Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-03 / 234. szám

6 MÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. október 3. Vallás és iskola Az egyházi oktatás nem lehet kirekesztő Interjú dr. Korzenszky Richárddal 1992. szeptember 24-én tartott előadást Szek- szárdon dr. Korzenszky Richard, a Művelődési és Közoktatási Miniszté­rium biztosa az oktatás- politika aktuális kérdése­iről, a vallás és iskola kapcsolatáról.- Előadásában utalt a vallás és oktatás kapcsolatában keletkezett feszültségekre. Mennyiben felelős ezért a sajtó?- Semmiképp nem a sajtó a felelőse érmék az ügynek, de a tájékoztatás is belejátszik abba, hogy milyen informá­ciók jutnak el az állampolgá­rokhoz. Az információkat tiszta forrásból kell meríteni, és tárgyilagosan kell tovább adni. Interpretálásuk több szempontból történhet, és egyáltalán nem mindegy, hogy a hangsúlyokat hová tesszük.- Csurka István szájából olyan kijelentés hangzott el az ok­tatással kapcsolatban, hogy ma, Magyarországon keresztényül­dözés folyik. Lehet közösséget vál­lalni ezzel a kijelentéssel?- Csurka úr vállalja azt, amit mondott, hogy a tartalma mi, nem tudom. A keresztény szellemű oktatás semmiképp nem lehet kirekesztő. Az egy­házi iskolák - meg kell nézni az értesítőket -, például a há­ború előtt szinte mindenütt vettek föl zsidó származású tanulókat is, és ezek a tanulók jó barátságban voltak osztály­társaikkal. Erről valamennyi keresztény felekezeti iskola tanúskodhat. Biztos vagyok benne, hogy az új egyházi is­kolák is ezt a szellemet fogják folytatni.- Problémát okoz sokszor, hogy az egyházak visszaigénylik ingatlanjaikat, de nem tudják fenntartani azokat. A fenntartási gondokon az Ön által említett adóreformmal lehetne segíteni?- Nem. A személyi jövede­lemadó-reform az állam és az egyház szétválasztására lenne megoldás, és semmi esetre sem az egyházi oktatás finan­szírozására. A pénzt az elvég­zendő feladathoz kell ren­delni, függetlenül attól, hogy ki végzi azt. A személyi jöve­delemadóból lehetne finanszí­rozni egyéb, nem állami, nem egyházi feladatokat ellátó egyházi intézményeket.- Előadásában az állam és az egyház összefonódásáról beszélt.- Nem összefonódásról, hanem nagyon határozottan az egyház függő helyzetéről beszéltem. Az alkotmány az államot és az egyházat szétvá­lasztja, a jelenlegi helyzet fo­náksága abban áll, hogy a par­lamentnek évről évre kell dön­tenie arról, hogy mennyi pénzt kapnak az egyházak. Ekkor mondtam előadásom­ban az említett lehetséges megoldást, azt, hogy nem a parlamentnek kell ezt a dön­tést meghoznia, hanem az ál­lampolgárnak kell szimpáti­ája, hovatartozása szerint dön­tenie arról, kit, mit támogat.- Ennek alapján mondható te­hát, hogy nem teljes az állam és az egyház szétválasztása?- Igen, én azt mondtam, hogy ez jogilag megtörtént, de gyakorlatilag a finanszírozás miatt úgy látszik, hogy az egyház függ az államtól.- Megítélése szerint van esély a következő években az egyházak szerepének növekedésére, az ál­lami életben?- Nem, az állam életében az egyháznak semmi szerepe nem lehet, az egyház, mint in­tézmény semmiféle politikai hatalomra nem tart igényt. Az egyháznak a társadalmi sze­repe kell, hogy növekedjék, ez konkrét feladatok ellátásában nyüvánul meg. Szociáüs, okta­tási és kulturális tevékenysége nőhet, de ez semmiképp sem jelenthet állami hatalmat.- Létezhet-e más elbírálási szempont a szakmaiságon kívül azokban az egyházi iskolákban, ahol megmaradt a diákság és a tanári kar?- Az egyházi iskolában egy pedagógustól mindenképpen meg lehet kívánni azt, hogy a fenntartó céljaival ne fordul­jon szembe, mert ellenkező esetben éles konfliktusai adódhatnak. Egy pedagógus­tól általában szakmai hozzáér­tést és emberi tisztességet kell megkövetelni, ha vállalni tudja a fenntartó célkitűzéseit, az már pozitívum. Minimális követelménynek azt tartom, hogy tudja úgy elfogadni, hogy ne forduljon szembe vele. Ha szembefordul, akkor nem tudja képviselni az isko­lát a gyerek előtt sem. Tóth A bűnöző is ember­Beszélgetés dr. Magyar Pál, megyei fellebbviteli ügyésszel Atom­erőművek reneszánsza Teller Ede, a világhírű, ma­gyar származású atomfizikus, a „hidrogénbomba atyja" sze­rint maximum 20 év múlva „az ipari államok visszatérnek az atomenergia ésszerű hasz­nosításához", amelytől indo­kolatlanul félnek ennyire az emberek. Bár hozzáfűzte: „ab­szolút biztonságos reaktor nem létezik, csak olyan, amely minden bizonnyal az". Teller véleménye szerint a jövő a kisméretű, olcsóbb és a hibákra kevésbé érzékeny be­rendezéseké. A legjobb az lenne, ha az atomerőművek lekerülnének a föld felszíne alá, mert így, ha valami gond van velük, az kevésbé hat a környezetre. Ez a megoldás kétségkívül drágább lenne, de sokkal kevésbé veszélyeztetné a lakosságot. Az új reaktorokat az atom­fizikus szerint olyanra kellene tervezni, hogy teljesen önál­lóan szabályozzák a teljesít­ményüket. Hiszen - mint Tel­ler Ede rámutat - „„az eddigi problémák mind a kezelő- személyzet butaságaira ve­zethetők vissza", azaz „az emberek a reaktor legveszé­lyesebb elemei". Az atomenergia ma azért olyan drága, mondja, mert helytelen az építési módszer. A reaktor fűtőanyaga kifeje­zetten olcsó, de sok pénzbe kerül az építés, amely gyakran húsz évig is eltart, arról nem is beszélve, hogy „a berendezé­seknek a fele nem is műkö­dik". Teller szerint a hulladék sem jelent problémát, hiszen azt is fel lehetne használni energia előállítására. Az egyetlen valódi veszély- forrást a Csemobil-típusú atomerőművek jelentik. Eze­ket egytől-egyig le kellene állí-* tani. Elég, hogy egy ilyen atomerőműben eltörjön egy hűtővízcső, és már kész a baj. A magyar, tehát a paksi erőmű azonban Teller Ede megítélése szerint éppen úgy nem veszélyes, mint a cseh­szlovák létesítmények. Ha a nukleáris gazdaság je­lenlegi átmeneti problémáit a következő húsz év alatt le- küzdik, akkor az ipari orszá­gok villamosenergiájuk leg­nagyobb részét atomerőmű­vekben fogják előállítani. (FEB) A tárgyalóteremben zajló drá­máknak vannak állandó és vál­tozó szereplői. A forgatókönyv egyik része le van írva, ritkán változik, Polgári, vagy Büntető Törvénykönyvnek hívják. Ezek behatárolják a szereplők mozgás­terét, de marad bőven lehetőség és felelősség az állandó szereplők vállán, mert a dráma tartalma folyton változik. írója az élet maga. ■ Az egyik állandó szereplő az ügyész. A munka természe­téről beszélgettünk dr. Ma­gyar Pál, megyei fellebbviteli ügyésszel.- Hogyan lesz, valakiből ügyész, miért választja éppen ezt a területet a jogi pályák sokfélesé­géből?- A joghallgatók általában nem akarnak ügyészek lenni, én sem gondoltam erre a pá­lyára. Az egyetemen aztán a büntetőeljárás-jogi gyakorlat során már más megvilágításba került a pálya. Az viszont köz­tudott a joghallgatók körében is, hogy itt nagyon jó a felké­szítés a pályára. Mivel a szak­vizsgához kell a gyakorlat, ide jöttem, megszerettem és ittra­gadtam.- Az esküdtbíráskodás vala­mivel látványosabb, mint a mi­énk. Abban az államügyész a vád képviselője. Hogyan alakul ez ná­lunk?- A vádat képviseljük, de ’úgy, hogy kiderüljön az igaz­ság. Igen ostoba ügyész az, aki nem veszi számba a vádlott javára szolgáló tényeket, hi­szen akkor átengedi az ügyet a védő kezébe. Komolyabban fogalmazva, megalapozott büntetési indítványt is csak az tud tenni, aki teljeskörűen mérlegeli a tényállást, s nem csak azt veszi tekintetbe, ami a vádlott ellen szól. Ma már ritkán vagyok a tárgyalóteremben, a másod­fokon csak az ügyeknek kö­rülbelül húsz százalékában veszünk részt a tárgyaláson.- Mikor kell jelen lennie az ügyésznek?- Ha a vádlott fiatalkorú, kötelező a részvétel. Más eset­ben csak akkor van jelen az ügyész, ha ezt bejelenti. Akkor megyek el, ha a cselekmény tárgyi súlya megkívánja, ha van valamilyen jogértelme­zési, vagy minősítésbeli kér­dés, amit tisztázni kell, vagy ha bizonyítás felvételét kez­deményezem.- Az imént azt mondta, úgy képviseli a vádat, hogy kiderüljön az igazság. Hallottam már olyan véleményt, hogy a bíróság nem az igazság kiderítésével, hanem a jogszabályok alkalmazásával fog­lalkozik.- Filozófiai értelemben, az abszolút igazság biztosan nem ismerhető meg, tehát ki sem deríthető. Az igazság külön­ben is filozófiai és nem jogi ka­tegória. A jogi keretek között viszont megállapítható, hogy a felderített tények, adatok között hol húzódik meg az az igazság, ami alapján az egyedi esetet meg lehet ítélni, megál­lapítva a tényállást úgy, hogy tiszta lelkiismerettel megte- hessem az indítványt a bünte­tésre. Törekedni kell az igaz­ság kiderítésére, különben nem lenne értelme a mun­kánknak. Ennek ellenére természete­sen előfordul, az ügyek egy kis részében, általában a vád­lott terhére, hogy tudjuk mi minden történt még, de nem lehet bizonyítani, mert nincs rá felderített adat.- Akkor itt jogos a kérdés, hogy milyennek látja a rendőrség munkáját az ügyész.- Megfelelőnek. Itt már csak aktákkal találkozom, a városi ügyészségen közvetlen kapcsolatban voltam velük, ismerem a nyomozókat és munkájukat, egy ideig a tör­vényességi felügyeletet is el­láttam. Az bizonyos, ha az ember rápillant egy aktára, már lehetnek viszonylag biz­tos tippjei, hogy ki vizsgálta az ügyet, nem kell megnézni a nevet. Természetesen ott is mint mindenütt, dolgoznak tehetséges és kevésbé tehetsé­ges emberek.- Tizenhét éve dolgozik a pá­lyán, ezen idő alatt folyton bűnö­zőkkel találkozott, hogyan lehet bírni a pszichés terhelést?- Talán úgy, hogy a bűnöző is ember , és érdekelnek az emberek dolgai. Még a leg- megátalkodottabb bűnözővel is meg lehet találni a hangot.- Tényleg, miért követnek el az emberek mindenféle bűncse­lekményeket.- Ennek nagyon sokféle oka lehet. Vannak, akik azt hi­szik, nehéz anyagi helyzetü­kön ilyen módon segíthetnek a legkönnyebben. Életellenes ügyekben általában nagyon nagy az indulatok szerepe, és ezek a legtöbbször családi drámák. Úgy tűnik, a görög tragédiákat ismerve, nem na­gyon változik az emberi ter­mészet, változnak viszont, de nem nagyon javulnak az er­kölcsök. Mostanában a radiká­lis társadalmi megrázkódtatá­sok hatására általában is nő­nek a kirívóan durva bűncse­lekmények.- Előfordult, hogy sajnálta a vádlottat?- Természetesen. Nagyon sokszor. Sok a vádlottak kö­zött a szerencsétlen, elesett ember. Vagy olyan, aki maga is áldozata egy élethelyzetnek, vagy pillanatnyi indulatnak.- Mi tartozik még a feladatai közé?- Az első fokon jogerős íté­letek áttekintése törvényes­ségi szempontból. Amit leg­kevésbé szeretek, az a városi ügyészek munkájának fel­ügyelete. Segíteni viszont szí­vesen segítek, ha valaki hoz­zám fordul. Az évek során úgy rendszereztem a Legfel­sőbb Bíróság elvi állásfoglalá­sait, ahogy azok a BTK parag­rafusaihoz kapcsolódnak. így valamelyest áttekinthetőbb, használhatóbb rendszert al­kotnak. Az elvi állásfoglalások tar­talmazzák azokat a jogesete­ket, precedenseket, amelyek értelmezik a törvényi sza­kaszt, biztosíthatják tehát, hogy ugyanazért a bűncse­lekményért az ország minden bíróságán nagyjából ugyanazt a büntetést szabják ki. Az elvi állásfoglalások természetesen nagyon fontosak a büntetésre vonatkozó indítvány szem­pontjából is.- Összességében, miért jó ügyésznek lenni?- Lehet, hogy én csinov- nyik-típus vagyok, aki jól el­matat itt az aktái között, de az is lehet, hogy nélkülözhetetlen amit csinálunk. Ihárosi Ibolya • • Ökumenikus naptár Október 3. Szombat. Köznap. Napi igék: Kát: Jób 42.1- 3.5-6.12-16. Zsolt 118,66-135. Lk 10,17-24. Ref: Zsid 12, 18-29. 5Móz 15. Ev: Lk 6,20-26. Jer 45,1-5. Őrt: lKor 10.23- 28. Mt 24,34-44. A katolikus naptárban Boldog Helga emlékezete, aki a XII. században az ausztriai Bergenz vidékén remetés- kedett. A református és az evangélikus naptárban Helga napjg. 4 Az ortodox egyházban Aeropagita Szent Dionysziosz napja. _ Október 4. Évközi 27., Szentháromság utáni 16. va­sárnap. Napi igék: Kát: Hab 1,2-3. 2,2-4. Zsolt 94. Tim 1.6- 8.13-14. Lk 17,5-10. Ref:Zsid 13,1-6. Zsolt 70. Ev: Jn 11,1.3.17-27. Zsolt 65. Őrt: 2Kor 6,1-10. Mt 25,14-30. A katolikus naptárban Assisi Szent Ferenc (+1266) emléknapja. A gazdag kereskedőcsaládból származó Ferenc lemondott mindenéről és koldusruhát öltve, a szegény Jézus követője lett. A hozzá csatlakozók szá­mára szabályzatot alkotott és ezzel megalapította a Ki­sebb Testvérek (ferencesek) rendjét. Élete vége felé tes­tén megjelentek á stigmák, Jézus sebei. A református és az evangélikus naptárban Ferenc napja. Az ortodox egyházban Szent Hierotheosz athéni püspök vértanú napja. Október 5. Hétfő. Köznap. Napi igék: Kát: Gál 1,6-12. Zsolt 110. Lk 10,25-37. Ref: Zsid 13,7-17. 5Móz 16. Ev: 2Sám 12,15-25. Sir 1,1-11.17-22. Őrt: Ef: 1,22-2,3. Mk 10, 46-52. A katolikus naptárban Szent Piacid és társai vértanúk emlékezete. Piacid Szent Benedek kedves tanítványa és rendjének első vértanúja volt, akit nővérével és 30 szer­zetestársával kalózok öltek meg 541 körül. A református és az evangélikus naptárban Aurél napja. Az ortodox egyházban Szent Péter, Alexiosz, Jónás, Fülöp és Hermogén moszkvai csodatévők és Szent Charitina vértanúnő napja. Az ENSZ rendszerében az Emberi Települések Vi­lágnapja. Október 6. Kedd. Köznap. Napi igék: Kat:Gal 1.13- 24. Zsolt 138. Lk 10,38-42. Ref: 13,18-25. 5Móz 17.Ev: Jób 5,17-26. Sir 3,1-33. Őrt: Ef 2,19-3,7. Mk 11,11-23. A katolikus naptárban Szent Brúnó áldozópap (+1101) emlékezete. Mint reimsi kanonok hat társával a Grenoble közelében fekvő Chartreuse (Cartusia) sziklás vidékén remeteségbe vonult. Itt alapította meg a szi­gorú fegyelmű kartauzi „néma barátok" rendjét. A református és evangélikus naptárban Brúnó napja. Az ortodox egyházban Szent Tamás apostol napja. A zsinagógái naptárban erev jóm kippur, az engesz- telés napjának előestéje. Október 7. Szerda. Köznap. Napi igék: Kat:Gal 2,1-2. 7-14. Zsolt 116. Lk 11,1-4. Ref: lTim 1,1-11. 5Móz 18. Ev: Zsid 12,4-11. Sir 3,34-44. 55-59. Őrt: Ef 3,8-21. Mk 11.23- 26. A katolikus naptárban Rózsafűzér Királynéja, em­léknap. Az ünnepet XIII. Gergely pápa rendelte el a tö­rök feletti lepantói győzelem (1571. okt. 7.) emlékére, mivel a rózsafüzér imádsága segítette a győzőket. A református és az evangélikus naptárban Amália napja. Az ortodox egyházban Szent Szergiosz és Vakhosz vértanú napja. A zsinagógái naptárban jóm kippur, engesztelés napja. Mázkir: megemlékezés az elhunytakról. Október 8. Csütörtök. Köznap. Napi igék: Kát: Sir 24, 23-31. Jud 13,23-25. Gál 4,4-7. Lk 1,26-28. Ref: lTim 1,12-20. 5Móz 19. Ev: Jak 1,2-12. Sir 5,1-5. 16-22, Őrt: Ef 4.14- 19. Mk 11,27-33. A magyarországi katolikus naptárban Szűz MAria, Magyarok Nagyasszonya, főünnep. Ezt az ünnepet az ország fennállásának ezredik évében, 1896-ban XIII. Leó pápa engedélyezte Magyarország számára annak emlékére, hogy Szent István király felajánlotta az or­szágot Máriának. A református és az evangélikus naptárban Etelka napja. Az ortodox egyházban Szentéletű Pelágia, Szentéletű Doszitheosz és Tryfon napja. Október 9. Péntek. Köznap. Napi igék: Kát: Gál 3.7- 14. Zsolt 110. Lk 11,15-26. Ref: lTim 2,1-7. 5Móz 20. Ev: Zsid 10,35-39. 2Kor 1,1-7. Őrt: Ef 4,17-25. Mk 12.1- 12. A katolikus naptárban Szent Dénes püspök és társai vértanúk, valamint Leonardi Szent János áldozópap (+1609) emlékezete. Dénes Galliában szenvedett vérta­núhalált két térítő társával együtt, 250 körül. János gyógyszerészből lett pappá. Elsősorban kórházakban és börtönökben lelkészkedett, Rómában pedig kollégiu­mot alapított a misszionáriusok képzésére. A református és evangélikus naptárban Dénes napja. Az ortodox egyházban Szent Jakab és Szentéletű Andronikosz napja. Keresztény szellemű pedagógiai tanfolyam A Szekszárdi Római Katoli­kus Egyházközség szervezé­sében keresztény szellemű nevelésre felkészítő tanfolyam indul óvoda- és alsó tagozatos pedagógusok számára. Jelent­kezni lehet még a Belvárosi Rk. Plébániahivatalban (Szek­szárd, Béla tér 9.) személye­sen, írásban vagy telefonon. Az első foglalkozásra 1992. október 10-én 8,30 órai kezdet­tel kerül sor. Témája: A ke­resztény pedagógia rendszere. Előadó: Szekeres János, a pé­csi JPTE tanára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents