Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-28 / 281. szám
10 MÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. november 28. Pecabottal Néhány dolog Fadd-Domboriról A napokban felkeresett egy kedves horgásztársam, alá egyébként horgászvezető is. Mondja nekem: Azt ugye tudod, hogy a horgászok nagyon fel vannak háborodva azért, mert kevés halat és főleg kispontyokat telepítettek a vízbe. Mi ebből az igazság? Hát igen, biztos, hogy vannak ilyen elégedetlen horgászok, de mindenki kedvére tenni úgysem tudunk. Nézzük hát sorba a tényeket. Szeptember 24-én ülésezett a Halgazdálkodási Szakbizottság, amely a vízterületen érdekelt horgászegyesület vezetőiből áll. Itt történt döntés a jövő évi területi jegyek áráról - a pénzügyi ismeretek alapján az őszi haltelepítésekről. Közös döntés alapján az anyagi lehetőség figyelembe vétele mellett 30 mázsa két- nyaras ponty és 31 mázsa há- romnyaras (méretes) ponty kihelyezését határoztuk el. A telepítés azóta megtörtént, kihelyezésre került 3508 kétnya- ras pikkelyes 30 dkg átlagsúlyú, 3400 kg háromnyaras ugyancsak pikkelyes méretes ponty. „Bértárolásra" átvettünk 3500 kg kétnyaras pontyot (előhalasítás 1993-ra). A Faddi Sport HE saját erőforrásból 400 kg-ot vásárolt és helyezett ki. Azonkívül még mi került bele? Az 1992. évi össz- halasítás: Ponty III. nyaras 3400 kg=357.000 Ft. Ponty II. nyaras 3508 kg=368.000 Ft. Kárász 3106 kg=108.710 Ft. Csuka ivadék 3500 db=19000 Ft. Dévér 9187 kg=431.789 Ft. Kihelyezés összesen 19201 kg=l.284.839 Ft. A fenti mennyiségbe természetesen nincs beleszámítva az egyesület által vásárolt, a „bértárolt" és az IB saját erőből kihelyezett 70 db süllőfészek értéke. A pontyot mindkét korosztályban 105 Ft/kg-os áron, a kárászt 35 Ft/kg, a dévért 47 Ft/kg-os áron vásároltuk. A vásárlásoknál a múlt évi bevételből indultunk ki, ami 1.724.890 Ft volt. Az idei bevételt még nem ismerjük. Optimális esetben ez az összeg most is bejöhet, de ha nem? Számoljunk: az ez évi halasítás 1.284.000 Ft - ez a várható bevétel 74 %-a. A fennmaradó 26 %-ból kell fedezni a rezsi költségeket. (Halőrök bére, közterhei, bizományosi jutalék, vízbérlet, stb.).- Igen-igen, ezek tények, de nem gondolod, hogy túl sok keszeget és kárászt telepítettek a ponty rovására?- Az idén valóban több fehér hal került a vízbe, mint korábban. Ennek több oka is van, az egyik, hogy tavasszal sikerült nagyobb mennyiségű dévért beszerezni, hisz erre nem minden évben van lehetőség. Az arányt torzítja az is, hogy az idén a ponty ára 40 %-kal magasabb, mint a múlt évben, tehát ugyanazért az árért kevesebbet tudtunk megvásárolni. Másik oka pedig az, hogy a szakbizottság kívánsága is volt egy nagyobb arányú fehérhal telepítés.- Jó-jó, de nem gondoljátok, hogy a kispontyokat meg a kárász-keszeg féléket a harcsák megeszik?- Tudjuk, hogy a harcsaállomány jelentős és ez egyik vonzereje is a víznek. A harcsa, ha éhes, ugyanazt a mennyiséget eszi meg a keszegfélékből, kispontyokból, mint annak hiányában esetleg az 1-2 kg-os nagypontyból.- Rendben van, ezt is elismerem, de tudod, azért van más gond is - ezt azoktól hallottam, akik látták a hal leeresztést, ők mondták, hogy a pontyok között azért sok kárász is volt. *- Ez igaz, de pontatlan a megfigyelés, mert nemcsak kárász, hanem sügér és keszegféle is belekerült. A társadalmi halátvevők jelezték, hogy az eladó gazdaság két-három kosár járulék halat is felöntött ingyen, hisz a vízparton nem tudta értékesíteni a kistermetű kárászokat, keszegeket.- És miért van az, hogy az idén csak a faddi kompnál volt a telepítés?- Ez sem így van, hisz a tavaszi keszeg telepítés egy részét Domborinál raktuk le. Pontytelepítésnél sem jellemző, hogy egy helyen van a lerakás - mos atzonban valóban így történt. Úgy ítélem meg, hogy a jelenlegi vízállás mellett, a szállítójármű műszaki adottsága miatt a telepítés sikeres végrehajtása, a halak veszélyeztetése nélkül legcélszerűbb a kompról való vízbe helyezés. Igaz, az ott lévő egy-két horgásznak leeresztő ajtaja a komp jobboldalára esett - mondván, hogy akkor a hal Dombori felé úszik.- Azt tudod ugye, hogy a horgászok egy része nem hiszi el a telepített hal mennyiségét?- Ez nem hit kérdése. Ha valóban van ilyen hitetlen, azt meggyőzni úgysem tudom, de tény, hogy a halasításoknál a társadalmi kontroll mindig jelen van. Ez alatt mit kell érteni? Azt, hogy a halátvételnél, a hal mérlegelésénél, a megrakott gépkopcsik kísérésénél, a hal lerakásánál mindig ott van valaki, aki részt vesz ebben a műveletben. Az idei halasítást például - beleértve a tavaszi fehérhal telepítés nagyrészét is, a Faddi Sport HE vezetői-aktívái végezték. Ezt a segítséget Szálkán más egyesület közreműködésével tudtuk végrehajtani.- Még egy utolsó kérdés. Változik-e valamit a horgászok helyzete attól, hogy a faddi önkormányzat lett a vízterület tulajdonosa?- Egyelőre nem változik, hisz a tulajdonjog a halászati jogot nem érinti. Más dolgokban jó lenne az önkormányzattal együttműködni, hisz rengeteg olyan közös érdekű kapcsolódási pont van, ahol együtt többet tudnánk tenni.- Hát jó! Engem megnyugtattál és örülök, hogy részletesebben is tájékozódhattam erről a témáról, jó volna, ha ezt a horgászok is hallanák, ha tudnának róla. Ennyi volt a beszélgetés. Abban maradtunk, hogy a szálkai témára visszatérünk. Sz. L. A rovatszerkesztő megjegy- zése-kérése, hogy akit érdekel a téma, mondanivalója, véleménye van, írja meg - javaslatait észrevételeit továbbítani fogjuk, választ kérünk rá, kívánságra a nevet, címet nem közöljük. A levelket „Pecabottal" jeligére a szerkesztőségbe kérjük. A munkanélküli magányossága A történet megdöbbentő, de sajnos ma már nem kuriózum: a családfenntartó 43 éves mérnök, két kamaszkorú gyerek apja egy ideig viaskodott a munkanélküliség megpróbáltatásaival, de utóbb föladta a harcot: öngyilkos lett. A munka lételeme volt, enélkül nem tudta elképzelni az életet. Valóban, hivatás, munka nélkül nemcsak anyagi, hanem pszichés szempontból is elképzelhetetlen az értelmes lét. Az élet eldobása azonban nem megoldás. A munkanélküliség azonban váratlanul, felkészületlenül érte a társadalmat és az egyént. A mai aktív nemzedékeknek csak halvány emlékei vagy olvasmányélményei voltak róla. Érthető hát, hogy az ál- lástalanság új helyzete sokakat a szó szoros értelmében sokkol. Olyan erős pszichikai hatást vált ki, hogy teljes lelki rövidzárlat következik be. A gazdaságpszichológia egyik elismert szaktekintélye, az amerikai Amitai Etzioni éppen a közelmúltban fejtette ki: a munkanélküliség problematikájával nem lehet úgy számolni, mint amúlt században, hogy „majd megoldja a piac". Az akkor utcára kerültek többsége szakképzetlen volt, s bizonyos idő után úgy folytathatta, ahogy abbahagyta - nem lett szakképzetlenebb. Manapság a munka- nélküliség tömegesen érinti a diplomásokat, a szakképzetteket és sajátos, a tudás, sőt a személyiség lebomlásával járó folyamatot indít el bennük. A professzor hasonlata szerint ha a gyáros nagy mennyiségű kámfort állít elő, de csak egy év múlva lesz rá vevő, költséget nem kímélve gondoskodik az illékony áru tárolásáról, „karbantartásáról". Ugyanezt a logikát kell alkalmazni a munkaerőre is, hiszen abban is rengeteg pénz és energia fekszik. Egyelőre a munkanélküliség további növekedésével kell számolnunk, a későbbiekben pedig legalább is állandó jelenlétével. S ez nem egyszerűen gazdasági és politikai, hanem szociológiai, pszichológiai és más területeket is érintő komplex problémakör. Művelőinek segíteniük kell abban, hogy a piac- gazdaságnak ez a velejárója kezelhetővé váljék. A végzetes tragédiák megelőzéséért azonban nagyon sokat tehet a közvetlen környezet: a család, a barátok, ismerősök köre. Meg kell értetni - hisz így igaz -, hogy nem az ember válhat napjainkban fölöslegessé, hanem a munkája. A türelem, a bíztató szó, a fogyatkozó önbizalom erősítése, az életrend átalakítása, értelmes programok közös keresése, az önképzésre ösztönzés - mind-mind ellenszere lehet a testi-szellemi leépülésnek, a munkanélküli magányosságának. Takács Ilona Ferenczy Europress A pedagógia hétköznapjai a Ha Amor nyila tiniszívet talál A bakfis- és kamaszszív könnyű célpontja Ámor nyilainak. Az elsöprő erejű tiniszerelem pedig fontos állomás: jelzi, hogy gyermekünk életében megjelent a legnagyobb és legősibb ösztön, a szexualitás, a maga pszichológiai és biológiai jegyeivel együtt. A testiség ébredése önmagában is válságos, nehéz szakasz, szerelemmel tetézve méginkább az. A serdülő bizonyos értelemben védtelen: felfokozódik érzékenysége, nem tud mit kezdeni önmagával és a külvilággal. Hangulata, magatartása szélsőséges, kiszámíthatatlan. Szinte lehetetlen prognosztizálni, hogy melyikük hogyan éli meg az első szerelmet. A passzív, bátortalan bakfisok, kamaszok igyekeznek palástolni érzelmeiket. Nagy titkukat nemigen osztják meg szüleikkel, gyakran még szívük választottjával sem. Talán éppen ez utóbbi ok miatt hódítás, látványos siker aránylag ritkán adatik számukra. Közeli rokonaik az álmodozó, titkos imádó típusú tinik, akiknek szíve ünnepelt sztárokért, hírességekért lángol. Sokszor versben, zenében, imádottjuk utánzásában élik át az első szerelmet. Számukra egy autogramm, egy „tőle" származó fotó, emléktárgy, egyéb apróság is maga a boldog beteljesülés. Ä harcos, agresszív típusú- aknak - akik között talán több a lány, mint a fiú - a szerelem rögös útjai kevesebb buktatót tartogatnak. Tudnak és akarnak küzdeni a sikerért, a kudarc sem szegi kedvüket, sőt! Tudnunk kell, hogy a tinédzser-szerelem érzelmi viharaitól a legjobb szülői, pedagógusi szándék sem óvhatja meg gyerekeinket. Könnyebb megfogalmazni, hogy e kritikus szakaszban mit ne tegyünk, mint azt, hogy mit igen. Ne tekintsük például tragédiának, hogy a nagy lángolás idején háttérbe szorul a tanulás, egy-két tantárgyból romlanak a jegyek. Ne próbálkozzunk prédikációkkal, kijózanító, lebeszélő manőverekkel - könnyen ellenkező hatást érünk el vele. (A felvilágosító komoly beszélgetés természetesen más kategória!) Visszás, és felesleges a leske- lődés, a napló, a „tőle" érkező vagy „hozzá" íródó levél elolvasása. Serdülőink szemében az effajta titoksértés - érthetően - megbocsáthatatlan bűn. Kétes értékű módszer a szabadidő eltöltésének számonkérése is, mert szinte belekényszeríti lányunkat, fiunkat a füllentésbe vagy súlyosabb válfajába, a hazu- dozásba. És mielőtt a fülig szerelmes tini „kalandja" miatt nagyon felháborodnánk, idézzük fel saját tizenéves hasonló élményünket. Mielőtt pedig hátrakötöznénk „a taknyos" sarkát, jusson eszünkbe: ez a bakfis vagy kamasz bizony átlépte a felnőtté válás küszöbét. Dr. Kecsmár Ilona Ferenczy Europress CSAHOLÓ A házi kedvenc, mint terápia 'Már régről ismert, hogy a megbetegedett ember kezelésében milyen nagy jelentősége lehet a házi kedvencek segítő szerepének. Angliában 1792-től, Németországban pedig a XIX. század végétől kiterjedt kutatások figyelik a betegek otthonaiban tartott állatok hozzájárulását az állapotjavuláshoz illetve a teljes gyógyuláshoz. Az USA-ban Boris Levinson volt úttörő annak bizonyításában, hogy milyen hasznos segédeszközök lehetnek a háziállatok a gyógyításban. A terület kutatási eredményeiről nemzetközi szimpózium keretében számoltak be Bécsben 1985-ben a tudósok. Ekkor Konrad Lorenz, a híres etológus születésének 80. évfordulója kínálta a témához az apropót, ám azóta is számos új eredményről szerezhetett tudomást az érdeklődő világ. Segítség pszichésen megbetegedetteknek Az állatok „katalizátor szerepét" vizsgálták Sam és Elizabeth Corson egy Ohio állambeli gondozóintézetben. Úgy találták, hogy az intézet meglehetősen kevés teret biztosít a gondozottak privát szférájának, individualitásának. Á beutaltaknak alig akad célorientált tevékenység és nincsen semmiféle megerősítése a pozitív indulatoknak. Ebből csak fizikai és szellemi ingerszegénység, valamint szociális elszigeteltség következhet. Kutyák terápiás célú bevetése viszont azt okozta, hogy a páciensek fokozatosan közeledtek a négylábú jövevényekhez, aztán a terapeutákhoz, majd végül betegtársaikhoz és gondozó személyzetükhöz is. Az egyik legmeggyőzőbb eredménynek bizonyult, amikor egy agysérült öregember húsz év hallgatás után első szavait egy kutyához intézte, majd a későbbiekben is figyelme nagyrészét ennek az állatnak szentelte. Dr. Aaron Katcher 1981-ben felfedezte, hogy az ember vérnyomását lecsökkenti, ha egy kutyát simogat. A következőkben kidolgozott és leírt a doktor hét funkciót, amelyeken keresztül egy állat az ember egészségi állapotára befolyást gyakorolhat. A program során a kísérlet alanyai úgy tekintették az állatokra, mint 1. veszélyeztetettre, 2. valamire, ami gondozást igényel, 3. valamire, ami megnyugtatást kíván, 4. valamire, ami mozgásban tart, 5. figyelmességük középpontjára, 6. alkalom a napi rendszeres mozgásra, 7. valamire, ami biztonságot nyújt. Az elsajátított gyámoltalanság Az „Elsajátított gyámoltalanság" egy lelkiállapot megnevezése. Ezt 1975-ben Seligman írta le. Tanulmányozta az apátia jelenségét, amelyben a személy nem képes egy kilátástalannak tűnő szituációból menekülni, kiutat találni. A gyámoltalanság és reménytelenség lenyűgöző érzéséből származtatja a rossz életvezetés és nagyobb egészségi problémák, súlyos veszteség, vagy természetes hanyatlás keletkezését az öregkorba. Az így létrejeött depresszió gyakran a teljes tehetetlenség érzésétől kísért jelenség. Mindez vonatkozhat bármely krónikus betegre, akiben kifejlődik az a nagyon negatív alapállás, hogy „nem vagyok képes". A háziállatok igen pozitív befolyással lehetnek az ilyen és ehhez hasonló szituációkban. Hiszen a házi kedvencekhez kötődő tevékenység már önmagában felcsigáz, újra éled a humorérzék, miközben a páciens az állatok révén elnyeri a feltétlen elismerést, a feltételek nélküli érzelmi kötődést. A személyes jelentőség érzése, a vágy az elismerés iránt, az érzés, hogy az életnek értelme és célja van, új pozitív egyensúlyt teremthet a kibillent személyiségű egyéneknél is. Amennyiben rendelkezésre áll egy kedves négylábú barát, ő segíthet a napirend megtervezésében, hiszen a rendszeres etetési és sétáltatási vagy játék idők kötik a gazdit. A hasznosság érzése így törhet felszínre. Ezeken a gondoskodási tevékenységeken keresztül válik magától értetődővé a személyes fontosság érzése. Egy háziállat birtoklása személyiségmegtartó erő lehet, amely mellett nem is képes kialakulni és felerősödni az egyéni gyengeségtudat, ha még csak éppen rossz irányba fordulna valakinek a lelkiélete. Kevesebb agresszió és erőszak Az egyik leglátványosabb példa az állatok terapikus felhasználására a büntetésvégrehajtás területéről vált ismertté. David Lee szociális gondozó és pszichiáter 1975-ben kezdett állatterápiás programot az Ohio állambeli Lima állami kórházában alkoholista bűnözőkkel. Kidolgozta a módszert, amely a csábítást csitítja. A pácienseknek saját állataikról kell gondoskodniuk. Pénzt kell előteremteniük az élelemre. A katalizátor szerepet mindaddig figyelemmel kell kísérni, amíg a páciensek elkezdenek egymás között és az alkalmazottakkal kooperálni. . Egy későbbi összehasonlításban az állatterápiával és anélkül kezeltek között markáns különbség mutatkozott az öngyilkossági hajlamban, illetve a gyógyszerfüggőség tekintetéven. Ez a program a büntetésvégrehajtás területén világszerte nagy érdeklődést keltett és folytatókra is lelt. Mindezen ismeretek birtokában érdemes elgondolkodni a hétköznapi, orvosi esetnek még egyáltalán nem tekinthető, ám a civilizációs ártalmaktól kikezdett idegrendszerű embereknek vajon a saját életükben milyen szerepet tölthetne, vagy tölt be a kedves négylábúak, kutyák és macskák jelenléte.
