Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-26 / 252. szám
1992. október 26. KÖZBIZTONSÁG KÉPÚJSÁG 9 Hírturmix Az éppen nem mondható azokra a paksi betörőkre, akik a Montázs üzletházba látogattak az éjszaka leple alatt, hogy megvetik a jóféle cipőket. Nem kevesebb, mint 27 pár különféle, márká- sabbnál márkásabb cipőnek kélt lába. Hogy legyen mibe belepakolni, még három Adidas utazótáskát is magukkal vittek a cipők szerelmesei a Kern Cipőboltból. Ugyanitt a Blöff Faxchion nevű üzlethelyiségben sem blöfföltek az éjszaka hivatlan vendégei: egy valamirevaló férfi ru- határnyi áru tűnt el: nem kevesebb, mint 20 db márkás póló, stb. B. Z. madocsai lakosnak is peches napja volt, amikor kocsija árokba borult. Mivel azzal nem tudott mit kezdeni, otthagyta az út szélén, melyet még azon melegében amúgy rendesen ki is pakoltak az útszéli tolvajok: rádiósmagnó, hangszórók, rádió, visszapillantó tükör és három gumiabroncs hiányzott a felnikkel együtt. Öröm a bajban, hogy a tolvajok hamarosan a paksi rendőrség vendégszeretetét élvezhették: B. J. és B. Z. paksi lakosok. Bátaszéken S. F. a házuk udvarában kis tehergépkocsijával való tolatás közben elütötte másfél éves unokáját, aki a helyszínen életét vesztette. Tamásiban S. T. tamási lakos nyitva hagyott személygépkocsijából egy bőrkabátot és 12 ezer forintot lovasítottak meg. * Ajtókifeszítés módszerével hatoltak be ismeretlen tettesek a bölcskei sarki kocsmába, ahonnan nem kevesebb, mint 47 ezer forint értékben vittek el füstölnivalót és pénzt. Két arc a rendőriskoláról Mint arról már korábban tudósítottuk lapunk olvasóit, alig két hónappal ezelőtt kezdte meg tanulmányait Szekszárdon, a rendőr tiszthelyettes-képző iskolán 47 fiatal rendőr. Pénteki számunkban pedig az ünnepélyes rendőresküjükről olvashattak. Most kettőt mutatunk be a hallgatók közül, egyikük rendőri pályafutását ezen iskolában kezdte, másikuk pedig mielőtt bármit is tanulhatott volna a rendőri szakmáról, évekig koptatta egyenruhában az utakat. Jung Zoltán tizedes még a 21 événél is fiatalabbnak látszik. Kurdi, a Dombóvári Rendőrkapitányság iskolázta be. Ez év szeptemberében szerelt fel. — Miért lett rendőr? — Nálunk már családi hagyomány ez. Édesapám is, a nagybátyám is rendőr. Én autószerelő szakmát tanultam ki, de már akkor is az motoszkált a fejemben, hogy ide szeretnék jönni dolgozni. — Változott-e valami azóta, amióta felszerelt? — Én változtam. Más szemmel nézem például a KRESZ-t. Amíg a polgári életben voltam, kisebb közlekedési szabálytalanságokat néha megengedtem magamnak, de most már nem. — Miért nem? — Ha én nem tartom be a szabályokat, mástól sem várhatom, hogy betartsa azokat. — Milyen rendőr szeretne lenni? — Ha ezt úgy érti, hogy milyen szakterületen szeretnék dolgozni, akkor még nem tudom. Annyira még nem ismerem ezt a munkát, hogy ki is tudjam választani a nekem leginkább tetsző területet. Viszont jó rendőr szeretnék lenni. Nem olyan, akire újjal mutogatnak, hanem az állampolgárokhoz közel álló, de a Jung Zoltán tizedes szabályokat mégis betartó és betartató. Jung Zoltánnal ellentétben Molnár Lajos zászlós már hatodik éve rendőr a Paksi Rendőrkapitányságon. Egyik legidősebb a maga 29 évével mind a hallgatók között, mind pedig rendőrként. — Hogy érzi magát az iskolában? — Most már jól. Nehéz volt visszarázódni, de kezdem megszokni. — Hogyan került a rendőrséghez? — Én a hadsereg tiszthelyettes-képző iskoláját végeztem el, s hat évig dolgoztam katonaként. Egyébként 17 éves korom óta egyenruhában vagyok. — Mi köti az egyenruhához? — Nálunk nem családi hagyomány, mint a Zoliéknál. Gyermekkoromból maradt meg az egyenruha, a fegyverek szeretete. Autószerelő a szakmám, a katonaságnál fegyverzettechnikát tanultam, s mondhatom: hobbymmá váltak a fegyverek. — Mit lehet szeretni egy fegyverben? — Azt, hogy védeni lehet magamat, másokat vele. Mint céllövő eredményeket tudok elérni, de meg is tudom javítani. Semmiképpen nem az általa kiváltható erőszakot jelenti számomra. — Milyen érzés volt majd hat évvel ezelőtt tanulatlan rendőrként kimenni az utcára intézkedni? — Az idősebb kollégák szakmai tudása sokat segített. Igaz, akkor még más volt az egyenruha „becsülete" is, jobban tisztelték az emberek a viselőjét. Az első időszakban nagyon éreztem az elméleti tudás hiányát. Sajnos, a saját káromon tanultam meg a szakmát. Hogy mást ne mondjak, jelentéseimet adták vissza azért, mert nem felelt meg a követelményeknek. Igaz, sokat tapasztaltam a hat év alatt, ám mégsem felesleges ez az iskola. — Mire emlékszel vissza szívesen eddigi rendőri munkádból? — Több mindenre, de talán legszívesebben a postakocsirablók elfogásában történt közreműködésünkre. Ugyanis mi vettük észre a társammal azt a lopott Ifát, s vettük üldözőbe, melyben a Szabóék ültek. Talán ez nevezhető életem intézkedésének. — Több hasonló intézkedést kívánva mindkettőtöknek, köszönöm a beszélgetést. Gergelics Zsóka Molnár Lajos zászlós Dr. Berta Attila előadása Siófokon Az Országos Rendőrfőkapitányság meghívására huszonegy holland rendőrfőkapitány érkezett hazánkba. Dr. Berta Attila rendőr ezredes, Tolna megye rendőrfőkapitánya „Stratégiaváltás és rendszerváltás" címmel tartott számukra szombaton előadást, a siófoki BM üdülőben. Száguldás a halálba, avagy közlekedési helyzetkép Az értelmetlen halálból egy is sok, nemhogy harminckilenc. Pedig ebben az évben - augusztus 31-ig - ennyien vesztették életüket megyénk útjain. Összesen 453 személyi sérüléses közlekedési baleset történt, 662-en szenvedtek különböző sérüléseket. Ezek a számok már évek óta folyamatosan emelkednek. Pláne mostanság, amikor a Trabantokhoz, Skodákhoz szokott nemzetünkben egyre több embernek adatott meg, hogy jóval nagyobbra cserélje lóerőit. A balesetek 91 százaléka a járművezetők szabályszegéséből következett be, a személygépkocsi vezetők okoztak másoknak és maguknak is a legtöbb bajt. Am mielőtt még mindent honfitársaink nyakába varr- nánk, arföl sem szabad elfeledkeznünk, hogy megyénk tranzitforgalma sem elhanyagolható. A fekete krónikát a volt Jugoszlávia állampolgárai vezetik a nem magyarok között, akik sajátosan egyedi vezetési stílusukkal, vakmerőEzt a halálos végű balesetet is a figyelmetlenség okozta ségükkel több tragikus baleset okozójává és áldozatává váltak. A személygépkocsi vezetőket a kerékpárosok követik a baleseti statisztikában. Sűrű és dinamikus forgalmunkban egyre veszélyeztetettebbé válnak a biciklisek, és ugye, milyen kevés a kerékpárutunk is? Harmadik éve kell elmondanunk (mily szomorú statisztika), hogy tovább nőtt a balesetet okozók között azok aránya, akik alkoholt fogyasztottak vezetés előtt. Ez a növekedés nem csak arányában, hanem abszolút értékében is igaz. Ittas járművezető miatt tavaly egész évben 7 ember vesztette életét, az idén nyolc hónap alatt tizenegy. A közúti baleseteket előidéző okok között évek óta vezet a gyorshajtás, hasonlóan „rangos" helyet foglal el az elsőbbség meg nem adása. Az pedig már közlekedési morál kérdése, hogy egyesek gépkocsijukat „fegyverként" használva közlekednek, hajmeresztő mutatványukkal törnek előre. Egészen addig, amíg a száguldást egy nagy csattanás, majd síri csend követi. Fotó: Kispál Felhívás! Keressük azt az ismeretlen gépkocsivezető hölgyet, aki 1992. október 20-án 16 óra körüli időben Polski Fiat 126. típusú személygépkocsival Báta- szék irányából a város- központ felé haladva a Szekszárd, Béri Balogh Á. u. 75. számú ház előtt (alsóvárosi temetőnél) a kijelölt gyalogátkelő helyen elütötte az úttesten áthaladni szándékozó kerékpáros kisfiút. Kérjük, az ügy tisztázása érdekében jelentkezzen a Szekszárdi Rendőr- kapitányság közlekedési alosztályán, Várköz u. 4. fsz. 6-os sz-ban. Kedves Olvasók! Köszöntőm Önöket abból az alkalomból, hogy most először-jelenik meg a Tolnai Népújságban olyan oldal, mely minden egyes szavában a közbiztonságunkért íródik. Először, de nem utoljára olvashatják a rendőroldalt: most (még) havi egy alkalommal kopogtatunk be ily módon Önökhöz, de szeretnénk, ha később ez gyakrabban következne be. Azt bizonyára tapasztalhatták, hogy elvem, elvünk a nyílt, őszinte tájékoztatás. Ezen oldal, oldalak keretében is ily módon szeretnénk Önöknek bemutatni eredményeinket, gondjainkat. Az eseti jellegű tájékoztatáson túl ezen szeretnénk Önökkel megismertetni- a rendőri munkát, a különféle szakszolgálatok tevékenységét, felhívni a figyelmet a bűnmegelőzés lehetőségeire, tájékoztatást adni különféle bűnügyekről, írott szavakkal segíteni közlekedésünk moráljának javulását. Hiszem, hogy Önökkel együtt számottevő erőt képezünk, segítségükkel köz- biztonságunk, biztonságérzetünk erősödhet. Kívánom Önöknek és magunknak, hogy ez az eddig megyénkben újszerű tájékoztatási forma segítse elő közbiztonságunk helyzetének javulását, a kultúrált és biztonságos közlekedést, a rendőrség és a lakosság kapcsolatának további javü- lását. Dr. Berta Attila r. ezredes megyei rendőr-főkapitány Huszárvágással a közbiztonságért Sínen az alapítvány Hogy a rendőrségnek ma mire nincs pénze, arról jobb nem is beszélni. Nem csoda hát, hogy kis országunkban egyre inkább szaporodnak a különféle, ám főbb céljaiban azonos alapítványok a közbiztonságunk javítására. Mint arról már korábban is írtunk, megyeszékhelyünkön is szeretett volna többet tenni a közbiztonságért a rendőrség, mint amire a pénzük tellett, így létre is hoztak egy alapítványt. Azaz csak hoztak volna, ugyanis az elmúlt év februárjában történt bejegyzést a Tolna Megyei Éő- ügyészség megtámadta azzal, hogy a Szekszárdi Rendőrkapitányság nem önálló jogi személy. Az alapítványt egyébként a kapitányság mellett a Szekszárdi Önkormányzat, a Tolnai Önkormányzat, a Magyar Hitelbank RT és a Co- lonia Biztosító hívta életre. Az alapítók csak nem akartak belenyugodni abba, hogy ha az ország annyi kapitánysága már eddig is létrehozta a köz javát szolgáló közbiztonsági alapítványt, akkor miért nem lehet pont Szekszárdon ilyen. Ám a Legfelsőbb Bíróság is helyben hagyta a Tolna Megyei Éőügyészség döntését: nyilvántartásba nem vehető az alapítvány. Ekkor azonban már vagyona is volt a létező, ám mégsem létező alapítványnak: közel kétszázezer forint gyűlt össze a számlán. Fizetett a Szekszárdi Rendőr- kapitányság, Tolna Város Ön- kormányzata, a TÁÉV, de még az akkori szekszárdi alpolgármester is a közbiztonságra ajánlotta fel fizetése jelentős részét. A Mélyépítő GMK pedig egy mobil riasztóberendezést adományozott nekik, amelynek segítségével azóta már betörőt is fogtak a rendőrök. Ezek után érthető, hogy a fejüket fogták a kuratórium tagjai a Legfelsőbb Bíróság döntése láttán. Hogy mégsem veszett minden Mohácsnál, azaz Szekszárdnál, az akkor lett nyilvánvaló, amikor Szekszárd szenátorai egy emberként akarták az alapítványt megmenteni. így a város polgármestere és a képviselőtestület elhatározták, hogy átveszik az alapítványt. Ezt a bejegyzést már minden gond nélkül meg lehetett tenni, s azóta élnek, dolgoznak. A vagyonuk gyarapodott, sőt még a Tolna megyei Apeh is felajánlott 15 írógépet, mely- lyel az alapítvány a helybéli rendőr tiszthelyettes-képző iskola működését segíti. Mellesleg az Apeh-től megkapták a lehetőséget is, hogy mint közérdekű alapítvány, az ide befizetett pénzek adóalapcsökkentőnek számítanak. — Milyen terveik vannak, mihez kezdenek az összegyűlt pénzzel? - kérdeztük Szijjártó István rendőr századost, a Szekszárdi Rendőrkapitányság bűnmegelőzési alosztályának vezetőjét, a kuratórium elnökét. — Célunk a rendőri munka hatékonyabbá tétele, a technikai felszereltség javítása. így szeretnénk a számítógép- parkba pénzt fektetni, egy egységes, átfogó vagyonvédelmi riasztórendszert felállítani, de már most készülünk a jövő évben megtartandó bűnmegelőzési napra. Nem feledkezünk el a polgárőrségek támogatásáról sem. — Megmondaná az alapítvány számlájának a számát is? — MHB RT Szekszárdi Fiók 466-12809-0000. Kinek dagad a bukszája? Egy kis helyszínibírságolósdi Annál nagyobb élményt bárki könnyen el tud képzelni magának, minthogy egy rendőr megbírságolja. „Persze, gyűlik a sörrevaló", „jön a hét vége", „üres a buksza" - gondolják/juk/. Az igaz, hogy telik a buksza (a mi bukszánk ürülése ellenében), csak az a kérdés, kié? A rendőr ugyanis ilyenkor előveszi tömbjét, elszedi a pénzt, igazolást ad. Apropó, mit tesz akkor, ha például nekem egy barnahasú bankóm van egy ötezres képében (óh egek, micsoda könnyelműség ilyet még csak leírni is!) és mindössze (?!) négyszáz forint bírságot szabtak ki rám? Visz- szaad. De ha nincs neki? Felváltatja velem a pénzt, mondjuk annak fejében, hogy a kocsim ottmarad addig. Ennek a dolognak már van rizikója. Nem akarok senkinek tippet adni, de ha a kocsi éppen lopott, akkor illa berek . .. Igaz, van biztonságosabb módszer is, egy csekk formájában, csak akinél van pénz, az szeretné minél előbb elfelejteni az egészet (mármint a megbírságolt). De vegyük az optimális helyzetet: nekem van apróm, vagy ő tud visszaadni. Zsebében hordja egész szolgálat alatt a pénzt, leírni is sok lenne, miféle helyeken, helyzetekben lelheti magát a zsebéből éppenhogy nem kikandikáló bankókkal együtt. Lejár a szolgálat, irány vissza. Aztán eddig vagy volt ideje okmánybélyeget venni azon a pénzen, ami a zsebében lapult, vagy nem. Ha nem volt, akkor most ballag el a postára, megveszi a bélyegeket, benyálazza őket a tömböcskébe. Innen már egyenes a pénz útja az államkasszába. Újabb adminisztráció, elszámolás minden nap a parancsnoknál. És természetesen ehhez jön még, hogy egy valamire való elöljárónál nem a helyszínibírságolások jelentik a munka fokmérőjét. Csupán annyi az egész, hogy végezték munkájukat. Ennek pedig - igaz, kellemetlen számunkra - egy-egy ilyen része is van (Adat: megyénkben az első félévben 5091 főt bírságoltak meg, az államkassza így egymillió-négy- száznegyvenkétezer-egyszáz forinttal gyarapodott.) 8-
