Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-06 / 236. szám
4 MÉPÚJSÁG TAMASI ES KORNYÉKÉ 1992. október 6. Terv és telefon A városházán hallottuk Legutóbbi tamási látogatásunkkor nagy munkában zavartuk meg a hivatal dolgozóit, akik éppen a képviselő-testület jövő évi munkatervének előkészítésén tevékenykedtek. Megtudtuk, a Szervezeti és Működési Szabályzathoz javaslatokat kérnek az arra illetékesektől és ügyelnek arra, hogy a várost igazán érintő közérdekű témák kerüljenek majd a testületi ülések napirendjére. Ha már megtehettük, érdeklődtünk az önkormányzat által megvásárolt fornádi tanműhely sorsáról is. Megtudtuk, az illetékesek előszerződést kötöttek az épületre, a végleges szerződés feltétele, hogy az Állami Vagyonügynökség hozzájáruljon a Szakmunkásképző Alapból kapott központi támogatásnak a vételárba történő beszámításához. Miután a szükséges dokumentumok rendelkezésre állnak - remélhetőleg rövid időn belül -, megoldódik negyven szakmunkástanuló gyakorlati oktatása. Nem. volt még végleges adat a2 önerős távbeszélőhálózat fejlesztés után érdeklődőkről, de az már biztosnak vehető, hogy a MATÁV által előzetesen meghatározott 1700 helyett legfeljebb 550- 600-an jelezték igényüket és fizetési szándékukat. Igaz, közben felmerültek egyéb problémák is a MATÁV részéről a kötelezettségvállalással kapcsolatosan, de ez a hír megerősítésre szorul. Később visszatérünk rá. A legutóbbi testületi ülésen a városatyák döntöttek a városi televíziót üzemeltető Fáraó Bt. támogatásáról. A testület egyszeri 63 ezer forintot utal át a közszolgálati műsorok segítéseként - szól a határozat -, de ennek előfeltétele, hogy a polgármesteri hivatal illetékese és az üzemeltető szerződésben rögzítse a nyújtandó szolgáltatásokat. Apa, fia és a munka Hetvenhét háznyi dühös ember közül négygyei beszélgetünk Tamásiban, a Kapos Kop- pányvölgyi Vízitársulatnál. Kiszler Gábor, Zöld lucernával megrakott talicskák zörögnek a diósbe- rényi főutcán. Elöl megy az apa, Kocsis Ferenc, mögötte 4 éves fiacskája, Kocsis Balázs. — A Zsuzsinak, az anyadisznónak viszem - bátorodik neki az apróság, amint megállunk mellettük. — Aztán te kaszáltad-e? — Én még nem tudok kaszálni, de majd ha nagy leszek, megtanulok - válaszolja. — Szorgoskodik a gyerek - büszkélkedik az apja. - Ö a legkisebb. A nagylányom nyolcadikos, a másik fiú pedig ötödikes. — Honnan hozzák a lucernát? — Vettünk. Ez a negyedik kaszálás. Állataink vannak, kell a takarmány. — Mennyi a jószág? — Egy anyadisznó, két hízó és két süldő. Puszta, gazban A Regöly melletti Majsa-pusztára érkezve nemcsak a volt gazdasági épületek tűnnek fel az utazónak, hanem a gaztenger szélén parkoló Mercedes is. Azt hinné az ember - nem is balgaság -, hogy kérő érkezett, olyan, aki megveszi és újra éleszti a pusztát. Ebből azonban hamar kiábrándítják az idegent a Mercedes körül állók, Szonn- tág Árpád állattenyésztő, Dobos Béla telepvezető és Tar Lajos mérlegjavító, aki Dombóvárról jött az autóval Majsára, hogy a meglévő állatmérlegeket felértékelje. A tsz túl akar adni rajtuk, hiszen állat híján 'feleslegessé váltak. Nehezen állnak kötélnek mondván, jobb lenne az elnököt kérdezni, de azért csak-csak meggyőzzük őket, hogy ők is tudják mindazt, amit az úgynevezett első számú vezető. — Azt az egy istállót - mutatják - egy kft.-nek adták ki, hízómarhák vannak benne. — Ez, ami előttünk áll, az uradalom idején ököristálló volt, a teteje meg magtár, a tsz idejében pedig hízómarhák nevelődtek benne - magyarázza Dobos Béla. - Három-négy éve azonban üresen áll. Az beljebb a lóistálló volt. — Aztán milyen feliratok vannak az épületeken? — Varia Kft. Úgy volt, lesz itt egy fűrésztelep, de nem jött létre a bolt. — Mondják, mit mond egy regölyi parasztember, ha meglátja ezt a rengeteg gazt? —Jobb lenne erről az elnökkel értekezni - hárítják el a választ, de nem így a mérlegjavító. — Rengeteg jó anyag van az épületekben. Nagyon szép kis pusztát lehetne csinálni - hordozza körül a tekintetét a Mercedes gazdája, Tar Lajos -, csak egy jó vállalkozó kéne. Egy hozzáértő ember, mert az adottságok megvannak. Egyetértünk. Kovács Jánosné, Tóth László és dr. Mózes György nem ok nélkül jön ki a sodrából, hiszen a helyi Ta-Gép állítólagos volt „szakemberei" jól kibabráltak velük kábeltévé szerelése ürügyén. így az alábbi kórkép korkép is. Tessék csak figyelni! — Érdemes disznóval foglalkozni? — Saját részre megéri. Két hűtőnk van, az egyikbe a zöldséget, a másikba a húst rakjuk mindig. Ahogy most beszélnek, 88 forint a disznó ára élősúlyban . . . — Akkor lesz abból 120 a télen . . . — Lesz. Jó lenne most öt 80 kilós, hisz az még decemberig sokat fejlődne. — Jól kiegészítené legalább a tsz-ből származó jövedelmet. — Azt ugyan nem, mivel én nem ott dolgoztam. Kőműves a szakmám, de júniustól munkanélküli vagyok. Kilátásban van azonban hamarosan egy kft. — Úgy mondják, munka akadna, csak . . . — Csak utána kell menni. A munkaügyi hivatalban olyan munkát tudnak biztosítani, ami 75 százalékát jelenti jövedelemben a segély összegének. Ha lehet, igyekszik mindenki vissza, mert így nem állapot - köszön el. Hiányzott Múlt heti oldalunkon a Jelölt halak című írásunk „végtelen" volt. Most közöljük azt, ami akkor lemaradt: a go- nozdi tavakból néhány napja egy jelölt halat kifogtak, így élhettek a horgászbolti 1000 forint értékű vásárlás lehetőségével. Az Árpád, a Bethlen Gábor, az Építők és a Gárdonyi utca kétszáz lakóháza közül hetvenhétnek a tulajdonosai jelentkeztek arra a felhívásra, ami a körzetben megoldotta volna a kábeltévé kiépítésének gondját. Társasági szerződést készítettek, aki belépett, befizette az összeget - családi házban lakók 8 ezret, sorházban élők 6 ezret - és kivitelező után néztek. Fehérvári, budapesti és a helyi Ta-Gép közül az akkor még Lacza András által vezetett tamási cégre esett a választás - tudjuk meg elöljáróban Kiszler Gábortól, a társaság képviselőjétől. Az állítólagos „szakemberek", Hemer János, Balogh Ferenc, Horváth László és főnökük mindenféle szerződés nélkül munkához láttak és munkához látott a lakók által alakított társaság is. Szerződéstervezetet készítettek, amit 1-2 hónap után aláírtak a kivitelezők. Ébben az állt - azt vállalták - , hogy 1990. december 31-ig befejezik a munkát, de más volt az ígéret és más a gyakorlat. Addigra befizettek már 400 ezer forint körüli ösz- szeget, de mivel látták, nem lesz semmi a kábelrendszerből, abbahagyták a fizetést. A Ta-Gép élére közben Halas Péter személyében új vezető került, akivel azt szerették volna elérni, hogy 1991. december 31-re befejezzék a munkát. Ez sem sikerült. Az új év, 1992 elején ezért aztán pert indítottak a Ta-Gép ellen, s a tárgyalások után a következő a helyzet. Az első alkalommal a kivitelező megígérte, hogy 2 héten belül kész lesz a rendszer, de mivel ez ismét csak üres ígéret maradt, úgy a harmadik héten kérték a per folytatását. Ezután a társaságtól függetlenül a Ta-Gép felkérte Gábor Józsefet, hogy végezze el a munkát. A szakember beszabályozta és elkezdte javítani. Megállapította, néhány helyen életveszélyes. így például azért is, mert a villámhárító levezetőjéhez kötötték a koaxkábelt. Felkértek egy szakértőt a szekszárdi Harangozó János személyében, aki megerősítette a kábelrendszer életveszélyes voltát és több észrevételt tett. így megállapította többek között, hogy egyes részeken újra kell építeni a hálózatot, a szabadtéri vezetékek nem felelnek meg a szabványnak - beltérit használtak -, rossz helyre tették a központi egységet és még sorolhatnánk. Mi volt akkor a jó? Halászok és halászók között Kilenc olyan halastava van a tamási Béke Termelőszövetkezetnek, amit saját maguk üzemeltetnek, kettőt bérbe adtak, egy pedig horgásztó, amit - úgymond - szolgáltatás fejében igénybe vehetnek a tagok. A 80 hektárnyi úgynevezett termelő tó üzemeltetése az előző évektől eltérő módon alakult, hiszen saját nevelésű halaik nincsenek, előnevelt ivadékot nem vesznek, nem vettek a kedvezőtlen tapasztalataik miatt, így rendszeresen egynyaras ivadékot vásárolnak, s azt nevelik. Minden évben hatvan hektáron állítják elő a piaci pontyot, amit aztán értékesítenek. Az eddigi egyetlen piacot a Halért Vállalat jelentette, de mivel most átalakulóban van, ezért az értékesítés bonyolult a fizetési problémák miatt. Új vevőt kerestek ezért - egy helyi kft.-ben meg is találták -, amely jelenleg 120 forintért veszi meg a tsz-től a ponty kilóját, 35-ért a kárászt, illetve a kérdezhetik joggal. A megrendelők televíziói, ám ez nem a „szakembereken" múlott. Eljött hamarosan a harmadik tárgyalás is idén májusban, ahol a Ta-Gép bejelentette, folyik a felszámolás ellenük. Tartozásuk 1,2 millió - ez a követelés megelőzi a kábeltelevíziós társaságot -, vagyonuk viszont csak az épületben lévő bútorzat. Kiderült az is, nem volt semmiféle tervdokumentáció, működési engedély sem volt - ezzel minden átadás-átvétel meghiúsult volna -, fix áras szerződést kötöttek, amit úgy módosítottak, hogy marad a lakások számtól függetlenül. Csatornából 5+2-t ígértek, de kevesebbet teljesítettek, megpróbáltak magánakciókkal bemenni a házakhoz, s ahol fogható volt a jel, behangolták - rövid idő után szétesett, remegett a kép - és aláíratták, hogy átvették. A bíróság végül megállapította, hogy a Ta-Gép nem teljesítette vállalását, elmarasztalta őket és 150 ezer forint kártérítést írt elő. Az ügy jogi úton lezáródott, a Ta-Gép nem perli volt dolgozóit, -akik „szakmájuknak" megfelelő kft.-ben, bt-ben és a rendőrségen - tiszta lelkiismerettel - dolgoznak, a társaság tagjai pedig futnak a pénzük után. Es várják, hogy plusz költséggel rácsatlakozhassanak a városi, jól működő kábelhálózatra. A tanulságos Ta-Gép ügynek ezzel koránt sincs vége, hiszen az eddig említetthez hasonló rendszert építettek a Béke lakótelepen is. Szöveg: Ékes László Fotó: Gottvald Károly busát. (Kérem, tessék számolni: mennyiért kerül az majd a télen, a tavasszal a bográcsunkba, lábasunkba, fazekunkba, sütőnkbe?) Munkatársaink az elmúlt héten a tamási 2. számú tónál jártak, ahol száz mázsa fölötti zsákmányról értesültek, amit megfeszített erővel, kemény munkával tudtak a szállítójárművekre juttatni a halászok és az őket segítő halászók. Ugyanis a májusi nagy esőzés beiszapolta a tavat - a többit is -, s a kialakult iszapgátak miatt az egész tófelületen kellett a hálót húzni. T Iliméi** na*-** Remeg a kép
