Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24 / 303. szám
1992. december 24. KARÁCSONYI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 G . Kis-------* r eneráció ^ Ifjúsági oldal r ford a fejed! Önéletrajz VII. Két héttel ezelőtti felvételünk cserépkancsókat ábrázolt. A helyes megfejtést beküldők közül a szerencse ifj. Vagyóczki József szekszárdi olvasónknak kedvezett. Aki kitalálja mit ábrázol Bakó Jenő fenti képe, két hét múlva tudja meg, jól tippelt-e. Várjuk megfejtéseiteket! Nem mondom, igen érzékenyen érintett a nem várt fordulat, hogy szüleim, a drágák, nem kívánnak többé látni, de egy cseppet sem ke- nődtem el. Úgy gondoltam, hogy tudásomat, tettrekészsé- gemet éppen ideje már a külvilágban is kamatoztatni, ugyanis szülőhelyemet addig sosem hagytam még el. Valami „Kalandra fel!" érzés támadt bennem és gyorsan bepakoltam a cuccomat a hátizsákba, aztán noszarajtae- riggyuccumiháncsdeazonnal alapon nekilódultam az orrom után. Szerencsémre szüleim voltak olyan kegyesek hozzám, hogy a családi hátizsákot is feláldozták távozásom biztossá tétele érdekében, mert igen nehéz lett volna vagyontárgyaim bármelyikétől is megválnom abban a tudatban, hogy vándorutamon bármire is szükségem lehet. Szóval a családi hátizsák társaságában nekivágtam világhódító utamnak, s azzal á szent hittel indultam el - visszanézve takaros házunkra -, hogy a legelső buddhista kolostorig meg sem állok. Zsebemben lapult némi készpénz is, úgyhogy nem késlekedtem a tettek mezejére lépni, vagyis a faluszélig elvergődni és kezemet ló- bálva stoppra várni. Már vagy fél doboz cigarettát szívtam el, amikor rájöttem, hogy azért nem áll meg senki, mert az út- szélen szabályosan mentem el a forgalommal szemben a falu szélét jelző tábláig, de ott elfeledtem átmenni a túlsó oldalra, aki meg jött, azt hitte, hogy csak hülyeségből stoppolok ottan, amikor alig ötszáz méterre van lakóhelyem túlsó vége. Na nem mondom, kissé bosszantott az eset, de hát gyerek volt még az idő, vagyis alig múlt este hat, így megtettem a szükséges lépéseket, vagyis átmentem a másik oldalra és ott folytattam a kézlóbálást. Azt mindig tudtam magamról, hogy a legtöbb embernek első látásra szimpatikus vagyok, s ez kiderült hamarosan, hiszen további két óra várakozás után feltűnt az első autó és rögvest meg is állt. Hát én még életemben nem láttam olyan szép nőt, mint aki a kocsit vezette, így igazi gentlemanus módjára viselkedtem. Talán nehéz elhinni, de fél perc sem telt belé, s már arról beszélgettünk, hogy illik—e egy ilyen korú fiúnak fogdosni egy vadidegen nő lábát. Hiába próbáltam hangot adni véleményemnek, miszerint ez teljesen természetes a korai pubertás időszakában, a hölgy felszólított a távozásra, s olyan vadul fékezett, hogy kénytelen voltam megfejelni a szélvédőt. Na gondoltam, ezentúl másképp lesz. S úgy is lett, mert mit ad Isten, az árokban kellett hálnom, merthogy egy fia autó, de még lovaskocsi sem jött másnap reggelig arrafelé. Ez erősen meglepett, hiszen abban a hitben éltem, hogy ezen a környéken igen nagy az átmenő forgalom, tekintettel szülőhelyem idegenforgalmi jelentőségére. Mert ugye azt nem is árultam el, hogy a Met- ropolice nevű faluban csiszolódott jellemem, s ennek a helynek két zéhencfürdikkály- tennye (németül látnivalója) is volt. Az egyik az a gémeskút, amibe állítólag maga Rózsa Sándor bújt meg az őt üldöző csendőrök elől, s kénytelen volt ott tölteni didergőzve három napot a vizet tasposva. (Már akkor is jók lehettünk volna a vízilabdában.) A másik pedig még ennél is szenzá- ciósabb látnivaló az a hely volt, amit még a sötét középkorban boszorkányégetés helyszínének választott a messzi Itáliában mesterségbeli fortélyokat kitanuló, nagy magyar inkvizítor, aki a Hungarian Diabolus álnéven tolt ki szemérmetlenül sok szemet, s akinek legkedvesebb elfoglaltsága s egyben étele is a máglyarakás volt. Sajnos, a hideg földön hánykolódva rájöttem, hogy több okból nem lehet a mi falunk oly keresett, mint hittem. Az egyik az, hogy az angol nyelvterületről érkező túristáknak rögvest elment falunk alapos szemrevételezésétől a kedve, mert a Metropolice táblát félreértve azt hitték, hogy a földalatti vasúton rengeteg rendőri inzultusban lesz részük. Az olaszok már a szomszéd faluban visszafordultak a magyar ördög jelenlététől félve, meg hát valjuk meg, nem igazán látványos az a néhány talpalatnyi föld, amin a tisztesség kedvéért a parasztok még ma is eltüzelnek ezt azt, hogy legalább kormos legyen. Megjegyzem, nagyanyám - az áldott - Bosszy Lukrécia az olaszokhoz hasonlóan mindig kerülte ezt a nevezetes helyet. Na, hogy imigyen támadt hirtelen megvilágosodásom végképp tisztánlátásra késztetett, felmértem helyzetem, s elhatároztam: Felülvizsgálom gyermeteg elképzelésemet az autóstoppról, meg a buddhista kolostorokról. S lön felülvizsgálva, s lön visszafordulva, s hazamene lészen, mert bizony mondom néktek, nehéz az nagy metropolicei gyermeknek elszakadni az helytől, mely oly sok vigasságot, s boldog békességet hozott az élettyibe. Szóval szégyenpír bár elöntötte az éhségtől, s kimerültségtől addig sápadt arcomat, de nem voltam rest visszafordulni. Mivel túl messze nem jutottam, s már abban sem bíztam, hogy milyen fenemód szimpatikus vagyok, gyalogszerrel jutottam vissza házunkig. A kapuban álldogálva - bemenni res- teltem - éktelen nagy bőgésre lettem figyelmes. Azt hittem először, hogy anyám ilyen fenemód bánatos távozásom miatt, s ez felbátorított. Benyitottam hát, és már-már nekem is megeredt szempatakom, amikor ráköszöntem édes szülémre. Az meg a nyakamba ugrott a boldogságtól, mondván megbánta az elbocsátó „szép" üzenetet, s épp anyai gyarlóságának tudata emésztette ily vadul, úgyhogy jobbkor nem is jöhettem volna. Ebbéli örömét meglehet hamar feledtettem vele, de . . . Okoska (Folytatjuk.) Az én slágerlistám 1. Moby Dick 2. Akela 3. Pokolgép 4. Megadeth 5. Mody Dick 6. Iron Maiden 7. Judas Priest 8. Ossian 9. AC/DC 10. Beatrice Körhinta Kurva vagyok Vedd el, ami jár Symphony Of Destruction Ugass kutya Fear Of The Dark Painkiller Földöntúli show Thunderstruck Utálom az egész XX. századot Hekfusz Róbert, Tolna Angol TOP 10 1. Boyz II Men 2. Felix 3. Inner Circle 4. Undercover 5. Madonna 6. Vanessa Paradis 7. Charles & Eddie 8. Bon Jovi 9. Jordy 10. Jon Secada End Of The Road Don't You, Want Me Sweat Baker Streat Erotica Be My Baby Would I Life To You? Keep The Faith Dur Dru D'etre Just Another Day Éltes élcek Amit magadnak kívánsz, ne tedd az embertársaiddal. Hátha nekik más az ízlésük. Az okos ember alkalmazkodik a világhoz, a nem okos ember görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy a világ alkalmazkodjon hozzá. Tehát minden haladás a nem okos embereken fordul meg. Akik megértik a rosszat, megbocsátják, akik gyűlölik, szétrombolják. Tökéletes specialista csakis olyan ember lehet, aki a szó szoros értelmében hülye. Aki olyan pénzt ad, amit nem ő keresett meg, más pénzén jótékonykodik. Mennél többje van egy embernek azon felül, ami kell neki, annál több gondja van vele. G. B. Shaw Könnyű a bolhából elefántot csinálni. Sokkal nehezebb etetni. Sohase áss vermet másnak, mert megrongálhatod a kábelt. Nem értem a szüléimét. Ha mindent olyan jól tudnak, akkor miért olyan tanácstalanok? Jogos kérdés: A középiskolai érettségitablókon mindig miért csak negyedikesek vannak? (Félre)értelmező szótár Táncdalénekes: Macskafajta. Általában kan-dúrban nyávog. Ellentétben kisebb termetű rokonaival, ha a közönség elejti, akkor nem talpra, hanem pofára esik. Kedvenc eledele a mikrofon. Magyarországon elsőként vezette be a munkahelyi testnevelést. Riszálja magát. Dalait előszeretettel importálja, ilyenkor szerzőnek is nevezi magát. Felelés: Olyan játék, amelyben egy tanárnak nevezett játékos gyakran kérdez, de rendszerint nem kap rá feleletet. Szemétkosár: Útbaigazító, mely azt mutatja a diáknak, hogy körülbelül müyen irányba kell a szemetet dobnia. Algebra: A gebracsalád a zebrák rokona, az algebra pedig a vezér helyettese. Paktum: A punktum elferdült változata. Logaritmus: Kialakulóban lévő új zenei jelenség, melyben az unga-bunga és a subi-dubi ötvöződik. Lógás: Diákok azon tevékenysége, melynek során szellemi frissességük megóvása érdekében távolmaradnak az iskolától. Intő: Elavult fenyítési eszköz. Megbízható források szerint már kihalóban van. Hajdanvolt ünnepekről Az első Mikulás-élményem úgy hároméves korom tájáról ered. (Annak idején Télapó volt a neve egyébként.) Szóval fatomyos hazámban - Zemplén megyében - éppen a konyhában üldögéltünk nagyanyámmal, amikor valaki hangosan kopogott az ajtón. A nagyi engem küldött ajtót nyitni, amit meg is tettem. Mit mondjak, a frász jött rám, mert egy borzasztó magas, vörös ruhás, szakállas ember állt az ajtóban, a hátán puttony, s mögötte egy teljesen fekete, piros szarvakat viselő valami, aminek hosszú fekete farka volt. Ez utóbbiról később megtudtam, hogy ő a Krampusz. A Mikulás és a Krampusz benyomakodtak a konyhába, én rettenetes ijedelemmel bújtam nagyanyámhoz. Később kicsit megenyhültem, látván, hogy a pirosruhás ember csodálatos ajándékokat nyújtogat felém, amit - összeszedve bátorságomat - el is vettem tőle, sőt, felszólításának engedelmeskedve még a szakáílát is' megsimogattam. Hanem egyből vége lett a bátorságnak, mikor is a Krampusz engem akart megsimogatni. Ordítva futottam előle, ő nevetve utánam, hamarosan virgonc hajsza kezdődött a Mikulás körül, végül a Krampusz megkönyörült rajtam, s a Mikulással együtt eltávozott. Nem valami fényes szereplésem után összeszedve a bátorságomat, kilestem utánuk az ajtón, s némi gyógyírt csak az hozott a lelkemre, hogy láttam, ahogy bekopognak a szomszédba, Jóska unokatest- véremékhez, s hamarosan hallottam Jóska kétségbeesett üvöltését. * Ha a karácsonyokat veszem számba, talán az az egyik legemlékezetesebb közülük, amikor, olyan tízéves forma koromban, először osztogattam én magam is ajándékot a családnak. Nem voltak nagy ajándékok, mai szemmel nézve pedig filléres dolgok csupán, de akkor jöttem rá, hogy mennyivel csodálatosabb dolog ajándékot adni, mint kapni. Sosem felejtem el azt a karácsonyt sem, amikor a húgommal elutaztam nagyanyámhoz, aki akkor már évek óta egyedül élt. (De nem magányosan.) Szenteste a nagybátyáméknál, az ünnep első napján a nagynénémék- nél volt a családi összejövetel, de a legmeghittebb a nagyinál volt. Gyönyörű kis karácsonyfát állítottunk, gyertyát gyújtottunk alatta mi hárman, amit nem égettünk sokáig, hogy másnap kivihessük a temetőre, és újra meggyújthassuk a nagypapa sírján. * A legszebb karácsonyom pedig akkor volt, amikor a gyerekeim számára díszítettem a fát, készítettem az ajándékokat és az ünnepi vacsorát, s már voltak olyan nagyok, hogy megérintse őket az ünnep varázsa. Az én két nyughatatlan lurkóm tátott szájjal bámult, szokásuktól eltérően egy szót sem szóltak, és olyan boldognak látszottak, mint még talán sosem. S igaz, hogy egy-két szaloncukor magától lepottyant, a karácsonyi lemezen pedig elakadt a tű, de ez nem ártott a hangulatnak. Az volt az első olyan karácsonyuk, amit már nem felejtenek el többé. V. V. Levél a távolból Drága szüleim! Ne haragudjatok, hogy a kedves leveletekre kissé megkésve válaszolok. Igaz, hogy ebben a bizonyos, szeptember 28-án kelt levélben még arról érdeklődtök, jól kezdődött-e negyedik főiskolai félévem, pontosabban félévismétlésem. Most válaszolnék rá: jól kezdődött. Összejött a csapat, és nyári élménybeszámolót tartottunk, valamint felkerestük a sarki sörözőt, de csak azért, mert itt mérik a legjobb csapolt málnaszörpöt a kerületben. Szóval jól kezdődött a dolog, de, sajnos, már kevésbé jól folytatódott. Áz első zárthelyi megírásakor ugyanis nem voltam valami jó formában. Előző nap nagyon fájt a fejem, a gyomrom, a lábam, a kezem, meg a derekam. Ennek pedig az volt az oka, hogy szobatársam éjszakára nyitva hagyta az ablakot, s így átmeneti reumát sikerült beszereznem. Fenti összetett fájdalmaim miatt nem sikerült a tanulásra kellőképpen koncentrálni, úgyhogy a zárthelyit 0 pontosra írtam meg. Ebből persze ne következtessetek elhamarkodottan arra, hogy rossz esélyekkel kezdek hozzá a vizsgaidőszakhoz. Nem. Ámbár első vizsgám a népszerű nevén csak Fatiplinek ismert tanársegéd úrnál lesz. Nem érdemtelenül szerezte nevét, az ő vizsgáin a hallgatók 60-80 százaléka elégtelent (fát) szerez, s a nagy számok törvényét, valamint a statisztikát ismerve, tartok tőle, hogy nem leszek kivétel a szabály alól. De félre csüggedés! Tételezzük fel, hogy Fatiplinél megbu- kok, utána szerencsére karácsony előtt vizsgázunk csak, s remélem, az ünnep közelsége megérinti tanárom szívét is. Csak ezzel tudok hatni rá, a tudásommal már kevésbé. Készültem én, hát hogyne készültem volna, már szeptember óta. készültem erre a vizsgára, csak. . . Nagyon nehéz ez az anyag, a könyv több mint 11 kilót nyom, és ugye el tudjátok képzelni, hogy milyen nehéz egy ilyen súlyos tárgyat kézben tartani. így aztán csak az első ötven oldalig jutottam el, s erről az anyagrészről mindössze egy tétel szól. Szóval remélem, hogy pont ezt az egy tételt húzom majd ki, és akkor már nem is alakul olyan rosszul ez a vizsgaidőszak. Feltéve. De erről majd később, most rohanok, várnak a többiek, természetesen tanulni fogunk, egészen záróráig, izé, villanyoltásig. Csókpuszi: a ti Bubusotok Heti cáfolat Nem igaz, hogy Déva várának építésekor Kőmíves Kelemenné a király beépített embere volt. Murphy a kórházban Az infúzióra szoruló betegek szobái mindig a folyosó túlsó végéről nyílnak. Az orvos tudása fordítottan arányos elérhetőségével. Kétféle sebtapasz van: amelyik nem akar ragadni, és amelyik nem akar lejönni. Mindenki egyszerre kér fájdalomcsillapító injekciót. Azok, akik nem kértek fájdalomcsillapító injekciót, amikor ezt felajánlották nekik, majd akkor fognak kérni, amikor a nővér éppen altaltót oszt. Üres ágytál sosem borul ki.
