Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-03 / 285. szám
4 KÉPÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1992. december 3. Fa l nhép, /< örn l íj circt l Rácz Zoltán építész a tájba komponálta ezt a szép házat, mely a négytagú Kékesi családnak ad kellemes otthont Dunakömlődön, a Béke utcában Gyámügyi segély, étkezési hozzájárulás A közelmúltban fejeződött be a paksi gyermekek terítési díjkedvezmény iránti kérelmének elbírálása, melynek során 745 kiskorú gyermek - bölcsődéstül a középiskolásig - szülei részesültek különböző mértékű térítési díjkedvezményben. A hivatal a napokban utalta át az intézmények számára azt a 3,7 millió forintot, melyet ennek finanszírozására szán. Ez a támogatás egész évre szól. Az ilyen jellegű segélyezési forma az elmúlt évben vált széleskörűvé, s két szempontból is jelentős. Egyszeri támogatás helyett folyamatos könnyítést jelent a családoknak, s így biztosított azoknak a gyermekeknek az iskolai étkeztetése, illetve tanulószobai ellátása, akiknek ezt szülei másképpen nehezen, vagy egyáltalán nem tudnák lehetővé tenni. Igen fontos ez napjainkban, mikor országosan elszaporodó jelenség, hogy az igencsak magas térítési díjak miatt, főként a többgyermekes családokban, a szülők nem tudják kifizetni a napközit, s már egészen kis gyerekek egész nap az utcán vannak. A paksi önkormányzat hivatalában a rendkívüli gyámügyi segélyre az éves keret 6 millió forint volt. Ez a rendszeres és rendkívüli ellátásra vonatkozott. Pótlólag 6,6 millió forintot igényelt erre a célra a hivatal, ily módon 3 millió forintot rendszeres ellátásra, 3,7 millió forintot pedig az étkezési díjkedvezményekre fordítottak. A fennmaradó összeg pedig eseti segélyezés formájában került a rászorulókhoz. ESZIhtrek Immár hagyománynak nevezhető, hogy az Energetikai Szakképzési Intézet lépcsőházában amatőr képzőművészek mutatkozhatnak be. Most a paksi Györfi József festményei láthatók az folyosógaléria „tárlatán", melyeket az alkotó spanyolországi élményei inspiráltak. Nyűt nap volt az elmúlt héten az intézményben, melyen több száz érdeklődő, és reménybeli jövendő diák ismerkedhetett meg az iskolával, s annak tanulmányi „kínálatával". Mint arról már korábban is beszámoltunk, az iskola az 1993/94-es tanévben műszaki környezettechnikus szakot is indít, ahol környezetvédelemben is jártas szakembereket képeznek. A német származású választók hiteles képviseletéért Beszélgetés Figler János országgyűlési képviselővel Figler János Paks és környéke országgyűlési képviselője, a közelmúltban érkezett haza két hónapos németországi útjáról. Boppardban, a Goethe Intézetben töltötte idejét, nyelvtanulás céljából. — Képviselő úr, milyen tapasztalatokat szerzett ez alatt a két hónap alatt? — A Goethe Intézet az egész világot átfogja, a jelszavuk: „németül tanulni annyi, mint Németországot megismerni". S nyilván mögé kell gondolni még egy mondatot: Németországot megszeretni. Az ebben az intézményben folyó nyelvoktatást a németek misszióként fogják föl, az érdeklődőket és a fejlődő országok szegény diákjait két hónapig a német állam költségén vendégül látják, és német nyelvre oktatják. — Ön miképp került a hallgatók sorába? — A német állam megkereste a Művelődési és Közoktatási Minisztériumot és több stúdiumot ajánlott föl. Mikor hírét vettem ennek a lehetőségnek, jelentkeztem. Indokom erre többek között az volt, hogy már 1990-ben, a választások idején a pécsi Le- nau-házból megkerestek a Német Szövetség képviselői, azzal, hogy amennyiben képviselővé választanak, el tudom-e vállalni a német kisebbség ügyét. Igent mondtam a kérdésre, de azt is hozzá kell tennem, hogy németül már alig értettem. Tulajdonképpen ezen megfontolások alapján iparkodtam a Goethe Intézetbe bejutni. Az itt tanultak alapján a német származású választó- polgáraimat, ha úgy tetszik, az anyanyelvükön tudom megszólítani: ezzel még hitelesebben tudom a legnagyobb Figler János magyarországi kisebbség ügyét szolgálni. — Említette, hogy az intézet programjával az egész világot átfogja. — Ez így igaz. Németországban vagy húsz helyen működik intézményük. Jómagam a Rajna völgyében fekvő Boppardban voltam, ahol közel száz diák ismerkedett a német nyelvvel. Az oktatás team-ekben folyt, a mi csoportunk 13 főből állt. Voltak diáktársaim Kínából, Európa több országából. Magyar csak én voltam. Az oktatás rávezető módszerrel folyt, motivált tanítás formájába. — Gondolom, más városokkal is megismerkedett. — Több helyen voltunk kirándulni. Eljutottam Kölnbe, Trierbe, Koblencbe, és Bonnba.-— Milyen benyomásokat szerzett a kirándulások során? — Most láttam csak, hogy Dél-Németország milyen erősen kötődik a Római Birodalomhoz. Szinte valamennyi jelentős Rajna-menti városban vannak római emlékek, meghökkentő épségben és igen nagy becsben tartva. Nagyon szép a még szinte érintetlen táj, mintha a lovagkorba röpítette volna vissza az embert. Majd minden hegytetőn várkastély áll. — No és az emberek? — Leginkább úgy fogalmazhatnék, hogy errefelé az élet afféle ébredés utáni kipi- hentséggel folyik. Biztonságot, nyugalmat lehet látni és tapasztalni. — Volt-e valamiféle megnyilvánulása az idegengyűlöletnek? — Ez a rész nem iparvidék, ahol sok vendégmunkás dolgozik. Lehet, hogy ezért, de az idegengyűlöletnek nyomát sem láttam. Minden szépsége és jósága ellenére azonban mégsem kívánnék Németországban élni, azt a földet nem tudnám hazámként szeretni. Azt ellenben szeretném, ha itthon mi is ilyen derűsen, jómódban élhetnénk, mint az ottaniak. Erre azonban még egy kicsit várni kell. — Mi várta itthon, két hónapi távoliét után? — Az eltelt idő alatt annyi minden történt itthon, mint máskor egy év alatt. Elég, ha csak megemlítem az október 23-án történteket, a skinhea- deket. Most azonban az a legfontosabb, hogy az országnak legyen költségvetése, ezen dolgozunk képviselőtársaimmal a parlamentben. S közben ott vannak még olyan fontos kérdések, mint a médiatörvény, a munkanélküliség. Az újságokat átolvasva mellbevágott a vasutas-sztrájk, de az minden esetre bíztató, hogy az indulatok nem szabadultak el. Úgy vélem, óriási csaták várhatók, melyeknek tétje az ország, és az itt élő tízmillió ember nyugalma és mindennapi kenyere. Eördögh G. Miképp is van Pakson, a politika, a fiatalság? Barnabás István, FIDESZ-es önkormányzati képviselő beszél erről. — A parlamentben folyik a pártok között a vita különböző dolgokról. Mindez azonban hogy valósul meg itt, a „végeken"? — A pártunk elég jól szerepelt az 1990-es önkormányzati választásokon. Négy képviselőnk jutott be a paksi képviselőtestületbe. Politikai aktivitásunkat azóta inkább az önkormányzati munkában fejtjük ki, hiszen ehhez kaptunk bizalmat a választóinktól. Sokan úgy gondolják, hogy nekünk a fiatalok valamiféle szórakoztatását is fel kell vállalnunk, mivel a FIDESZ a fiatalok pártja. Ez azonban a népművelők és a vendéglátó, szórakoztató iparosok dolga. A mi dolgunk pedig az, hogy ahol erre módunk van, úgy irányítsuk a folyamatokat, hogy a fiatalok számára kedvezőbb létfeltételeket teremtsünk. Erre országosan kevés lehetőség van, hiszen mint ellenzéki párt, nem vagyunk részesei a végrehajtó hatalomnak. Helyi szinten azonban nagyon élesen megfogalmaztuk azokat a fiatalokat is érintő célokat, melyeket elsődlegesnek tekintünk a helyi politikában. Ezek: az oktatás, a szociálpolitika és a munkahelyteremtés. — Mi a helyzet ilyen tekintetben Pakson? — Számunkra kiemelkedően fontos és ezt képviseljük is, hogy az oktatási intézmények működési feltételei a városban ne romoljanak, hanem - persze a lehetőségekhez mérten - javuljanak. Azon leszünk, hogy az új általános iskola építésének megkezdéséről kedvező döntés szülessen a képviselőtestüA FIDESZ a helyi közéletben leiben, s két év múlva már egy szép és korszerű, új iskolában kezdődhessen a tanítás. — Kedveznek ehhez a finanszírozás feltételei? — Ha folytatódik ez a mai, az önkormányzatokat gazdaságilag ellehetetlenítő politika, akkor fennáll a veszélye annak, hogy egy ekkora beruházásba (négyszáz millió forint) nem vághatunk bele, hiszen nem akarjuk elkövetni az utánunk jövő testülettel szemben azt, amit a volt tanács annak idején a strand esetében elkövetett: pénzügyi fedezet nélkül, felelőtlenül vágott'bele egy ilyen nagyság- rendű beruházásba. — Miként vélekedik a FIDESZ az egyházi iskolák, osztályok indításáról Pakson? — Szeretnénk, ha színesedne az oktatás palettája a városban. Ezért szívesen támogatjuk a különböző egyházi osztályok indítását. Örülünk, hogy a jövő tanévben evangélikus és katolikus osztályokat is indítanak. — Mi a helyzet a helyi szociálpolitikával? — A helyi források lehetőségeihez mérten egy elég sűrű szociális védőhálót alakítottunk ki. Ebben a kérdésben a polgármesteri hivatal apparátusa és a képviselőtestület kiválóan egymásra talált. Ám meg kell említeni, hogy a magunk elé tűzött főbb célok közül a munkahelyteremtő beruházások szempontjából nem sikerült úgy befolyásolnunk a város vezetését, ahogy azt mi, FIDESZ-es képviselők szerettük volna. Már két éve vajúdik az ipartelep létesítése. Gyakorlatilag eddig érdemi eredmény nélkül. Más városokban már felismerték, hogy a jövőt meghatározhatja a kis- és közepes üzemek jelenléte, míg nálunk Pakson, továbbra is az egy lábon állás a jellemző. Itt természetesen az atomerőműre gondolok. Ez hosszú távon mindenképpen bizonytalanná teszi a város jövőjét. — Van valami konkrét elképzelésük? — Ezen a téren sokkal inkább a menedzser-szemléletű vezetésre lenne szüksége a városnak. — Visszatérve a fiatalokra, ön szerint a közéletben miképpen vesznek részt a városban? — Az eddigi csendes apátiából látok valamiféle elmozdulást, hiszen nagyon jól kialakultak a diákönkormányzatok a középiskolákban. Nem vagyok híve annak, hogy egy párt, amely a nagy- politikában mozog, a fiatalokat - mindenféle zavaros ideológiát a fejükbe ültetve - saját politikai céljaira használjon fel. Erre mostanság sajnos épp elég elrettentő példa látható az országban. eördögh * Manapság a fiatalok egyik legkedveltebb szórakozása a biliárd. Vajon merre tartanak a csontgolyók, a politika nagy játszmájában? Mikuláscsomag nagyapóknak, nagyanyóknak December 14-től öt napon keresztül közel hétszáz kisnyugdíjas veheti át azt az ajándékcsomagot a városházán, melyet a paksi önkormányzat részéről a családvédelmi csoport munkatársai fognak átadni - hallottuk Csi- kai Gyulánétól, a polgármesteri hivatal csoportvezetőjétől. Vélhetőleg minden kisnyugdíjas, akinek egy főre eső jövedelme nyolcezer forint alatt van, élt a lehetőséggel. A hivatal minden módot felkutatott, hogy azok is megtalálják őket, akik egyébként nem kémének semmiféle támogatást. Ha akad olyan kisnyugdíjas, aki nem tud személyesen eljönni az ajándékcsomagért, családtagjai átvehetik azt. • • OMV benzinkút Pakson Mint arról már korábban hírt adtunk, a paksi önkormányzat ötezer négyzetméteres belterületi földet adott el a 6-os út és a Táncsics Mihály utca között az ÖMV Hungária Üzemanyagtöltő Kft.-nek, benzinkút kialakítására. A cég nemrégiben megkezdte a földmunkálatokat, az építkezés előreláthatóan a jövő év tavaszára fejeződik be. Innen-onnan Az elmúlt héten közösen szemrevételezték Balatonsza- badi-Sóstón Paks és környéke polgármesterei a közösen üzemeltetett nyári gyermek- tábort. Az érintett települések vezetői megállapodtak abban, hogy a paksi polgármesteri hivatal műszaki csoportja egy felújítási tervet készít. A tervezett felújításhoz az érdekelt önkormányzatok biztosítanak majd - anyagi lehetőségeikhez képest - munkaerőt és pénzt. Népzenei utazás a Kárpát-medencében címmel ad műsort december 8-án, kedden, 14 órakor a madocsai művelődési házban, 18 órakor pedig az úzdi Népfőiskolán a Bartina zenekar. Ugyanazon a napon, délután 16 órakor a sárszentlő- rinci általános iskolában Muzsikáló szerszámok címmel tartanak hangszerbemutatót. A paksi polgármesteri hivatal ebben az évben 23 paksi lakost utalt be különböző por- filú szociális otthonba, illetve szociális foglalkoztató intézetbe. Emellett 12 személy részére állapított meg vaksági járadékot, melyet a nyugdíjfolyósító igazgatóságtól kapnak meg az érintettek.
