pi­henő után november 28-án kezdtük. A nagyobb intenzi­tású edzésekre január 6-án ál­lunk át. Hétközben Tolnán, szombaton Szekszárdon tar­tunk edzést. Előreláthatólag két csapattal veszünk részt a Téli Terem Kupán, valamint szeretnénk a bajnokság előtt egy felkészülési tornát szer­vezni, vagy részt venni. Ezúton szeretném megkö­szönni a sportegyesületnek és a helyi vezetőknek azt a lehe­tőséget, amit biztosítottak a zavartalan felkészülés és ver­senyzés érdekében. Külön kö­szönöm a lányok nevében is a szurkolók lelkes bíztatását és a további, találkozóinkon is szeretettel várjuk őket. Nem utolsósorban köszönöm a já­tékosaimnak csupaszív, áldo­zatkész hozzállását. Amit a jövőben is kérek, illetve elvá­rok." Taksonyi István edző értékelt Az elvárásoknak megfelelően 50 % feletti teljesítménnyel A Tolnatej SE értékelése Akad még j avítanivaló Megkértük Várni Istvánt, a Simontomyai BTC női kézi­labda csapatának edzőjét, rö­viden értékelje az őszi sze­zont. — Július 27-én heti három edzéssel kezdtük meg a felkészü­lést. Játékosállományunkban annyi változás történt, hogy mi­után Gerussi Orsolyát felvették a szombathelyi tanárképző főisko­lára, odaigazolt, míg Szepesim anyai örömök elé néz. Új játéko­sok igazolására nem volt lehető­ségünk, így a tavalyi NB Il-es ke­rettel kezdtük meg a felkészülést. A kerethez csatlakozott az ifjú­sági csapat öt tehetséges játékosa is. Célkitűzésként elsősorban a hazai mérkőzések megnyerését és a 6-7. hely megszerzését tűztük ki. Augusztus 14-én a polgármes­teri hivatal anyagi támogatásával a Lanester városhoz fűződő baráti kapcsolataink révén Franciaor­szágba utazott a csapat, ahol op­timális körülmények között foly­tattuk a felkészülést. Ezen idő­szakban hét előkészületi mérkő­zésre került sor, alacsonyabb és magasabb osztályú csapatok el­len. Ezeken a mérkőzéseken már látszott, hogy Gerussi Orsolya távozásával a csapatszerkezet megbomlott, sem a támadó-, sem a védekező munkában nem sike­rült ót pótolni. Az augusztus 29-i bajnoki rajt során itthon fogadtuk az újonc Balatonszárszót. Jó első félidei já­tékkal biztosan nyertünk. Ezután az otthon szinte legyőzhetetlen NB I-es játékosokkal felálló Bá- gyogszováthoz látogattunk és ott súlyos vereséget szenvedtünk. Majd biztosan nyertünk hazai pályán a Körmend ellen, illetve küzdelmes mérkőzésen győztük le a Tengelic csapatát. Hidegzu­hanyként ért bennünket a Csur­gótól itthon elszenvedett vereség, ahol a sokkal jobban játszó ellen­fél még a játékvezetők támogatá­sát is élvezte. Október 3-án végig fej-fej melletti nagy csatában nyertünk a Pécsi BTC együttese ellen. A következő fordulóban, Fonyódon, majd hazai pályán a szombathelyi TK ellen szenved­tünk el súlyos vereséget. A bajnoki mérkőzéseinken 15 játékos szerepelt: Molnárné, Márton, Jencskiné, Molnár B., Varga, Gerussi N., Mérei, Pa­taki, Plank, Lakos, Tóth, Szabó, Somogyiné, Várni, Németh. Az egyéni teljesítmények igen hul­lámzóak voltak, míg a csapat sze­replése szempontjából meghatá­rozó játékosok esetében is. A gyengébb teljesítményt a fiatalok nem tudták ellensúlyozni és ezen esetekben súlyos vereséget szen­vedtünk. Ami a csapaton belüli hangulat romlásához is vezetett. A csapat egésze sem védekezés­ben, sem támadásban nem tudta az előző évi bajnokságban nyúj­tott teljesítményt megismételni. Különösen szembetűnő a kevés lőtt gól. Legjobb góllövőink: La­kos 63 (ebből 28 büntetőből), Molnár B. 38 (hetet büntetőből), Gerussi N. 19 (mind akcióból). A csapat életében külön fejezetet ér­demel a Magyar Kupában elért nagyszerű teljesítmény. Ezen a sorozaton végig felszabadultan játszottak a lányok és három for­dulón túljutva a legjobb 24 csa­pat közé verekedtek be magukat. Összességében az őszi szezont ér­tékelve a megszerzett 12 pont a bajnoki táblázaton a 6. helyet biz­tosítja a csapat számára. A me­zőny szorosságára jellemző, hogy a harmadik helyezett csapatnak is mindössze 15 pontja van. A csa­pat az alapcélkitűzést tehát telje­sítette. Mint ismeretes, az utolsó három bajnoki mérkőzésen a férficsapat edzője, Teimel La­jos irányította a csapatot. A mérkőzéseken kicsit sikerült felrázni az együttest, néha már a régi szívvel és lelkese­déssel küzdöttek a lányok. A három mérkőzésből két vidéki mérkőzésen győztesen hagyta el a csapat a pályát, míg a lis­tavezető Pécsi Lepke ellen a vereség reális voltát el kell is­merni. Tizenöt év után ismét van NB Il-es férfi kézilabdacsapata Szekszárdnak. A "megyebaj­nokság megnyerése után a Tolna tej SE továbblépett, a kö­rülmények szerencsés alaku­lása folytán az igazolásaink is nagyszerűen bejöttek. Hő- gyészről öt rutinos játékossal erősödtünk, Kovács István pedig Faddról került hozzánk. A kibővített játékosállomány­nyal már nagyobb eséllyel vágtunk neki az őszi fordu­lóknak. Az idény végén csapatunk 7 pontjával all. helyen végzett, 288-308-as gólkülönbséggel. Csapatunknak tehát mind vé­dekezésben, mind támadás­ban fel kell javulnia a tavaszi idényre. A tavasszal hétszer játszunk majd hazai pályán és reméljük, mi is úgy tudjuk majd ezt az előnyt kamatoz­tatni, ahogy a riválisainknak velünk szemben sikerült az ősz folyamán. Az egyéni értékelésnél egyedül Bach kapus teljesít­ményével lehetünk elégedet­tek, hisz az ő jó formája a csa­patot is megnyugtatta és ez az eredményen is meglátszott. A mezőnyjátékosok közül Tei­mel József és Barabás teljesít­ménye megfelelt, bár tőlük többet vártunk. Törő, Drüsz- ler, Kovács, Nándor, Kispál és Fichter egy-egy mérkőzésen kiemelkedőt nyújtottak, de utána elszürkültek. A fiatalok közül Böcsödi már a gólszer­zésben is jeleskedett, Bátai és Bán sem okozott csalódást, amikor szóhoz jutott. A csapat kispadján az első öt mérkőzésen Fichter Csaba, utána Csirzó Antal ült, mind­ketten társadalmi munkában tevékenykedtek. Jelenleg heti két edzéssel készülünk a tava­szi szezonra és a téli kupákba is benevezünk. Négy csapat részvételével februárban a Tolnatej Kupát is megszer­vezzük. A tavasszal várhatóan egy összeszokottabb, egysé­gesebb Tolna tej SE-vel talál­kozhatnak a szurkolóink és bízunk benne, hogy nem lesz­nek kiesési gondjaink. Együttesünket a Tolna Me­gyei Tejipari Vállalat, az Alis- cavin Rt., a Karta Kft, Szek- szárd Város Polgármesteri Hivatala és a Tolna tej SE Ba­ráti Köre támogatta, várha­tóan a jövőben is segítik a csa­patot. Bálint Károly szakosztályvezető Az ember és a delfin A Bahama szigeteken készült felvétel. A játékos delfinek a felszín közelében játszanak a für- dőzőkkel. A kép elnyerte a Barcelona-i Olimpiai fotókiállítás egyik díját is. Német doppingháború A női távolugrás német olimpiai bajnoka két érdekes kije­lentéssel vétette észre magát az utóbbi időben. Heike Drechsler először a „Dopping - a kutatástól a becsapásig" című könyv szerzőjére, Brigitte Berendonkra mondta azt, hogy hazudós. Ebben a műben több utalás történik az egykori NDK doppingügyeivel kapcsolatban Heike Drechslerre is. A ki­jelentést a szerzőnő zokon vette, és a vita január 28-án a he- idelbergi bíróság előtt folytatódik. Ugyancsak Heike Drechsler egy interjúban azt nyilat­kozta a Leipziger Volkszeitung című lapnak: Amennyiben Katrin Krabbe visszatér a pályára, hajlandó vele agy váltó­ban futni. Krabbe ellen doppingolás gyanúja miatt több eljá­rás folyik. . Határozat­képtelen dzsudósok A Magyar Judo Szövetség legutóbbi közgyűlése határo­zatképtelenné vált, így nem is folytathatta munkáját. Az el­nökség ezért december 30-ára ülést hívott össze. Ennek céljá­ról dr. Szegvári Péter elnök tá­jékoztatta az MTI-t:- őszintén szólva nem tu­dom, hogy a Barcelonában ki­robbanó sikert aratott sportá­gunk képviselői miért marad­tak távol ilyen nagy számban a tanácskozástól. Most azon­ban nem ezen gondolkodunk, hanem a további munkát szervezzük és újabb közgyű­lést hívunk össze. Az elnökség december 30-ai ülésén dönt az időpontról. Valószínűleg ja­nuár végén az egyik szomba­ton folytatjuk a vezetőségvá­lasztó küldöttértekezletet.

Next

/
Thumbnails
Contents