Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-02 / 258. szám
4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1992. november 2. A gazdasági bizottság döntése Kórházi köztér - közös költséggel Úgy tűnik, néha a bonyodalmak is megoldódnak, még akkor is, ha azok Szekszár- don, a kórház előtt keletkeznek. Annak idején beszámoltunk arról, hogy a kórház egyébként üdvözlendő elképzelése, az intézmény melletti terület hangulatos térré alakítása nehézségekbe ütközött. Hiányzott ugyanis a kivitelezéshez szükséges pénz, amit ülésén oldódott fel, méghozzá - Jobban Zoltán elnök elmondásában - a következőképpen: — Ismételten - immár harmadik alkalommal - napirendre tűztük a Tolna Megyei Kórház és Rendelőintézet támogatással kapcsolatos kérését. Sikerült a kórház képviselőjével, Resch József főmérnök úrral is „beszédközeibe" kerülünk, s nemcsak az újság habözet, az 1,6 millió forint pedig remélhetőleg pótolható a kórház belső költségvetésének az átcsoportosítása révén. Úgy érzem, a bizottság döntésével bebizonyította, hogy felelősen állt a kérés elé, s azt sem firtatta senki, hogy bennünket milyen bírálat ért az újságban. S talán azt is elárulhatom, hogy Resch úr egy későbbi telefonbeszélgetésünkkor köakkor - különböző okok miatt - a városi önkormányzat gazdasági bizottsága nem tudott pótolni. Ez okozott is némi feszültséget a gazdasági bizottság és a kórház között, jóllehet ezen utóbbi intézmény megyei fenntartással működik. Az is igaz ellenben, hogy a köztér a város egyik méltán népszerű színfoltja lenne. Az ellentmondás a szekszárdi önkormányzat gazdasági bizottságának legutóbbi Kinek „szól"? Egy - gyaníthatólag jó erőben lévő, nagyobb testű - autónak útban volt a képen látható stoptábla Bátaszéken: úgy fordította el, hogy a főútvonalon közlekedők látják, az utcából kikanyarodók ellenben nem, pedig annak üzenete nekik szólna . . . Talán nem kellene megvárni, hogy e ferdülés miatt munkája akadjon a ház falán reklámozott biztosítónak. sábjain keresztül értesülhettünk a bizottságra vonatkozó véleményéről. Eszmecserénk eredménnyel végződött, hiszen megtaláltuk a kompromisszumos megoldást. Ennek lényege szerint az eredetileg igényelt 2,8 millió forint helyett a gazdasági bizottság 1,2 millió forint megítélését javasolta. Ebből 200 ezer forint a közvilágításra, 1 millió forint pedig a térburkolat kialakítására használható fel. A különszönetét fejezte ki a gazdasági bizottságnak a kórház számára kedvező határozathozatalért. Resch József, a kórház főmérnöke megerősítette a fenti állítást: — Bár nem annyi pénzt kaptunk, mint amennyit szerettünk volna, mégis csak azt mondhatom, hogy köszönöm. A döntés nagyon sokat lendített a kórházi köztér közös ügyén. -szíj- Fotó: Ótós Hajdan 175 éve, 1817. november elsején kötött szerződést Garay János „Boltos Kereskedő" a szekszárdi uradalommal arra, hogy joga lesz „a maga Házánál lévő Boltjában minden féle Portékát árulni". 160 éve, 1832. november 6-án Tolna megye követi utasításában ismét a magyar nyelv ügye mellett szállt síkra. 130 éve, 1862. november 5- én - a Schmerling-féle provizórium miatt - lemondott főjegyzői tisztéről Mehrwerth Ignác főjegyző, akit Garay Háry mellett tüsszentő diákként ábrázolt. 105 éve, 1887. november 3-án a Szekszárd Vidéke Ke- resztesy Pál volt fővárosi színész „Korházi keménmagos víz van reggelire, ki is innék egyebet: (Kávé, thea gyilkos méreg, azt mondják a felcserek). Hogyha orvos-vizit után harangozzák a delet,) Jóízűen, tréfa között kanalazzuk a szelet. Vacsoráim merő luxus, próza-lelkeknek való - (Mikor a hold szelíd fénye oly édes, oly altató". 100 éve, 1892. november 6- án a Tolnavármegye Bodnár István Tiszavirágok című verseskötetét ismerteti. 90 éve, 1902. november másodikén született Illyés Gyula. 80 éve, 1912. november 4-én a Tolna vármegye és a Közérdek a Szekszárdi Sport Club labdarúgó csapatának első győzelméről tudósított: a Baja ellen nyertek 3:0-ra, de a bírót kritizálták. Krónikás Kriminális volt az elmúl réten a helyzet Szekszárdon - nár ami a gépkocsifel-törése zolzof íllofi A v ófl nívr\enn1 ló. O ' nyegesen többet, nyolc autót nyitottak ki az értékesebb tárgyak „gyűjtögetői". Az egyikből például százharmincezer forintot érő versenykerékpárt emeltek el. A városi kapitányság szakemberei először „feIedékenység-túltengésre" gondoltak, nevezetesen arra, hogy a szokottnál többen hagyták nyitva autójukat. A vizsgálat viszont kiderítette, hogy ügyesen dolgozott (dolgoztak) a tolvaj, vagy tolvajok. Szakszerűen nyitották fel a különféle típusú autókat. mNem drága, nyugati gépkocsikat törtek fel, tehát nem e márkák keltették fel a betörők érdeklődését, inkább ami az autókban volt. Éppen ezért tanácsolják a rendőrök, hogy senki ne csábítsa a bűnre az arra hajlamosakat azzal, hogy értékes tárgyat, női, vagy férfi táskát hagy az autóban. Vannak, akik az ilyen látványnak nem tudnak ellenállni, és megnézik mi van benne! A tárgykörhöz tartozik a riasztóberendezés is. Szekszárd belvárosában nappal is gyakran hallatszik szűnni nem akaróan e szerkezetek hangja. A bankoké például azért, mert igen érzékenyek és nem viselik el az építészeti technológia hiányosságaiból adódó a be- rezonálást, haFosztogatják a kocsikat nem megszólalnak. Nem igazán szórakoztató éjszaka a rendőröknek nyomozni a kis butikok tulajdonosainak lakhelyét. Sokkal egyszerűbb lenne, ha kiírnák, ki az és hol kell keresni azt a személyt, aki ki tudja kapcsolni a riasztót. Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy mielőtt valaki riasztóberendezést szereltet lakásába, autójába, üzletébe: tájékozódjon, mert megjelentek a kóklerek, akik mindenféle szakértelem nélkül - és drágán - „űzik az ipart". A rosz- szul beszerelt szerkezet kidobott pénz és sok bosszúságot okoz a tulajdonosnak és a szomszédoknak. A visító, szirénázó, süvöltő berendezések hasznáról, értelméről megoszlanak a vélemények, különösen akkor, ha mindenki szép nyugodtan elmegy mellettük anélkül, hogy értesítené a rendőrséget. A tapasztalatok szerint egy váratlan hanghatás mindenképpen valamilyen reakcióra készteti a betörőt, vagy arra, hogy megszüntesse a hangot, vagy arra, hogy felhúzza a nyúlcipőt. mRács mögött, a fogdában ücsörögnek a medinai presszó „látogatói". No, nem valamennyien, csak azok, akik az elmúlt héten ezer darab húsz- forintossal nehezebben távoztak. Ennyivel könnyítették meg ugyanis a szórakozóhely játékautomatáját. -ihiSzálkáim Mikrohullám két tökkel Szomszédom tekintete nyugtalanul vibrált, mikor említette, hogy egy szélesvállú férfi keresett, valamit meg akar íratni. Jobb is, hogy nem találkoztunk, tette hozzá, mert ki tudja mibe keverne . . . Talán másnap este lehetett, amikor ismét megjelent a férfi. Kerékpárját a háztól távolabb hagyta és lassú, nehéz lépésekkel indult fölfelé a lejtőn. Elmondta, hogy többször járt már nálam, mert meg kellene írni, ami itt történik. Fölháborító, szemétség... És fokozta a jelzőket, de nem mondta, miről is van szó. Sok mindenre gondoltam, míg beszédét hallgattam. Eszembe jutottak a meg-megújuló viszályok, pletykálkodások, amitől egyetlen kisközség sem mentes. Arról szólt, hogy ki kicsodájával mit csináljon ... Próbáltam előre mentegetőzni és békés gondolatokat fogalmaztam magamban, amivel csitítom indulatát, ha majd szóhoz jutok. Kiderült jöttének célja: elromlott a mikrohullámú sütője. A szervizbe telefonáltak ugyan, de ók nem hajlandók kijönni egy készülékért, várják míg több összejön a faluban, vagy be kell vinni Szekszárdra. Igen, de hogyan? Ó a betegsége miatt nehezen mehet, kocsijuk nincs és nem kérhet senkit, hogy beszállítsa. Micsoda disznóság, hogy a szerviz ... Történetek sora következett arról a munkahelyről, ahol a garanciás készülékek javítása is feladat. Nem első eset, hogy ilyen megtörténik, hiszen a múlt hónapban, a múlt héten is az egyik rokonnal, a másik ismerőssel is előfordult ehhez hasonló. Már-már politikai kérdés lett a dologból, amit ugye meg kell írni, hadd tudja meg a világ. Abban egyeztünk meg, hogy attól a hiba még nem hárul el, hogy megjelenik az újságban, de jobban jár, ha azonnal betesszük a kocsimba a mikrohullámút, beviszem a szervizbe és ... így történt. Hinni nem akarta, hogy ezt megteszem, mert ó senkitől nem merte kérni. Annak rendje-módja szerint megjavították a készüléket. Örült a család és alkudozni kezdett, hogy mivel tartoznak. Sok minden szóba került fizetség gyanánt. Ók győztek, mert nem tudtam ellenállni a két hatalmas sütnivaló töknek, amit maguk termeltek. Igaz, nem mikrohullámon, de azóta megsült a két tök és édes íze máig tartó emlék maradt. Decsi Kiss János Csapadék elvezetésére épült... Rejtett értékeink Bodnár István munkássága Jóságos képű, ősz szakállú és bajuszú öreg bácsi tekint ránk szinte egyetlen ismert arcképéről a Szekszárdi Kaszinó elnökeinek soraiban: Bodnár István újságíró és - szerkesztő, író, költő - s tegyük hozzá a város hajdani szellemi mindenese, aki teljes alkotó életét a megyeszékhely ügyeire ^ fordította, de aki mindmáig egyetlen jó szót sem kapott utókorától. Hogy fogalmunk legyen az általa végzett munka mennyiségéről, jó viszonyítás lenne, ha felsorolnánk önálló munkáinak címét, már túllépnék e cikk kereteit. A műveket persze inkább gondolatokkal és hatásukkal szokás mérni, de ebben is számos maradandó értéket hagyott ránk Bodnár István, aki 1863-ban a Felső-Tisza mentén, Dabolcon látta meg a napvilágot. Ifjú korában még Beregszászon szerkesztette a Szünóra című szépirodalmi lapot 1884-ben, kilenc év múlva egy helybeli alkalmi újság, a Szilveszter szerkesztője megye- székhelyünkön. Ekkor már Rátkay László népszínműíró és országgyűlési képviselő előszavával egy éve ismerik igen szép kiállítású Tiszavirágok című verseskötetét, melyben szülőföldjéről a Márama- rosi emlékek című ciklusban vall. Ugyanitt Borsszemek cím alatt néhány soros csipkelődő versötleteit közli a Tolna vármegye lapjai után kötetben is. Köztük olyanok, mint a következő: „A hazaszeretet/Cifra magyar mente,/ Nem hordják, hogy el ne kopjék: / Csak nagy ünnepekbe!" Csaknem húsz év telik el következő verseskötete, az Alkonyat megjelenéséig, amelyről Babits is elismeréssel nyilatkozott, ami lehetett persze puszta udvariasság ... Ekkorra már nem is költészete, hanem újságírói, szerkesztői tevékenysége teszi jelentőssé Bodnárt. Nagy szerepe van a Garay-szobor létesítésében, az avatásra megjelent díszes albumot ő szerkeszti - tiszteletdíjat pedig könyv formájában iskoláknak adja. A Tolnavármegyétől 1905-ben vált el útja, amikor a beszédes Közérdek címmel új lapot indít. Ennek programjában máig aktuális gondolatokat is olvashatunk: „Szegény, nemzet igazán nagy sohasem lehet, mert a nagysággal velejár az anyagi jólét... S mily hatalmas, kiaknázatlan tér eszmeérlelésre az a sok megoldatlan socialis és gazdasági kérdés! Óh bárcsak itt fecsér- lődtek volna el a gondolkodó fők megszámlálhatatlan agysejtjei, melyeket a politizálás láza - minden különösebb haszon nélkül - lassan, apránként elégetett!". A lapba már az első évfolyamban ír Dic- zenty Dezső, a jeles szőlész, Holub József, akkor még kezdő történész, Kovách Aladár néprajzos és levéltáros, gimnázium! tanárok és igazgatójuk, Wigand János, Zsig- mond János földrajtudós és Wosinsky. Később, 1910-ben egyesül újságja a Tolna vármegyével, Bodnár pedig rendszeres tagja a városi képviselőtestületnek - a legtöbb adót fizetők (virilisták) jogán. Számos kisebb műve mellett Gárdonyi Alberttel közösen írja meg a két kötetes, máig legjobban használható Bezerédj István-életrajzot, amelyet a Történelmi Társulat díjjal jutalmaz. Az 1930-as években megjelenik Mesemondás című két kötetes válogatása Herczeg Ferenc előszavával. Gyűjteményében ezernyi apró, anekdotikus részletet őrzött meg megyénk szellemi múltjáról és a vidéki életről. Béri Balogh Adámról szóló 75 oldalas tanulmányát (1938) a vitéz kuruc életrajzírói később is előszeretettel forgatták, használták - idézőjel nélkül... Bezerédj István és a százéves Szekszárdi Kaszinó című könyve közel kétszáz oldalon mutatja be a Bodnár elnöklete alatt 1929 óta működő egyesületet a Be- zerédj-szobor állításának évében, kilenc évvel a Liszt emléktábla avatása után. Bodnár István, aki a Bezerédj utca 5. számú házban halt meg 1945. november 10-én, tengernyi munkájáért Szek- szárdtól soha, semmilyen formában nem kapott köszönetét ... Szekszárdon, a Pollack Mihály utcában, a városi sporttelep és a felüljáró közötti területen a nyár elején markológép dolgozott, egy árkot alakított ki. Kis idő elteltével a környékét ellepte a gaz, és a nád. Olvasóink megkérdezték; mivégre a „felfordulás"? A városüzemeltetési és beruházási iroda csoportvezetője Leposa Gyula elmondta, hogy ez egy zárt rendszerű városi záportározónak készült, és az újvárosi rész csapadékvíz-elvezetésére szolgál. A jövő évi tervekben szerepel a meder szélesítése. A „gödör" közelében - elhanyagolt állapotban - a felüljáró és a Csendes-árok között is van egy hasonló záportározó, ami a Mátyás király utcai rész csapadékvíz elvezetését lenne hivatott megoldani. Mint azt Leposa Gyula elmondta, az ő feladatuk lenne, hogy ezeket a záportározókat karbantartsák, amit - szerinte - folyamatosan meg is tesznek ... (pt-kpm)
