Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-09 / 264. szám

4 KÉPÚJSÁG SZEKSZARDES KORNYÉKÉ 1992. november 9. Két év múlva másként szavaznak az emberek Tanácsnok Úr, hol a bakancs? Beszélgetés Németh Zsolttal Németh Zsolt a szekszárdi képviselőtestületben a bizottsági ügyek tanácsnoka. Amikor az egykori „bakancsos fideszesnek", aki mostanság meglehetősen „jólvasaltan" mutatkozik - meg­említem, hogy bakancs ügyben - is - keresem, kissé zavartan, de maga is jót derülve említi, hogy új funkciójában „bakancsnok- nak" titulálják. Nem örül a kér­désnek: — Hol a bakancs, Tanácsnok Úr? — Ott - bök még mindig kissé feszengve az íróasztalára, ahol egy kerámia bakancs emlékezteti a múltra. — Nagyon „snassz" ez most már? — Igen, mert már nem ezt várják el tőlem. Ma az embe­rek a képviselőt látják ben­nem, ha civilként még felve­szem a bakancsot, és felismer­nek, bizony megrónak érte ... persze olyanok is vannak, akik az ellenkezőjéért. — De hát Önt a választók „bakanccsal együtt” juttatták be a testületbe. Lehet, hogy nekik jó lenne úgy is. — Ezt tőlük kellene meg­kérdezni. Ugyanakkor tudo­másul kell venni, hogy vál­toznak az idők és az emberek legközelebb nem fognak pusz­tán lelkesedésből szavazni. — Hanem milyen szempontok szerint? — Sokkal átgondoltabban, és az elvégzett munka lesz az értékmérő, nem a külsőségek. Azt látni kell, hogy '90-ben vakon szavaztak az emberek, nem ismerték igazán azokat a pártokat, akikre a voksukat adták. Azóta elmúlt két év. Most már a polgárok sokkal „jobban képben vannak", sokkal tudatosabban fognak szavazni. — Maradjunk azért egy kicsit a múltnál. Nem túlzók, ha azt mondom, fenegyerekként tartot­ták számon ... Mit jelentett ak­kor a bakancs? — „Védőfelszerelés" volt. — Ez jól hangzik. — Maradjunk annyiban, hogy a stílusomhoz tartozott. Akkoriban mondjuk azt, hogy az alternatívokhoz tartoztam. De erről nem akarok beszélni, mert nem szeretem, ha valaki mártírkodik. Nem leszek én attól „nagyobb fiú", ha most arról beszélek, hogy néhány éve milyen összetűzéseim vol­tak. Ez olyan lenne, mint a most hirtelenjében előkerült rengeteg 56-os", ami engem a jó öreg partizánszövetségre emlékeztet. A jövő nem ez, a jövő arról szól, hogy ki mit tud letenni az asztalra. — Ebben az is benne van, hogy a Fidesz legközelebb más­fajta kampányt folytat, mint '90-ben? — Természetesen. Renge­teg szakértővel dolgozunk és azt hiszem ez a legfontosabb. — Gyakran éri az a vád a Fi­deszt, hogy Pesten van egy „nyomulás" magja, vidéken pe­dig elég gyenge. — Ezt gondolom cáfolja, hogy a mai pesti csapatból ta­lán ketten vagy hárman van­nak csak tősgyökeres főváro­siak. Azonkívül a vidéki ön- kormányzatokban sem elha­nyagolható a szerepük: körül­belül hatvan fideszes polgár- mester és alpolgármester van az országban. Azért ez nem rossz. — Vannak, akik ezt a tanács­noki munkát másodállásban vég­zik ... — A hivatalban dolgozom, de nem vagyok annak alkal­mazottja. Engem a képviselők választottak meg. Nem fize­tést kapok, hanem díjazásban részesülök. Korábban a gáz- szolgáltatónál dolgoztam, most három évig fizetés nél­küli szabadságon vagyok. ' — Ez az egérút? — Hogy-hogy? — Az, hogy nem mondott fel, egy menekülési lehetőség, ha nem jön be a mostani munka? — Nem, én ettől nem tar­tok, nekem mindig volt mun­kám, sőt másodállásom is ... — Közelebbről mi az Ön fel­adata? — Eljuttatom a szakbizott­ságokhoz a képviselők javas­latait, részt veszek a bizottsá­gok munkájának előkészítésé­ben, összehangolom azok „Nem ragadok a székhez működését, és ehhez hason­lók. ... — Az ember azt gondolná, hogy ha jó a bizottsági munka, akkor a képviselőtestületben ki­sebb az esély a frakciózásra. — Van ebben igazság, de amennyire én ismerem a tes­tületet, nincs olyan kérdés, amit ne lehetne átpolitizálni. Azonban ez nem magyar be­tegség, mert még az angolok is elpolitizálgatnak azon, hogy kinek a dolga a szemét eltaka­rítása. —■ Amikor elkezdte a politizá­lást, arról álmodott, hogy beül egy szép irodába? Nem csinált magából hivatalnokot? — Talán úgy tűnik hogy igen, de a munkám jellege olyan, hogy itt állandó moz­gásban kell lenni, folyton jön- nek-mennek az emberek. Szó­val: nem ragadok oda a szék­hez. Fotó: Ótós­Hangyál Hajdan 145 éve, 1847. október 12-én megnyílt az utolsó rendi országgyűlés, ame­lyen megyénket Forster Károly tiszti főügyész és Gaál Eduárd táblabíró képviselte. 100 éve, 1892. novem­ber 13-án ismertette a Tolnává rmegye a Szek- szárdon, Krammer Vil­mos által kiadott, Hofer István bonyhádi népta­nító által írt két zenemű­vet: a Perczel indulót és a Búcsúkönny című dara­bot. 95 éve, 1897. november 14-én adta hírül a Tolna­megyei Közlöny, hogy a Szekszárdi Kaszinó vég­legesen kizárta Geiger Gyulát. Ugyanitt olvas­hatunk a Szegzárd-Bátai Duna védgát-T ársulat ténykedéséről: a megye- székhelytől Bátáig a bel­vizek levezetésére csa­tornát ásatnak a Sárköz védelmére. A föld- mívelésügyi miniszter kötelezte a társulatot a Séd-patak szabályozá­sára is. „így tehát végre szabályozva lesz a Sét-patak, mely már any- nyiszor elárasztotta fel­hőszakadások alkalmá­val nemcsak a földeket, hanem a mélyebben fekvő utcákat is, mint az 1896-ban történt" - írja a lap. 80 éve, 1912. november második hetében - mi­után október 26-án Foga- rasról áthelyezték - Ba­bits Mihály Újpestre ér­kezik és 16-án megkezdi a tanítást. 65 éve, 1927. november 12-én dr. Leopold Kornél Kossuth-képek címmel visszaemlékezést közöl a Tolnamegyei Újságban az 1889-es turini látoga­tásról. 55 éve, 1937. november 10-én az előbbi lap Őrffy Lajosné Nászay Terézről emlékezik meg, aki Bar- tók-tanítványként zon­gora tanárnő volt. Krónikás A polgármester képviselői fóruma Kocsis Imre Antal - ezúttal mint a szekszárdi VI. számú választókörzet képviselője - november 12-én (csütörtökön) 17 órakor lakossági fórumot tart a Babits Mihály 3. Sz. Álta­lános Iskolában. Szekszárdi képviselők Tomioban Önkormányzati delegáció utazott tegnap Szekszárd finnországi testvérvárosába, Tomioba. A küldöttséget - melynek tagjai Jobban Zoltán, Horváth László, és Posta Péter - Haász László alpolgármes­ter vezeti. A kilenc napos lá- togatásbn elsősorban a gazda­sági és kulturális kapcsolatok hírekhírekhírekhírekhírek hírek U /xt0 k~ hírek hírek hírek hírekhírekhírekhírekhírek fejlesztésének vizsgálják. lehetőségeit Holnapi vizitek Dr. Karel Wlachowsky, a Cseh és Szlovák Köztársaság Kulturális és Tájékoztató Központjának igazgatója hol­nap Szekszárdra érkezik. Ugyancsak holnap látogat a városba a Kínai Köztársaság Budapesti Irodájának küldött­sége dr. Wei-Wu lien vezeté­sével. A delegációt elkíséri dr. Pálos Miklós államtitkár és Szabó Gábor kormánytaná­csos. Stekly Zsuzsa tűzzománcai Bátaszéken A bátaszéki Petőfi Sándor Művelődési Központban Stekly Zsuzsa tűzzománcaiból nyílik kiállítás ma délután 5 órakor. A tárlat november 28-ig tekinthető meg. Comenius kiállítás A négyszáz éve született Comeniusról nyílik kiállítás november 10-én, kedden az Illyés Gyula Pedagógiai Főis­kolán a szlovákiai Comenius Múzeum fotóanyagából. A halhatatlan pedagógus életét és munkásságát délelőtt 10 órai kezdettel előadás kereté­ben ismerteti Kelemen Ele­mér. A kiállítás egy hétig várja a látogatókat. :■ ....- ^....... K n m i n ct h s A közelítő tél Csendes hét volt az elmúlt, beleértve az előző hétvégét is. Kivételnek a szerda éjszaka számít, amikor három helyre is megpróbáltak betörni Szek- szárdon. A konkrét ügy rész­leteiről többször is beszámol­tunk. Most inkább a tanulságok érdekesek. Annál is inkább mert e hónap vége felé és de­cember elején szoktak meg­szaporodni a városi kapitány­ság illetékességi területén a tanyabetörések. Egyesek ezen a módon szeretik beszerezni karácsonyi élelmiszer és ital­szükségletüket. Tanácsot adni általában könnyű, de az ilyen esetek megelőzésére megfogadni sem nehéz. Biztosan kevesebb lenne a bolti, kocsmai betörés, ha senki nem hagyna az üzle­tekben lemezkazettában pénzt. Ezt ugyanis könnyű elemelni és aztán biztonságos körülmények között felnyitni. A „mackókkal" teljesen más a helyzet, azok helyszíni felnyi­tásához szakképzett profi kell, s abból szerencsére mifelénk nem sok van. A rendőrség ingyen és bér­mentve kimegy bármely hely­színre és tanácsokat ad arra nézve, hogy miként lehet egy­szerű módszerekkel sokszoro­sára fokozni a biztonságot. Érvényes mindez a tanyákra is. A legfontosabb, hogy az el­következő hetekben a gazdák gyakran forduljanak meg a tanyájuknál, hogy az esetleges megfigyelők gyakran lássanak mozgást a környéken. Nem lehet eléggé korán szólni a nagy karácsonyi be­vásárlás veszélyeiről sem. Ez esetben nem lehet azt taná­csolni, hogy ne vigyünk ma­gunkkal nagyobb pénzössze­get. Sokkal inkább vigyázni kell, mint máskor. Különösen Szekszárdon a piactéren, mert ott tovább nőtt a zsúfoltság. Ez is kedvező közeget jelent az ilynekor mindig megjelenő zsebtolvajok számára. Aki nyitott táska tetején felejt tö­mött pénztárcát, az befizetett magának arra, hogy azt el is emelik. Természetesen a rendőrség is felkészül a karácsonyi csúcsra, de ha mi magunk nem vigyázunk, akkor há­romszáz rendőrt is hiába kül- denének ki a.boltokba, piacra.-ihi­Hátulról, mellbe Három úr a kábeltelevízió képernyőjén, arról folyik a szó, miért kellene önkéntes önvédelmi szerveződés a me­gyeszékhely főleg éjszakai közrend és vagyonvédelmé­ben, illetve, miért nincs erre szükség. Feszegeti, feszegeti a kérdést a nevemben is kíván­csi riporter, de itt az igen pár­bajozik a nemmel. Utóbbi mel­lett hatósági hangon az szól, hogy „csökkent nálunk a bű­nesetek száma". Az önkénte­sek ezenközben startrakészen állnak, elkészült a működési szabályzatuk is, jöhet(ne) a cégbejegyzés. Illetve nem jö­het. A rendőrség köszöni szé­pen, elegendő, hogy gépko­csival járőröznek. Jut eszembe, hogy nyilván akkor is ezt tették, amikor a betörők hárulról mellbe támadva vé­giglátogatták a Széchenyi utca néhány üzletét a megyei könyvtárig bezáróan. Igaz, nem a jól kivilágított utca­frontról. Mindehhez ma hozzáadható, hogy nyilván történt járőrözés a Pásztázó adását követő éjszakán is, pe­dig ezen az éjszaka álkulcsos, pajszeres lovagjai meglátogat­ták az 50-es csemegeboltot, persze nem az éjjel is fényben úszó eladótér volt a célpont­juk. A bolt, a forrónyomosok foglalatoskodásai miatt reggel 6 helyett 8-kor nyitott. S bár csak az lenne a baj, hogy a ko­rán munkába indulók nem vásárolhattak reggelit. Kollégám meséli, hogy tönkrement barackfáit ki kel­lett vágnia, azzal helyezte el a háza előtt a fákat, hogy más­nap fölszállítja a hegyre. Nem volt rá szükség. Igaz, a Ba­kony utcát ritkán futja meg a járőrkocsi. A polgárőrök, ke­rületenként szerveződve és cirkálva talán mégis, mégis segítséget jelentenének! De hát ahhoz az kellene, hogy legközelebb a három urak kö­zül a „nem" képviselője igent . mondjon! - li ­Gyertya ég az egyébként vi­lágos szobában, ahol a fital nő kínál hellyel. Megigazítja fején a kis fekete kalapját és maga is leül. Fekete ruhája alól csak arca és kezének fehérje látszik. ő Mása, azaz Marija Gladszkaja természetgyó­gyász, pedagógus végzettség­gel. Kijevből került Magyaror­szágra, Kecskemétre majd Szekszárdra. Nem első talál­kozásunk és egyre inkább ér­zem, hogy milyen jól jönne az orosz nyelvtudás. Gyorsan mennek a percek, már a harmadik órában jár be­szélgetésünk. Egyre tisztul a kép Mása boszorkányos tettei­ről, ami úgy indult, hogy a 13-14 éves kislány ideges lett, amiért osztálytársa piszkálta egyik leánybarátját. Mása hi­ába szólt rá, semmi eredmény. Egyre nőtt benne a tehetetlen düh, amikor hosszan nézni kezdte a fiút, aki hirtelen megállt. Abba maradt a pisz- kálódás, majd egyszerűen hát­rabillent a széken. Társai ré­mülten hajoltak a fiú fölé. Mása érezte, hogy valamiben különbözik társaitól, hiszen amikor hat-hét éves volt és a falu melletti réten feküdt a mező virágai között, azt vette észre, hogy a virágok szirmai mellett valami fényesebb kört lát. Ma már tudja, hogy az aura volt, ami minden lény­ben megvan. Akkor csak szépnek találta. Aki „csak" közvetít Mása, a boszorkány Amikor osztálytársa eszmé­letét veszítve feküdt, maga is megrémült, hogy mit tett. Este a fiú anyja átment Másáékhoz, azzal, hogy mi történt az isko­lában, mit csinált a fiával. Mása mentegetőzni próbált, és újra érezte, hogy idegesebb lett. Nézte-nézte a fiú anyját, aki hirtelen remegni kezdett. Ezt már látta Mása édesanyja is. Amikor az asszony magá­hoz tért, csak annyit mondott: te boszorkány ...! Boszorkány úgy lesz valaki, hogy már a nagyanyja is az volt? Mása esetében igen. A nagymamája nagyon sok fa­lubeli embernek orvosolta ilyen-olyan fájdalmát. Legin­kább az elmozdult csontokat rakta helyre, gyógyította azok sérüléseit. Minden mozdu­latra amit tudott, megtanította a még kisgyermek Mását. Nem tudni, hogy unokái kö­zül miért éppen Mására esett a választása. Kiderült, hogy édesapjának is volt egy gyógynövények leírását tar­talmazó könyve, amit csak ha­lálakor adott át Másának. A pályaválasztáskor szóbajött Mása ebbéli képességeinek kihasználása, de az orvosi tu­dománytól a klinika és kémia tántorította, ‘ mert ebből volt csupán négyes osztályzata a jelesek között. Maradt a kijevi pedagógiai főiskola. Míg életét meséli, többször helyet változtat szekszárdi rendelőjében, amit a Mező- gazdasági Kombinát biztosít számára. Egyik sarokban kü­lön asztalkán színes Mária és Jézus-képek között több Biblia is található. Mellettük mindig gyertya ég. Fontos kellékek, hitének eszközei. Úgy mint ő maga. Vallja ugyanis, hogy nem ő gyógyít és ő nem tesz semmit, csupán közvetítője, vezetője egy furcsa erőnek, amit a köznép leginkább isteni eredetűnek fogad el. Nagy bűnnek tartja egy véletlen el­szólását is, ha valamit saját magának tulajdonítana e tu­dományából ... Kiválasztottságát titkon el­ismeri és nem is sorolja magát azok közé, akik gátlástalanul láttak természetgyógyász munkához, a csernobili ka­tasztrófa után. Igen! Nagyban befolyásolta a tragédia azt a tényt, hogy ugrásszerűen megnőtt azok száma, akik öröklött tudásukat kamatoz­tatni igyekeztek. Csernobil mérföldkő tehát sokak életé­ben. A politikai rend is enge­délyezte az ilyen gyógyítást, és már nem tiltotta a Bibliát sem, mint korábban. Cserno­bil hatása Mása családját sem kerülte el. Három évvel a rob­banás után Mása kislánya arra .panaszkodott, hogy fájnak a végtagjai. Kiderült, hogy a ra­dioaktív sugárzás tette. Mása tehetetlenül állt mellette. Az orvosok környezetváltozást javasoltak. Mását korábban kérte egy ismerőse, hogy dol­gozzon Magyarországon, hi­szen a klinikán ahol fél mű­szakban gyakorolta nagyma­mától tanult „boszorkánysá­gát", nagyon szép eredmé­nyeket ért el. Ezért javasolták abba a csoportba, amelyik már egy éve Kecskeméten dolgo­zott. A gyermeke gyógyulása érdekében 1990-ben átköltö­zött Magyarországra. Nem volt hiába. A kislány panasz- mentes lett. Kivéve az idei esztendőt, amikor visszament Kijevbe nyaralni, újból jelent­keztek fájdalmai. Most Pesten tanul. Mása elhallgatja mi min­dent gyógyított szemével, ke­zével, azzal az energiával, amit ő valahonnan lentről kap. Egy nagyon kedves em­léket mégis elmond. Kecske­méten történt, hogy egy asz- szony kereste meg, aki négy esztendeje élt házasságban és nem született gyermekük. Nőgyógyászati problémája is volt, de Mása szerint ez kisebb oknak számított. Boszorká­nyos történet kerekedik, ami azzal zárul, hogy kisfia szüle­tett az asszonynak, Mása se­gítségével. Tolna megyébe is így került, hogy aki tapasz­talta boszorkányságnak gyó­gyító erejét, munkát kínált Szekszárdon. így jutott Decsre, Tamásiba is és számos más városba elmegy ahova hívják. Nagyon szépen beszéli a magyar nyelvet. Minden új fogalmat mélyen raktároz, az­tán könnyedén visszaadja, amikor fákról, virágokról, bé­kességről beszél, és arról a csodáról, az erőről, ami vala­mennyiünkben van, csak nem szakítunk rá elég időt hogy megoszthassuk másokkal, vagy önmagunk érdekében ügyesebben gazdálkodnánk vele. Míg beszél, sétálgat, más­más helyen meg-megáll. Köz­ben változik az arcának min­den íve, vonala és a szeme színe is. Talán ez is boszor­kányság? Későre jár, amikor tekintete fáradtnak tűnik. In­dulni készül. Elrendezi kis „oltárán" a Bibliát, és el­nyomja a gyertya lángját.- Decsi -

Next

/
Thumbnails
Contents