Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-19 / 299. szám

1992. december 19. HÉT VÉGI MAGAZIN »ÚJSÁG 11 xsreneráció t, Ifjúsági oldal <•* Törd a fejed! Önéletrajz VI. Két héttel ezelőtti felvéte­lünk kenyérsütő-formákat áb­rázolt. A helyes megfejtést be­küldők közül a szerencse Horváth Norbert szakcsi olva­T alányok Miért hord az elefánt piros zoknit? Mert a kék nem áll jól neki. És miért van az elefántnak piros szeme? Hogy el tudjon bújni a cse­resznyefán Mi az? Feldobják szendvics, leesik szalvéta? A tetőfedő uzsonnája. Miért nyúl a nyúl? Káposztáért! sónknak kedvezett. Aki kita­lálja mit ábrázol Kispál Mária fenti képe, két hét múlva tudja meg, jól tippelt-e. Várjuk meg­fejtéseiteket! Heti Cclfolclt Nem igaz, hogy öt pár Trabantért adnak egy Re- nault-ot, sőt a nagykorú Moszkvicsokat és Zápor Józsikat is beszámítják, mert a Renault a közleke­dési rendszerváltás barátja. Nos, hogy ne szaporítsam tovább a szót, térjünk hát rá kisdobossá válásom nehéz, rögös útjára. Az még hagyján, hogy a diri trágya-akcióm után megfe­nyegetett, megvillantván előt­tem a kisdobosságból való ki­zárás lehetőségét, Cséjével is vitám támadt, mégpedig elvi síkon. Cséjé harcos internaci­onalista és mozgalmi veterina volt, neki a Párt szava egyenlő volt Isten szavával. Szívén vi- ■ selte a jövendő kis mozgalmá­nak sorsát, s kemény kontra- szelekciót alkalmazott, ha ar­ról volt szó, hogy meg kell akadályozni osztályidegen elemek beszivárgását a kisdo­bosok közé. Már januártól kezdve meg­próbálta buksinkba verni a kisdobosok hat pontját. A baj akkor kezdődött, amikor „A kisdobos mindig igazgat mond"-hoz értünk. Felnyúj­tottam a kezem, s közöltem Cséjével, hogy ha ezt a pontot komolyan vesszük, akkor eb­ben az országban a kisdobo­sok száma jelentősen leredu­kálódik, nevezetesen annyian sem lesznek, amennyiből egy valamirevaló Mókus őrs ki­telne. Cséjé feje erre egészen ér­dekes lila színárnyalatot öl­tött, s vészesen süvítő hangon közölte velem, hogy jobb lesz, ha befogom a pofám, meg hogy honnan veszem az ilyen népbutító szöveget, csak nem ministrálni járok ráérő időm­ben? Nyugodt lélekkel válaszol­tam erre, hogy szó sincs ilyesmiről, ami teljesen igaz volt, mert amióta beleejtettem a fagylaltot a szenteltvíz tar­tóba, s több néni ujja a homlo­kához ragadt ennek követ­kezményeképpen, Ignác atya nem igazán látott szívesen a templom környékén. Cséjé te­hát megnyugodott világnézeti alapjaim szilárdsága felől, ám nem nyugodott meg megbíz­hatóságomat illetően. Óra után félrevont, s megkérdezte, hogy tisztában vagyok-e az ál­talam majdan képviselt Ügy nagyságát és magasztosságát illetően. Sajnos, azt válaszol­tam, hogy nem egészen, s en­nek következményeként há­rom héten keresztül minden áldott nap reggel hétre kellett bejárnom az iskolába, ahol Juci néne szemináriumot tar­tott nekem, lelki épülésem cél­jából. Miután néhány kiló fogyás, elszórt nyálfolyás és rángó­görcs átvészelése után véget ért a tanfolyam, már alkal­masnak tartott a kisdobos- ságra, sőt, megbízott azzal, hogy verset szavaljak az ava­táson. Megtisztelve éreztem ma­gam, s a szent Cél érdekében, nagyanyám, Bosszy Lukrécia „agykatyvasz" nevű serkentő főzetét iddogálva szorgalma­san magoltam a „Kisdobos te bátor, te merész" című nyolc versszakos költeményt. Drága jó anyám a végkimerülés ha­tárára jutott, ugyanis képtelen volt a megfelelő sötétkék rö­vidnadrágot, kisdobos inget, nyakkendőt és szerelvényeket előkeríteni, mert semmit nem találtam tökéletesnek, annyit járt a boltba cserélni, hogy a boltvezető már komoly verés­sel fenyegette az állandó nyaggatásért. Lassan azonban összejött a megfelelő felszerelés, a csalá­dot kellőképpen felkészítet­tem az eseményre, s szigorúan kikötöttem, hogy személyem nagyságát emelendő, taxival tegyék meg az iskoláig vezető, mintegy kétszáz méteres utat. S végre eljött a nagy nap! Már hajnalban teljes harci díszben tipródtam az előszo­bában, minduntalan az órát lesve, nem kések-e el. (Az ava­tás délután négykor kezdő­dött.) Három órakor búcsút vettem szüleimtől, s az izga­lomtól reszkető lábbal rohan­tam az iskolába, hogy elsőként érkezzek az eseményre. Ha­marosan megjöttek osztály­társaim is, aztán Cséjé is befu­tott, s az iskola udvarán kije­lölt helyre állította virgonc kis csapatunkat. Kezdtek szállingózni a szü­lők és rokonok is, kis csalá­dom sajnos keltett némi kínos feltűnést. Fényképlátással sújtott anyám ugyan most hibátlanul öltözött, de szuper-lokni fa­zonú szoknyája beleakadt a taxi kilincsébe, s egy jókora reccsenés kíséretében megvált jóanyám testétől. Igazán szé­pen mutatott a vajszínű autón a türkizkék ruhadarab, de egy szál bugyogóban sikongató szülőm már kevésbé. Sajnos mintegy öt percig álldogált amúgy neglizsében, mire a ta­xis, jóapám, nagyanyám és nagyapám, meg a körülötte ál­lók jól kiröhögték magukat, és segítségére siettek. Nagyapó olyan jót mulatott, hogy fi­gyelmetlenül a saját szakállára lépett, orra bukott, és a forga­tagban elhagyta a protézisét, amire a nézőközönség újabb fergeteges röhögése volt a vá­lasz. Megtépázott tekintélyű és szoknyájú anyám is csatla­kozott a röhögök hadához, mire nagypapi orvul bokán rúgta, erre apuci egy akkorát behúzott - a taxisnak -, hogy az ijedtében nagyot taszított az autóján, ami elindult lefelé a lejtőn, és maga alá gyűrte Csildrönkiller igazgató úr ne­jét és Puszi névre hallgató pudliját. Teljes volt a zűrzavar, de miután a mentők, a tűzoltók és a rendőrök elvonultak, végre kezdetét vehette az ün­nepség. Minden simán ment, bár sajnos úgy jött ki a lépés, hogy az én nyakamra Mar Harold, az iskola fenegyereke kötötte fel a kék nyakkendőt, de sze­rencsére Cséjé észrevette, hogy elkékülök, és még idő­ben kibogozta a hóhér-cso­mót, Haroldka munkájának gyümölcsét. Biztosan az át­meneti oxigénhiány volt az oka, hogy amikor kimentem szavalni a jónépnek, a vers címén kívül más nem jutott az eszembe. Mit mondjak, kínos volt. Cséjé, és - közszereplése miatt népszerű - családom ordítva próbált súgni, de az­után, hogy „te merész", teljes volt a blokk. Nagypapi oda­ordította, hogy: „pófáj máffa gonfoni" (később megtudtam ez azt akarta jelenteni, hogy próbáljak másra gondolni, hátha akkor ihletet kapok, de protézise híján nem egészen volt érthető a kiejtése). Csak álltam ott, kínomban kivert a verejték, csak míg Shakespe- are-t a boldogságtól, addig engem a borzalomtól. Két idomított bűzgöré­nyem, Orchidea és Dulcinea ezt a pillanatot választotta Id arra, hogy elrágja a madzagot, amivel a díszemelvény lábá­hoz kötöttem őket. Még jókor elrejtettem drága kis háziked­venceimet a tömeg elől, ne­hogy egyes finnyás alakok balhézzanak miattuk, mert sehogy sem akartam, hogy pont ők ne lássák kisdobossá válásom aktusát. Orchi és Dulci a szabadság mámorától megvadulva vágtatott fel és alá a sokadalomban, bőven árasztva sajátos illatanyagait a jónépre. Nem ragozom to­vább. Kábé két perc alatt úgy kiürült'az udvar, mint a ma­lacperselyem karácsony előtt. Csak én álltam ott megkövül­tén, s két görénykém dörgölő- dzött bűnbánóan a lábamhoz. Bánatosan bandukoltam haza, s bizonyára megértik kedves Olvasóim, milyen rosszul érintett, hogy minden holmim ki volt dobálva az ajtó elé, s a kilincsre egy cédula tűzve: „Akkor lássunk, amikor Vak Béla Vak Bottyánt!" Aláírás: a család. Erről legközelebb. (Folytatjuk) Okoska Az én slágerlistám Kívánságok kicsiny boltja * Német TOP 10 1. Felix Don't You, Want Me 2. Captain Hollywood Project More And More 3. Undercover Baker Street 4. Die Fantastischen Vier Die Da!?! 5. Edelweiss Raumschiff, Edelweiss 6. Guns N' Roses November Rain 7. Inner Circle Sweat 8. Jon Secada Just Another Day 9. Dr. Alban One Love 10. Boyz 11 Men End Of The Road Válogatott versezetek 1. Zoltán Erika 2. Vincze Lilla 3. Csepregi Éva 4. Marcellina 5. Szulák Andrea 6. Karda Beáta 7. Nessy 8. Szűcs Judit 9. Lukács Erzsi Miként az ősi mesterségek, a nép-nemzeti dalok is kiveszőfél­ben vannak. Feltett szándéka a Kis Generációnak, hogy nem hagyja veszni ezt az ősi kincset, ezért felkerekedtünk hát, hogy felkeressük özvegy Tántorgó Gerzsonné született Venyigés , Gizellát, aki a messzi Középgoly- váson él, s még nem feledte a tiszta, ősi népdalokat, melyeket édesanyjától és nagyanyjától ta­nult. Középgolyvás Középföld közepén, Nagygolyvás és Kis- golyvás között terül el. Ez már önmagában sem semmi, hát még ha azt vesszük, hogy Tántorgóné Venyigés Gizella is itt székel. Gizi néni a falu szélén, egy bájos kis házban éldegél küenc macskája, öt ku­tyája, harminc tyúkja, egy ka­kasai!), két kecskéje, tíz nyula, három disznaja és egy tehene társaságában. Nagy örömmel fogadott minket, gyorsan előkereste ünneplős protézisét, s máris kész volt a dalra. Elsőként a Feketedik már a Gazsi lába kez­detű tragikus népballadát hallhattuk, mely Csutorás Gáspár igaz történetét regélte el, aki lábára ejtette a sörös­korsót, nem ment orvoshoz, s az lett a vége, hogy most már fél lábon, mankóval jár a kocsmába. Mindent a szemnek Viva Espagna Várd ki a végét Meghalnék a karjaidban Ne legyél bálvány Espagna várj Úgy mentél el Valami forró szerelem Csak te vagy és a boldogság Soha nem leszünk katona Kovács Szilárd, Szekszárd Gizi néni és mi is könnyez­tünk a meghatottságtól, mikor újabb szomorú ének Donga Panna menyegzője volt hallható a repertoárból. Donga Panna, Középgolyvás örömlánya volt, s az egész falu sírt a bol­dogságtól, mikor végre sike­rült neki férjhez menni a szomszéd falu agronómusá- hoz, Hüly Elekhez, aki kb. 1,4 méter magas volt, 120 kilót nyomott és 11 dioptriás szem­üveget viselt. Elkövetkezett azonban a vi­dám dalok ideje, s Gizi néni kicsit reszkető, ám még min­dig hamis hangján belefogott a szüreti dalcsokorba, melyből talán a jó a mustos hashajtó kezdetű szám aratta a legna­gyobb sikert, de igen tetszett a Ne fogdosd a gerezdemet című nóta is. A falu életéből táplálkoztak az olyan énekek, mint például a Bicskáé ralli van a Mariséknál, vagy a Vérszemet kapott a téesz- elnök kezdetű. Szorgalmasan cserélgettük magnetofonunkban a kazettá­kat, s Gizi néni csak dalolt és dalolt. Csodálatos népi szer­zeményekkel és felülmúlha­tatlan élményekkel gazdagon tértünk vissza a városba, s el­raktároztuk kincseinket, a jövő nemzedék okulására. V. V. „Tisztelt jövendő vásárlónk! A mi kis boltunkban mindent megtalál, amit csak kíván, vagy magának, vagy szerette­inek. Jöjjön el hozzánk!" Ez ált a kis szórólapon, amit valaki a postaládába csúszta­tott, megjelölve az utca és házszámot, ahol a boltocska található. Micsoda fennhéjázás! Még hogy minden! Na hiszen! Erre gondoltam, ahogy a megjelölt cím irányába igyekeztem, az­zal a feltett szándékkal, hogy jól beolvasok a tulajnak, mit is képzel magáról, meg a vacak boltjáról. Az üzlet egy csöndes utcácskában volt, eldugott he­lyen, kopott kis táblácska az ajtó fölött. Bent egy fehér sza­kállas bácsika álldogált az ócska pult mögött, szemén drótkeretes okuláré, s szelíden mosolyogva nézett rám. Az egyetlen vásárló voltam. No, gondoltam, most megfogom a jó öreget! — Jó napot kívánok! - kö­szöntött a bácsi. — Mivel szolgálhatok a kedves vevőnek? — Nos, talán egy minden kívánságot teljesítő talizmánt szeretnék - válaszoltam, kajá­nul mosolyogva. — Hát, van egy éppen, de figyelmeztetem, hogy jól meg kell gondolni, mit kíván az ember! Aha! Kilóg a lóláb - gondol­tam, s így válaszoltam: — Hát ha ilyen bonyolult a dolog, először kipróbálnám. — Csak tessék! - jött a vá­lasz, s a bácsi letett elém egy kis kék fadobozkát, a tetején egy pici nyílással. — Mondja csak bele a do­bozba a kívánságát, s már tel­jesül is. Nem . töprengtem sokat, magamban jót mulatva bele­suttogtam a dobozba: legyen béke a Földön! (Ebből aztán nem lehet baj). Ekkor elsötétült a világ a szemem előtt, s mikor kitisz­tult, egy fényesen kivilágított szobában ültem egy jókora asztalnál, ami telis-tele volt pénzzel, értékekkel, s láttam magam, amint szememben kapzsi fénnyel kéjesen szá­molgatom a vagyonomat. Emberek jöttek be, akik az én alkalmazottaim voltak, dür- ván s fennhéjázón beszéltem velük, s ennek örültem, jól éreztem magam, nagynak, ha­talmasnak és gazdagnak. S ez boldoggá tett. A látomás eltűnt, újra a ko­pott kis boltban voltam, s a bácsika figyelmesen nézett rám. — Mi volt ez, kérem? - förmedtem az apókára. — Én nem ezt kívántam! — Mondtam, hogy vi­gyázni kell vele. Ez a tárgy ugyanis a valódi kívánságokat teljesíti, azt, amit igazán, a lel­künk mélyéből kívánunk, s nem azt, amiről csak hisszük, hogy kívánjuk. Sápadtan letettem a pultra a kis kék dobozt, valami köszö­nés-félét mormogtam és kitá­molyogtam a boltból. Meg­tudtam magamról valamit, ami nem volt éppen kellemes, de úgy tűnik, igaz. Már elfelejtettem, merre is van az az utca, a kopott kis bolttal! Nem mernék kísérle­tezni azzal a dobozzal még egyszer, az biztos. Inkább töp­rengek mostanában, vajon hol van a hiba, mit csináltam rosszul, s milyen úton halad­jak, hogy ha mégy egyszer a kezembe kerül a kis kék do­boz, ne kelljen szégyellni ma­gam, önmagam előtt sem. T.M. Szalagavatóra Nemsokára kiesünk a gimista „ring"-bői, lábunk is elszokik bugi-vugi szvingtől. Akkor megtudod majd jó, ha van barátod, kinek hangját hallod s néha-néha látod. Az a nemsokára itt van a küszöbön, majd a hátralévő nyolcvan év elköszön, mint pusztai iringó mit a szelek fújnak, hogy átadja helyét a zsengének, újnak! Hitvallás Aranyos Barátom, bűnöm szánom-bánom, van egy régi, ma is élő hitvallásom, hogy a sematizmus a szellem gyilkosa a formalizmus pedig ennek cinkosa! így hát megihletve eme hitvallástól, gyakran szakadok el a roszszellemű „pártól" és hosszú hajnalokon magam azon kapom agysalakjaimat kínrímekbe rakom! No, de sajnos közben hálátlan is vagyok, mert e salakokból pont azoknak adok akiket szeretek, akik barátaim, így csak sokasodnak csúfságos bűneim! Ha majd felkerülök a tisztítótűzre az így agyongyötört barátimtól űzve, enyhítő körülmény legyen hitvallásom, mely minden bélyeget életemre rányom: . . . hogy a sematizmus a szellem gyilkosa, a formalizmus pedig ennek cinkosa! Sz. L. Ajánlás Dísztávirat helyett tartósabb egy emlék, ügy olvasd el kérlek, mintha veled lennék. Kórházi ágyadon foghatnám a kezed, fogadd el egy fiútól, aki na­gyon szeret. A Földműves dala Mardossa arcomat a lágy esti szellő reggelre már a tavasz is eljő. Kisüt a nap, simogatja arcom, Elkezdem földemen hosszú, kemény harcom. Sütkei Gábor 10. Pa-dö-dö Népdal-lesen Középgolyváson

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents