Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-09 / 239. szám

4 KÉPÚJSÁG BONYHADES KORNYÉKÉ 1992. október 9. A képviselő mondja Bántja az optikus szemét Poller József, a bonyhádi önkor­mányzati képviselő tagja a legutóbbi tes­tületi ülésen - egye­sek szerint - kisebb kirohanást intézett a város köztisztaságá­nak, közrendjének ál­lapota miatt. Valójá­ban inkább jogos kér­désfelvetésről volt itt szó, felszólalását a vá­ros rendje és tiszta­sága melletti nyilván­való elkötelezettsége tette kissé éleshan­gúvá. Véleménye sze­rint nagy odafigyelést érdemlő kérdés ez, és úgy gondolja, határo­zottabban kellene fel­lépni a szemetelők, a tiltott helyen - sok­szor füvesített terüle­teken - parkolók el­len. Ehhez közrendi megbízottra volna szükség, no meg akár határozott rendőri fel­lépésre, esetlegesen szankciók alkalmazá­sára is. Mint el­mondta: „Talán én vagyok a türelmetlen, túlzottan rendszerető, de azért vállaltam a képviselői posztot, hogy tegyek a váro­sért, s lehetőség sze­rint másokat is tet­tekre sarkalljak a mindenkit érintő kér­désekben." A képviselő „civil" foglalkozását űzve az ország sok városában megfordul — optikus. Nyitott szemmel járva, ezen a téren jó összehasonlítási alappal rendelkezik, s úgy érzi, sokhelyütt megelőzik Bony- hádot. Talán lesz valami változás a közeljövő­ben a köztisztaságot illetően, hiszen né­hány napja helyezte­tett ki a városi ön- kormányzat ötven ut­cai szemétgyűjtő lá­dát, tehát úgy 20-30 méterenként tűnik szemébe a járókelők­nek egy-egy ilyen „objektum". A leg­jobb természetesen az volna, ha nem volna szükség az állampol­gárok megbünteté­sére. Ehhez csupán egy-két könnyelmű mozdulatról kellene leszokni, hiszen nem nagy fáradság ilyen távon egy cigaretta- csikket, elhasznált papírzsebkendőt, kiü­rült tejeszacskót „ci­pelni". No meg nem volna baj az sem, ha az ed­digi tapasztalatoktól eltérően senkinek nem jutna eszébe, hogy a MEH-telepen értékesítse fémhulla­dékként az utcai sze­métgyűjtőket.- N.L. ­Elsőnek lenni Bonyhádon a művelődési ház előtt skandináv bútorvá­sárt hirdet egy tábla. A leg­több járókelőnek erről reflex- szerűen az Ikea név ugrik be, s ezzel együtt a szépség és ké­nyelem jut eszébe. A művelődési ház aulájá­ban megtekinthető és meg­rendelhető bútorok, lakásfel­szerelési cikkek között sétál egy fiatalember, nevezetesen Sallay Zsolt, aki egy személy­ben eladó és „kirakatren­dező". Az üzletmenetről a kö­vetkezőket tudtuk meg tőle. A vállalkozásnak valójában csak annyi köze van az Ikeá- hoz, hogy a kiállított bútorok skandináv mintára készülnek, s az Ikea is ilyeneket forgal­maz, ám a jól ismert céget ára­ikban bőven alulmúlják. Kínálatukkal bútorüzletek­ben nem találkozhatnak a vá­sárlók. Legtöbbször túrára in­dulnak, s 20-30 ezer lakosú városokba látogatnak el, hi­szen ekkora városokban a te­rembérleti díj is elfogadható, másrészt elsők tudnak ma­radni, mert csak így megy az üzlet. Rövid szállítási határidővel érkeznek meg a megrendelt bútorok a vásárlókhoz, s a termékekre egyéves garanciát vállalnak. Ilyen feltételek mel­lett akad annyi megrendelő­jük, hogy tisztes megélhetést találnak a vállalkozásban. Bonyhádról pénteken tovább­költözve a megye két városá­ban mutatják majd be áruikat. A gond sok, az ösztöndíj kevés Bővül a piac A bonyhádi piacon megkezdődöt a tavaly épített aszfaltburko­lat bővítése. Erre igen nagy szükség volt már, hiszen a piac ki­nőtte önmagát, köszönhetően annak, hogy már a „fél világ" árul itt. Most 1500 négyzetméter burkolat készül el közel egy­millió forintos költséggel, s a kivitelező a piacot felügyelő Bonycom Kft. A bővítésre szánt összeg az árusoktól szedett helypénzből, illetve az asztalok bérleti díjából jött össze, így arról van szó, hogy a bevételeket a Bonycom Kft. visszaáramol­tatja a piacra, hogy javuljanak az árusítás feltételei. A bővítést még a rossz idő beállta előtt szeretné befejezni a kivitelező. A szerelemből sosem elég,. Az idei tanév jó egy hónapja tart már, s a bonyhádi 504-es Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatóját, Fetzer Mártont kér­deztük a feladataik megoldásának lehetőségeiről. — Az elméleti oktatás felté­telei adottak, csupán a négyé­ves képzésben résztvevők nyelvtanulásával van prob­léma, ugyanis még a meghir­detett pályázatunkra sem akadt jelentkező, aki főállás­ban vállalná a német nyelv ta­nítását. Talán furcsa, de sajnos ez a helyzet. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem megol­dott a nyelvoktatás, hiszen óraadót találtunk. Minden­esetre megnyugtatóbb volna, ha állandó nyelvtanárt alkal­mazhatnánk. — Mióta folyik a négyéves képzés, és mit takar a kifejezés? — Ezt az oktatási formát tavaly indítottuk ruha- és ci­pőkészítő szakmában. Idén is bőven akadtak jelentkezők erre a szakra, s felvételi vizsga után kerültek intézmé­nyünkbe, hogy majdan ne csak szakmunkás bizonyít­ványt, hanem érettségit is egy helyen szerezzenek. — Mi a helyzet a gyakorlati képzés terén? Úgy hírlik, a szak­mai gyakorlati helyek biztosítá­sával gondok vannak. — Ezen a téren bizony akadnak gondjaink. A válla­lati tanműhelyek iskolai mű­helyekké alakulnak, s ez nem csak az iskolának, hanem a városnak is sok pénzébe kerül. Természetesen törekszünk arra, hogy minél több helyet magunk tudjunk biztosítani tanulóink számára, de 60-70 tanuló így is kisiparosoknál, és többen a szekszárdi Mester Kft-nél töltik szakmai gyakor­latukat. — Hány tanulója van az isko­lának, s közülük hány a hátrá­nyos vagy rossz anyagi körülmé­nyek között élő? — Intézményünkbe 650 diák tanul, s konkrétan nehéz lenne megmondani azoknak a számát, akik ebbe a kategóri­ába tartoznak. Mindenesetre nagyon sok tanulónk él csonka családban, tanulnak nálunk félárvák és teljesen megárvult gyerekek is. Van szociális célra elkülönített ke­retünk, de évi hatvanezer fo­rint szétosztásával nem tud­juk minden ilyen tanulónk problémáit megoldani. — Az ösztöndíjak mennyi se­gítséget jelentenek a tanulóknak? — Enyhe túlzással az ösz­töndíj még könyöradomány- nak is kevés, ami azt jelenti, hogy a központilag meghatá­rozott összeg egy elsős tanu­lónál szakmától függően 150- 210 forint között mozog. A vállalatoktól társadalmi ösz­töndíjat kapó tanulók eseté­ben ez valamivel kedvezőbb, itt az alap havi ötszáz forint, de végeredményben nagyon magas ösztöndíjnak számít már, ha valaki 800 forintot kap. A gyerekeknek a szüret jelent még bevételi forrást. Ha valaki tisztességesen dolgo­zik, legalább a karácsonyi ki­adásait fedezni tudja a szüret után kapott pénzből. — Hogyan csapódik le az isko­lai életben a munkanélküliség problémája? — Kevés visszajelzés érke­A srácok szüret után zik hozzánk arról, hogy há­nyán tudnak elhelyezkedni tanult szakmájukban, az vi­szont bizonyos, hogy sokan a szakmunkás bizonyítvány megszerzése után pájyát mó­dosítanak. Például sok autó­szerelőből sofőr, tűzőnőből ruhakészítő lesz, vagy éppen fordítva. Sajnos, vannak olyan volt tanítványaink, akik nem is erőltetik magukat túlzottan az álláskereséssel, s néha lát­juk őket az utcán csellengeni. S ha már itt tartunk. Ha mun­kalehetőséget nem is, de fo­gódzkodót adhatunk diákja­inknak, s legalább amíg ide járnak, értelmesen töltik ide­jüket. — Mik a terveik az idei illetve a jövő tanévben? — Feltétlenül arra törek­szünk, hogy alapvetően a lét- biztonságot megteremtsük azokban a szakmákban, ami­ket oktatunk, illetve szeret­nénk jövőre egy-két új szak­mát is tanítani, amelyekben sikerül megoldani mind a szakmai, mind az elmélati hát­teret. - nagy ­Könyvvel könnyebb? Sokan és sokszor panaszkodnak arra, hogy drága a kultúra, meg­fizethetetlenek a kisember szá­mára a színház- és mozijegyek, nem jut pénz a könyvekre sem. Ami igaz, az igaz, nem olcsó mu­latság ma könyvet venni. De a drága kiadványok között is nehéz válogatni, ha feltétlenül az igé­nyes művek után áhítozik valaki. Mindenesetre vannak, akik vásá­rolnak, vannak akik válogatnak, s vannak olyanok is, akik csak sápí- toznak a könyvek ára láttán. Le­galábbis így néz ki a helyzet kí­vülről. Azt, hogy milyen gondjai, gondolatai vannak a könyvpiac­ról, a keresletről egy utcai könyvárusnak, Simon Gábor mondta el, aki Bonyhádon próbál megélni utcai könyvárusként. — Másfél éve álldogálok itt nap, mint nap arra várva, hogy ne csak nézzék, hanem vigyék is a portékát az embe­rek. — És viszik? — Változó. Ha nem tud­nám, mikor kapnak fizetést, akkor is könnyen rájönnék a forgalom nagyságából. Úgy érzem, az embereknek van igényük az olvasásra, akár szórakoztató, akár ismeretter­jesztő könyvekről legyen szó. — Melyek azok a könyvek, amik bestseller-nek számítanak? — Elsősorban a sikerfilmek könyvváltozatait viszik, akár azért, mert látták a filmet, akár azért, mert nem. A szerelmes kiadványok is mindig elkel­nek, úgy látszik a szerelemből sosem elég. — Meg lehet élni ebből? — Ha nem is fényesen, de igen. A forgalom tizenöt szá­zaléka ület engem, s a fizetést hetenként kapom. Persze, rit­kán, de akad egy-egy jobb hó­nap. Például tavaly karácsony tájékán 150 ezret forgalmaz­tam. Egyébként leginkább törzsvásárlóimra számíthatok, akiknek igyekszem kielégíteni igényeit. — Hogyan? — Pécsre járok le, az ottani elosztó központból rendelem meg az árut, mindig az igé­nyek szerint. — A másfél év alatt miben történt a legnagyobb változás? — A könyvek árában, közel húsz százalékkal emelkedtek. Szóval nem véletlen, hogy drá- gállják az emberek a könyveket, de ennek ellenére rövid beszélge­tésünk alatt is sokan nézegették a különböző kiadványokat a mese- könyvektől kezdve, az ismeretter­jesztő. munkákon keresztül az igényes - vagy igénytelen - ám mindenképp szép kiállítású akció, krimi és horror alkotásokig. Le­het, hogy drága könyvvel is könnyebb? Közhírré tétetik „Pótkiskertek" Bonyhádon? Bonyhádon, a szecskái városrészben 54-eri ' kaptak értesítést, miszerint a ko­rábban bérelt kiskertjeiket jövő évtől nem használhat­ják. Erre a lépésre a városi önkormányzat azért kény­szerült, hogy a 93-ra terve­zett telekalakítási program illetve a köztemető végleges kialakítása miatt volt szük­séges. A közeljövőben tisz­tázódik, hogy lehet-e, s ha igen, milyen formában való­sulhat meg a kiskertek pót­lása. Az érintett érdeklődők a polgármesteri hivatalban kaphatnak majd felvilágosí­tást. Vezetékes víz Tabódszerdahelyen Szeptember harmincadi- kán volt a tabódszerdahelyi vízvezetékrendszer mű­szaki átadása. A Bonyhád Városi Önkormányzat 8,4 millió forintos költséggel építette ki a vezetékes ivóvi­zet, s így minden család ré­szére biztosított telekhatá­ron belül a vezetékes víz. Szemétszállítás Majoson Majoson négy utcát érint az a rendelet, melynek ér­telmében a szilárd útburko­lattal ellátott területeket be kell kapcsolni a szemétszál­lításba. Már folyik a szemét- szállítás most is, de novem­ber elsejétől rendszeressé válik majd a kukásautó lá­togatása e területen. Az érintettek a tudnivalókat írásos tájékoztató formájá­ban fogják megkapni a Bonyhádi Polgármesteri Hivataltól. Nagymányoki változások Nagymányokon 3,3 mil­liós költséggel befejeződött a Vörösmarty és a Bem utca szilárd útburkolatának épí­tése, amely egyben vízelve­zetésre is alkalmas lesz. Szeptember 30-án átadták a község régi problémáját 1 megoldó vízműtelepet. Se­gítségével vezetékes ivóvíz | juthat el minden házba | Nagymányokon, Kismá- nyokon és Váralján is. Elkészült az engedélye­zési terve annak a tornate­remnek is, melynek átadási időpontja 1996-ra várható, de már az idén hétmillió fo rintos költséggel megkez­dődik az alapozása illetve a | leendő épület faszerkezeté­nek leszállítása. Búcsú Kismányokon Szentmisét celebrál októ­ber 11-én délelőtt tizenegy órakor Sebestyén András plé­bános, és ezzel kezdetét ve­szi a kismányoki búcsú. A mise után hagyományőrző együttesek, népdalénekes és mesemondók lépnek fel. Egyúttal kiállítás nyílik népművészek szőtteseiből is. A búcsúra a bonyhádi Székely Kör autóbuszt indít, amely a művelődési háztól indul negyed tizenegykor. A Székely Kör hírei A bukovinai székelyek országos találkozóján rendezték meg Érden a múlt hétvégén a mese­mondók, énekesek és tárgyi alkotók versenyét, amelyen a bonyhádi Székely Kör küldöttsége is „rajthoz állt". A rangos versengés­ben sikeresen szerepel­tek: A mesemondók kate­góriájában első helyezést ért el Papp Adél, a Szé­kely Kör tagja és Papp Hajnalka, a 2. Számú Ál­talános Iskola hagyomány-örző szak­körének tagja, Szabó Ákos, a Széchenyi István Általános Iskola tanu­lója, és Wágnerné Pál Ág­nes, a Székely Kör mese- és balladamondója. Második helyezést ért el Erős Eszter, a 2. Sz. Ál­talános Iskola tanulója, és Kelemen Ágnes, a gim­názium második osztá­lyos diákja. A népdalénekesek kö­zött Ferencz Orsolya, a bá- taszéki gimnázium tanu­lója első, Szilágyi Adél, a pécsi zenei gimnázium növendéke pedig har­madik helyezést ért el. A szövők között Lő- rincz Aladárné népmű­vész nagydíjat kapott, Fábián Mártonná és Szóts Tímea első helyezést ér­tek el, míg Lovász Szilvia a második helyen vég­zett. A díszítőművészek ka­tegóriájában Lőrincz Ala­dárné nagydíjat kapott, Höfler Lajosné pedig má­sodik helyet szerzett. A fafaragó Tusa János , a népiruha készítő. Mol­nár Ágoston és Lőrincz Ilona egyaránt első he­lyezést ért el. (Az érdi találkozóról holnapi számunkban szó­lunk részletesebben.)

Next

/
Thumbnails
Contents