Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-04 / 260. szám

4 »ÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1992. november 4. Legyél, fiam, orvosi műszerész! Egy szakma, ahol a precizitás kötelező Munkaterülete az egész Dunántúl Szeretni kell a munkát - mondja Magyar István — Két jó szakma van, fiam, a cserépkályhás és az orvosi műszerész - emlékezik vissza a pályaválasztáskor elhang­zott apai instrukciókra a 39 éves Magyar István orvosi műszerész. A budapesti fia­talembert a szerelem hozta Tolna megyébe, ide nősült. Dombóvári műhelye az egyet­len ilyen a Dunántúlon. — A család először aggó­dott, hogyan fog ez a szakma menni vidéken, de szeren­csém volt. A fővárosban van vagy harminc hasonló mű­hely, itt az enyém az egyetlen. Először a városközpontban nyitottam egy üzletet, úgy bé­reltem a helyiséget. Három hónap alatt bebizonyosodott, hogy igazam volt, nagy a ke­reslet ebben a szakmában. Itt, aki tisztességesen dolgozik, az megél - jelenti ki Magyar Ist­ván, majd mondja, hogy ahol ő a szakmát tanulta - a Fővá­rosi Tanács Javító Szervizében -, ott valamennyi kórház dol­goztatott, így az összes olyan orvosi műszert megismer­hette, ami ma használatos. — Néha jobban tudom, mint a műtősnők, hogy mi a neve egy-egy műszernek és mihez használják. Tisztában kell lenni azzal, hogy mi mire való, mert csak így tudom igazán jól megjavítani. Fehér köpeny, csillogó-vil- logó műszerek, a laikus óha­tatlanul ilyennek képzeli az orvosi műszerész munkahe­lyét. Ezzel szemben a való­ságban, amivel Magyar István új műhelyében, a város szélén, a Köztársaság útja 1. szám alatt szembesültünk, egész mást láttunk. Csillogás itt csak a már felújított, szállításra kész műszerek dobozában van, a behozott szikék, csipe­szek, ollók, küretkanalak ko­pottak, fényevesztettek, rozs­dásak. — Sokat kell dolgozni egy ilyen elhasznált műszeren, míg kész lesz, tökéletességre kell törekedni. Amikor tanul­tam a szakmát, azt mondta a mesterem, fiam, mindig arra gondolj, ezek a műszerek éle­tet menthetnek, úgy dolgozz! Itt minden műszernek jónak kell lennie, nem lehet egy szike életlen, nem lehet té­vedni. Hogy milyen gépek szük­ségessek mindehhez? Esz­terga-, fúró-, csiszológép, galvánkád és speciális fenő­kövek, amiket Magyarorszá­gon szinte lehetetlen besze­rezni. Azt mondja a szakmát 16 éve gyakorló műszerész, annak idején ezen múlott, hogy maszek lehet-e vagy sem, hogy tud-e ilyen fenőkö­veket venni. Egyébként nem­csak közületeknek dolgozik, lakossági szolgáltatást is vé­gez. — Amikor kiváltottam az ipart Dombóváron, megígér- tették velem, hogy késeket, ol­lókat, húsdarálókést is élezek. A fiatalember ezt azóta is betartja, bár rengeteg a mun­kája, a dombóvári kórházon kívül dolgozik a pécsi klini­káknak, de ő javítja a nagyka- nazsiai, győri, mohácsi és sop­roni kórházak műszereit is. — Azért dolgoztatnak a kórházak szívesen velem, mert én nem a raktárból, köz­vetítők útján, hanem közvet­len a rendelőkből, műtőkből viszem el a javítandó műsze­reket és így mód nyílik arra, hogy az orvosok elmondják a konkrét igényeiket. Speciális műszereket is készítek a kí­vánságukra - magyarázza és meséli, hogy a kaposvári kór­ház sebészeti osztályáról visz- szaküldték a raktárba az általa kijavított, felújított orvosi mű­szereket, mondván, ők nem újat kértek, márpedig ezek biztosan azok. — Szeretni kell a szakmát és tisztességesen elvégezni az elvállalt feladatot, ennyi a si­ker titka - mondja az orvosi műszerész, aki tudja, mi mú­lik a két keze munkáján. F. Kováts Éva Fotó: Ritzel Zoltán Polírozni addig kell, míg fényesek lesznek a műszerek A jelzőlámpás csomópont hamarosan kész Aszfaltozásra készítik elő a terepet Mint arról e hasábokon többször hírt adtunk, rövide­sen jelzőlámpák fogják irányí­tani Dombóvár városközpont­jának egyik, közlekedés-biz­tonsági szempontból igen ve­szélyes útkereszteződésében a forgalmat. A négysávos út mellett, a Hunyadi térnél a múlt hét közepén a jelzőlám­pás csomópontnál a járdákat aszfaltozták. Ezt követően ke­rül sor a jelzőlámpák tartóbe­rendezéseinek felépítésére. A szerződés szerinti tervezett átadási határidő november 30-a, de ha a Siemens típusú vezérlő berendezés előbb megérkezik, akkor már a hó­nap közepe táján jelzőlámpák szabályozhatnák a csomópont forgalmát, mondta a Város­üzemeltetési Igazgatóság főe­lőadója, Rózsai Péter. Hej-hó boszi! Hej-hó boszorkány címmel a Holló együttes tart előadást november 9-10-én, hétfő-kedden a dombóvári művelődési otthonban. A bérletes előadások időpontja óvódásoknak délelőtt 10 óra, iskolásoknak 10 és 14 óra. Szüreti bál - skót tánccal Harmincféle terméket sütnek Kenyérgyár a város szélén rét készítünk - mondja Farkas Sándor üzemvezető. Hogy kenyérből miért ilyen keveset süt az üzem, annak okát az üzemvezető szerint a konkurenciában kell keresni. — Rajtunk kívül kilenc má­sik szállító látja el a város és környékének boltjait kenyér­rel. Nálunk, sajnos, a boltveze­tők jobbára csak plusz és hi­ányrendeléseket tesznek - utal Farkas Sándor arra a nem ritkán előforduló dologra, hogy ha ünnepnapokon nem süt a maszek pék, akkor tőlük várják azt a kenyeret is a bol­tok, s ha nem tudják teljesíteni a kívánságot, akkor a kenyér- üzemet szidják a hoppon ma­radt vásárlók. Az idén rosszabb a liszt mi­nősége, mint tavaly volt, hal­lottuk az üzemben, de ennnek ellenére sütnek ők is olyan kenyeret, mint a kisebb pék­ségekben, vélekednek az itt dolgozók. A dombóvári ke­nyérgyárnak 32 dolgozója van, az éves termelési érték 46 millió forint, az idei tervezett nyereségük 4,6 millió forint. /. kováts - ritzel Szállítják a kenyeret Kenyérből öt fajtát, erzsébe­tit, fehéret, házijellegűt, tolnai cipót és búzakorpást sütnek Dombóváron, a Tolna Megyei Sütőipari Vállalat 340. számú üzemében, de a termékválasz­ték ennél jóval szélesebb a vá­ros szélén található gyáregy­ségben. — Harmincféle terméket sütünk, péksüteményeket, ka­lácsokat, perecet, különböző leveles- és töltelékárukat. Ke­nyérből naponta négyezer da­rabot, péksüteményből tízez­Dombóváron nem nyerők? Bár a szüret már majd mindenütt lezajlott, azért egy kis szüreti hangulatot mégis sikerült visszavarázsolni október 24-én a Hotel Dom­bóvárban, a keresztény ifjúság szüreti bálján. Ez a rendezvény az emlékezetes februári far­sangi bálnak volt a folytatása és ezzel - úgy tű­nik - sikerült hagyományt teremtenie Farkasdi András esperes úrnak és az ifjúsági hittancso­port tagjainak. A megnyitót követően a kapospulai néptánc-együttes lépett színre bemutatót tartva, majd közös éneklés és „táncház" után következett a tulajdonképpeni bál. A zenét a februárban már megismert Oázis szalonzene­kar szolgáltatta. Az elég borsos árú belépő (150 Ft) ellenére sokan voltak, a bevétel ezúttal is az ifjúsági alapot gyarapította. A bálon meghívott vendégként jelent voltak a budapest-rákosfalvi ifjúsági hittancsoportból érkezett fiatalok is. Mivel ők tanultak, illetve tudnak egy-két jó táncot, az az ötletük támadt, hogy ezeket meg­tanítják a dombóváriaknak is. Elsőnek egy fer­geteges skót, majd egy lassúbb zsidó táncot, aztán egy görög táncot tanítottak be, .bár az ál­talános vélemény az volt, hogy a skót táncot semmi sem múlhatja fölül. A kitűnő hangulatú bál éjfél helyett fél egykor fejeződött be. Nyers Tamás Borongás őszi hangulat A későn pirkadó ég alatt a határban hagyott a körötte elterülő falu képe. Ősz van. Novem- kukoricacső dérbe burkolódzik. A szántás eső- berben már az ökörnyál is meggondolja, repül- től áztatott barázdái fémesen csillognak. Skót' jön-e. A parasztember viszont nem sokat töp- felföldek hangulatát kelti a Dombóvár felé ha- reng, nem ér rá, dolga van. Veti az anyaföldbe ladóban a ködbe vesző döbröközi templom és a magot. Ritzel Zoltán felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents