Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-03 / 285. szám

4 KÉPÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1992. december 3. Fa l nhép, /< örn l íj circt l Rácz Zoltán építész a tájba komponálta ezt a szép házat, mely a négytagú Kékesi családnak ad kellemes otthont Dunakömlődön, a Béke utcában Gyámügyi segély, étkezési hozzájárulás A közelmúltban fejeződött be a paksi gyermekek terítési díjkedvezmény iránti kérel­mének elbírálása, melynek so­rán 745 kiskorú gyermek - bölcsődéstül a középiskolásig - szülei részesültek különböző mértékű térítési díjkedvez­ményben. A hivatal a napok­ban utalta át az intézmények számára azt a 3,7 millió forin­tot, melyet ennek finanszíro­zására szán. Ez a támogatás egész évre szól. Az ilyen jellegű segélyezési forma az elmúlt évben vált széleskörűvé, s két szempont­ból is jelentős. Egyszeri támo­gatás helyett folyamatos könnyítést jelent a családok­nak, s így biztosított azoknak a gyermekeknek az iskolai ét­keztetése, illetve tanulószobai ellátása, akiknek ezt szülei másképpen nehezen, vagy egyáltalán nem tudnák lehe­tővé tenni. Igen fontos ez nap­jainkban, mikor országosan elszaporodó jelenség, hogy az igencsak magas térítési díjak miatt, főként a többgyermekes családokban, a szülők nem tudják kifizetni a napközit, s már egészen kis gyerekek egész nap az utcán vannak. A paksi önkormányzat hi­vatalában a rendkívüli gyá­mügyi segélyre az éves keret 6 millió forint volt. Ez a rend­szeres és rendkívüli ellátásra vonatkozott. Pótlólag 6,6 mil­lió forintot igényelt erre a célra a hivatal, ily módon 3 millió forintot rendszeres ellá­tásra, 3,7 millió forintot pedig az étkezési díjkedvezmé­nyekre fordítottak. A fennma­radó összeg pedig eseti segé­lyezés formájában került a rá­szorulókhoz. ESZI­htrek Immár hagyománynak ne­vezhető, hogy az Energetikai Szakképzési Intézet lépcsőhá­zában amatőr képzőművészek mutatkozhatnak be. Most a paksi Györfi József festményei láthatók az folyo­sógaléria „tárlatán", melyeket az alkotó spanyolországi él­ményei inspiráltak. Nyűt nap volt az elmúlt hé­ten az intézményben, melyen több száz érdeklődő, és re­ménybeli jövendő diák ismer­kedhetett meg az iskolával, s annak tanulmányi „kínálatá­val". Mint arról már korábban is beszámoltunk, az iskola az 1993/94-es tanévben műszaki környezettechnikus szakot is indít, ahol környezetvéde­lemben is jártas szakembere­ket képeznek. A német származású választók hiteles képviseletéért Beszélgetés Figler János országgyűlési képviselővel Figler János Paks és kör­nyéke országgyűlési képvise­lője, a közelmúltban érkezett haza két hónapos németor­szági útjáról. Boppardban, a Goethe Intézetben töltötte ide­jét, nyelvtanulás céljából. — Képviselő úr, milyen ta­pasztalatokat szerzett ez alatt a két hónap alatt? — A Goethe Intézet az egész világot átfogja, a jelsza­vuk: „németül tanulni annyi, mint Németországot megis­merni". S nyilván mögé kell gondolni még egy mondatot: Németországot megszeretni. Az ebben az intézményben folyó nyelvoktatást a németek misszióként fogják föl, az ér­deklődőket és a fejlődő orszá­gok szegény diákjait két hó­napig a német állam költségén vendégül látják, és német nyelvre oktatják. — Ön miképp került a hallga­tók sorába? — A német állam megke­reste a Művelődési és Közok­tatási Minisztériumot és több stúdiumot ajánlott föl. Mikor hírét vettem ennek a lehető­ségnek, jelentkeztem. Indo­kom erre többek között az volt, hogy már 1990-ben, a vá­lasztások idején a pécsi Le- nau-házból megkerestek a Német Szövetség képviselői, azzal, hogy amennyiben kép­viselővé választanak, el tu­dom-e vállalni a német ki­sebbség ügyét. Igent mondtam a kérdésre, de azt is hozzá kell tennem, hogy németül már alig értet­tem. Tulajdonképpen ezen meg­fontolások alapján iparkod­tam a Goethe Intézetbe be­jutni. Az itt tanultak alapján a német származású választó- polgáraimat, ha úgy tetszik, az anyanyelvükön tudom megszólítani: ezzel még hite­lesebben tudom a legnagyobb Figler János magyarországi kisebbség ügyét szolgálni. — Említette, hogy az intézet programjával az egész világot át­fogja. — Ez így igaz. Németor­szágban vagy húsz helyen működik intézményük. Jóma­gam a Rajna völgyében fekvő Boppardban voltam, ahol kö­zel száz diák ismerkedett a német nyelvvel. Az oktatás team-ekben folyt, a mi csopor­tunk 13 főből állt. Voltak diák­társaim Kínából, Európa több országából. Magyar csak én voltam. Az oktatás rávezető módszerrel folyt, motivált ta­nítás formájába. — Gondolom, más városokkal is megismerkedett. — Több helyen voltunk ki­rándulni. Eljutottam Kölnbe, Trierbe, Koblencbe, és Bonnba.-— Milyen benyomásokat szerzett a kirándulások során? — Most láttam csak, hogy Dél-Németország milyen erő­sen kötődik a Római Biroda­lomhoz. Szinte valamennyi je­lentős Rajna-menti városban vannak római emlékek, meg­hökkentő épségben és igen nagy becsben tartva. Nagyon szép a még szinte érintetlen táj, mintha a lovag­korba röpítette volna vissza az embert. Majd minden hegyte­tőn várkastély áll. — No és az emberek? — Leginkább úgy fogal­mazhatnék, hogy errefelé az élet afféle ébredés utáni kipi- hentséggel folyik. Biztonsá­got, nyugalmat lehet látni és tapasztalni. — Volt-e valamiféle megnyil­vánulása az idegengyűlöletnek? — Ez a rész nem iparvidék, ahol sok vendégmunkás dol­gozik. Lehet, hogy ezért, de az idegengyűlöletnek nyomát sem láttam. Minden szépsége és jósága ellenére azonban mégsem kí­vánnék Németországban élni, azt a földet nem tudnám ha­zámként szeretni. Azt ellen­ben szeretném, ha itthon mi is ilyen derűsen, jómódban él­hetnénk, mint az ottaniak. Erre azonban még egy kicsit várni kell. — Mi várta itthon, két hónapi távoliét után? — Az eltelt idő alatt annyi minden történt itthon, mint máskor egy év alatt. Elég, ha csak megemlítem az október 23-án történteket, a skinhea- deket. Most azonban az a legfon­tosabb, hogy az országnak le­gyen költségvetése, ezen dol­gozunk képviselőtársaimmal a parlamentben. S közben ott vannak még olyan fontos kér­dések, mint a médiatörvény, a munkanélküliség. Az újságo­kat átolvasva mellbevágott a vasutas-sztrájk, de az minden esetre bíztató, hogy az indula­tok nem szabadultak el. Úgy vélem, óriási csaták várhatók, melyeknek tétje az ország, és az itt élő tízmillió ember nyugalma és minden­napi kenyere. Eördögh G. Miképp is van Pakson, a po­litika, a fiatalság? Barnabás István, FIDESZ-es önkor­mányzati képviselő beszél er­ről. — A parlamentben folyik a pártok között a vita különböző dolgokról. Mindez azonban hogy valósul meg itt, a „végeken"? — A pártunk elég jól sze­repelt az 1990-es önkormány­zati választásokon. Négy kép­viselőnk jutott be a paksi kép­viselőtestületbe. Politikai ak­tivitásunkat azóta inkább az önkormányzati munkában fejtjük ki, hiszen ehhez kap­tunk bizalmat a választóink­tól. Sokan úgy gondolják, hogy nekünk a fiatalok valamiféle szórakoztatását is fel kell vál­lalnunk, mivel a FIDESZ a fia­talok pártja. Ez azonban a népművelők és a vendéglátó, szórakoztató iparosok dolga. A mi dolgunk pedig az, hogy ahol erre módunk van, úgy irányítsuk a folyamatokat, hogy a fiatalok számára ked­vezőbb létfeltételeket teremt­sünk. Erre országosan kevés lehetőség van, hiszen mint el­lenzéki párt, nem vagyunk ré­szesei a végrehajtó hatalom­nak. Helyi szinten azonban na­gyon élesen megfogalmaztuk azokat a fiatalokat is érintő cé­lokat, melyeket elsődlegesnek tekintünk a helyi politikában. Ezek: az oktatás, a szociálpoli­tika és a munkahelyteremtés. — Mi a helyzet ilyen tekintet­ben Pakson? — Számunkra kiemelke­dően fontos és ezt képviseljük is, hogy az oktatási intézmé­nyek működési feltételei a vá­rosban ne romoljanak, hanem - persze a lehetőségekhez mérten - javuljanak. Azon leszünk, hogy az új ál­talános iskola építésének megkezdéséről kedvező dön­tés szülessen a képviselőtestü­A FIDESZ a helyi közéletben leiben, s két év múlva már egy szép és korszerű, új iskolában kezdődhessen a tanítás. — Kedveznek ehhez a finan­szírozás feltételei? — Ha folytatódik ez a mai, az önkormányzatokat gazda­ságilag ellehetetlenítő poli­tika, akkor fennáll a veszélye annak, hogy egy ekkora beru­házásba (négyszáz millió fo­rint) nem vághatunk bele, hi­szen nem akarjuk elkövetni az utánunk jövő testülettel szemben azt, amit a volt ta­nács annak idején a strand esetében elkövetett: pénzügyi fedezet nélkül, felelőtlenül vágott'bele egy ilyen nagyság- rendű beruházásba. — Miként vélekedik a FI­DESZ az egyházi iskolák, osztá­lyok indításáról Pakson? — Szeretnénk, ha színe­sedne az oktatás palettája a városban. Ezért szívesen tá­mogatjuk a különböző egy­házi osztályok indítását. Örü­lünk, hogy a jövő tanévben evangélikus és katolikus osz­tályokat is indítanak. — Mi a helyzet a helyi szoci­álpolitikával? — A helyi források lehető­ségeihez mérten egy elég sűrű szociális védőhálót alakítot­tunk ki. Ebben a kérdésben a polgármesteri hivatal appará­tusa és a képviselőtestület ki­válóan egymásra talált. Ám meg kell említeni, hogy a ma­gunk elé tűzött főbb célok kö­zül a munkahelyteremtő be­ruházások szempontjából nem sikerült úgy befolyásol­nunk a város vezetését, ahogy azt mi, FIDESZ-es képviselők szerettük volna. Már két éve vajúdik az ipar­telep létesítése. Gyakorlatilag eddig érdemi eredmény nél­kül. Más városokban már fel­ismerték, hogy a jövőt megha­tározhatja a kis- és közepes üzemek jelenléte, míg nálunk Pakson, továbbra is az egy lá­bon állás a jellemző. Itt termé­szetesen az atomerőműre gondolok. Ez hosszú távon mindenképpen bizonytalanná teszi a város jövőjét. — Van valami konkrét elkép­zelésük? — Ezen a téren sokkal in­kább a menedzser-szemléletű vezetésre lenne szüksége a vá­rosnak. — Visszatérve a fiatalokra, ön szerint a közéletben miképpen vesznek részt a városban? — Az eddigi csendes apá­tiából látok valamiféle elmoz­dulást, hiszen nagyon jól kia­lakultak a diákönkormányza­tok a középiskolákban. Nem vagyok híve annak, hogy egy párt, amely a nagy- politikában mozog, a fiatalo­kat - mindenféle zavaros ideo­lógiát a fejükbe ültetve - saját politikai céljaira használjon fel. Erre mostanság sajnos épp elég elrettentő példa látható az országban. eördögh * Manapság a fiatalok egyik legkedveltebb szórakozása a biliárd. Vajon merre tartanak a csontgo­lyók, a politika nagy játszmájában? Mikuláscsomag nagyapóknak, nagyanyóknak December 14-től öt napon keresztül közel hétszáz kis­nyugdíjas veheti át azt az ajándékcsomagot a városhá­zán, melyet a paksi önkor­mányzat részéről a családvé­delmi csoport munkatársai fognak átadni - hallottuk Csi- kai Gyulánétól, a polgármes­teri hivatal csoportvezetőjétől. Vélhetőleg minden kis­nyugdíjas, akinek egy főre eső jövedelme nyolcezer forint alatt van, élt a lehetőséggel. A hivatal minden módot felku­tatott, hogy azok is megtalál­ják őket, akik egyébként nem kémének semmiféle támoga­tást. Ha akad olyan kisnyugdí­jas, aki nem tud személyesen eljönni az ajándékcsomagért, családtagjai átvehetik azt. • • OMV benzinkút Pakson Mint arról már korábban hírt adtunk, a paksi önkor­mányzat ötezer négyzetméte­res belterületi földet adott el a 6-os út és a Táncsics Mihály utca között az ÖMV Hungária Üzemanyagtöltő Kft.-nek, benzinkút kialakítására. A cég nemrégiben meg­kezdte a földmunkálatokat, az építkezés előreláthatóan a jövő év tavaszára fejeződik be. Innen-onnan Az elmúlt héten közösen szemrevételezték Balatonsza- badi-Sóstón Paks és környéke polgármesterei a közösen üzemeltetett nyári gyermek- tábort. Az érintett települések ve­zetői megállapodtak abban, hogy a paksi polgármesteri hivatal műszaki csoportja egy felújítási tervet készít. A ter­vezett felújításhoz az érdekelt önkormányzatok biztosítanak majd - anyagi lehetőségeikhez képest - munkaerőt és pénzt. Népzenei utazás a Kár­pát-medencében címmel ad műsort december 8-án, ked­den, 14 órakor a madocsai művelődési házban, 18 órakor pedig az úzdi Népfőiskolán a Bartina zenekar. Ugyanazon a napon, dél­után 16 órakor a sárszentlő- rinci általános iskolában Mu­zsikáló szerszámok címmel tartanak hangszerbemutatót. A paksi polgármesteri hiva­tal ebben az évben 23 paksi lakost utalt be különböző por- filú szociális otthonba, illetve szociális foglalkoztató inté­zetbe. Emellett 12 személy részére állapított meg vaksági járadé­kot, melyet a nyugdíjfolyósító igazgatóságtól kapnak meg az érintettek.

Next

/
Thumbnails
Contents