Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-16 / 270. szám

12 MSPUJSAG SPORT 1992. november 16. Kosárlabda NB I. Kézilabda Mindkét csapatunk magabiztosan nyert Dombóvári VMSE-TFSE 92-77 (47-42). Dombóvár, 300 néző. V: Faidt, Rátvay. Dom­bóvár: Marcsenkó (20), Ács (12), Erupkin (24), Molnár (5), Takács (13). Csere: Horváth Cs. (-), Jankovics (6), Bosznai (9) , Jakab (3), Horváth A. (-). Edző: Horváth Károly. TFSE: Kovács (9), Kégel (15), Klu- csik (23), Ronkay (3), Kosa (8). Csere: Ábel (2), Bácsal­mási (-), Borbély (2), Porosz (10) , Brandi (5). Edző: Ránky Mátyás. Az esélytelenebb egyetemisták az első percek­ben meglepték a hazaiakat és a 4. perc végén 9-6-ra vezettek is, de egy perccel később Ács triplájával 10-9-re fordított a DVMSE. Fokozatosan bele­lendültek a dombóváriak, a 8. percben már 22-13-ra vezet­tek. A vendégek gyorsan időt kértek, majd a 12. percben 27- 20-ra felzárkóztak. Ezután el­sősorban Eropkin távolról do­bott kosaraival elhúztak a vasutasok: előbb 39-30-ra, majd a 18. percben 43—34-re. A félidő hajrájában a TFSE ki­használta a hazaiak gyenge védekezését és öt pontra csökkentette hátrányát a szü­netig. Fodulás után a DVMSE igyekezett gyors döntésre vinni a dolgot, a 26. percben 16 ponttal megugrott: 65-49. Öt perccel később tovább sike­rült növelni előnyüket, ekkor 75-56-ra módosult az állás. A megnyugtató vezetés birtoká­ban Horváth edző lehetőséget biztosított a cseréknek is, akik éltek a lehetőséggel, s végig tartották az előnyt. Közepes iramú és színvo­nalú találkozó. A TFSE nem okozott csalódást Dombóvá­ron, ám a házigazdák győ­zelme egy percig sem forgott veszélyben. Kitűnt: Eropkin, Marcsenkó, illetve Kégel, Klu- csik. KSC Szekszárd-Szolnoki MÁV MTE 104-66 (45-30). Szekszárd, 200 néző. V: dr. Páli, Várhalmi. Szekszárd: Zerényi (8), Várkonyi (24), Kranyecz (11)* Mészáros (8), Badics (18). Csere: Szabó M. (15), Szabó N. (4), Nagy R. (6), Nagy A. (10), Csordás (-). Edző: Németh József. Szol­nok: Koroleva (36), Czeglédi (2), Krasznai (5), Telepovszki (5), Gailouma (12). Csere: Posta (4), Szombathelyi (-), Petróczi (2), Miklós (-). Edző: Rasid Abeljanov. Hiába no, a labdarúgó NB I. szuperranga­dójával nem veszi fel a ver­senyt egy B-csoportos kosár­mérkőzés. így aztán igencsak családias légkörben zajlott ez a találkozó. A 2. perc végén Várkonyi nyitott, majd 6-0-ra és 8-5-re vezettek a hazaiak. Aztán a rövid idő alatt immár második triplával egyenlített a Szolnok, sőt a vezetést is át­vette. Nehezen lendült bele a KSC, a 7. percben 13-10-re fordított, de nem játszott jól, meggyőzően a hazai gárda. Valamennyi lepattanó a ven­dégeké volt. Szerencsére Vár­konyi rákapcsolt, kosaraival a 12. percben 21-15 volt az állás. Időt kértek a Tisza-partiak, majd 25-20-ra felzárkóztak, ekkor Németh edző is élt az időkérés lehetőségével. Saj­nos, a folytatásban sem javult a hazaiak játéka. Ezzel együtt a 17. percben előnyük 10 pontra nőtt: 36-26. Fordulás után két gyors ta­lálattal kezdtek a szolnokiak, majd felváltva estek a kosa­rak. A 24. percben 49-34-nél Zerényi begyűjtötte negyedik személyi hibáját. Röviddel ezután Mészáros is „társult" hozzá. A 29. percben 63-47, de szívósan küzdött Abeljanov mester együttese és 63-53-ra fel is zárkózott. Kranyecz trip­lája ekkor „idegnyugtatóként" is hatott. Belelendült a KSC, a 70. pontot Nagy R. szerezte. A folytatásban fokozatosan fris­sített Németh edző, a cserék felpörgették a tempót és a 36. percben a csikócsapatot össze­fogó Badics is „beköszönt" egy triplával: 83-61. A hajrá­ban egészpályás letámadásra tértek át a hazaiak, a 100. pont­jukat Szabó Mónika érte el. A második játékrészben nyújtott teljesítmény újabb magabiztos szekszárdi sikert eredményezett. Kitűnt: Vár­konyi, Badics, Szabó M., il­letve Koroleva, Gailouma. AzASE duplázott az NB II-ben Bp. Honvéd Il.-Vendég- látó SE Szekszárd 101-68 (59- 36). Budapest, 100 néző. V: Schaffer, Kovács. Vendéglátó SE: Murel (10), Juhász (23), Schmidt (7), Tengölics (4), Antoni (10). Csere: Szilágyi (4), Plézer (10), Prancz (-), Huszárik (-). Edző: Mészáros András. A két csapat nem ját­szott azonos sebességi foko­zatban. A fiatal honvédosok indításból szerezték pontjaik többségét, amihez a vendégek eladott labdák tömegével asz- szisztáltak. A formán kívül játszó szekszárdiak az elter­vezett taktikájukból szinte semmit sem voltak képesek megvalósítani. Kitűnt: Juhász, Murel. Atomerőmű SE-Thury DSK 85-42 (41-22). Nagyka­nizsa, 100 néző. V: Péter, Zsigmond. Atomerőmű SE: Harsányi (16), Jäger Á. (4), Hum (10), Farkas (6), Szabadi (3). Csere: Csepreghy (4), Nepp (4), Osztermayer (4), Hirth (8), Pálfi (16). Edző: Da- róczi Eszter. Mivel a paksiak két bajnoki mérkőzést játszot­tak egymás után, Daróczi edző az első találkozón sok cserejátékosnak adott lehető­séget a gyengébb képességű kanizsaiak ellen. Félidőnként két hasonló összetételű ötös lépett parkettára 10-10 percet. A vendégek egészpályás le­támadásuknak köszönhetően fokozatosan elhúztak és jelen­tős előnnyel zárták az első já­tékrészt. A második félidőt is a Duna-partiak mezőnyfölénye jellemezte és végül közepes teljesítmény is elegendő volt a vendéggyőzelemhez. Kitűnt: Osztermayer, Hum, Pálfi. Atomerőmű SE-Dr. Mező DSK 72-61 (34-35). Nagyka­nizsa, 100 néző. V: Péter, Zsigmond. Atomerőmű SE: Harsányi (19), Jäger M. (10), Osztermayer (5), Hirth (9), Pálfi (14). Csere: Jäger Á. (2), Hum (9), Daróczi (4), Farkas (-), Csepreghy (-). Edző: Da­róczi Eszter. Ä paksiak máso­dik mérkőzésükön egy na­gyon agresszíven védekező csapattal -találták magukat szemben, a hazaiak valóság­gal széttördelték a játékot sza­bálytalanságaikkal. A 6. per­cig fej-fej melletti küzdelem jellemezte a játékot (9-9), majd a vendéglátók fordítottak és a 9. percben 21-12-re elhúztak. Egy időkérés után a paksiak zónavédekezésre váltottak és a 13. percben 24-21-re fordí­tottak. Ezután felváltva estek a kosarak és a Mező DSK mi­nimális előnyével zárult az első félidő. A második játékrészben váltott kosárszerzéssel folyta­tódott a kemény küzdelem, majd a 28. percben már 51- 42-re elhúztak az atomosok. A paksiak sok labdát szereztek, de a dobásokat rendre elkap­kodták és így újból felzárkóz­tak a kanizsaiak, a 31. percben 53-50. Ezután a a vendégek egy jó sorozattal újra megug­rottak 61-50-re. Egy újabb fel­zárkózási kísérlet a hazaiak részéről és a 37. percben 64- 61. A véghajrá ismét a Duna-partiaké, így ha hul­lámzó teljesítménnyel is, de megérdemelten vitték el a két bajnoki pontot. Kitűnt: Hirth, Pálfi, Hum. MAFC-Bonyhádi SE 97-60 (54-29). A találkozóról részle­tes tudósítást ezúttal nem kaptunk. fotó: kpm Zerényi talál a gyűrűbe Asztalitenisz NB I. Szép és értékes győzelmek fordulója Húsipari SE Szekszárd- Csanádi Árpád KSI 13:5. A szekszárdiak ezzel a sikerrel véget vetettek a KSI elleni rossz sorozatnak. A sportisko­lások elleni diadallal Sáth Gyula tanítványai az idei baj­nokság első győzelmét arat­ták. Győztesek: Zsemlye, Tiha­nyi 4-4, Pata E. 2, Pilisi, a Ti­hanyi-Pilisi és a Zsemlye-Pata páros 1-1 illetve Erdős 2, Kiss, Lass, Bózsing 1-1. Tolnai SE I.-Hejőcsabai CM 11-7. A házigazdák szá­mára kedvezőtlenül indult a mérkőzés: a párosok megnye­résével a hejőcsabaiak 2-0-ás vezetésre tettek szert. Az első négy egyéni játszma 3-1-es tolnai sikerrel zárult, ezzel 3-3-ra módosult az eredmény. A második és a harmadik kör döntetlent hozott, ezzel 7-7-re alakult az állás. A végére ösz- szeszedték magukat a vendég­látók és bekövetkezett az, amire csak kevesen számítot­tak: a hazaiak 4-0-ra hozták az utolsó kört és ezzel biztosan tartották otthon a két pontot. Herczig Judit és Szabó kie­melkedőt nyújtott, de két győ­zelmével Herczig Gabriella is oroszlánrészt vállalt a siker­ből. Balogh halványabban szerepelt, tőle lényegesen jobb teljesítményt szoktunk meg. Győztesek: Herczig J. 4, Szabó 3, Balogh, Herczig G. 2-2 illetve Simon 3, Davido- vics, Feszt, Kertész-Simon és Feszt-Davidovics 1-1. Tolnai SE II.-Egri Áfész 10:8. Rangadót nyertek a tol­nai fiatalok, s ezzel továbbra is őrzik veretlenségüket a B-cso- portban. A párosok mérkőzé­sei döntöttek, hiszen az ott szerzett 2:0-as előnyt végig megőrizte a tolnai gárda. Győztesek: Németh, Gyön­gyösi, Kertai, Majzik J. 2-2, a Németh-Kertai és a Majzik J- Gyöngyösi páros 1-1, illetve Hajduska 3, Pataki, Beniczki 2-2, Kacsándi 1. Kecskeméti Spartacus- Tolna II. 10-6. Nem sikerült a bravúr, Kertai Rita és a Majzik testvérek gyenge játéka miatt a nyolcadik forduló hozta a tolnaiak első pontvesztését. Egyedül a. három győzelmet arató Németh Eszter játéka di­csérhető. Győztesek: Szabó, Sági, Kovács 3-3. Szabovik 2, Sági- Szabovik 1, illetve Németh 3, Kertai, Majzik J., Majzik- Gyöngyösi páros 1-1. A Herczig G.-Balogh páros ezúttal vereséget szenvedett A jubiláló edző felállt a kispadról Kézilabdás berkekben a meglepetés erejével hatott, hogy a Simontornya NB Il-es női csapatának összeállításá­ból az őszi évad három utolsó mérkőzésén „eltűnt" Várni István vezetőedző neve. Gyakorta csengtek a telefo­nok szerkesztőségünkben, ám hitelt érdemlő válasszal mi sem tudtunk szolgálni a miértre. Minden klub szíve-joga, hogy kire bízza egy-egy csapat szakmai irá­nyítását. Csakhogy esetünk­ben Várni István személye úgy összeforrt a Simontor- nyai BTC kézilabda életével, mint Albert Flóri a Fradi lab­darúgásával. Akkor hát irány Simontornya, s válaszoljon maga az illetékes. — Pista, vágjunk a köze­pébe. Téged kirúgtak, vagy a mostanság gyakorta tapasztalt elegáns megfogalmazás sze­rint: közös megegyezéssel szerződést bontottatok, netán a megromlott egészségi álla­potodra tekintettel felmentet­tek? — Nem, esetemben egyik verzió sem helytálló. Az 1992-93. évi bajnokságra célki­tűzéseim között a 6-7. hely megszerzése tűnt reálisnak. Azt hiszem, ennek valódisá­gáról tanúskodik majd az őszi évad végleges táblázata is. Sajnos, közben olyan hazai vereségek jöttek, melyek ku- darcértékűek voltak szá­momra. Aztán a 8. fordulóban a Szombathelyi TK elleni ve­reségnél betelt a pohár. Be­mentem az öltözőbe, s közöl­tem a a lányokkal, hogy ré­szemről befejezettnek tekin­tem a közösen végzett mun­kát. Letargikus hangulatomon képtelen voltam úrrá lenni. Úgy éreztem, hogy valójában fel kell rázni a csapatot, ráéb­reszteni arra, hogy változtatni kell, erre pedig nem biztos, hogy én vagyok a megfelelő ember. Hiányoltam a csapat tartását, egymásban, talán bennem sem bíztak. — Tehát önszántadból fel­álltál arról a kispadról, ame­lyen most novemberben ép­pen egy jubileumhoz érkeztél? — Igen. Számomra maradt az ifjúsági és a serdülőcsapat. Az NB Il-eseket pedig megbí­zott edzőként a férficsapat trénere, Teimel Lajos irányítja. — Úgy tartják, a múlt meg­szépíti jelent. Pergessük hát vissza az idő kerekét a sport- pályafutásod kezdetéig. — 1963-ban kezdtem kézi­labdázni az akkor alakult si- montornyai gimnáziumban. Bányai Imre volt a testneve­lőm, egyben az edzőm is. Re­mek társaság verődött akkor össze, kezdettől kapus vol­tam. Két évvel később időn­ként már a BTC NB Il-es csa­patában is helyet kaptam a klasszis képességű Nagy Béla mögött. Aztán generációs vál­tás történt a bőrgyári gárdá­ban, s ez hozta magával, hogy állandó, stabil tagja lettem az együttesnek. 1972-ben, amikor hazakerültem Belecskáról - korábban ott tanítottam öt évig - novemberben megkere­sett a sportkör elnöke, Molnár Gyula és arra kért: vegyem át a felnőtt női csapat edzéseinek irányítását. Igent mondtam úgy, hogy négy évig még ját­szottam is. Nos, edzőként az első év végén - az új csapaté­pítés közepette - bronzérme­sek lettünk a megyebajnok­Vámi István Ságban. Milyen érdekes, az 1973-ban szerepelt 10 megye­bajnoki csapatból ma már csupán a Simontornya létezik. — Tudod, az a legszomo­rúbb ebben, hogy a fizetett sportvezetők egy fikarcnyit sem aggódnak a sportág me­gyei alapjainak agonizálásá- ért. — Pedig ha a hátország be­szűkül. . . Szóval, 1974-ben már bajnokságot nyert az ifjú­sági és felnőtt csapatunk. Sőt, a diákolimpián is bekasszíroz­tunk egy ezüstöt. 1974-80. kö­zött ötször nyertünk ara­nyérmet a megyebajnokság­ban, az osztályozó rendszert mindenki szidta, mi is. Azzal együtt is, hogy 1980. novem­berében az osztályozón felju­tottunk az NB II-be. Miután erősíteni igazából nem tud­tunk, egy év után búcsút is vettünk ettől az osztálytól. Aztán újabb bajnoki cím a megyeiben, majd a '80-as évek közepétől dobogós helyek vál­togatták egymást. A nagy for­dulatot 1991 májusa hozta, amikor Lakos Andrea hoz­zánk igazolt. Ekkor ezüstér­mesként, a bajnok Dalmand helyett indultunk az NB II-ben. Sokan eleve leírtak bennünket, nem bíztak a megkapaszkodásunkban. Ta­lán ez is inspirálta a lányokat, hiszen az eredmény ismert: az idén nyáron rangadót játszot­tunk Szekszárdon az NB I/B-be jutásért. Végül bron­zérmesek lettünk. Az idei őszi edzésfeltételeink romlottak, a pálya felén volt világítás, ott készültünk, hiszen be kellett várni a vidékről hazatérő játé­kosokat. Gyakran még egy óra sem jutott számunkra, hiszen már edzésre vártak a fiúk is. A többit pedig az elején már el­mondtam. — Húsz év az edzői kispa- don, megannyi tehetséges já­tékos dirigenseként. Hogyan állítanád össze a BTC általad legjobbnak vélt csapatát? — Máris sorolom: Mol- námé- Zsolnai M., Lakos, Herczeg Zs., Molnár E., Jencs- kiné, Sziládi E. — Hogyan fogadta dönté­sedet a község sportszerető közvéleménye? — Elhamarkodottnak mi­nősítették. — Hát a klubvezetés? — Ők próbáltak maradásra bírni. Szerintük ez az ügy még nem lefutott, abban bíznak, hogy meggondolom magam. — Meglehetősen csaló­dottnak látszol. — Szó se róla. Van bennem egyfajta keserűség. Nehéz ezt megfogalmazni, hiszen 20 év nagy idő ahhoz, hogy most belsőleg ne vívódjak dönté­semmel. Szerettem volna ezt az évadot is sikerrel levezé­nyelni, ezért a megnyugvás cseppet sem könnyű lecke számomra. Fekete László Kovács második A világ legjobbjainak részvételével nagyszabású párbajtőr­vívó gálát rendeztek Berlinben. A versenyen az olimpiai ezüs­térmes csapat tagja, az egyéni világbajnoki bronzérmes Kovács Iván szép sikert ért el, a döntőig jutott, ahol a csapat olimpiai bajnok német Arnd Schmittől szenvedett szoros csafában vere­séget. Előtte viszont az olimpiai bajnok francia Eric Sreckin ke­resztül vezetett Kovács útja a döntőbe. A döntőben: Arnd Schmitt-Kovács Iván 3:5, 6:5,5:3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents