Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-18 / 298. szám

1992. december 18. DUN ATÖLD VÁR MÉPÚJSÁG 13 A világ közepe Elegáns cukrászda Földvár központjában. Az ajtó nyűik, egyik oldalán három férfi, a másikon egy asszony. Hogy ki nyúlt elsőként a lengőajtóhoz, be- illetve kilépési szándékát jelezve, úgy tűnt, a helyzetben senkinek nem volt egészen vi­lágos. A három nadrágos egymással vidáman beszél­getve oldalazott volna a helyi­ségbe, az asszony, arca fásul­tan semmitmondó, önkénte­lenül lépett hátra, - ők vannak többen, a hústömegtől alig látni a ködös délután termé­szetes fényét, meg aztán, na­gyobbak is. Csakhogy a világ némely szegletében többen úgy gondolják, a belépés nem érkezési sorrendtől, vagy lét­számtól függ, vannak tán más szempontok is. Az élen álló férfi, miután felismerte a hely­zetet egy ékes francia mondat kíséretében visszalépett, az aj­tót szélesre tárva szólt: voilá madame! Az asszony megle­pett, szinte ijedt pillantással válaszolt a számára idegenül csengő szavakra, s a francia határozott gesztusára, majd sietve útjára indult, nem né­zett Vissza, se fel, tekintete egyenest lépteinek szögezve. Talán széles mosollyal kö­szönte volna meg az elemi udvariasságot, talán felhábo­rodott volna elmulasztásán, ha hozzászokott volna? Ha megnyílnak előtte az ajtók? Talán. Ezek a franciák tudnak va­lamit. Tudják, hogy Magyar- ország, Hongrie a vüágtörté- nelemben stratégiai gócpont volt („ez az ország mindig, mindenkinek kellett"), a kis­város, amelynek utcáit koptat­ják, az ország mértani közép­pontja, így hát a világ közepe is. Tudjákf?), hogy ebből az országból hajdani honfitársaik faragtak ötágú sípot, hogy la­kói általában sietnek, cifrán káromkodnak, és ismerik az infarktust. És végül: tudják, hogyan illendő viselkedni a világ közepén. - fra ­Az oldalt írta, a fotókat készítette: Tóth Ferenc Holnap: testületi ülés Elnökválasztás a faipari szövetkezetnél Hiányzik egy bizottság Munkanap lesz a képvise­lőknek is a szombati nap, a reggel nyolc órakor kezdődő testületi ülésen az új esztendőt érintő fontos döntések várnak a városatyákra. A napirendi pontok között vezető szerep ületi a már tár­gyalt jövő évi költségvetést, a képviselők asztalán immár a műszaki vezető által részlete­sen kidolgozott tervezet fek­szik. Terítékre kerülnek olyan, már örökzöldnek számító té­mák, mint a Ferences Rend ingatlan-visszaigénylése, il­letve a dunaföldvári várkapu felépítése. Ez utóbbiról Cse­peli István népi iparművész - a novemberi megállapodás ér­telmében - most részletes ki­vitelezési ütemtervet és vázla­tos költségvetést készített, mellékelve a kapu vázlatraj­zát. A jövő évi állami és hagyo­mányőrző ünnepek tervezé­sével, és az ez évben megren­dezett ünnepek tapasztalatai­val kapcsolatban a hivatal jegyzőjénnek előterjesztésé­ben szóba kerül egy kultúrális bizottság létrejöttének szük­ségessége, amely ezeket az al­kalmakat koordinálná a az ok­tatási és kultúrális feladatok­kal. 1993. szeptemberében tervbe van véve az idén elma­radt két napos szüreti feszti­vál is. Változnak a helyi autóbusz- járatok viteldíjai, amelyekre a Gemenc Volán két alternatívát dolgozott ki. Az egyik esetben a testület által megszabott he­lyi díjak lépnének életbe, ek­kor az önkormányzat egy mil­lió forinttal támogatná a válla­latot. A másik esetben meg­szűnne a nyugdíjasok ked­vezménye a bérletvásárlás­ban. Az új tarifarendszer sze­rint, amely figyelembe veszi a hat százalékos forgalmi adó jelentette többletet is, a menet­jegy az eddigi tizennyolc he­lyett huszonkét forintba ke­rülne, az egyvonalas bérlet ára ötszáz tíz, az összvonalasé hatszáznegyven, a tanuló és nyugdíjas bérleteké pedig százhatvan forint lesz majd.-tf­Jó hír cukorbetegeknek Múlt hét szombatján egye­dülálló rendezvénynek adott otthont a Vármúzeum: a dia­bétesz gondozásban vüágelső egyesült államokbeli Eli Lilly and Company magyarországi képviselete és a dunaújvárosi Szent Panteleon Kórház ren­dezett közös tudományos ülést, amelyen huszonnégy gyakorló orvos vett részt. Az ülésen a dunaújvárosi kórház belgyógyászati osztá­lyának vezetője, dr. Bereczki Zolzán, és két adjunktusa, dr. Pátkay József és dr. Varga Szabó Lajos tartott előadást a cukorbetegségek diagnózisá­ról, osztályozásáról, diétás és gyógyszeres kezeléséről, gon­dozásáról, és a lehetséges szö­vődményekről. A Lilly gyógy­szergyárat a cég magyaror­szági képviselője, dr. Császár Andrea mutatta be, majd dr. Szalmássy Kálmán beszélt a gyár által kifejlesztett humán inzulin - Humulin -előnyei­ről. A szóban forgó gyógyszer, amely géntechnológiai eljá­rással korlátlanul és gazdasá­gosan előállítható, a vüág va­lamennyi cukorbetege részére biztosíthatja az inzulin-ellá­tást, emellett, mivel termelése független az állati anyagoktól, állati szennyeződésekkel, és bakteriális maradványokkal nem kell számolni. A vállalat kifejlesztett hozzá egy olyan, egyszerű kezelésű, automati­kusan adagoló készüléket, amely a fecskendőt helyette­sítheti. A készítményt rövide­sen hazánkban is forgalomba hozzák. A cukorbetegek száma vi­lágszerte gyorsabban nő, mint a lakosságé, Magyarországon a népesség mintegy három százalékát érintheti az új gyógyszer, Dunaföldváron harminc cukorbeteg ellátásá­ról kell nap mint nap gondos­kodni.-1­A jövő: mint ötös a lottón Életben maradt... Új elnököt választott tegnap délelőtt Varga Lajos telepve­zető személyében a Fa- és Épí­tőipari Szövetkezet közgyű­lése, miután a tisztet eddig be­töltő Baracskai Istvánná nyugdíjba ment, s ugyanak­kor kivált a szövetkezetből. Mint ismeretes, a múlt hét keddi közgyűlésen megegye­zés született a kiválókkal, mi­nek következtében hatan cso­portosan, ketten pedig egyéni­leg hagyták el a szövetkezetét. A hatok mintegy négy milliós üzletrészükkel a Béke téri iro­daházat vitték magukkal, a két egyéni kiváló pedig kész­pénzben kapta meg üzlet­rész-értékét. Tegnap lezárult a szövetkezet életében egy viha­ros korszak, a cég jövőjétől hetven ember munkája függ. A tagságot még - érthetően - foglalkoztatják a történtek. Úgy hírlik, a hat vezető, mi­közben a tagságot igyekezett lebeszélni kiválási szándé­kukról, maga a hetvenöt na­pos határidő utolsó óráiban adta be nyüatkoztát, alaposan félrevezetve ezzel a szövetke­zet ügyeiben járatlan embere­ket. Konyár József né, betanított munkás, vezetőségi tag:- Én is be akartam adni a kiválási nyilatkozatot a nyá­ron, de kiabált velem a fő— nökasszony, hogy hiába adom be, pénzt nem tud adni, az nincs, gépeket meg nem vi­hetek el, mert a termelés nem állhat meg. Ők hatan viszont beadhatták a benti irodaházra, amit négymillióért visznek ki, de ennél jóval többet ér. Kije­lentette, hogy akármit csiná­lunk, ha bíróságra kerül az ügy, ők ezt akkor is elviszik.- Mi igaz abból, hogy az el­nöknő az utolsó pillanatig azt ál­lította, hogy nem akar kiválni?- Ez így van. A határidő utolsó napján tizenkét óráig lehetett beadni a papírokat, fél tizenegykor még itt, a telepen beszéltem három emberrel, ők azt mondták, be akarták adni, de nem adták be, úgy gondol­tuk, talán senki nem válik ki. Fél tizenkettőkor jött a hír: nincs öt perce, hogy hatan - a vezérkar - beadta a kiválás­hoz szükséges iratokat. Utána tíz perccel már nem tudtunk volna hová szaladgálni. A közgyűlés előtt a meg­egyezésnek egyébként még nem volt egyértelmű esélye, a tagságot azonban arról győz­ték meg, hogy ha bíróságra kerül az ügy, a bentmaradó tagság azzal csak veszíthet. A központi irodaházzal egy olyan könnyen értékesíthető vagyontárgy távozott, amely­nek értékesítése a szövetkezet adósságállományán jelentő­sen enyhítene. Az elmúlt évben a szövet­kezeti tulajdon körüli viták álltak középpontban, ma a dolgozók igyekeznek azzal foglalkozni, mit hoz a jövő. Az egyik betanított munkásnő szerint ezt találgatni olyan, mint az „ötöslottó". rn— —’■-v4 V _ I Kétségkívül az újonnan vá­lasztott elnök, számára is vannak homályos pontok, a külkereskedelmi üzleteket le­bonyolító Artex vállalatnál a földváriak a két üzletkötőn kívül senkit nem ismernek, szinte teljesen kapcsolatok nélkül maradtak. Magáról az adósságról egyébként még nincsenek pontos adatok, kö­rülbelül hatmillió forintra te­hető. Varga Lajos szerint jö­vőre közel negyven- milliós forgalomra számítanak, s mi­vel már van megrendelésük, az év eleji leállást elkerülték, s - ígérete szerint - elbocsátás sem lesz. Tóth A művelődési ház programjai Egy őrszem a Citadelláról Indulás a frontra Gazdag műsorral várja de­cember 20-án, délután öt óra­kor a ház karácsonyi koncert­jén a közönséget. A kínálatból: Bizet-től Az arleas-i lányt adja elő Lengyel Pétemé és Kun Erika fuvola-zongora kettőse, német dalokat játszik a zene­iskola gitár- és harmonikae­gyüttese, Regényiné Geren­csér Irén Kun Éva négykeze­sében Brahms, Lengyel Zsu­zsannától Chopin műveket hallhat a publikum. Megzené­sített versekkel lép fel a HÍD együttes, az egyházi kórus többek közt spirituálékat, az Annamatia Női Kar pedig Liszt, Bárdos és Kodály kó­rusműveket ad elő. A belépés díjtalan. Előszilvesztert rendez a ház december 28-án, este hat óra­kor a földvári néptáncegyüt­tes, az Annamatia, és Forgách Gábor színművész közremű­ködésével. A kaposvári Cseri vendéglő helyén valaha katonai kiképző terep volt. Itt gyűltek össze a volt kaposvári 10/1-es tüzérü­teg katonái idén október 5-én bajtársi-baráti találkozójukon, bevonulásuk ötvenedik év­fordulóján. Az idős emberek fél évszázad távlatából talál­gatták, ki, kicsoda, hogy az­után az egymásra ismerők meghatódva, összeölelkezve üdvözöljék egymást. A talál­kozón negyvenötén jelentek meg, az azóta elhunyt katona­társak távozásáról sokan csak ekkor szereztek tudomást. A még élők nyomára - a birto­kában lévő megsárgult fény­képek alapján - Felhőssy László jutott, aki tevőleges szerepet vállalt abban is, hogy a városban megszülethetett a második világháború földvári áldozatainak emlékműve. Földvári otthonában emlékei­ről faggattuk.- Mikor került ki a frontra?- Szerencsére viszonylag későn, 1944 augusztusában, a román átálláskor. A romániai fronton, a Kőrösök vidékén voltam első bevetésen, majd Békéscsaba, Gyula, Szentes környékén. A Tisza vonalánál esküdtem fel Szálasira, úgy­hogy voltam én horthysta ka* tona, Szálasi-katona, demok­ratikus katona, végigjártam a szamárlétrát.- Milyen beosztásban szol­gált?- Tizedes rendfokozatig vittem, egy három főből álló rádiós csapat „parancsnoka" voltam. Miután hazakerültem, behívtak három hónapra tar­talékos tiszti tanfolyamra - így lettem állategészségügyi felcser alhadnagy. Abban az időben nagyon fogtak minket a hadseregnél, ha nem lett volna három családom, talán még én is meggondolom ma­gam, s bennmaradok.- Hol esett fogságba?- A pesti harcokban, 1945 február 8-án. Tüzérségi figye­lőben voltam, a Citadellán. A tüzelőállás és a figyelő között megszakadt az összeköttetés, de akkor már a szovjet gép­fegyverek hangját egészen közelről lehetett hallani. A zászlósunk parancsára szán­dékosan nem válaszoltunk, hanem megadtuk magunkat az oroszoknak.- Mikor szabadult?- Február 20-án, kalandos körülmények közt. Kiskőrös mellett egy tanyánál sikerült megszöknöm. Elindultam ha­zafelé - Mezőkomáromban laktam -, közben magánhá­zakban húzódtam meg, ahol mindig a segítségemre voltak. Katonanadrágomat feketére festettem, így civilben a front megkerülésével jutottam haza, ami Dég, Simotornya körül húzódott.- Milyen érzés volt találkozni ennyi idő után a bnjtársakknl?- Abban az időben három évig voltunk katonák, s ennyi idő alatt akarva, akaratlanul kialakul egy baráti társaság. Meghitt hangulatban mesél­tük el egymásnak, ki hol esett fogságba, mikor és hogyan szabadult, kit merre sodort az élet.- Mennyien estek el közülük a harcokban?- Szám szerint nem tudom, de nem nagy arányban, mivel mi, tüzérek nem közvetlenül a harcvonalban voltunk.- Az elmúlt. évtizedekben olyan szemlélet uralkodott, mi­szerint a magyar nép kollektive bűnös a háborúban való részvéte­lért. Ma viszont inkább ennek szöges ellentétéről hallani. Ho­gyan látja ezt ön, aki részt vett a harcokban?- Egyéni véleményem er­ről: a tisztikarban egy bizo­nyos rész biztos, hogy nem volt megbízható. Ez egy pisz­kos rabló háború volt a ré­szünkről. Tóth Ferenc KISOSZ-iroda Földváron is Ma délután két órakor adják át ünnepélyesen a K1SOSZ első irodáját Dunaföldváron, a Városháza udvarában Ötven év múlva

Next

/
Thumbnails
Contents