Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-30 / 256. szám

1992. október 30. 4 NÉPÚJSÁG BONYHÁDÉS KÖRNYÉKE Rekonstrukció után A legfőbb feladat a piac visszahódítása A gyártási folyamatot a diszpécser követi Az elmúlt egy-két évben a Me­cseki Szénbányák Nagymányoki Brikettüzeme - hasonlóan az egész bányászati ágazathoz - komoly gondokkal küszködött, el­sődleges célként az életbermiara- dást tűzte ki, ennek feltételeként pedig a minőségjavítást határozta meg. Persze nem álltak le a tüzelő­anyag gyártással, hanem keresték azokat a lehetőségeket, amik nem csupán a nehéz idők túlélését, ha­nem az üzem esetleges fejlődését, így a megmaradt dolgozók jövőjét is biztosíthatják. Erre ad esélyt az a modern berendezés, amely ok­tóber elsejétől működik, s mely­nek üzembeállítása apropóján ke­restük meg az üzem vezetőjét Pil­lér Tibort, és főmérnökét Balogh Andrást, akik közösen nyilatkoz­tak. — Mennyiben változtat az üzem helyzetén az új osztályozó- és szárítóberendezés üzemelése? — Nemcsak a gyártásban, hanem Nagymányok lakóinak közérzetén is érezhető, hogy a modern technológiát képvi­A szárító, osztályozó selő gépsort üzembe helyez­tük. Ez abból adódik, hogy az aszályt nemcsak a mezőgaz­daság, hanem kútjaink apa­dása miatt az üzem, s áttétele­sen a környék lakói is meg­érezték - a szénpor miatt. Egy hónapja, hogy a próbaüzemet jelentő napokon túl vagyunk, s ez a probléma megoldódott - válaszol az üzemvezető. — Mennyibe került a fejlesz­tés? — A gépsor üzembehelye­zése végső állomása volt an­nak a hét éven át tartó re­konstrukciónak, aminek össz­költsége félmilliárd forintot tesz ki - mondja ezúttal Balogh András. — Zökkenőmentes volt az át­állás? — A dolgunkat megnehe­zítette, hogy pénzügyi vonat­kozások miatt csak résztech­nológiát, illetve tervet kap­tunk a német cégtől. Több ter­vező és kivitelező is részt vett a munkában, ami pedig a fele­lősség megoszlásához veze­tett. — A probléma megoldásá­hoz azokra az emberekre volt szükség, akik magukénak te­kintették az új technikát, an­nak megismerését és üzemel­tetését. Ezen túl nehéz volt a dolgozókkal megértetni, hogy milyen jelentős ez a változás, s főként elengedhetetlen a tech­nológiai fegyelmet megterem­teni - emlékezik ismét a főmér­nök. — A környezetszennyezés ki­zárásán túl milyen előnyei van­nak, lesznek ennek a fejlesztés­nek? — Az elsődleges előny az itt készülő brikett minőségi javulása, ami a fűtőérték nö­vekedésben, és a tüzelőanyag állékonyságának változásá­ban mutatkozik meg. Ennek az is az oka, hogy áz új beren­dezés nem működik, ha nem megfelelő a szénosztályozás és a szárítás. Emellett olyan műszaki paraméterek jellem­zik, amelyek szintén minőségi javulást szavatolnak - vázolja a műszaki szakember. — Hogyan tudják mindezt fo­rintra, esetleg valutára váltani? — Sajnos az elmúlt évek­ben - „köszönhetően" a gyenge minőségű terméknek - ha nem is teljesen, de kiszo­rultunk a piacról. Most elsőd­leges feladatunk ennek visz- szahódítása, ami persze nem könnyű, hiszen a Tüzép válla­lat átalakulóban van, s meg­szűnt a központi elosztás. Egyenként keressük fel hát a hazai viszonteladókat, hogy tőlünk rendeljenek brikettet. Ezen kívül külkapcsolatainkat is rendezni próbáljuk, ami azt jelenti, hogy szlovén partner­rel is felvettük már a kapcsola­tot. Éppen tegnap tárgyaltunk velük az Ipari Minisztérium­ban, ahol az exportálásra szóló engedélyről is szó esett - válaszol Pillér Tibor. — Milyen jövő vár az itt dol­gozókra, s az üzemre? — Egyelőre még a Mecseki Szénbányák vállalathoz tarto­zunk, s ez jövő év október 8-ig így is marad. Ezen időpont után több lehetőség kínálko­zik, amelyek között szerepel az üzem eladása vállalkozó­nak, vagy a dolgozók rész­vényvásárlásával személyi érdekeltségi alapon való mű­ködés is. Természetesen bár­melyikre kerül is sor az átala­kuláshoz szükséges lépéseket időben meg kell tennünk, így például a vagyonértékelést és az esetleges meghirdetést is. — Nem félnek attól, hogy ha vállalkozói kézbe kerül az üzem, akkor dolgozóik kiszolgáltatottá válnak? — Tudjuk, nem egy példa van arra, hogy az új munkál­tató saját érdekeit figyelembe véve nem törődik a dolgozók­kal, s ezt mindenképpen sze­retnénk elkerülni. S az sem biztos, hogy kiárusításra kerül az üzem. Törekvésünk min­denképpen az, hogy a 20- 30 éve itt dolgozók ne veszítsék el állásukat, sőt az is, hogy a környékben élő következő ge­nerációnak is biztosíthassunk majd megélhetési lehetőséget. Nagy László Fotó: Kispál Mária Önkormányzati ülés Bonyhádon Pető Iván Bonyhádon A bonyhádi Liberális Klub vendége lesz jövő pénteken (november 6-án) Pető Iván, akivel az érdeklődők öt órai kezdettel találkozhatnak a művelődési házban. A terv kész Tegnap délután kis csúszás­sal, vagyis pár perccel öt után - határozatképességre várva - megkezdődött Bonyhád város önkormányzati képviselő-tes­tületének ülése. A jelenlévő tíz képviselő a tervezett napiren­det változtatás nélkül elfo­gadta. Az első napirendi pont ennek megfelelően a lejárt ha­táridejű határozatok végrehaj­tásáról szóló jelentés volt, amit Oroszki István polgármester adott elő. A jelentést a képviselő-tes­tület néhány pontosítás, szó­beli kiegészítés után fogadta el. A polgármester ennél a na­pirendi pontnál - egyebek mellett - elmondta, hogy a so­kakat érintő „telefonhelyzet" javításának lehetőségeit vizs­gálva vett részt az Önkor­mányzati Szövetség összejö­vetelén Gödöllőn. A Magyar Távközlési Vállalat képviselő­ivel cserélhetett véleményt, ám sajnos nem köthető még megállapodás telefonügyben, aminek egyik oka, hogy a MATÁV jövő évi lehetőségei még nem ismertek. Felvetődött a beszámoló közben, hogy a Hospitál Kft. ügyében is tájékoztatást várna egy képviselő, ám egy idő­közben megérkezett testületi tag szavazatát figyelembe véve 6:5-ös arányban elvetet­ték, illetve a következő ülésig elnapolták. Miután az elsőt elfogadták, a második napirendi pont tár­gyalásába, vagyis a városi ön- kormányzat elmúlt két évi munkájának értékelésébe kezdett a testület. A testületi ülésen történtek­ről szóló részletes tudósítá­sunkat holnapi számunkban olvashatják. Önök kérnek Mi teljesítjük Az oldal hasábjain inter­júsorozatot szeretnénk in­dítani, mégpedig úgy, hogy olvasóink javaslatai alapján keresünk meg egy-egy ér­dekes személyiséget. Természetesen az „érde­kes személyiség" megfo­galmazás nagyon tágan ér­telmezhető. Beletartozhat ebbe a körbe közéleti sze­replő, az önkormányzati vagy országgyűlési képvi­selőtől a gyárigazgatóig. Lehet csodagyerek, vagy olyan „különc", aki valami furcsa tevékenységgel tölti idejét. Lehet képzőművész vagy sportoló, sikeres vál­lalkozó vagy magányosan élő idős ember. Szóval bárki, akinek életére, mun­kájára, hobbijára, adott te­lepülésen betöltött szere­pére kíváncsi lehet lapunk -, s főként a Bonyhád és környéke oldal adott tele­pülésen élő - olvasótábora. S hogy ne csak a szer­kesztőségünkbe érkező a javaslatokra, ötletekre szá­míthassunk - főként pedig az igazságosság miatt - kéthetenként várjuk jelzése­iket, mindig más-más völgységi településen az ott élő olvasóinknak. Hogy postaköltséggel ne terheljük a javaslattevőket, az adott faluban, községben urnát helyezünk el a pol­gármesteri hivatalban, könyvtárban, vagy műve­lődési házban, de minden­képpen könnyen fellelhető helyen. Erről pedig idejé­ben tájékoztatást adunk. A települések kiválasztása a szerencsén múlik, hiszen mindig az előző interjúa­lany húzza ki a következő helyszín nevét. A cédulákat már nem tesszük vissza a „kalapba", így előbb-utóbb minden Bonyhád környéki telepü­lésen élő olvasók választ­hatnak, hogy kivel vagy kikkel készített interjút sze­retnének olvasni. Az első helyszín Bony­hád, az urnát pedig a mű­velődési központban he­lyezzük el. Ma délutántól tehát várjuk a bonyhádi ol­vasók javaslatait, amiket jövő hét szerdáig lehet le­adni. Örömmel vennénk, ha nem csupán az „érdekes személyiség" neve, hanem az is szerepelne az urnába kerülő lapokon, hogy az il­letőre miért kíváncsi a ja­vaslattevő, s lehetőség sze­rint a potenciális interjúa­lany címét vagy munkahe­lyét is feltüntetnék. Szeretnénk azt is hírül adni, hogy kinek az ötlete kerül megvalósításra, így kérjük az ötletgazdákat, hogy saját nevüket és cí­müket is írják a lapra. Egy hét múlva megtud­hatják, hogy kivel olvas­hatnak beszélgetést. Szer­dáig várja a bonyhádi mű­velődési házban elhelyezett urnába kerülő ötleteiket az oldal szerkesztője: Nagy László A program véget ért Az erre az évre tervezett útépítési program befejeződött hétfőn öt, új útburkolattal ellátott majosi utcának a műszaki átadásá­val. A bonyhádi önkormányzat idén Bonyhádon, Majoson, La- dományban, Tabódszerdahelyen közel 47 millió forintot fordí­tott erre a célra. Elkészült a bonyhádi 1-es számú, Vörösmarty Mihály Általános Iskola bővítésének engedélyezési terve. Ez gyakorlatilag annyit je­lent, hogy az 1993-94-re eső beruházás során az iskola 4 gyakorlati, 8 „normál" tante­remmel és az ehhez tartozó helyiségekkel, valamint egy 540 négyzetméter alapterületű tornateremmel és az ehhez tartozó öltözőkkel, mellékhe­lyiségekkel bővül majd. A közel százhatvanmillió forintos beruházásnak hatvan százalékát a városi önkor­mányzat fedezi. A fennma­radó negyven százalékot pe­dig céltámogatásként az ál­lami költségvetésből utalják át a városnak. Fogadó­nap Az oldal szerkesztője - Nagy László - hétfőn, no­vember másodikén, dél­után 14-től 17 óráig várja a Kedves Olvasókat a bony­hádi művelődési házban, hogy észrevételeiket, ja­vaslataik meghallgassa. Ó mely ... az nagy Balatonba ha- ra-ha-ra-ha-ha - dalolhatnák akár azok a halászok, akik a bonyhádi Pannónia Mező- gazdasági Termelőszövetke­zet két - összesen 100 hektár­nyi területet borító - tavát ha­lásszák le. De hát itt szó sincs ágazat nyereségesen műkö­dik. Viszont jellemző a saját­ságos helyzetre, hogy az itt tenyésztett halakat speciális halszállító kamionokkal pél­dául Győrbe viszik, míg a bonyhádiak esetleg éppen győri halat vesznek a bog­rácsba. Az árakról pedig annyit, hogy a szövetkezet kis tétel­ben 110, míg nagy tételben 105 forintos kilónkénti áron érté­kesíti a lehalászott pontyokat, s ma még vásárolhatnak a tó­parton is.­— lá­Fotó: Ritzel Zoltán sok hal terem. . .- no nem sok halról - balatoni tájképről, és nótás jókedvről. „Csupán" a sióagárdi és ka- kasdi munkások nagyon is kemény, fegyelmezetten vég­zett munkájáról beszélhetünk, akik rosszabb, vagyis esős na­pokon kénytelenek kétszer is átöltözni, elkerülendő a ko­moly megfázást. Ezt már a szövetkezet ágazatvezetője Laczkó László mondta, akitől a következőket tudtuk meg: A 6-os főútvonal mellett, Széptölgyesnél elterülő tó­rendszer valójában három tó­ból áll, aminek harmadik egy­sége - a már említett kettőn kívül - egy tíz hektáros hor­gásztó is. Igaz, az idei forró, csapadékmentes nyár miatt itt nem nagyon hódolhattak szenvedélyüknek az úszót vagy kapásjelzőt árgus sze­mekkel figyelők, hiszen a víz­szint kritikusan csökkent. Szerencsére a halastavaknál ez nem következett be, amit mi sem bizonyít jobban, mint a pontyok nagy súlygyarapo­dása, a mindennapi etetés, a jó takarmányfelvétel. Ez annyit jelent, hogy a halak átlagsúlya 1,8 és 2,2 kilogramm között mozog. A két tóban egyébként évenként 8,5-9 vagon pontyot nevelnek, s ezt - szintén éven­kénti - 140 mázsa ivadék tele­pítésével, nevelésével érik el. Az értékesítést pedig a nehéz­kesség jellemzi, hiszen több esetben a kiszállított halat vissza kellett vennie a téesz- nek, mivel a fizetség elmaradt. Azért végül, ha nehezen is, de felkutatható a piac, s az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents