Tolnai Népújság, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-14 / 269. szám
1992. november 14. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 G- Kis------>> r eneráció fjüsägi oldal «•* Törd a fejed! Két héttel ezelőtti felvéte- paksi olvasónknak kedvezett, lünk ablaksort ábrázolt. A he- Aki kitalálja mit ábrázol Bakó lyes megfejtést beküldők kő- Jenő fenti képe, két hét múlva zül a szerencse Rózsa Péter tudja meg, helyesen tippelt-e. Pop-pletykak A B 52's igazi visszatérése nagy meglepetést okozott rajongóiknak. A csapatról 1988 óta szinte nem is hallgattunk, s közben egy fővel meg is fogyatkoztak. Mostani sikerük a Godd Stuff, hódít a listákon. Megjelent Marky Mark '92-es nagylemeze, a You Gotta Belieu. Ez nemcsak az album címe, hanem az első kislemez-sikernek is. Az One Mount In Time sztárja, Whitney Houston (28) férjhez ment. A szerencsés fiatalember pedig nem más, mint napjaink rap-királya, a 24 éves Bobby Brown: Szenvedélybetegek I. Száguldó Azt mondták, próbáljak meg rövid lenni. Ahogy ismerem magam, ez nem lesz könnyű! Kezdem Adámnál és Évánál, és majd nagy léptekben haladok. Az egész história úgy kezdődött, hogy apám kapott a vállalatától egy ROMÉT KADETT típusú „liba- kergetőt". Gyönyörű dobozban volt. Őseim elutaztak, és én rögtön kicsomagoltam ezt a lengyel „csodagépet". Felszereltem rá a kormányt, a lábtartót, kértem egy kis benzint egy idősebb motoros haveromtól, és megtettem az első köreimet az udvarban. Még a kapu is egyben maradt, sőt, a motor is! Szüleim megjöttek, apám csak csodálkozott, anyámat majdnem ápolni kellett, any- nyira megijedt. Másnap már a földes utakon „rodeóztam". . Mindez nyolcéves koromban történt. Egyre jobban belejöttem. Tízévesen már az ugratás és az egykerekezés sem volt idegen a számomra. De a ROMÉT-éra sem! Ez a motor kb. két és fél évet bírt ki, némi javításokkal, majd csodával határos módon egy újabb RO- MET-tel gazdagodtunk, pontosabban gazdagodtam. Ennek élettartama csupán másfél év volt, majd kilehelte lelkét az őcsényi lankákon. Hatodikos koromban már minden erőfeszítés nélkül motoroztam haverjaim CROSS gépeivel, és én is kiharcoltam egy ilyet. Ezt használtam 16 éves koromig. Szerettem volna venni egy komolyabb gépet, de nem volt anyagi hát„A csütörtök túl messze van". Ez a címe az F. L. M. nagylemezének. A hazai csapat Császár Előd és Hoffer Dániel, nagyon hamar a lányok kedvence lett. Szinte minden daluk slágergyanús, különösen az Elvitt az éjjel, a Rólad álmodom, és a lemez címadó dala. Duff McKagan, a Guns 'N Roses basszusgitárosa szpló- nagylemezt készít. Ettől függetlenül az együttes nem oszlik fel. Hamarosan itt az új Milli Va- nilli korong. Vajon most ki fog énekelni a lemezen? Arany Zsolt vasmadár terem. Kaptam egy ETZ 251 típusú „szörnyeteget", jogosítvány persze még csak a mesében. Énnek ellenére a kilométerek gyorsan gyűltek. A japán motorkerékpárok 16 éves korom óta érdekelnek, és azt hiszem, hogy ez még sokáig tart. Elhatároztam, hogy nyáron külföldre megyek dolgozni, spórolok, és esetleg valami „japán csette- gőt" veszek. Az első kívánságom teljesült, mint a mesében. Kimehettem Ausztriába egy farmra dolgozni, és némi pénzt keresni. Két és fél hónap alatt magyar szót csak anyámtól hallottam a telefonban. Amikor rendelkezésemre állt már némi „aprópénz", körülnéztem, mi újság a motorpiacon. Egy régi barátomtól vettem Őt. Augusztus 21-én megbeszéltük az üzletet, és augusztus 22. pirosbetűs ünnep a naptáramban. Ugyanis ekkor vásároltam életem első - de talán nem utolsó - komoly japán motorját. Egy Honda CB típusú „bombázót". Teljesítménye szerény száz lóerő. Gyorsulása álló helyből száz kilométer per órára 3,8 másodperc. A mellkashorpasztó gyorsulás már 5500-as percenkénti fordulatnál jelentkezik. És most ami sokak számára a lényeg: a végsebesség 240 kilométer/óra. (Én még nem próbáltam.) Ezt a konstrukciót 1979-től gyártotta a japán Honda cég, és 1979. és 1985. között több, mint húsz ezer példány lelt gazdára. Ambrus Attila IV. a. (A Csapó Híradó nyomán.) Önéletrajz I. Valószínűleg nem csupán derék édesapám, az az egy- fejű, akit tisztes -foglalkozása történelmi nagysággá tett - hajdanán elismert agrármérnök volt, aki génsebészeti úton kétszeresére növelte a magyar gumipitypang hozamát -, szóval nemcsak ő, hanem édesanyám is, aki néhány évvel fiatalabb azóta magasztosult hím ősömnél, de kilóit tekintve már születésem előtt is kétszeresen lekörözte, na hogy is mondjam: Valószínűleg mindketten mámoros állapotban leledzhettek foganta- • tásomkor (bizonyítja az is, hogy sosem tudták eldönteni, ki volt alul, s felül), hiszen magzati létemre, s az azt követő 0,2 évtized történéseire magam körül vajmi kevéssé emlékszem. No ez azért nem azt jelenti, hogy semmi hírem nincs kora gyermekkoromban elkövetett hőstetteimről, hiszen a kert végében eltemetett, hajdanán igen jámbornak, s dorombozatív jelenségnek mondható fekete kandúrunk - a Józsi - asztalosremeknek minősíthető fejfájára nem véletlenül pingálták a következő kis versikét: Itt nyugszik Józsi a bátor kandúr, ki a háztetőn moll-ban nyervogott gyakran. Nem az ávós vitte el, s nem is a pandúr, hanem lángeszű fiúnk egy zsákban halkan, hogy repülni tanítsa, mitől Józsi csupán kontúr, sötét vonal maradt messze lent a porban. No, de hogy ne szomorodjék el senki - legfőképp pedig azzal a szándékkal, hogy ne ítéltessek meg túl keményen - hozzá kell tennem az előző eset mellé, miszerint kismadarakkal is próbálkoztam, s ezek némelyike valóban szárnyra kapott. (Mindig szívemen viseltem a hozzám hasonló állatok tehetséggondozását.) Sokmindent tudok egyébként még személyes időszámításom, vagyis emlékezetem kibontakozása előtti időkről. Vannak hiteles forrásból származó értesüléseim. Ezek összhangot mutatnak saját nézeteimmel, miszerint gyermekkoromat magam tettem boldoggá. Anélkül, hogy szaporítanám a szót, elegendőnek tartok annyit megjegyezni, hogy jellemalakulásom ezen szakaszát nem mindenki figyelte jó szemmel. (Hogy mást ne is említsek: szüleim egymást váltva kerültek idegszanatóriumba, míg ki nem nőttem első gyerekszobámat, a feledhetetlen 20 hektós olajtartályt.) Na persze tudásom gyarapodott azóta - mit ne mondjak, rámfért -, így meglepő sebességgel tudom előhalászni ismerettáramból az önéletrajz írásának kritériumait, vagyis- hogyhátizénaszóvalhogy a nevemet, meg ilyesmit elfeledtem leírni. De hát ez igazán mellékes, hiszen (figyelem: irodalmi műveltségem reprezentálom) a nagy magyar önéletrajzírónak - aki hasonló művét Irgumburgum vita címmel látta el- szintén gondot okozott saját neve, jóllehet tudta Ö, csak mások nem ismerték. Mindenesetre most már nem maradhatok Akó Titusz, így bevallom: apám után örököltem a Fekete vezetéknevet, ami után anyám kívánsága szerint (tán felsejlett baljós jövőm lelki szemei előtt) a Péter keresztnevet kaptam. Egyébiránt szép téli napon jöttem világra, s aznap történt a faluban, hogy Balogh Kálmán bácsinak megrepedt a dobhártyája, mivelhogy állítólag oly hangosan bőgtem fel. Mondták is évekig, hogy ne vegyem a szívemre az esetet, merthogy a Kálmibá csak teszi a süketet, hisz épp a születésem pillanatába hallgatta század- szőr felesége (hogy lírai vén anyámat, vagy vénámat segítségül hívva szépen mondjam) zsörtölődését a két nappal korábbi találkozásukat felemlegetve, amikoris az öreget talicskán tolta haza a komája a kocsmából, s csak úgy odabo- rította a küszöbre, miután nagy nótázással felverte az összes szomszédokat. Na persze engem az anekdota egyik magyarázata sem győz meg, s valójában - legalábbis úgy hiszem - az öreg nem hall, de ezt annak köszönheti, hogy igen rövidre szabták az emlé- kezettyit, s a Luca nénje kaja- bálásait elméje elől elrejteni kívánó öreg azóta sem jött rá, hogy dugót helyezett önnön - egyébiránt szép kiállású - füleibe, s azok meg maguktól ki nem esnek. Az élemedett ember pedig süketségére hivatkozva teljesen elhagyta füleinek tisztogatását, így azóta sem vízzel, sem pipája szárával nem közelít a dugók felé, pedig régen ez utóbbi jelenséget gyakran megfigyelhette bárki, amint az utcán elsétált a portája előtt üldögélő Balogh bácsihoz néhány értelmes mondatot váltani. De nem is ez a leglényegesebb momentuma eddigi életemnek, ami talán nem lep meg senkit, így engedtessék meg fejemet tömi, gondolataimat összeszedni, azokat szépen sorba rendezni, hogy rövid pihenő, s kiadós estebéd elköltését követő szelíd böffentésem után folytathassam korszakalkotó irodalmi munkámat. Okoska (Folytajuk.) Vicces! Egy kisfiú keservesen sír az utcán. Egy jólelkű felnőtt odamegy hozzá. — Miért sírsz, öcsi? — Verik a papámat! Valóban, nem messze on-. nét, két férfi csépeli egymást. — No és melyik a papád? - kérdi az idegen. — Nem tudom. Éppen emiatt verekednek! Heti cáfolat Nem igaz, hogy a Magyar Honvédségnél zajló technikai korszerűsítés során valamennyi kőbaltát acélszekercére és parittyára cserélik. Német TOP 10 1. Inner Circle Sweat 2. Undercover Baker Street 3. Felix Dont't You Want Me 4. Jon Secada Just Another Day 5. Edelweiss Raumschiff, Edelweiss 6. Erasure ABBA-Esque 7. L. Vandross/J. Jackson The Best Thing 8. Dr. Alban One Love 9. Roxette How Do You Do 10. 2 Unlimited The Magic Friend Kollégiumi költemény A melegvíz a tus alatt A bőrömet égeti, A kenyér meg, a kosárban, Még nincs éppen kétheti. Hát az ebéd? Jaj, de finom, Gyorsan bekebelezem. Igen frissen, hogy később már Az ízét sem érezzem. Sok kenyeret kapunk hozzá, Marad még néhány szelet, A kosárba visszarakjuk, Kapjon, ki még nem evett. A lyuk A fent nevezett folytonos- sági hiány, ott terpeszkedett Mr. Vhass előtt. Mr. Vhass mindent elképzelhetőt megtett, hogy ne essen pánikba. Tudta, hogy sorsdöntő lépés A sok konnektor örökké Tele van jó árammal Kilenc után is mosdhatunk Könnyünkkel és homokkal. Takarítónők is vannak. Kapnak rendes fizetést, Nem a munkát díjazzák így Csupáncsak a létezést. Moziba is sokszor megyünk, Szinte épp csak ottvagyunk. Az a baj, hogy minden filmet Az elején otthagyunk. előtt áll, nem szabad elpuskáznia a dolgot. A jövője, mi több, a szerelme függhet tőle. Nagy levegőt vett, és belevágott a feladatba. — Ejnye, Egonka, már megint két lábadat dugtad egy nadrágszárba! - csattant fel a dadus zsörtölődése. Már megint nem sikerült! Vanessa pedig ismét kinevette. Hiába nem könnyű óvodásnak lenni! Válogatott versezetek Pokoli teremtmény Alecto a pokolban szenved, »Súlyos láncai alatt görnyed. Gonosz, rút szíve mégis örvend. Szelleme gyönyörű szépségben öltött testet. Olyan fenségeset senki sem festett: Haja sötét, szeme tüzes, vére forró, Gyönyörű teste izzó, Mint parázs a pokol tüzében. Szeretet nincs a szívében. Jámbor lelkek rontására Született a gyarló világra. Sok férfi szívét törte össze kegyetlenségével, Gyönge volt, de elbírt minden ellenségével. De neki is meg kellett halnia egy alkonyon, Mert szörnyűséges Alecto nem tökéleteset alkotott. Egy férfi hideg pillantása, Rideg magatartása Hűsítette tűzmarta lelkét, És átjárta a szerelem a szívét. A férfi övé nem lehetett, Mást nem tehetett hát, Forró vére kiserkent a kés nyomán, Alászállt a pokolba Alecto oldalán. Török Éva Télelő Hosszúlábú gólyák Elrepülnek délnek, Akik itt maradtak, Odúkba rejtőznek. Vastagszik az avar, Jele van a télnek, Zord északi szelek Hetykén kergetőznek. Hajladoznak a fák, Mintha águk fájna, Majd a téli álom Ráborul a tájra. R. K. Szekszárd Elvis Presley már telefonkártyán is Ötven-egységű elektronikus telefonkártyát hoztak forgalomba a tizenöt évvel ezelőtt elhunyt Elvis Presley emlékére. A mindössze ötezer példányban nyomtatott, Elvis portréjával és gracelandi házának fényképével ellátott telefonkártya csak rendelésre és luxusáron, 250 francia frank ellenében vásárolható meg. Ebben az évben ily csekély számban kibocsátott kártyával szeretnék elérni, hogy a telefonkártya is az Elvis relikviák közé emelkedjen. A France Telecom a jövő évre tervezi a kártyák újrakiadását, és borsos árának csökkentését a szokásos hetven frankra. A Presley rajongók nagy örömmel fogadták ezt az újdonságot és a telefonkártyák máris lázas gyűjtés tárgyává váltak. Ez már nem az első eset Franciaországban a telefonkártyák megjelenése óta, több alkalommal is gyűjtési akciók indultak. Az énekes portréit a Presley utóörökösök és Patrick Boivi, francia Elvis rajongó hozták forgalomba. A gondolat 1989-ben fogalmazódott meg a francia fiatalember agyában, amikor Jhonny Holiday nevével fémjelzett telefonkártyákat bocsátottak ki. A megvalósításra azonban három évet várnia kellett. Graceland franciaországi képviselője, Alain Fretet, Boivinnek ajánlotta az egyéves újranyomtatási jogot, amely nemcsak Franciaországra, hanem az egész világra kiterjed. Elvis tehát ismét egy világhódító körútra indul. . . (ABC Europress)
