Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-14 / 294. szám
12 iEPUJSAG SPORT 1992. december 14. Egerszegi és Darnyi is Owens-dtj várományos? Ha létezik jelentős sportkitüntetés, akkor az egykori amerikai atlétakiválóságról, a Jesse Owensről elnevezett az. Örömteli hír értelmében két magyar klasszis, a két úszó-fenomén, Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás is a kitüntető díj várományosai között szerepel! Az Owens-el- ismerést 1993. február kilencedikén adják át. Az 1980-ban alapított díj tavalyi birtokosa az amerikai távolugró, Mike Powell. Egerszegi és Darnyi „sorsa" persze nehéznek ígérkezik ezen a különleges voksoláson, hiszen - ezt emelte ki az amerikai hírügynökség - a legnagyobb favorit kétségkívül az Egyesült Államok nyolcszoros olimpiai aranyérmese, a vágtázó és távolugró Carl Lewis. A számos szuperklasszis, az Owens-várományosok között szerepel például a villámlábú algériai futónő, Hassiba Bo- ulmerka, a kínai műugró Gao Min, a fehérorosz „tomászki- rály" Vitalij Scserbo, és számos amerikai sportember, így Kevin Young vagy Kristi Ya- maguchi. Szabó - mint Barcelonában A barcelonai nyári olimpiai játékok vívóversenyei során karddal nyert aranyérmet Szabó Bence. A nagyszerű sportember ezúttal a francia- országi Nancyban lebonyolított Világ Kupa-viadalon végzett az élen. / így kellett volna! A totó 50. heti szelvényén szereplő mérkőzések eredményei: 1. Frankfurt-Hamburg 3-3 x 2. Bremen-Vfb Stuttgart 1-1 x 3. Dresden-Kaiserlslt. 1-3 2 4. l.FC Köln-Uerdingen 5-0 1 5. Dortmund-Karlsruhe 3-1 1 6. Atalanta-Brescia 1-1 x 7. Foggia-Juventus 2-1 1 8. Genoa-Napoli 2-1 1 9. Lazio-Internazionale 3-1 1 10. Parma-Fiorentína 1-1 x 11. Pescara-Samphdoria 2-2 x 12. Torino-Roma 0-0 x 13. Udinese-Cagliari 2-1 1 Plusz 1 mérkőzés: 14. Milan-Ancona 2-0 1 Szabó diadaláról a francia hírügynökség részletes eredményeket nem közölt, pusztán annyi megjegyzést tett, hogy a francia Ducheix-t verte a fináléban. Boros György a harmadik, Kudor István pedig a hetedik helyet szerezte meg. Strauss újra versenyez Ismert tény, hogy Astrid Strauss világbajnok úszónőt a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) doppingvétség címén 1993. november 30-ig eltiltotta a nemzetközi szerepléstől. A 23 éves Strauss az úszó csapatbajnokság döntőjében mégis rajtkőre léphetett, mivel a Német Úszószövetség (DSV) hat hónapos eltiltás után visz- szaadta rajtengedélyét. — Számíthatok úszótársaim ellenszenvére - jósolta Strauss, aki a márciusi pozitív eredménnyel záruló doppingvizsgálat óta nem versenyzett, így messze van a csúcsformától. Szavazzon az év sportolóira! A Tolnai Népújság Szerkesztősége a Tolna Megyei Sportigazgatósággal, a Szekszárdi Sport- és Szabadidő Központtal, valamint a Tolna Megyei Szabadidősport Szövetséggel karöltve 15. alkalommal hirdette meg a megye legjobb sportolóinak és csapatainak megválasztását. Az immár hagyományos közvéleménykutatásunk sikerét olvasóink azzal segíthetik, ha a sportrovatunkban december 28-ig minden hétfőn és szombaton megjelenő szavazószelvényt kitöltik, és a szerkesztőség címére (Szek- szárd, Liszt Ferenc-tér 3.) eljuttatják levélben, illetve a Sajtóház portáján személyesen is leadhatják. Az olvasói szavazatok pontszámaival azonos pontmennyiséggel voksol majd a szakma is. Á legjobbak díjkiosztóját 1993. január 23-án a szekszárdi sportcsarnokban rendezzük. A szervezők ezúttal is várják a vállalatok, intézmények, gazdasági egységek és vállalkozók anyagi támogatását a dobogósok díjazásához. ASE ősz: lehet javítani Biztató kezdet után mélyrepülés Beszélgetés Teszler Vendellel Nincs is szebb a nyugodt ősznél — Mikor ültél le utoljára ilyen nyugodtan egy féléves, esetleg évvégi értékeléshez? — Féléves értékeléshez pontosan '82 őszén, évvégihez pedig úgy három és fél évvel ezelőtt. Azt azért hozzátenném, hogy máskor is nyugodtan ültem le, csak hát az eredmények közel sem voltak ilyen elfogadhatóak ... — Most valóban kevesebb sanszot adsz az újságíróknak. — Ja?! Végül is, hogy az embert piszkálják, az ebben a szakmában egy elfogadott dolog, de legalábbis meg kell szokni. — Kezdjük most talán 1992 nyaránál, attól a nyártól, amely azt hiszem, óriási változásokat hozott a szekszárdi labdarúgásban. Persze nem csak arra gondolok, hogy te vezetőedzőből . szakosztály-igazgató lettél, illetve hogy Dózsa helyett Polgári SE lett a nevetek. — Tulajdonképpen én nem is az elért 5. helyet tartom a legnagyobb dolognak, hanem azt, hogy egyáltalán van ma a megyeszékhelyen labdarúgás. Sikerült átmenteni úgy ezt a sportágat, hogy nem érték veszteségek a város labdarúgását. Mert ha innen a nyáron elment volna egy játékos, az úgy vehette volna a kalapját, hogy az értéke elveszett volna az új egyesület, a Polgári SE, valamint Szekszárd számára. Ezért is volt hatalmas a tét. Valójában rossz állapotok közül, jó körülmények közé kerülve sikerült az értékeinket megmenteni! A másik: olyan feltételek közé került most a sportág itt, amilyenben talán sohasem volt. Értem ezalatt az utánpótlást és a felnőtt csapatot is. — Nyárvégi éjszakákon, milyen helyezésekről álmodoztál, vagyis hova taksáltad a jelenlegi gárdát?-— Abban biztos voltam, ha nem változik a játékosállomány, akkor a középmezőnyben fogunk végezni. Hogy annak az elején, a közepén vagy a végén, azt azért nem tudtam teljesen felmérni. Persze eszembe jutott a tavaszi teljesítményünk, mert akkor jól szerepelt a csapat. — Az őszi 15 találkozót, milyen szakaszokra osztanád? — Volt egy bevezető rész, ami rosszra sikeredett. A felkészülésben keveset vettem részt, hiszen az átszervezésből adódó dolgokkal kellett foglalkoznom. S azt is el tudom mondani, hogy a bajnoki rajt - amely szombati napra esett - előtt - többek között - volt olyan játékos, aki csak pénteken írta alá a szerződését. Azoknak a játékosoknak, akikre ez vonatkozott, elterelte a figyelmét a bajnokságra való rákoncentrálástól. Ezek a labdarúgók az első három találkozón csődöt is mondtak. A gyenge széria egészen a kaposvári mérkőzésig tartott. — Ami egyben az őszi mélypontot is jelentette ... — Inkább csak az első félidőről volt szó, akkor már 4- 0-ra vezetett az ellenfél. A félidőben aztán szót értettem a játékosokkal, s a második 45 perc már egészen mást mutatott. Innentől kezdve elindult a csapat, mondhatni végig egyenletes teljesítményt nyújtott. A bajnokság közepén volt egy időszak, amikor kicsit leengedtünk, de aztán a hajrá megint jól sikerült. — Az előbb finoman céloztál arra, hogy „szót értettél" a játékosokkal. Gondolom, azért ez nem ment ilyen simán. Legalábbis a találkozó utáni héten a szél „sztrájk-szagot" hordott a szerkesztőségünk felé ... — Bár a kaposvári második Teszler Vendel játékrészben feljavultunk, ennek ellenére úgy láttam, az első félidőben nyújtott teljesítményt mindenképpen büntetni kell. A játékosokat ez meglepte, mert olyan komoly büntetésről volt szó, amelyhez korábban nem voltak hozzászokva. — Ez mit jelent szekszárdi szinten? — Körülbelül 7-8 ezer forintot. Azt azért hozzátenném, hogy ezt végül is felfüggesztve kapták. Újabb három mérkőzésre adtunk lehetőséget, a mentalitás változtatására. Nem is volt probléma, lépést váltottak, így a büntetés végrehajtása tulajdonképpen elmaradt. Ahhoz képest, amekkora változás történt a kapok oldalon, kellett egy kis idő, míg az adok oldal is reagált erre. A szokásokat, a ritmusokat - nemcsak a focinál - nehéz megváltoztatni egyik napról a másikra. — Hogyan fest a játékosrangsor? — Ez egy szenzációs bajnokság az én edzői pályámon, mert olyan még nem volt, hogy 11 játékosból hatan minden mérkőzésen szerepeltek, illetve öt játékos csak egy-egy találkozóról hiányzott. Kiegyensúlyozott a játékosok osztályzata, melyét Dienes Pállal közösen alakítgattunk: 5,28 és 6,39 között vannak az egyéni teljesítmények átlagai. Az élen Bozsér, Kvanduk, Dzsinovics a sorrend. — Ha már felmerült a Dienes Pál neve ... Sokan találgatnak, mi az ő valódi szerepe melletted? — A nyári felkészítést majdnem teljesen egyedül végezte. Megbeszéltük ugyan a fő irányokat, de szabad kezet kapott, önállóén dolgozhatott. A döntés joga az összeállításban, bizonyos cserékben mindig az enyém, de természetesen - mint egyenlő szintű edzőkollégának - a véleményére adtam. Nagy segítséget jelentett, mert aki hosszú évek óta egyedül dolgozik és sok minden leköti a figyelmét, nyilván nem vesz észre olyan dolgokat, amelyre a mellette dolgozó felfigyelhet. — A klub elnökének szájából többször elhangzott az a mondat, mely szerint a cél akár a dobogó is lehet. A szakosztály-igazgató is osztja ezt a véleményt? — Az őszi évadzárón valóban szóba került, hogy a csapat a várakozásnak megfelelően teljesített és esetleg erősítéseket kellene eszközölni. Elég szűkös kerettel játszottuk végig az őszt, egy esetleges sérüléshullám komoly probléma elé állíthatott volna. Ebből kifolyólag nem ártana erősíteni, illetve ezzel a csapat élvonalba történő stabilizálását is elő lehetne segíteni. A dobogóhoz legalább 2-3 játékosra lenne szükség, olyanokra, akik javítanak a játékunkon. Ilyeneket igazolni nem köny- nyű feladat. Valódi realitása pedig csak így lenne a dobogós álmoknak. KRZ Fotó: Gottvald Károly Az 1991/92-es bajnokság befejeztével új edző került az NB Il-es Atomerőmű SE labdarúgó csapatához, Jakab Elek személyében, aki korábban a Dunaferr szakmai munkáját irányította és az általa elképzelt taktikát így summázta: egy sikeres labdavisszaszerzéssel kezdődő gyors támadásokra épülő játék, amely sok gólt jelent. A szakvezetés - a korábbi évekhez hasonlóan - a 3-6. hely megszerzését tűzte zászlajára és egy sikeresnek mondható felkészülés után kezdődött a pontvadászat - váltakozó sikerrel. Az ASE hazai pályán időnként remek játékot, közönségszórakoztató, gólokban valóban gazdag teljesítményt produkált, de idegenből csak szórványosan szállította a pontokat. Aztán a szezon végén már sem Pakson, sem máshol nem termett babér Jakab Elek fiainak. De ne intézzük el ennyivel az őszi szezont, nézzük hogyan látja a vezetőedző csapata teljesítményét. Gólratörő játék — Három mérkőzést figyelembe véve az első periódusban 3 pontot szereztünk - kétszer játszottunk itthon - ami eggyel kevesebb volt a vártnál, de úgy láttam, jól kezdtünk, a csapatban benne van a jó folytatás reménye. Ezt követte egy tatabányai súlyos vereség, majd két mérkőzés, amely 3-1 és 5-1-es győzelmet jelentett, nem is akármilyen játékkal. Ekkor a játékunk is olyan volt, hogy itt büszkék lehettünk magunkra. Bár a szombathelyi kirándulásunk 2-1-es vereséget hozott, nem tört meg a csapat lendülete, góllövő kedve, a régi ve- télytárs Mohács is 5 góllal tá- vozhatot Paksról. A Pénzügyőr elleni budapesti mécsesünk döntetlen lett, ezt megint csak úgy könyveltem el, hogy otthagytunk egy pontot. Az ilyen pontok hiányoztak az első 9 fordulóban, mint ez, meg a Dorog elleni itthon el- hullajtott, de ide sorolom még a zalaegerszegi vereséget is. Ennek ellenére ekkor remek pozícióban volt a csapat, a táblázaton az első ötben tanyáztunk. Jött a következő periódus, amely szintén viszonylag jól sikerült egy győzelemmel és döntetlennel itthon, valamint idegenből ugyancsak egy pontot hoztunk. Az összeomlás A mélyrepülés úgy kezdődött, hogy kupameccset játszottunk Pécsett a Kinizsi ellen. Rendkívül szétesően, elképzelés nélkül játszottunk végig, képtelenek voltunk gólt rúgni, kikaptunk 1-0-ra. így mentünk Szekszárdra. Én úgy érzem egy-két játékosunk „túl lihegte" ennek a meccsnek a presztízsjellegét és meggyőződésem szerint a játékvezető indiszponáltsága is nagyon befolyásolta a végeredményt. Az itt begyűjtött kiállítások eltiltások, sérülések igazából a Sabaria elleni hazai mérkőzésen jelentkeztek, 5 kezdőjátékosunk esett ki így a sorból. Azt hiszem igazából a csapat sem hitte, hogy ilyen „soha nem látott" összeállításban van esélyünk, nyert is simán a Sabaria. A Dunaferr ellen meggyőződésem szerint jól helytálltak a fiúk és lett volna lehetőségünk nyerni is, de kimaradtak a helyzetek, ismét veszítettünk. Pedig ha sikerül hozni a mérkőzést, akkor nem lenne számunkra olyan savanyú a szőlő. — Egy tanulságról már beszéltünk, azon kívül került Jakab Elek valami más is az edzői noteszbe? — Az idényt 16-17 játékossal dolgoztuk végig. A jövőben fel kell töltenünk a keretet, ha nem akarunk hasonlóan nehéz helyzetbe kerülni. Legalább 2 védőre lenne szükségünk, és bár menet közben leigazoltuk Csekét és Sántát, de szükség lenne még egy támadóra. — Az idény végi visszaesést teljesen az eltiltásokra, sérülésekre írod, vagy mélyebb okai is voltak? — Nem, határozottan kijelentem, hogy más okai is voltak. Azt tapasztaltam, hogy a játékosok a kezdeti jó szereplés után elszámították magukat. Nem látták azt, hogy elég csak egyetlen téglának meglazulnia, és összeomlik a vár, oda a sikeres játék. Az igazi összeomlást azt jelentette, hogy azok a kulcsjátékosok, akik megmaradtak és azok, akik a sérültek, eltiltottak helyébe léptek, nem tudták a várt teljesítményt hozni. Ez volt a generális probléma. A talány neve: Gyenti — Nézzük a játékosokat, kivel mennyire voltál elégedett? — A két kapusunk vetélkedéséből csak profitáltunk, Hujber a csapat egyik legjobbja volt ezúttal is. Kár, hogy mikor „összezuhantunk" ő is bizonytalanabbá vált. A Blatt, Nagy Zoli és Gracza alkotta közvetlen védelemmel elégedett voltam, ők nyújtották a legegyenletesebb teljesítményt. Jól játszott Szabó, Orosz és Erdélyi is, valamint Kákonyi, akit külön kiemelnék hasznos játékáért. Kádár, Juhász és Márkus amikor ment a csapatnak rugdosták a gólokat, de épp a támadók összetétele változott gyakran a különböző okok miatt. A kiegészítő emberekről már szóltam, ők nem tudtak meggyőzni, hogy ott a helyük a csapatban. — Van egy név,amelyet nem említettél, akinek tudása alapján vezérelnie kéne a csapatot. Gyentire gondolok. — Ő számomra egy rejtély. A felkészülés idején olyan teljesítményt nyújtott, hogy nagyon bíztam abban, végre képességeinek megfelelőt produkál ősszel. Nem tudtam elképzelni, hogy egy ilyen tudású játékos kimaradjon a csapatból, de nélküle szerepeltünk sikeresen. Nem tudott hasznára válni az együttesnek és szerintem ez valamilyen módon az ő hozzáállásából eredő probléma. — Hogyan alakul a felkészülési programotok? — December 12-től megyünk szabadságra, január 4-én találkozunk, újra kezdődik a munka. Több teremtornán veszünk majd részt és februárban a szokásos balatonfüredi edzőtáborba vonulunk, aztán jöhet « márciusi bajnoki rajt, ahol is a célunk változatlanul a 3-6. hely egyikén végezni. Medgyesy
