Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-28 / 281. szám

10 MÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. november 28. Pecabottal Néhány dolog Fadd-Domboriról A napokban felkeresett egy kedves horgásztársam, alá egyébként horgászvezető is. Mondja nekem: Azt ugye tu­dod, hogy a horgászok na­gyon fel vannak háborodva azért, mert kevés halat és főleg kispontyokat telepítettek a vízbe. Mi ebből az igazság? Hát igen, biztos, hogy vannak ilyen elégedetlen horgászok, de mindenki kedvére tenni úgysem tudunk. Nézzük hát sorba a tényeket. Szeptember 24-én ülésezett a Halgazdálkodási Szakbi­zottság, amely a vízterületen érdekelt horgászegyesület vezetőiből áll. Itt történt dön­tés a jövő évi területi jegyek áráról - a pénzügyi ismeretek alapján az őszi haltelepítések­ről. Közös döntés alapján az anyagi lehetőség figyelembe vétele mellett 30 mázsa két- nyaras ponty és 31 mázsa há- romnyaras (méretes) ponty kihelyezését határoztuk el. A telepítés azóta megtörtént, ki­helyezésre került 3508 kétnya- ras pikkelyes 30 dkg átlagsú­lyú, 3400 kg háromnyaras ugyancsak pikkelyes méretes ponty. „Bértárolásra" átvet­tünk 3500 kg kétnyaras pon­tyot (előhalasítás 1993-ra). A Faddi Sport HE saját erőfor­rásból 400 kg-ot vásárolt és he­lyezett ki. Azonkívül még mi került bele? Az 1992. évi össz- halasítás: Ponty III. nyaras 3400 kg=357.000 Ft. Ponty II. nyaras 3508 kg=368.000 Ft. Kárász 3106 kg=108.710 Ft. Csuka ivadék 3500 db=19000 Ft. Dévér 9187 kg=431.789 Ft. Kihelyezés összesen 19201 kg=l.284.839 Ft. A fenti mennyiségbe termé­szetesen nincs beleszámítva az egyesület által vásárolt, a „bértárolt" és az IB saját erő­ből kihelyezett 70 db süllőfé­szek értéke. A pontyot mind­két korosztályban 105 Ft/kg-os áron, a kárászt 35 Ft/kg, a dévért 47 Ft/kg-os áron vásároltuk. A vásárlá­soknál a múlt évi bevételből indultunk ki, ami 1.724.890 Ft volt. Az idei bevételt még nem ismerjük. Optimális esetben ez az összeg most is bejöhet, de ha nem? Számoljunk: az ez évi halasítás 1.284.000 Ft - ez a várható bevétel 74 %-a. A fennmaradó 26 %-ból kell fe­dezni a rezsi költségeket. (Ha­lőrök bére, közterhei, bizomá­nyosi jutalék, vízbérlet, stb.).- Igen-igen, ezek tények, de nem gondolod, hogy túl sok keszeget és kárászt telepí­tettek a ponty rovására?- Az idén valóban több fe­hér hal került a vízbe, mint korábban. Ennek több oka is van, az egyik, hogy tavasszal sikerült nagyobb mennyiségű dévért beszerezni, hisz erre nem minden évben van lehe­tőség. Az arányt torzítja az is, hogy az idén a ponty ára 40 %-kal magasabb, mint a múlt évben, tehát ugyanazért az árért kevesebbet tudtunk megvásárolni. Másik oka pe­dig az, hogy a szakbizottság kívánsága is volt egy nagyobb arányú fehérhal telepítés.- Jó-jó, de nem gondoljá­tok, hogy a kispontyokat meg a kárász-keszeg féléket a har­csák megeszik?- Tudjuk, hogy a harcsaál­lomány jelentős és ez egyik vonzereje is a víznek. A har­csa, ha éhes, ugyanazt a mennyiséget eszi meg a ke­szegfélékből, kispontyokból, mint annak hiányában esetleg az 1-2 kg-os nagypontyból.- Rendben van, ezt is elis­merem, de tudod, azért van más gond is - ezt azoktól hal­lottam, akik látták a hal lee­resztést, ők mondták, hogy a pontyok között azért sok ká­rász is volt. *- Ez igaz, de pontatlan a megfigyelés, mert nemcsak kárász, hanem sügér és ke­szegféle is belekerült. A társa­dalmi halátvevők jelezték, hogy az eladó gazdaság két-három kosár járulék halat is felöntött ingyen, hisz a víz­parton nem tudta értékesíteni a kistermetű kárászokat, ke­szegeket.- És miért van az, hogy az idén csak a faddi kompnál volt a telepítés?- Ez sem így van, hisz a ta­vaszi keszeg telepítés egy ré­szét Domborinál raktuk le. Pontytelepítésnél sem jel­lemző, hogy egy helyen van a lerakás - mos atzonban való­ban így történt. Úgy ítélem meg, hogy a jelenlegi vízállás mellett, a szállítójármű mű­szaki adottsága miatt a telepí­tés sikeres végrehajtása, a ha­lak veszélyeztetése nélkül leg­célszerűbb a kompról való vízbe helyezés. Igaz, az ott lévő egy-két horgásznak lee­resztő ajtaja a komp jobbolda­lára esett - mondván, hogy akkor a hal Dombori felé úszik.- Azt tudod ugye, hogy a horgászok egy része nem hiszi el a telepített hal mennyisé­gét?- Ez nem hit kérdése. Ha valóban van ilyen hitetlen, azt meggyőzni úgysem tudom, de tény, hogy a halasításoknál a társadalmi kontroll mindig je­len van. Ez alatt mit kell ér­teni? Azt, hogy a halátvétel­nél, a hal mérlegelésénél, a megrakott gépkopcsik kíséré­sénél, a hal lerakásánál min­dig ott van valaki, aki részt vesz ebben a műveletben. Az idei halasítást például - bele­értve a tavaszi fehérhal telepí­tés nagyrészét is, a Faddi Sport HE vezetői-aktívái vé­gezték. Ezt a segítséget Szál­kán más egyesület közremű­ködésével tudtuk végrehaj­tani.- Még egy utolsó kérdés. Változik-e valamit a horgá­szok helyzete attól, hogy a faddi önkormányzat lett a víz­terület tulajdonosa?- Egyelőre nem változik, hisz a tulajdonjog a halászati jogot nem érinti. Más dolgok­ban jó lenne az önkormány­zattal együttműködni, hisz rengeteg olyan közös érdekű kapcsolódási pont van, ahol együtt többet tudnánk tenni.- Hát jó! Engem megnyug­tattál és örülök, hogy részlete­sebben is tájékozódhattam er­ről a témáról, jó volna, ha ezt a horgászok is hallanák, ha tudnának róla. Ennyi volt a beszélgetés. Abban maradtunk, hogy a szálkai témára visszatérünk. Sz. L. A rovatszerkesztő megjegy- zése-kérése, hogy akit érdekel a téma, mondanivalója, véle­ménye van, írja meg - javasla­tait észrevételeit továbbítani fogjuk, választ kérünk rá, kí­vánságra a nevet, címet nem közöljük. A levelket „Pecabot­tal" jeligére a szerkesztőségbe kérjük. A munkanélküli magányossága A történet megdöbbentő, de sajnos ma már nem kuriózum: a családfenntartó 43 éves mérnök, két kamaszkorú gye­rek apja egy ideig viaskodott a munkanélküliség megpróbál­tatásaival, de utóbb föladta a harcot: öngyilkos lett. A munka lételeme volt, enélkül nem tudta elképzelni az életet. Valóban, hivatás, munka nélkül nemcsak anyagi, ha­nem pszichés szempontból is elképzelhetetlen az értelmes lét. Az élet eldobása azonban nem megoldás. A munkanél­küliség azonban váratlanul, felkészületlenül érte a társa­dalmat és az egyént. A mai ak­tív nemzedékeknek csak hal­vány emlékei vagy olvasmányélményei voltak róla. Érthető hát, hogy az ál- lástalanság új helyzete soka­kat a szó szoros értelmében sokkol. Olyan erős pszichikai hatást vált ki, hogy teljes lelki rövidzárlat következik be. A gazdaságpszichológia egyik elismert szaktekintélye, az amerikai Amitai Etzioni éppen a közelmúltban fejtette ki: a munkanélküliség prob­lematikájával nem lehet úgy számolni, mint amúlt század­ban, hogy „majd megoldja a piac". Az akkor utcára kerül­tek többsége szakképzetlen volt, s bizonyos idő után úgy folytathatta, ahogy abba­hagyta - nem lett szakképzet­lenebb. Manapság a munka- nélküliség tömegesen érinti a diplomásokat, a szakképzet­teket és sajátos, a tudás, sőt a személyiség lebomlásával járó folyamatot indít el bennük. A professzor hasonlata szerint ha a gyáros nagy mennyiségű kámfort állít elő, de csak egy év múlva lesz rá vevő, költsé­get nem kímélve gondoskodik az illékony áru tárolásáról, „karbantartásáról". Ugyanezt a logikát kell alkalmazni a munkaerőre is, hiszen abban is rengeteg pénz és energia fekszik. Egyelőre a munkanélküli­ség további növekedésével kell számolnunk, a későbbi­ekben pedig legalább is ál­landó jelenlétével. S ez nem egyszerűen gazdasági és poli­tikai, hanem szociológiai, pszichológiai és más területe­ket is érintő komplex problé­makör. Művelőinek segíte­niük kell abban, hogy a piac- gazdaságnak ez a velejárója kezelhetővé váljék. A végzetes tragédiák meg­előzéséért azonban nagyon sokat tehet a közvetlen kör­nyezet: a család, a barátok, ismerősök köre. Meg kell ér­tetni - hisz így igaz -, hogy nem az ember válhat napja­inkban fölöslegessé, hanem a munkája. A türelem, a bíztató szó, a fogyatkozó önbizalom erősítése, az életrend átalakí­tása, értelmes programok kö­zös keresése, az önképzésre ösztönzés - mind-mind ellen­szere lehet a testi-szellemi le­épülésnek, a munkanélküli magányosságának. Takács Ilona Ferenczy Europress A pedagógia hétköznapjai a Ha Amor nyila tiniszívet talál A bakfis- és kamaszszív könnyű célpontja Ámor nyila­inak. Az elsöprő erejű tinisze­relem pedig fontos állomás: jelzi, hogy gyermekünk életé­ben megjelent a legnagyobb és legősibb ösztön, a szexualitás, a maga pszichológiai és bioló­giai jegyeivel együtt. A testiség ébredése önma­gában is válságos, nehéz sza­kasz, szerelemmel tetézve méginkább az. A serdülő bi­zonyos értelemben védtelen: felfokozódik érzékenysége, nem tud mit kezdeni önma­gával és a külvilággal. Hangu­lata, magatartása szélsőséges, kiszámíthatatlan. Szinte lehe­tetlen prognosztizálni, hogy melyikük hogyan éli meg az első szerelmet. A passzív, bátortalan bakfi­sok, kamaszok igyekeznek pa­lástolni érzelmeiket. Nagy tit­kukat nemigen osztják meg szüleikkel, gyakran még szí­vük választottjával sem. Talán éppen ez utóbbi ok miatt hó­dítás, látványos siker aránylag ritkán adatik számukra. Közeli rokonaik az álmo­dozó, titkos imádó típusú ti­nik, akiknek szíve ünnepelt sztárokért, hírességekért lán­gol. Sokszor versben, zenében, imádottjuk utánzásában élik át az első szerelmet. Számukra egy autogramm, egy „tőle" származó fotó, emléktárgy, egyéb apróság is maga a bol­dog beteljesülés. Ä harcos, agresszív típusú- aknak - akik között talán több a lány, mint a fiú - a szerelem rögös útjai kevesebb buktatót tartogatnak. Tudnak és akar­nak küzdeni a sikerért, a ku­darc sem szegi kedvüket, sőt! Tudnunk kell, hogy a tiné­dzser-szerelem érzelmi viha­raitól a legjobb szülői, peda­gógusi szándék sem óvhatja meg gyerekeinket. Könnyebb megfogalmazni, hogy e kriti­kus szakaszban mit ne te­gyünk, mint azt, hogy mit igen. Ne tekintsük például tragédiának, hogy a nagy lán­golás idején háttérbe szorul a tanulás, egy-két tantárgyból romlanak a jegyek. Ne pró­bálkozzunk prédikációkkal, kijózanító, lebeszélő manőve­rekkel - könnyen ellenkező hatást érünk el vele. (A felvi­lágosító komoly beszélgetés természetesen más kategória!) Visszás, és felesleges a leske- lődés, a napló, a „tőle" érkező vagy „hozzá" íródó levél elol­vasása. Serdülőink szemében az effajta titoksértés - érthe­tően - megbocsáthatatlan bűn. Kétes értékű módszer a szabadidő eltöltésének számonkérése is, mert szinte belekényszeríti lányunkat, fiunkat a füllentésbe vagy súlyosabb válfajába, a hazu- dozásba. És mielőtt a fülig szerelmes tini „kalandja" miatt nagyon felháborodnánk, idézzük fel saját tizenéves hasonló élmé­nyünket. Mielőtt pedig hátra­kötöznénk „a taknyos" sarkát, jusson eszünkbe: ez a bakfis vagy kamasz bizony átlépte a felnőtté válás küszöbét. Dr. Kecsmár Ilona Ferenczy Europress CSAHOLÓ A házi kedvenc, mint terápia 'Már régről ismert, hogy a megbetegedett ember keze­lésében milyen nagy jelentő­sége lehet a házi kedvencek segítő szerepének. Angliá­ban 1792-től, Németország­ban pedig a XIX. század vé­gétől kiterjedt kutatások fi­gyelik a betegek otthonaiban tartott állatok hozzájárulását az állapotjavuláshoz illetve a teljes gyógyuláshoz. Az USA-ban Boris Levinson volt úttörő annak bizonyításá­ban, hogy milyen hasznos segédeszközök lehetnek a háziállatok a gyógyításban. A terület kutatási eredmé­nyeiről nemzetközi szimpó­zium keretében számoltak be Bécsben 1985-ben a tudó­sok. Ekkor Konrad Lorenz, a híres etológus születésének 80. évfordulója kínálta a té­mához az apropót, ám azóta is számos új eredményről szerezhetett tudomást az ér­deklődő világ. Segítség pszichésen megbetegedetteknek Az állatok „katalizátor szerepét" vizsgálták Sam és Elizabeth Corson egy Ohio állambeli gondozóintézet­ben. Úgy találták, hogy az intézet meglehetősen kevés teret biztosít a gondozottak privát szférájának, individu­alitásának. Á beutaltaknak alig akad célorientált tevé­kenység és nincsen semmi­féle megerősítése a pozitív indulatoknak. Ebből csak fi­zikai és szellemi ingersze­génység, valamint szociális elszigeteltség következhet. Kutyák terápiás célú beve­tése viszont azt okozta, hogy a páciensek fokozatosan kö­zeledtek a négylábú jövevé­nyekhez, aztán a terapeu­tákhoz, majd végül betegtár­saikhoz és gondozó sze­mélyzetükhöz is. Az egyik legmeggyőzőbb eredmény­nek bizonyult, amikor egy agysérült öregember húsz év hallgatás után első szavait egy kutyához intézte, majd a későbbiekben is figyelme nagyrészét ennek az állatnak szentelte. Dr. Aaron Katcher 1981-ben felfedezte, hogy az ember vérnyomását lecsök­kenti, ha egy kutyát simogat. A következőkben kidolgo­zott és leírt a doktor hét funkciót, amelyeken keresz­tül egy állat az ember egész­ségi állapotára befolyást gyakorolhat. A program so­rán a kísérlet alanyai úgy te­kintették az állatokra, mint 1. veszélyeztetettre, 2. vala­mire, ami gondozást igényel, 3. valamire, ami megnyugta­tást kíván, 4. valamire, ami mozgásban tart, 5. figyel­mességük középpontjára, 6. alkalom a napi rendszeres mozgásra, 7. valamire, ami biztonságot nyújt. Az elsajátított gyámoltalanság Az „Elsajátított gyámolta­lanság" egy lelkiállapot megnevezése. Ezt 1975-ben Seligman írta le. Tanulmá­nyozta az apátia jelenségét, amelyben a személy nem képes egy kilátástalannak tűnő szituációból mene­külni, kiutat találni. A gyá­moltalanság és reménytelen­ség lenyűgöző érzéséből származtatja a rossz életve­zetés és nagyobb egészségi problémák, súlyos veszte­ség, vagy természetes ha­nyatlás keletkezését az öreg­korba. Az így létrejeött dep­resszió gyakran a teljes tehe­tetlenség érzésétől kísért je­lenség. Mindez vonatkozhat bármely krónikus betegre, akiben kifejlődik az a na­gyon negatív alapállás, hogy „nem vagyok képes". A há­ziállatok igen pozitív befo­lyással lehetnek az ilyen és ehhez hasonló szituációk­ban. Hiszen a házi kedven­cekhez kötődő tevékenység már önmagában felcsigáz, újra éled a humorérzék, mi­közben a páciens az állatok révén elnyeri a feltétlen el­ismerést, a feltételek nélküli érzelmi kötődést. A személyes jelentőség ér­zése, a vágy az elismerés iránt, az érzés, hogy az élet­nek értelme és célja van, új pozitív egyensúlyt teremthet a kibillent személyiségű egyéneknél is. Amennyiben rendelkezésre áll egy kedves négylábú barát, ő segíthet a napirend megtervezésében, hiszen a rendszeres etetési és sétáltatási vagy játék idők kötik a gazdit. A hasznosság érzése így törhet felszínre. Ezeken a gondoskodási te­vékenységeken keresztül vá­lik magától értetődővé a személyes fontosság érzése. Egy háziállat birtoklása személyiségmegtartó erő le­het, amely mellett nem is ké­pes kialakulni és felerősödni az egyéni gyengeségtudat, ha még csak éppen rossz irányba fordulna valakinek a lelkiélete. Kevesebb agresszió és erőszak Az egyik leglátványosabb példa az állatok terapikus felhasználására a büntetés­végrehajtás területéről vált ismertté. David Lee szociális gondozó és pszichiáter 1975-ben kezdett állatterá­piás programot az Ohio ál­lambeli Lima állami kórhá­zában alkoholista bűnözők­kel. Kidolgozta a módszert, amely a csábítást csitítja. A pácienseknek saját állataik­ról kell gondoskodniuk. Pénzt kell előteremteniük az élelemre. A katalizátor sze­repet mindaddig figyelem­mel kell kísérni, amíg a páci­ensek elkezdenek egymás között és az alkalmazottak­kal kooperálni. . Egy későbbi összehasonlí­tásban az állatterápiával és anélkül kezeltek között mar­káns különbség mutatkozott az öngyilkossági hajlamban, illetve a gyógyszerfüggőség tekintetéven. Ez a program a büntetésvégrehajtás terüle­tén világszerte nagy érdek­lődést keltett és folytatókra is lelt. Mindezen ismeretek bir­tokában érdemes elgondol­kodni a hétköznapi, orvosi esetnek még egyáltalán nem tekinthető, ám a civilizációs ártalmaktól kikezdett ideg­rendszerű embereknek vajon a saját életükben milyen sze­repet tölthetne, vagy tölt be a kedves négylábúak, kutyák és macskák jelenléte.

Next

/
Thumbnails
Contents