Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-26 / 252. szám

4 MEPUJSAG SZEKSZARDES KORNYÉKÉ 1992. október 26. Ki, kinek, mennyit fizet? Nem adom a vagyonom (Folytatás az 1. oldalról.) — Miből fizet Várdomb? — Más kérdés, hogy ho­gyan, mennyi idő alatt fizet. Azt el kell ismerni, hogy a te­lepüléspolitikának köszönhe­tően volt, aki többet kapott. Ilyen alapon mi is perelhet­nénk Szekszárdot. Pörböly kerülné a port — Régóta húzódik az ügy és sokat lehetne mesélni arról, hogy az elmúlt két évben hány javaslatot tettünk le az asztalra... - emlékezik Gayer János, Pörböly polgármestere. — Legutóbb a három tele­pülés felbecsültette a vagyont egy független szakértővel. Ha lemondunk az iskolából és a tornateremből ránk eső tulaj­donrészről, több, mint nyolc­millió forint mínuszban va­gyunk. És akkor csak a könyv szerinti értéket vesszük figye­lembe. — Mit szóltak önök a báta- széki döntéshez? — Wemer Mihály polgár- mester úr felhívott, és akkor egy ajánlatot tettem neki. Azt mondtam, hogy az eladásból a ránk eső kétmillió forintot fi­zessék ki, a többiről pedig kössünk külön megállapo­dást. Választ egyelőre nem kaptam. Nagy Ferenc, Várdomb és Pörböly körjegyzője: — Nem könnyű ebben a kérdésben nyilatkoznom, mert a nagyközségi közös ta­nácsban 21 évig - megalakulá­sától megszűnéséig - vb-titkár voltam, most pedig a va­gyonmegosztást kérő telepü­lések egy részének körjegy­zője vagyok, de Bátaszéken lakom. Szent meggyőződé­sem, hogy a volt társközségek igényei jogosak. Ezt támasztja alá, hogy más közös tanács­ban volt települések sikeres egyezségeket tudtak kötni a vagyonról, és a hiteles szakér­tői vélemény is. Megértem a bátaszéki képviselők elutasí­tását, de elfogadni nem tu­dom. Világosan kell látniuk, hogy a forgalmi érték szerinti va­gyon kimutatása esetén a volt társközségeket még több pénz illeti meg. Ha ez év elején el­fogadják a javaslatot, csak 3,3 miihó forint lett volna az igény, a szakértői vélemény után már 8 millió, a felértéke­lés után pedig tovább nő az összeg. Miért kell ügyvédeket fogadni, bíróságokat terhelni, időt húzni? Addig nem lehet a négy községben semminemű ingatlanértékesítés. Lám, a volt AFIT-épület eladása is emiatt fog elmaradni. Mint bá­taszéki lakos javaslom az utolsó utáni újratárgyalását az ügynek. Hívják meg a báta­széki önkormányzat ülésére a három volt társközség pol­gármesterét, a felkért ügyvé­det és a szakértőt. Hátha az ő véleményüket meghallgatva sikerül megállapodni. Valódi értéken A bátaszéki döntést köve­tően az alsónyéki önkor­mányzat felhatalmazta pol­gármesterét, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a va­gyonmegosztási per előkészü­leteire és szükség esetén a ke­reset benyújtására. — El lehet kerülni a pert? — Remélem, hogy igen ­mondja Bogár Dezső-, ha meg­ismernék a bátaszéki képvise­lők a független könyvszakértő által elkészített munkát, talán belátnák, hogy igazunk van. Van olyan szolgálati lakás, amely kétszázötvenezer forin­tos forgalmi értéken szerepel. Ma ők ezt a hétszereséért tud­ják eladni. Csakhogy ehhez meg kellene végre egyeznünk, mert amíg nincs vagyonmeg-osztás, ezeket sem tudják értékesíteni. Nem „fér" a mandátumba — A képviselő-testülettől nekem olyan felhatalmazá­som volt, hogy amennyiben békével elválunk, akkor nem támasztunk semmiféle igényt - kezdi Rács László, Várdomb polgármestere. — De ha perre kerül a do­log, fel kell adnunk a semle­gességünket. Várdombon ké­sőbb valósultak meg a na­gyobb beruházások mint például az iskola -, ezért ma­gas a könyv szerinti érték. Azt gondolom, ha jogi útra terelő­dik a dolog, legrosszabb eset­ben nullára futunk ki, tehát mi semmiképpen nem fizetünk. Meggyőződésem, hogy a bá­taszéki testület nem tudja, hogy valójában mit döntött. Egy per elhúzódhat akár a vá­lasztási cikluson túl is. A számla pedig egyre nő. Esély a kezdésre Albérletből főbérletbe Vannak, akik kisegítőként emlegetik, Szekszárdon esti iskolaként ismerik sokan. A hivatalos levelek is a legkülönbözőbb névvel illetik a Dolgozók Általános Iskolájának Ifjúsági Tagozatát, amely eddig a szekszárdi 1. Számú Általános Iskolában működött. Az idei tanévtől a volt TOTÉV épületében folyik az oktatás ebben a speciális iskolában, amelynek igazgatónőjét, Gajánné László Rozáliát a költözködés apropóján kerestük fel. — Mit takar pontosan az is­kola talányos elnevezése? — Még 1948-ban indult ez az oktatási forma, s akkor va­lóban felnőttek fejezték itt be általános iskolai tanulmánya­ikat. Jelenleg kilenc tanuló- csoportban 142 szekszárdi il­letve városkörnyéki tanulónk van, akik már betöltötték a ti­zennegyedik életévüket és két évvel idősebbek a normál is­kolákban velük egy osztályba járó gyerekeknél. — Ezek szerint visszabukott gyerekek járnak ide? — Részben igen, de az tév­eszme, hogy nálunk a tanulók értelmi képességeivel van baj. Legtöbbjük szociális hátrá­nyok miatt nem képesek társa­ikkal együtt haladni a normál általánosban, s ami szintén ijesztő: egyre több gyerek ke­rül hozzánk azért, mert sokat betegeskedik, esetleg éveket tölt kórházban. — Milyen tantárgyakat ok­tatnak, s milyen tankönyveket használnak? — Nem tanítunk idegen nyelvet, rajzot, éneket, techni­kát és testnevelést. Ezeken kí­vül minden „felsős" tantár­gyat oktatunk. Három éve tér­tünk át a „normál" általános iskolai tankönyvekre az or­szágban elsőként. — Az egészségügyi okok mi­att önökhöz kerülő gyerek szá­mára nem lenne indokolt gyógy - testnevelést szervezni? — Hivatalosan nincs az is­kolában testnevelés, azért sportfoglalkozásokat tartunk a gyerekeknek. A gyógytest- nevelés pedig - bármilyen hasznos is volna -, sajnos, nem megoldható. — A költözködés mit változta­tott a körülményeken? — Új helyünkön - amit a megyei önkormányzat adott - nem este, hanem nappal tart­hatjuk meg a napi öt tanórát, a munkát önálló tantestület végzi. Igaz, hogy a költözkö­dés miatt csak egy hónap ké­séssel kezdődött nálunk a tan-év, de ezt a lemaradást be tudjuk hozni azzal, hogy a kirándulásokat, az esetleges értekezleteket péntekre szer­vezzük, ugyanis akkor nincs tanítás. Oktatástechnikai és szemléltetőeszközök vásárlá­sára kaptunk kétmillió forin­tot. Ez mind az eredménye­sebb munkavégzést segíti. — Ha már eredményességről van szó: van-e esélyük az itt vég­zetteknek a továbbtanulásra? — A tavalyi 43 tanuló kö­zül huszonkettő tanul tovább valamilyen formában, többen hivatásos gépkocsivezetői vagy hegesztőtanfolyamra iratkoztak be. — Mit ad az általános iskolai végzettség mellett még az intéz­mény a fiataloknak? — Elsősorban közösséget, aminek fontosságát talán nem kell hangsúlyoznom. Fontos, hogy tanulóink minél több időt töltsenek az iskolában, a csavargás helyett, bár sokan közülük rendszeresen dol­goznak, családot tartanak fenn. A szabadidő-szervezés­ben a tanítóképző főiskola szociális munkás hallgatói se­gédkeznek nekünk, akik a délutáni klubfoglalkozásokat tartják. — Felelősségteljes és nem ép­pen problémamentes munkát vé­gez. Mégis boldognak, jókedvű­nek látszik. — Igen, boldog vagyok. Eddig „albérletben" dolgoz­tunk, most „főbérlők" va­gyunk, amit éreznek a tanulók és szüleik is. Ami pedig a leg­fontosabb, hogy gyerekeink megállják a helyüket az élet­ben: Emberek lesznek.-nagy­Munka nélkül A megyei munkaügyi központ szekszárdi kiren­deltségének adatai szerint a városban és környékén 3506 a regisztrált munkanél­küliek száma, közülük 772 fő betanított, 590 fő se­gédmunkás. A pálya­kezdő munkanélküliek közel négyszázan vannak, míg a szakmunkások kö­zül a munka nélkül ma­radt gépkocsivezetők ve­zetnek, illetve vezetnének, százhuszonhárman. Sokan keresnek munkát kőműves, festő, villany- szerelő, vízvezeték sze­relő, hentes, ács és asztalos szakmában. A munkaügyi központ elkészítette a munkaerőigé­nyek jegyzékét is, amelyből kiderül, hogy - legalábbis a bejelentett - munka­erő-kereslet kis töredéke csak a kínálatnak, a jegy­zéken szereplő ötvennyolc vállalat, magánvállalkozó ugyanis kétszázhatvanegy főt tudna foglalkoztatni. íme a keresettebb szak­mák: ápolónő 45 fő, varrónő 37, asztalos 13, gépkocsi il­letve autóbusz vezető 10, kőműves 8, cipőfelsőrész készítő, szabó-varró és bőrdíszműves 11-11, cse­csemőgondozó és betaní­tott munkás 7-7, ács és vízvezeték szerelő 6-6, hi­degburkoló és segédápoló 4-4, kábelforrasztó és mű­szerész 3-3, óvónő, tanító, szobafestő és villanysze­relő 2-2 fő. Ha a fizetéseket vizsgál­juk, a felsorolás élén a jo­gászok és az adóellenőrök állnának - harmincezer fo­rinttal -, a közalkalmazot­tak és a szakmunkások va­lahol a középmezőnyben helyezkednek el, a sort pedig a varónők zárják, nekik általában 8000-9000 forint bruttó havi fizetést ajánlanak. Az olvasó írja Kiknek a jogai? Felháborító látványban volt részünk a szekszárdi SZTK folyosóján várakozva. A látvány hatásától ezek a gondolatok jártak a fejemben. Miért vezetik be az embert pórázon, mint egy kutyát? Talán a bilincs nem lett volna olyan megalázó! Nem tudom, hogy mit követett el az az ember, de úgy tudom, hogy a nehéz fiúkat nem Szekszárdon tartják fogva. Úgy érzem, hogy emberi jog is kéne, hogy létezzen a nagy de­mokráciában. Az emberi méltóság megalázását láttam a jelenetből ki­sugározni! Mi, jóérzésű emberek lesütött szemmel álltunk a dolog lát­tán. Felháborító látvány volt! Miért hangoztatjuk úton-útfélen, hogy nem akarnak beilleszkedni, ha így megalázzuk a kisebbségi embereket? Ne szítsunk nemzetiségi ellentéteket még így sem! - írta egy bátaszéki olvasónk. (Név és cím a szerkesztőségben.) Ki mire emlékszik? A bátaszéki polgármester, Werner Mihály nem emlék­szik arra, hogy pörbölyi kollé­gája „kétmilliós" ajánlatot tett volna. Ezzel szemben arra em­lékszik, hogy éppen ő tett ajánlatot Gayer Jánosnak, mi­szerint vegyék külön a volt AFIT ügyét. Bátaszék haj­landó létszámarányosan fi­zetni a bevételből a többi tele­pülésnek. — Amikor a bátaszéki testület döntött a még „négymilliós" ajánlatról, ön ennek elfogadása mellett volt. — Igen. Engem a békés megoldás motivált, de talán nem baj, hogy mégis másként döntött a testület. — El lehet kerülni a pert? — Csak ha fizetnénk. Mi azt szeretnénk, ha nem gördí­tenének akadályt az építkezés megkezdése elé. Ha Pörböly nem adja meg a lehetőséget, jogi úton próbáljuk meg el­érni. Vég nélkül? Vég nélkül lehetne írni vádak­ról és vádaskodásokról, de nem cé­lunk az indulatok gerjesztése. Sajnos, a megegyezés távolinak tűnik, ha lesz egyáltalán. Min­denesetre - a minősítés szándéka nélkül - annyi elvárható lenne a „szabadon választott" vezetőktől, hogy ugyanarra az eseményre ugyanúgy emlékezzenek. Ha kompromisszumot kötnek más vezetőkkel, utóbb tudják azt tes­tületük előtt megfelelő módon in­dokolni és - ha lehet - elfogad­tatni, illetve előzetesen csak olyan egyezkedésbe menjenek bele, amit testületük várhatóan támogat. Másként nincs értelme a pár­beszédnek.-Hangyál­Kedves Olvasóink! 818111 jgg '-■ jjgf 1 Várjuk további kérdéseiket, észrevételeiket, javaslataikat. A Szekszárd és környéke oldalakat szerkesztette: Hangyái János Humanizmustól áthatott levelének szellemiségével tel­jesen egyetértünk. Még azt is megértjük, hogy a kórház rendelőintézetében, várakozó betegek között valóban meg­döbbentő lehetett a jelenet, amelynek hátteréről semmit sem lehetett tudni, csak annyi látszott, hogy „rabszíjon" ve­zetnek egy embert. Azért érdemes egy kicsit továbbgondolni a témát. Nem tudjuk, hogy elítélt, vagy gyanúsított volt-e az il­lető. Ahhoz például, hogy va­lakit előzetes letartóztatásba helyezzenek, ma már bírósági végzés szükséges. Más olva­sók meg éppen azt panaszol­ják, hogy egyik nap kirabolják a boltot, a szomszédot, két nappal később pedig már ott­hon vannak a gyanúsítottak. írtunk már olyan esetről, amikor az első és másodfokú ítélet közötti néhány hónap­ban az időközben szabadlábra helyezett vádlott még három bűncselekményt követett el, egy negyedik alól felmentet­ték. Mégpedig azért, mert a bíróság elhitte neki, hogy az a kutya, amit eladott a kocsmá­ban, valóban önként ment vele, tehát nem lopta. Vajon ugyanez lenne-e a vé­leménye kedves, humanista olvasónknak, ha az ő hozzá­tartozóját rabolták volna ki, vagy erőszakolták volna meg? Akkor is sajnálná az illetőt? Abban igaza van kedves ol­vasónknak, hogy a szekszárdi börtön fogház, de az előzetes letartóztatásban lévők itt vár­nak? ítéletre. Nemrégiben ti­zenhárom gyilkossággal vá­dolt személyt őriztek a bör­tönben, számuk most is tíz fölött van. Sajnos, rablás, nemi erőszak is sok van. Igaz, ezek­ből a bűncselekményekből egy is sok lenne. Az őrzésnek semmiképpen sem a gyanúsított vagy az elitéit megalázása a célja, ha­nem éppen a társadalom nem bűnöző tagjainak védelme. Hogy ne váljanak, ne váljunk áldozattá. A fogvatartottak őrzésének szabályait miniszteri rendelet írja elő. A veszélyességi foko­zatnak megfelelő óvintézke­déseket is szabályozza. Jelen esetben talán éppen azért nem használtak egyszerű bilincset, amivel előre vagy hátra lehet bilincselni a fogvatartott ke­zét, mert az akadályozhatta volna az orvosi vizsgálatot. Amit viselt, annak a szakszerű neve felvezető bilincs. A bör­tönben igyekeznek elkerülni a feleslegesen megalázó helyze­teket, ezért a rabokat autóval szállítják, és az orvossal előze­tesen megbeszélik, mikorra menjenek. Megbilincselt em­ber tehát szinte soha nem vá­rakozik a betegek között. Abban pedig biztos lehet mindenki, hogy a börtönben egyenlőség van. Nem a nem­zetiség vagy a bőrszín, hanem az elkövetett bűncselekmény­nek megfelelőek az őrzés és elővezetés körülményei. Abban is biztosan egyetér­tünk kedves olvasónkkal, hogy „bűnözni" a „nagy de- kokráciában" sem kötelező. Ihárosi Ibolya Képernyőn a szálkai idegenforgalom Egymáshoz kúszó, lapuló dombokon vágtató ménest látni. Vonzza az idegen tekintetet. Akinek ismerős e táj, örül, hogy a Magyar Televízió nézőinek is módja van találkozni megyénk e szögletével, a kis völgységi falu­val, ami egyre többet hallat ma­gáról. Hárságyi Margit szer­kesztő-riporter kérdésére „a mé­nesgazda" Némedi János vála­szol: — Néhány törzskancával szeretnénk is lovakat tenyész­teni és a szaporulatot idegen- forgalmi és sportcélokra hasznosítani. — Úgy gondolja, hogy lesz itt elég turista? — Remélem - válaszol Né­medi János -, ez a környezet elég szép ahhoz, hogy az em­berek aktív pihenésére szol­gáljon. Á kamera végigpásztázza a tá­jat, a templomot, a tavat, az utcá­kat, a századforduló tájékán épült tornácos házak homlokzatait, me­lyek jelzik, hogy az itt lakók tisz­telik az elődök kezemunkáját és az idegenek fogadására is készek^ A riporter arra kíváncsi: — Mi volt itt régen? — Szálka község az elma­radott térségek közé tartozott - kezdi válaszát Huth József, a Szekszárd Paksi Vizitársulat igazgatója - mielőtt a víztározó kialakult volna. Halott faluvá nyilvánították. Az emberek beköltöztek a városba. Ami­kor a tározó feltöltődött víz­zel, megélénkült az érdeklő­dés a község iránt: sokan visz- szaköltöztek ide. Az volt a cé­lunk a megyében, hogy meg­mentsük az édesvizeket. Ez a tározó ennek legékesebb pél­dája. A három völgyből renge­teg forrás táplálja a tavat. Az idei szárazságban sem apad­tak el a vizek. A tó jelenleg ivóvíz minőségű. — Milyen lehetne Szálka? — A hagyományos érte­lemben vett paraszti gazdál­kodás megszűnt a faluban -fe­leli Nagy Ferenc polgármester - Nem számottevő az állattar­tás, csupán a saját szükségle­tet elégíti ki. A táji adottság azt diktálja: az idegenforga­lommal kellene foglalkozni. — Én indítottam a falusi turizmust 1989-ben - mondja Vár fi Tibor falusi vendéglátó -, azóta egyre jobban megy. Ez azt hiszem természetes. Rossz példaként a vendégeimet el szoktam vinni a Balatonra, hogy nézzék meg, mi van ott, és mi van nálunk. így aztán visszatérő vendégeink ma­gyarok és külföldiek egyaránt vannak. A falusi turizmus nemcsak annak jó, akinek ki­adó ágya van, hanem annak is, akinek virága, zöldsége, paprikája, kakasa vagy csir­kéje van, mert ezeket is kap­csolni lehet a turizmusba és nem kell 75 forintért Szek- szárdra utazni, külön hely­pénzt fizetni a piacon. Nekik ez lehet a nyereség. — Ha Istenvölgyben meg­épül az a „mesefalu", amit terveznek, előnyt jelent-e Szálkának? Nem tudjuk, hogy ez mit jelent majd - válaszol Vár fi Tibor - az egy másik falu lenne Szálka határában. — Meg merem kockáztatni - mondja Nagy Ferenc -, orszá­gos jelentőségű terület lesz, ahol a sportolás és kultúra együtt lesz jelen azok szá­mára, akik ebben a környezet­ben szeretnének pihenni és felüdülni. A szálkai riport záró képsorát tekintsük szimbolikusnak. Higy- gyük, hogy amit a magában vág­tató fekete csikó mellé egyre több társa csatlakozott a lankás dom­bokon, úgy találnak társra Szál­kán azok az emberek, akik már eddig is látványos' dolgokat tet­tek, akik hisznek az idegenforga­lom községet megtartó, újrate­remtő, virágoztató jövőjében. Decsi

Next

/
Thumbnails
Contents