Tolnai Népújság, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-11 / 292. szám

1992. december 11. DUNAFÖLDVÁR WÚJSÁG 13 Közművesítés 1993: csatornából egy kilométer Végvári lant gyertyafény né l Sopor/ magyar! Mit fényképez fiatalember? Milyen újságnak fényképez, ne azt fényképezze, hanem azt! - mutat rá egy jól öltözött idősebb hölgy, kezében bevásárló szatyor­ral a járda mellett fekvő öszege- reblyézett falevél- és szemétku­pacra. Elgondolkodtam, mi lehet a bűne a kis halomnak, rövid me­ditáció után sikerült rájönnöm: talán az, hogy még mindig ott van. Nem éktelenkedik, bele bot­lani sem muszáj, a negyven éves ázsiai kultúrán nevelkedett mezei ember beletörődve kikerüli. Aztán azon tűnődtem, míg pilláim né­hányszor csukódtak, vajon miért szólított meg a hölgy oly indulat­tal, majd sietve kérdeztem vissza, „ugye tetszik tudni, hogy nem én vagyok a hibás?", és halványan utaltam a városháza ez ügyben il­letékes osztályára. Igen, a hölgy tudta. Az önkor­mányzat említése mégis olaj volt a tűzre, vagy inkább a diszting- vált kérdés alatt megbúvó pa­rázsra. Kifejtette, hogy ez az egészf?) egy sz . . .emét, az ille­tékes hivatalnok - nevén nevezve - csak a hátsó részét hizlalja a pénzéért, a polgármestert jól is­meri, neki nem kell bemutatni, és különben is nekikí?) már meg­vannak az embereik benn. Meg érthetetlen, hol vannak a köz­munkások, meg a sok munkanél­küli, akiket mi fizetünk, vagyis dolgozunk helyettük. Nos, hát így festene, amit meg kellene írni. A hölgy sokatmondó pillantá­sai búcsúzott, hangjában a felhá­borodás inkább dédanyáméhoz hasonlított, ahogyan rég elhalt urát szapulta iszákossága miatt, ettől lett a találkozás megdöb­bentő helyett barátságos. A ta­nulság pedig oly általános, mint amilyen egyértelmű: hazánkban a demokrácia termékeny talajra hullott, már ami a gondolatok pluralizmusát, sokszínűségét il­leti. Az önkormányzat gittegylet, akinek nincs munkája, azt meg hajtsuk dologra. Érdekes megkö­zelítés, de ne kiabáljuk világgá, hátha szaporodik.-tf­Régóta égető problémája Dunaföldvámak a szenny­víz-elvezetés, amelynek meg­oldása ugyan nem látványos, de módfelett sürgető és hasz­nos lenne a lakosság szem­pontjából, hiszen a települé­sen keletkező szennyvíz töre­dékét vezeti el csatornaháló­zat. A helyzet az elmúlt négy évben alapvetően nem válto­zott, a városnak jelenleg egy kétszázötven köbméteres üle­pítője van, amely mechanikus tisztítás után a Duna sodor­vonalába nyomja a szennyvi­zet. Az elvezetés e módja egy­részt nem felel meg az előírá­soknak, másrészt az ülepítő kapacitása is messze alatta marad a szükségesnek. A te­lepülésen naponta keletkező mintegy kétezerötszáz köb­méter szennyvíz több mint ki­lencven százaléka egyedileg épített szikkasztó aknákba ke­rül, ami nemcsak a környe­zetre van káros hatással, ha­nem a talajvíz szintjét is emeli, bár az a veszély, hogy Föl­dvárt elöntené a szennyvíz, még egyelőre nem fenyeget. A városnak tehát tisztítóte­lepre van szüksége, jól kiépí­tett csatornahálózattal. A jövő évben több mint egy kilomé­ternyi szakasz megépítését tervezi a polgármesteri hiva­tal, amelyhez kilenc millió fo­rint céltámogatást kíván meg­pályázni a város. A vízközmű beruházások támogatására ki­alakult céltámogatási rend­szer feltétele azonban, hogy az adott település rendelkezzék vízjogi létesítési engedéllyel. Ez utóbbit pedig Földvár csak akkor kaphatja meg, ha olyan szennyvíztisztító telepe van, amely megfelel a vízügyi, környezetvédelmi és egész­ségügyi előírásoknak. Mind­ehhez természetesen részletes tanulmánytervet kell készí­teni, amire a Pécsi Mérnöki Iroda már vállalkozott is, a képviselőtestület elmúlt ülé­sén azonban úgy döntött, hogy magát a koncepciótervet is megpályáztatja. Mindemellet gondot okoz az is, hogy a lakosság sem tá­mogatja egyértelműen a csa­tornázást, hiszen telkenként huszonötezer forinttal kellene hozzájárulni. Az, hogy a szűkös, húsz millió forintos jövő évi fejlesz­tési keretből mennyi is jut csa­tornázásra, még kérdéses, hi­szen jelen pillanatban talán a teljes összeg sem lenne elég a „szennyvízfront" megnyug­tató rendezésére. Kétszeresen is „végvári" volt a Vármúzeum „Korcsma az Végvári Lanthoz" című so­rozatának legutóbbi rendez­vénye: nevében és tartalmá­ban. Az est előadója, Czipott Géza a magyarság végvidéke­iről tudósított, műsorán erdé­lyi költők, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Fíervai Gi­Bár Dunaföldváron a me­gyei átlaghoz képest a regiszt­rált munkanélküliek szám­arányának növekedése mint­egy másfél százalékkal csök­kent, az október havi 941 fővel szemben novemberben 966 személy volt munka nélkül a városban. Ez a szám az országos, kö­rülbelül tíz százalékos rátához viszonyítva átlagosnak mondható, a munkaképes la­kosságnak azonban mintegy negyedét jelenti. A növekedés elsősorban a fizikai munkát végzők között jelentkezik.- Sokat festettem a Bala­tont, de mindig visszajöttem Földvárra, itt minden fát, bok­rot, szép részt ismerek. Tu­dom mikor a legszebb a város.- Mikor?- Késő ősszel, ilyentájt, csak az a baj, hogy nagyon hi­deg van. A Balaton határtalan, tud csodálatos lenni, ha van pára, ami tartalmassá teszi a levegőt, ha vihar közeleg, a víznek kimondhatatlan zöld színe van, ezekhez csak imp­resszionista módon lehet hoz­zányúlni. Nyáron sok balatoni képet festettem, egyszerű, tiszta, hangulatos paraszthá­zat, öreg falvakat, templomo­kat, háttérben a tóval. Itt a legkedvesebb számomra a „zöldzátony", nagyon félek, hogy el fog tűnni.- Nem gondolt állandó tárlat rendezésére?- Szívesen benne lennék, de sok adminisztratív akadály merülne fel közben. A várnál érdemes lenne egy vegyes tár­latot rendezni, nyári estéken, amikor lenne érdeklődés iránta.- Milyen a közérzete a mű­vésznőnek?- Abban a szerencsés hely­zetben vagyok, hogy hobbim és hivatásom egybeesik, ami­óta meg nyugdíjas vagyok, nem kell csengőszóra befe­jezni a festést.-tf­zella, Bágyoni Szabó István megzenésített versei szerepel­tek. A maroknyi közönségnek ezen az estén nem könnyed szórakozás jutott, az összeállí­tás, Czipott Géza markáns, mély orgánumával, szuggesz- tívan húzta alá a bevezetőben elhangzottakat: a mintegy tíz éve összeválogatott versek sajnos még ma is aktuálisak. A 966 fő közül egyébként 756-an jogosultak járadékra, s ötvenen végeznek közhasznú munkát, negyvenötén része­sülnek átképzési támogatás­ban, ez utóbbiak túlnyomó ré­sze a pályakezdők közül kerül ki. Szociális ellátásban negy­vennyolc olyan személynek van része, akik már több, mint egy éve nem találtak maguk­nak munkát, ennélfogva jára­dékot nem kaphatnak. Ez az ellátás havonta né­gyezer forintot jelent, s ez év végéig még a Munnkaügyi Központ folyósítja.-t­A szomszédban nincs testvérváros Két napos önkormányzati továbbképzést szervezett a hét elején Szekszárdon a Magyar Közigazgatási Ka­mara Tolna Megyei Tago­zata, amelyen szóba kerültek a közigazgatás elméleti és gyakorlati munkájának ak­tuális problémái. A tapaszta­latokról a rendezvény egyik dunaföldvári résztvevőjét, Skobrák Tamásnét, a polgár- mesteri hivatal művelődési előadóját kérdeztük.- Milyen jelentőséggel bírt a továbbképzés egy önkormány­zati vezető számára?- A kamara olyan színvo­nalas előadásokat szervezett, amelyek nagy segítséget nyújtottak az önkormányzati munkában. A rendeletalko­tásokhoz olyan mintát kap­tunk, amelynek alapján ki­elégítően meg lehet hozni például a küszöbön álló ta- xis-rendeletet. A témák kö­zött szerepelt a közigazgatás modernizációja is. Felmerült a képviselők jogainak és kö­telességeinek meghatáro­zása, a polgármester és a képviselők kapcsolatának tisztázása, illetve a jegyzők jogállásával kapcsolatos jog­hézagok. Felvetődött, hogy a jegyzőket nem államilag kel­lene kinevezni, s az is, hogy miképp történjen a polgár- mester megválasztása. A di­lemma az - ahogyan a rádió­ban is elhangzott már -, hogy jó-e, ha a tízezernél na­gyobb lélekszámú települé­seken a képviselők választják meg a polgármestert.- Szóba került-e a megye csökkenő szerepe az önkor­mányzatok életében?- Igen, a testvérvárosok­kal kapcsolatban elhangzott, hogy idegen városokat in­kább, de a szomszéd telepü­lést már alig ismerik. Vannak feladatok, amelyekhez kel­lene a megye. Dunaföldvár- nak is vannak bizonyos hát­rányai a megye széteséséből. Annak idején volt ellenőrzés, nyűg volt, de hasznos is volt, mert a megyei hivataltól ugyanakkor segítőszándék­kal is jöttek. -if­Munka nélkül Gondolatok a Duna-parton Gondolataim éppúgy kacsáznak, mint gyermekkorom vizen pattogó lapos kavicsai, amiket nagy izgalommal ku­tattam, s hajigáltam a parton. Csakhogy maguktól jönnek, s miután elsüllyednek nem sejthetem, mikor bukkannak fel ismét. Bár bosszant e hirtelen támadt nosztalgia, azért tényleg nem volna rossz egy-egy emléket örökre eltün­tetni. Vagy mégis? Hiszen vannak olyanok, amikre azt mon­dom, hogy szépek, de éppen azért fájnak, mert lehettek volna szebbek is. Vannak rossz emlékeim, amikre viszont a „túléltük"-érzésen túl a későbbi győzelmi mámorral gondolok. Nem tudom hát mégsem: jó volna-e, ha egyet­len döntéssel megtorpedózhatnám emlékeimet. Lehet, hogy nem a múlt történései kísértenek, hanem a jelen eseményei? Miért kísértenének, ha szinte időm sincs felfogni a történéseket? Az árral sodródom, s amíg közé­pen tudok maradni nincs semmi gond. Örülök ha fáradtan. ágyba eshetek, örülök, ha pihenten ébredek. Boldogítanak a nem várt mosolyok, s az is, ha magamon nevetek. A jövő pedig nyitott - mondta valamikor egyik kedves tanárom, s ha ez eszembe jut erősnek tudom hinni ma­gam. Kavics mindig akad. Ha rálelek egyre újra dobhatok. Valamelyik biztosan megérkezik majd a túlsó partra. A művelődési ház programjai Orvosi konferenciának ad otthont december 12-én a Vármúzeum. A LILY Hungá­ria és a dunaújvárosi Szent Panteleon Kórház rendezte tudományos ülés témája a cu­korbetegségek gyógyszeres kezelése, a betegek gondozása lesz. * December 14-én, hétfőn, este fél hatkor a Kertbarát Klub Téli esték sorozatában Janki Ferenc tart előadást A bor szakszerű kezelése cím­mel. * Berecz András és az Ökrös együttes ad koncertet decem­ber 17-én, este hét órától a ház nagytermében. A koncert után táncházzal várják a zenészek az érdeklődőket. $ December 20-án, vasárnap délután öt órakor kerül sor a ház a karácsonyi koncertjére, amelyen a helyi Zeneiskola ta­nárai és növendékei, az An- namatia női kar, az Egyházi Kórus, valamint a Híd együt­tes mutatja be műsorát. Öreg falvak levegője Dunaföldvár polgárainak Oszoli Piroskát nem kell bemu­tatni, olvasóink is találkozhattak már vele lapunk hasábjain. A nyugdíjas pedagógusművész hosszú évtizedek óta él, alkot a városban, amelynek talán nincs is olyan szeglete, amit ne is­merne. Képein a jellegzetes föld­vári utcák, házak, tájak eleve­nednek meg, hangulatukkal, le­vegőjükkel, ecsetét az plain-air iskola és realizmus látásmódjá­nak harmonikus vegyülése vezeti. 1984-ben a város díszpolgá­rává avatták.- Mi van most Oszoli Piros­kával?- Idén több kiállításom is volt - kezdi a művésznő -, jú­liusban Balatonfüreden láthat­ták a képeimet, a tárlatot a fü­redi polgármester nyitotta meg nagyon szép szavakkal. Kiállítottam a tihanyi Bioló­giai Kutatóintézetben, és a paksi Atomerőmű Részvény- társaság rehabilitációs intéze­tében. Most a paksi főiskolára várják a kiállítási anyagot, és hívtak Németkérre is. Ritkán eljárok a földvári önképző­körbe segíteni a gyerekeknek, legutóbb portrét rajzoltunk, a férjem volt a modell.- Min dolgozott mostanában? „Vám" nélkül? Úgy hírlik csak hely van bőven a Béke téri fizető parko­lóban, pénz azonban már nem elég. A parkolót az önkor­mányzattól bérlő vállalkozó azt fontolgatja, három hóna­pig szünetelteti tevékenysé­gét, a fizetőképes kereslet oly csekély. Nos, ez nemcsak rajta mú­lik, a képviselőtestület de­cember 16-i ülésén dönt arról, hozzájárul-e vagy sem. Ha igen, jó hír a földváriaknak, ha már az átutazók nem méltóz- tatnak tisztes számban meg­állni a városban. - fra ­Átkukkantó Bábelőadás A kecskeméti .Ciróka báb­színház új bemutatóra ké­szül. Népszerű mesedarabot, a Hófehérkét tűzik műsorra állandó játszási helyükön, a Táncsics Mihály Művelődési Központban. A darabot Kovács Ildikó rendezi. A premierre decem­ber 12-én (szombaton) kerül sor, délután három órakor a Rákóczi út 3. sz. alatt. Tegnap nyílt, ma nyílik Tetőtől talpig címmel kiál­lítás nyílott tegnap Kecske­méten, a Képcsarnok Iványi Grünwald Galériájában. Az érdeklődők neves iparművészek alkotásait te­kinthetik meg december 19-ig. Dulity Tibor festőművész az év végéig látható tárlata nyílik ma a bácsalmási műve­lődési központban. A „szomszédból" Dunaújvárosban a Bartók Kamaraszínházban és a Mű­vészetek Házában mutatják be december 14-én, 19 órakor Czakó Gábor Disznójáték című egyfelvonásos darabját a székesfehérvári Vörös­marty Színház társulatának tagjai. 17-én, 18 órakor Karácso­nyi koncertre kerül sor, majd 19-én, este hét órai kezdettel Hervé: Nebáncsvirág című operettjét tekinthetik meg az érdeklődők a Veszprémi Pe­tőfi Színház vendégszereplé­sével.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents