Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-20 / 274. szám

1992. november 20. DUNAFOLDVAR KÉPÚJSÁG 13 Fa- és Építőipari Kisszövetkezet Kié a vagyon? Az irodaház megy, a telephely marad Jelentősen gazdagíthatja a szövetkezeti átalakulások ta­pasztalatait a dunaföldvári Fa- és Építőipari Kisszövetke­zet sorsa, ahol másfél hónap­pal a szövetkezetekről szóló átmeneti törvény szabta határ­idő előtt -még semmi sem dőlt el, a vagyon sorsáról ugyanis megegyezés ezidáig nem szü­letett. A történet vége nyitott, elvileg lehetséges a talpon maradás, a gazdasági társa­sággá alakulás, a csőd, a jog­utód nélküli megszűnés, csak egy biztos: hatan csoportosan, ketten pedig egyénileg szán­dékoznak kiválni. A hat fő összesen négymillió negy­ven-ezer, a két egyéni kiváló pedig hatszáznegyvenezer fo­rint értékű vagyont vinne ki a szövetkezetből. A nyáron lezajlott vagyon- nevesítő közgyűlésen, ame­lyen a harminchat aktív tag ti­zenötmillió, a nyolcvanhárom kívülálló pedig hétmillió fo­rint értékben kapott vagyon­jegyet, még szó sem volt kivá­lásokról, a csoportosan kiválni szándékozók bejelentésükkel legalábbis magvárták a tör­vény előírta hatvannapos ha­táridő végét, teljesen új hely­zetet teremtve ezzel. A hatok - a szövetkezet jelenlegi vezetői - 1992. január elsején nyug­díjba mennek, több mint négy milliós vagyonjegyükkel a Béke téri irodaházat kívánják magukkal vinni, amelyben egy könyveléssel, adóta­nácsadással foglalkozó szo- gáltató irodát terveznek létre­Állj! Itt a szent földvári hu­musz kormányműveket vi­rágzik! hozni. A bentmaradó tagság ter­mészetesen nem érdektelenül figyeli az eseményeket, hiszen a szövetkezet sorsától mint­egy hetven ember munkája függ, a hatok - köztük az el­nök - távozása két vonatko­zásban is kihathat a jövőre. Egyrészt egy olyan könnyen értékesíthető vagyontárgy, az irodaház kerül ki a szövetke­zet tulajdonából, amelynek el­adásával a jövő évi újrakezdés átmeneti problémáin úrrá le­hetne lenni, a megmaradó te­lephely gépeinek jó része lí­zingben van a szövetkezetnél. Másrészt, miután a múlt heti vezetőségi értekezleten a még tisztében lévő elnök, Baracska- iné Kovács Júlia bejelentette lemondási szándékát, szinte az egész vezetőség nyugdíjba megy, utánpótlás pedig nincs. A cég vezetésére vonatkozó információk - utód hiányában - az íróasztalok fiókjaiban pi­hennek, a termékek szállítását rögzítő szerződéseket eddig legalábbis folyó év január else­jén kötötték meg. Ebben a helyzetben pedig félő, hogy az esetleges megrendeléseket sem tudják majd teljesíteni, s pusztán emiatt áll le a szövet­kezet. A tagság úgy látja, hogy a mostani vezetőség minden hidat feléget maga után. Az elnökasszony szerint egy évtezidek óta nyugat-eu­rópai piacra termelő, jól mű­ködő céget, hagynak itt, amelynek sikere útjába ők nem gördítenek akadályokat. Az 1992-es mérleg még nem készült el, az esetleges veszte­ség csak ezután lesz hozzá adva az összvagyonhoz. A másik gondot azok a nyugdíjas kívülállók jelentik, akik bár üzletrésszel rendel­keznek, de azt nem vihetik ki, lévén már nem tagok. Többen közülük nevesített vagyonré­szükről semmilyen értesítést nem kaptak. Az előzmények közül fon­tos szerepe van annak a tény­nek, hogy a jelenlegi szövet­kezet 1975-ben a faipari és az építőipari kiszövetkezet egye­sülésével jött létre, a hajdani építőipari szövetkezet va­gyona az összvagyonnak ma is jelentékeny hányadát ké­pezi. A ma már nyugdíjas volt tagok természetesen nem ér­tik, hogy az az érték, amely az ő munkájuk eredménye, most miért nem az övék, ha egyszer az ő üzletrészük is. Törvényes beleszólási joguk nincsen a szövetkezet ügyeibe, - egye­lőre, hiszen amennyiben nem születik megegyezés a csopor­tos kiválókkal, az árverés so­rán vagyonjegyükkel már lici­tálhatnak. Amennyiben vi­szont létrejön a megegyezés, csupán kívülről nézhetik, ha esetleg tönkremegy vagy kft-vé alakul a szövetkezet. A következő forduló két hét múlva várható, miután jövő héten a KISZÖV revizora elle­nőrzi a cég vagyonfelosztó mérlegét. Az elnökasszony szerint két lehetőség áll a szö­vetkezet tagsága előtt: vagy megegyezésre jut a kiválók­kal, vagy jogutód nélkül meg­szűnik. Nos, ennél persze a megoldások szélesebb skáláját biztosítja a szövetkezetekről szóló törvény, annyi nyilván­valónak tűnik: ez esetben a kiválók érdekeinek törvényes érvényesítése hatékonyabb, erőteljesebb, mint a bentma- radóké. -ff­Átkukkantó Kiállítások A dunaújvárosi Körösi Csorna Sándor Általános Iskola fafaragó szakköré­nek kiállítását láthatják az érdeklődők november 25-ig, a dunaújvárosi vá­rosháza „C" épületének előterében. December 13-ig naponta 10-től 17 óráig tekinthetők meg Gerle Margit kerami­kus munkái a kecskeméti képtárban. Molnár Gábor, hajdúbö­szörményi festőművész al­kotásait tekinthetik és vá­sárolhatják meg az érdek­lődők a dunaújvárosi Arany János Általános Is­kola aulájában november 28-ig. Táncház Kedd esténként fél héttől fél. tízig mediterrán tán­cokkal ismerkedhetnek meg a tánc szerelmesei a dunaújvárosi Kohó és Fé­mipari Főiskola görög tánc-ház rendezvényén. Egy eset tanulságai Német nyelvoktatás az óvodában Miért éppen most szólnak? Részletek egy névtelen le­vélből. „Két éve van német tanítás az óvodákban, ennek min­denki örült. . . A négy óvo­dából közel száz gyerek járt az órákra, ezért a szülők havonta háromszáz forintot fizettek. Mi úgy tudtuk, hogy ebből a pénzből jócskán maradt az óvodáknak, hiszen nagy szük­ségünk lett volna rá. Most de­rült csak ki, hogy ez a sok pénz X,Y által elhagyta az óvodát két éven keresztül. Azért nem merem a nevem ideírni, mert a volt vezetőnek még nagy a hatalma. . . Akik vezetők, joguk van a tisztességtelenül szerzett pénzhez? Összefonódások, érdekszö­vetségek, rokoni és baráti vi­szonyok, érdekek és ellenér­dekek mindenütt vannak. Ezek általában rejtve marad­nak a kívülálló előtt, hiszen at­tól működőképesek, hogy nem tudnak, vagy nem be­szélnek róluk. Egy ilyen kisvárosban nyil­ván a hallgatólagos megálla­podások működtetik a kap­csolatrendszereket. Addig nincs is semmi baj, amíg ezek az ismeretségek, barátságok, rokoni kapcsolatok a minden­napi élet menetét könnyítik meg, hiszen egyszerűbb s em­beribb a személyes ismeretsé­gen keresztül az ügyek inté­zése, mint a hivatalos, sze­mélytelen, és helyenként bü­rokratikus úton. Baj csak ak­kor van, ha valaki, vagy vala­kik visszaélnek a kapcsola­tokkal, és akár szándékos csa­lás, akár pedig hallgatólagos, „kéz kezet most" alapon nem beszélnek a szabálytalansá­gokról. A konkrét ügyben a névte­len levélben foglaltak igaznak bizonyultak. Valóban nem maradt a szülőktől beszedett pénzből az óvodáknak, pedig a plusz szolgáltatásokért ka­pott pénz arányait jogszabály határozza meg. Teljesen nyil­vánvaló, hogy a németet ok­tató személy jogtalanul jutott a javadalmazás egy részéhez. Információink szerint ő jóhi­szemű volt az eljárása során, s miután Lóki Istvánné iskolai­gazgató elrendelte a vizsgála­tot, megállapodás született ar­ról is, hogy hatvanezer forin­tot visszafizet a jelenleg még közös intézménynek. És, valahol itt van az eb el- hantolva. Port vert fel ugyanis az igazgatónő döntése, amely- lyel mintegy leváltotta a ve­zető óvónőt, s „épületfelelő­söket" nevezett ki, hiszen ezek a „vezetők" nem rendelkez­nek érdemi jogkörrel. A dön­tést lehet vitatni, de azt nem, hogy ez különféle érdekeket sértett. Különösen egy olyan helyzetben, amikor az is fel­merült, hogy célszerű, szük­séges-e, hogy az óvoda és az iskola továbbra is egy intéz­ményként működjön. A téma megvizsgálására az érdekel­tekből és önkormányzati kép­viselőkből bizottság alakult, a döntés hamarosan várható. Ettől aztán megélénkültek 1996: Földvár és a világkiállítás Az 1996-os budapesti világ- kiállítással kapcsolatban sok minden, talán túl sok minden van a köztudatban. Hallottuk, hogy káprázatos, vissza nem térő lehetőségeket rejt magá­ban, a másik részről, hogy pusztán a kormány sikerpro­pagandája. Mondták, a vidék nem profitál semmit belőle, az egész csak a fővárosra kon­centrál, az ország vízfejét duzzasztja tovább, volt olyan vélemény is, miszerint a kis­városoknak is jut a „kamara hasznából". Hogy mi, az per­sze még ma sem ismeretes. A legutóbbi testületi ülésen Vida Sándor képviselő, a mű­velődési ház igazgatója vetette fel, hogy a fejlesztéseknél, be­ruházásoknál nem elhanyago­landó szempont Dunaföld- várnak, hogy miképp tudná kihasználni a világkiállítás idegenforgalmi előnyeit. Az elképzelésekről a képviselő­vel beszélgettünk.- Köztudott, hogy amikor még nem született döntés a vi­lágkiállításból, volt már egy felmérés, hogy a vidék mivel tudna részt vermi benne. Min­ket is megkerestek szellemi vállalkozók különböző ötle­tekkel, akkor a képviselő-tes­tület úgy döntött, hogy amíg nem biztos a világkiállítás, addig csak jelezzük, hogy Dunaföldvár is szerepelne, mint külső helyszín. A dolog azóta megállt, világkiállítás viszont lesz, s mi mindenképp úgy gondoljuk, hogy a város fekvése, közlekedési adottsá­gai megfelelő lehetőséget ad­nak arra, hogy Dunaföldvár is valamilyen formában bekap­csolódjon.- Konkrétan?- Van egy - most még gyenge - múzeumi hálózat, és néhány megkezdett dolog, amelyeknek befejezését ezál­tal fel lehetne pörgetni. Ilyen a kőtár megépítése, hiszen a bölcskei Dunából olyan Budá­ról származó római oltárkö­vek kerültek elő, amelyek az ország egyedülálló leletegyüt­tesét alkotják. Ez méltán le­hetne kuriózum.- Van rá anyagi keret?- A pénz döntés és hozzáál­lás kérdése. Érdekes módon kisebb településeken komoly dolgok megépülnek. Úgy gondolom, hogy a város költ­ségvetése van akkora, hogy belefér egy ilyen beruházás.- Hol tart most a kőtár épí­tése? A munkák már 1988-ban megkezdődtek, jelenleg áll az építkezés, viszont még mindig nem késő, hogy 1996-ig a kő­tár és a várudvar rekonstruk­ciója elkészüljön. Ez utóbbi újabb lehetőségeket rejt ma­gában, hiszen a világkiállí­tásra színpadi produkcióval, várjátékokkal is be tudnánk je­lentkezni. Most csak a kulturális terü­leteket villantottam fel - én ezen a területen dolgozom -, és nem beszéltem a gazdasági vállalkozások lehetőségeiről.- Fel van készülve a város egy megnövekedett idegenforgalom fogadására?- Ebből a szempontból Földvár nem áll fényesen. Amivel mi szoktunk dicse­kedni, az a bizonyos földrajzi adottság. Ha valaki ismeri a város múltját, egyértelmű számára, hogy egy fontos köz­lekedési csomópont. Annak idején Földvár nyaralóhely volt, a fővárosiaknak megérte hétvégenként lejárni hajóval. Ma igazából nincs vendéglá­tás a városban.- Megtérül-e a városnak az infrastruktúrába való esetleges befektetés?- Egy település lakossága a világkiállítástól függetlenül megérdemli azt, hogy normá­lis körülmények között éljen. Azokat az elvadult állapoto­kat, amelyek most uralkodnak a város központjában, egyéb­ként is minél előbb rendezni kell.- Mire lehet számítani a kép­viselő-testületnél ez ügyben?- Én úgy gondoltam, hogy ezen a téren gyors előrelépés lesz. Még nem foglalkoztunk kellőképpen a világkiállítás­sal, de azt hiszem, az egész testület megfelelő hozzáállás­sal fog viseltetni, ha az egész komolyan felvetődik. Tóth Ferenc Az oldalt készítette: Ihárosi Ibolya és Tóth Ferenc Nem az a létMÍnÍmUM Ötvenezret, tüzelőre A művelődési házporgramjai — November 25-én, szer­dán este hét órakor a Vármú­zeum „Korcsma az végvári lanthoz" sorozatában Maczkó Mária népdalénekes lép föl ci- terakísérettel. — Katalin- és Erzsé- bet-napi bátyusból lesz no­vember 27-én a ház nagyter­mében, melynek vendége Mikó István színművész. A zenét a a hangulatosnak Ígérkező mulatsághoz bölcs­kei Berek zenekar szolgáltatja. az ügyek, mert mindenki saját érdekei szerint kezdett el be­szélni, levelezni, és persze félni is. A névtelen levél írója is egy óvónő. Kár, hogy egyesek csak most lettek az igazság bajno­kai, és méginkább, hogy mindezt névtelenül teszik. Nehéz elhinni ugyanis, hogy két évig senkinek sem tűnt fel a szabálytalanság. S, csak le­váltása után merült fel a ve­zető óvóqő felelőssége, akkor is csak névtelenül. Az akkori iskolaigazgató szintén nincs már funkcióban. A másik tanulság pedig az, hogy nem lehet mindent a volt és jelenlegi vezetőknek sem. Már csak azért sem, mert sok­kal nagyobb az esélye annak, hogy gyorsabban kerülnek nyilvánosságra a szabályta­lanságok, mint korábban. Valakinek nyilván érdeke az is, hogy ne lehessen szép nyu­godtan dönteni, s miután megvan a megoldás, részben megnyugodtak a kedélyek, ismét lehessen „kavarni". Szerencsére megoldódott a német nyelv tanítása is az óvodákban, mert a gimná­zium nyelvvizsgával rendel­kező végzősei vállalták a fel­adatot. Szabályosan. Ihárosi Ibolya Bármely önkormányzatnál előfordulhat, hogy a költség- vetés egyik-másik tarsolya ki­ürül év végén - az egyik leg­érzékenyebb problémát ta­lán az jelenti, ha a szociális jut­tatásokra szánt keret fogy el. Mi a helyzet Dunaföldváron? Ocsovai Jánosné, megbízott hatósági osztályvezető:- Az éves költségvetés másfél millió forintot különí­tett el gyámügyi segélyre, en­nek csaknem fele, hétszázezer forint rendkívüli segély, amelyből az idén 195 család részesült. Ez a keret már elfo­gyott, a rendszeres segélyezet­tek köréből viszont többen ki­estek, így maradt kétszázöt­venezer forint, ami átcsopoto- sítható lenne. Ebből az ösz- szegből azonban az általános iskolások napközi ellátásának térítését vállalta át az önkor­mányzat. A felnőttvédelmi segély egy- millió-százötvenezer fo­rintos keretéből eddig két­száztizenhét fő kapott eseten­kénti segélyt, átlagosan ötezer forintot. Ezt évi hat alkalom­mal lehet igénybe venni, hat­szor azonban senkinek nem fizettünk, és nem is tudtunk volna fizetni. E célra már mi­nimális összeg áll rendelke­zésre.- Kik részesülhetnek ezekben a juttatásokban?- Rendszeres segélyben azok, akiknek egyáltalán nin­csen jövedelmük, rendkívüli segélyben pedig, akiknek havi nettó jövedelme nem éri el az 5600 forintot.- Azt beszélik, hogy az ön- kormányzat ezen a jövedelem­szinten húzta meg a létminimu­mot . . .- Ez nem a létminimum, az igazi létminimumot mi nem tudjuk biztosítani. A segély összege a mindenkori saját jogú nyugdíjminimum.- Minden igénylőnek tudnak segélyt adni?- Sajnos nem. Egyik kérvé­nyező például ötvenezer fo­rintot kért téli tüzelőre. Tud­juk, hogy valóban ennyi pénzre lenne szüksége, ekkora összeget azonban nem tudunk biztosítani. Előfordul az is, hogy olyan, segélyre nem jo­gosult személy fordul hoz­zánk, akiknek van más, be nem vallót jövedelemforrása. Kicsi a város, szinte mindenki tud mindent, némi helyisme­ret birtokában ezeket az em­bereket ki tudjuk szűrni.- Dunaföldváron a munkaké­pes lakosság csaknem egy har­mada munkanélküli. Mi van azokkal, akik már munkanélküli járadékot sem kapnak?- A városban jelenleg ötven személy esik ebbe a csoportba, ők a Munkaügyi Központtól kapnak havonta négyezer fo­rintot. Ennek felét jövőre az önkormányzat fizeti majd.- Tudnak év végéig segélyt fi­zetni a rászorultaknak?- Tavaly is elfogyott a pénz, akkor más célra szánt keretből kellett átcsoportosí­tani. Végső esetben az idén is ez lesz a megoldás. tóth wf iif ííi/r1' .afe:- . __________M A nagy lehetőségek színtere: a vár

Next

/
Thumbnails
Contents