Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-24 / 251. szám

1992. október 24. TOLNA ES KORNYÉKÉ KÉPÚJSÁG 13 Svarcban A napokban olvastam az „ejrópai" újgazdagokról, de hasonló tapasztalata, azt hi­szem, mostanában már so­kunknak volt. Visszatér az Illyés Gyula Puszták népe-beli cseléd korszak? Úgy tűnik, igen. Egész sor újgazdagról tudok, aki feke­tén alkamazza a mai Ma­gyarország legnagyobb veszteseit, a pályakezdőket, s nemhogy adót nem fizet utánuk, de a kiszolgáltatott, védtelen fiatalokkal úgy bá­nik, hogy az arcpirító. A történet egy érettségi­zett tolnai kislánnyal esett meg a minap, akinek elege lett az 5 ezer forintos állami éhbérből és állás után kez­dett talpalni. Egy jól frek­ventált belvárosi, menő, ró­zsaszínű álombutikban (il­latszer-ajándék) úgy tűnt, alkalmazná egy hölgy havi 8 ezerért. ígéretet kapott, per­sze csak svarcban. A kislány örömmel végigdolgozott 3 napot, akkor az extravagáns úrihölgy közölte, hogy még­sem ... A tapasztalatlan leányka ahelyett, hogy „véletlenül" elejtett volna egy-két már­kás, többezer forintos par­fümöt, megszégyenülten, becsapottan távozott. Per­sze, anélkül, hogy a szuper­gazdag úrihölgy egyetlen vasat odadobott volna neki, hiszen még a kutyának is vetünk oda koncot... Ne felejtsük, ez naponta megtörténik. Ily etikátlan módon aligha fogunk „Ej- rópába" jutni. Burlász M. Múlt időből -jelen időbe ... Tornacsarnok avatás előtt Emlékezni is nehéz, nem­hogy pontosítani az időt, - hogy Szedres községben kik és mikor „irányozták elő", hogy tornacsarnok épüljön. A kezdetektől az avatásig nyolc esztendő telt el, közben az el­sős kisdiákból ballagó nyol­cadikos lett! S íme, ma, októ­ber 24-én délután megtörténik az átadás. Koleszár Mihály polgármester - mint a mun­kák szervezője és összefogója - tud minden lépésről, dagadó dossziéja pontos útbaigazítást ad. — Hogyan kezdődött? - érdeklődtem. — Talán igaz sem volt! Szépen volt diákja az intéz­ménynek, az idecsatolt, kisis­kolák is dagasztották a lét­számot, meg Medina felsősei. Egyre erősödött a szülők kö­rében - de az akkori faluveze­tők körében is -, hogy az egészségre nevelés érdekében lépni kell. Hiszen rossz idő­ben a művelődési ház poros nagyterme adott otthont a testnevelési óráknak, vagy a betonpálya, míg bőrig nem ázott a tanár, a diák. Ez volt az első impulzus! Az akkori AG- ROBER 1984 júniusára már kész tervekkel rukkolt elő. így indulhatott meg ez év őszén az alapozás. Az akkori adatok szerint 6,1 millió forint volt a tervezett építési összeg. Kez­detben a község lakói is, és a helybeli pedagógusok társa­dalmi munkával - alapozás, betonkészítés - segítették a mielőbbi elkészülést. Sajnos, ezzel a kétkezi segítés téma­köre ki is merült, mert a to­vábbi teendők szakiparost kö­veteltek. Szedres és Medina lakói háromszázötvenezer fo­rint értékű téglajegyet vásárol­tak. Medina akkori tanácsa még ötven ezer forinttal meg is toldotta azt. Az OTSH is, a megyei tanács is jelentős ösz- szeggel támogatta az építke­zést. A Szekszárdi Mezőgaz­dasági Kombinát jócskán vál­lalt gépi munkát, valamint kétmillió forint kamatmentes hitelt is adott. A romló gazda­sági helyzet a továbbiakban csak azt tette lehetővé, hogy évente csak annyival menjen előrébb az építkezés, ami ter­het a falu, a lakosság magára vállalhatott. — Az utóbbi időben vi­szont gyorsan váltogatták egymást a különböző szak­mák mesterei. Szemetgyö- nyörködtető volt a haladás. — Mintegy három és fél milliós értékben elnyert cél- támogatások adták meg a nagy lendületet az utóbbi két évben. A mostani átadás csak üzembehelyezés lesz, a mű­szaki átadásra csak jövőre ke­rül sor. Már a végleges befeje­zéshez is igényeltünk támoga­tást. A munkák dandárjában az 505-ös iskola tanulói, szak­irányítói, nagyon előnyös munkavállalási ajánlatukkal segítettek igazán. A belső va­kolást, a villanyszerelést, a víz bevezetését, a fűtőtestek felhe­lyezését, a festést, a mázolást végezték ők. A külső vakolást a-’MESTER Kft által foglalkoz­tatott tanulók készítették. Sze­retném megjegyezni, hogy 1986-ban egy teljes évig szü­netelt a munka, mert új mély- furatú kút kellett a falunak, s ez elvitte a pénzt! — Kívülről mutatós, belül­ről tágas a terem. Milyen a be­osztása? — A küzdőtér 18x36 méte­res. Állnak már a bordásfalak. Meleget ont a radiátorok sora. Felfestették a pályavonalakat, így lehetőség lesz kosárlabda, tenisz és kézilabda játékokra. A tornaszerek legszüksége­sebbje 4s megvan, s a hiány­zókra újabb pályázatokat nyújtunk be. Mindezeket ki­egészíti a kétszintes szociális blokk: az öltöző, a mosdó, a WC, a tanári szoba, a bírói öl­töző, a konditerem, a szertár, a stúdió. Ez együttesen három­százhúsz négyzetméter. Ahogy eddig van az épület külsőleg, belsőleg, bruttó húsz- miihóba került. — Milyen tervek vannak a kihasználást illetően? — Az iskola működteti és elsősorban a diákságot kell szolgálnia, de a tömeg-, a sza­badidős- és a versenysportot is. Elképzelés az, hogy a mű­velődési házat és a tornacsar­nokot egy teljes munkaidős, menedzser típusú személy irányítaná, - mert nem titkol­juk, bevételt is várunk a kü­lönböző pénzes rendezvé­nyekből. Konrád László Az utolsó simítások Egy arc- egy mesterség Müller János, az állomásfőnök Szeptembertől új állomás­főnök kezdte meg munkáját Tolna-Mözs állomáson, Mül­ler János személyében. — Rövid bemutatkozást kér­nénk - kezdtük a beszélgetést. — Szülőfalum Lengyel. Ott végeztem az általános iskolát, majd Dombóvárra kerültem, az Apáczai Csere János Vasút- forgalmi Szakközépiskolába, ahol '82-ben érettségiztem. — Szülőfaluján nem halad át sínpár, ennek ellenére vasutas lett . . . — Bevallom, más pályára készültem. Nyolcadikból gép­jármű technikusnak jelentkez­tem Pécsre, a Széchenyibe, ahová egyéb okok miatt nem vettek fel. Rögtön hozzáte­szem, nem a tanulmányi eredményem végett! Máso­dikként az ugyancsak apá— czais postaforgalmit jelöltem meg, ám itt betelt a létszám, mire Pécsről megkaptam az elutasító választ. Végül a vas- útforgalmit ajánlották, s mivel más választás már nem adó­dott, ott kezdtem meg a to­vábbtanulást, Kerekes István osztályában. — A vasutasnyelv az egy kü­lön világ a kívülállóknak, elsősor­ban a szakmai kifejezésekre, elne­vezésekre gondolok. Nehéz volt az „átállás"? — Az első évben furcsa volt minden, ezt tetézte, hogy a kollégiumban sem találtam a helyem. Hiányoztak a szüleim és az öcsém. Mivel nem vas­utas családból származom, először hallottam például az űrszelvényről, vagy a váltóról és annak részeiről: tősín, csúcssín, összekötőrudak, vál­tózár, súlykörte. Mikor mutat a váltójelző egyenes, illetve ki­térő irányt, de sorolhatnám tovább... A kötelező nyári termelési gyakorlatokat a szekszárdi állomáson végez­tem, s mind többet láttam, hal­lottam, mondhatni tanultam, s ekkor kezdtem megkedvelni, megszeretni a szakmát. — Érettségi után hol kezdte meg a szolgálatot? — A lakóhelyemhez közeli Kurdra kértem magam, de lét­számhiány miatt Szekszárdra helyeztek. Kezdetben sze­mélypénztárosként, váltóke­zelőként dolgoztam. Az önál­lósító vizsga letétele után, me­lyet a legrövidebb idő alatt tet­tem le, '82 októberétől '91 jú­lius 1-jéig forgalmi szolgálat- tevőként ténykedtem. Közben '84-85-ben elvégeztem Buda­pesten a MÁV Tiszt- és To­vábbképző Intézet nappali forgalmi és kereskedelmi sza­kát, '86-ban pedig bevonul­tam. Később, mivel évekig a megyeszékhelytől 50 kilomé­terre fekvő Lengyelről ingáz­tam, és belefáradtam a buszo­zásba, szolgálati lakást igé­nyeltem. Meg is kaptam a fel­vételi épület fölött. Tavaly jú­liusban lettem kereskedelmi főnök, illetve állomásfő- nök-helyettes. Igaz, néha „be­ugrottam" forgalmistának is. Idén szeptember 1-jétől pedig a MÁV Pécsi Igazgatósága felajánlotta Tolna-Mözsön az állomásfőnöki állást. Tehát végigjártam a szamárlétrát. — Mi tartozik a munkakö­rébe? — Az állomás teljes irányí­tása, ellenőrése, forgalmi és kereskedelmi, valamint gaz­dasági tevékenység. Például: szolgálatba vezénylés, béra­datközlés, munkaügyi teen­dők, anyag és ruhakezelés, a bevételek és kereskedelmi forgalom ellenőrzése. — Tolna-Mözsön jelentős a rakodás? — Igennel válaszolhatok, mivel mezőgazdasági termé­kekre orientált állomás. Itt ra­kodnak a környező téeszek és a gemenci erdészet is. Az áru­féleségek közt megtalálható a kőolaj származék, a műtrágya, a kukorica, a cukorrépa. Élőál­lat rakodás jelenleg nincs, azt a rakodót a húsipari vállalat bérli. — A beosztottak befogadták az új főnököt? — Fiatal korom ellenére megadják a tiszteletet, baráti viszony alault ki, persze nem a munka rovására! Az állomás létszáma egyébként 24 fő, de hozzám tartozik még a fácán­kerti megálló is. Örülük, hogy beosztottjaim nem úgy néznek rám, mint aki csak a hibát ke­resi, hanem meghallgatja őket, kikéri véleményüket és igyek­szik a problémákon segíteni. Megkövetelem a rendet, fe­gyelmet, a precíz munkavég­zést. A rendet, precízséget szüleimtől tanultam, vagyis hazulról hoztam. — Bánja-e, hogy a sors a vas­úti pályára sodorta? — Cseppet sem, mert szép szakma, igaz nehézségekkel, lemondásokkal jár, ugyanak­kor biztos kenyéradó. Hunyadi István A szedresi templom téglái A néhai Elemér atya feljegyzései 31. Ebből láttam, hogy az én bűncselekményem nem poli­tikai természetű, hanem gaz­dasági és ez egy kissé meg­nyugtatott. — Már másfél órája itt van és még mindig nem mondott semmit! Hát mit mondjak? Okosab­ban tennéd te is, meg én is, ha aludnánk, gondoltam ma­gamban. Úgy látszik, hogy egy véleményen voltunk, mert egy másfélsoros jegyzőkönyv felvétle után az éjjeli kihallga­tás véget ért. Levezettek a többiek közé. A nyomozó fo­kozott éberséget ajánlott az ügyeletes rendőrnek. Bemen­tem az alvó rabok közé. Le­dörzsöltem a lábomra száradt maltert és magam is aludni próbáltam... Leginkább az fájt, hogy ilyen csalárd mó­don, szinte elloptak az én szép és kedves kis falumból. Nem volt senki, akitől egy szempil­lantással elbúcsúzhattam volna, pedig úgy érzetem, hogy ennek a falunak a népe az én nagy családom. Otthon nyugodtan alszanak és nem tudják, hogy éjnek idején el­hurcoltak és börtönbe zártak. Két napig voltam a rendőr­ség fogdájában, onnét átkísér­tek a vármegye börtönébe. Sokszor láttam én ezt a nagy, hatalmas, sárga épületet a templom mögött, nem gon­doltam akkor, hogy lakója le­szek. Először bela'sértek az irodába. Felveszik az adatai­mat, mikor megmondom, hogy pap vagyok, éktelen ká­romkodás hangzik el az ifjú fegyőr szájából: „Ugye, a pa­raszt srácnak is van esze!" - mondotta, valószínűleg azért, mert paraszti sorból sikerült neki a fegyőr tizedesi méltó­ságig felemelkednie. Ezt azonban káromkodás nélkül inkább elhittem volna. Ettől a perctől kezdve a legször­nyűbb káromkodásoknak vol­tam fültanúja egész rabságom idején. Ámi ebben a legkeserve­sebb volt, nem tudtam meg­akadályozni. Isten legszen­tebb neve parázna kifejezé­sekben minden pillanatban. Mikor már végképp nem lehe­tett hallgatnom, kitűrt belő­lem, ha egy idegen nyelvű ide­jönne közénk, legelőször eze­ket a mocskos szavakat ta­nulná meg, szép magyar nyelvünk legnagyobb gyalá­zatára!!! A börtön zsúfolva, 6-8-an vagyunk egy cellában. Elme­séljük egymásnak, hogy miért kerültünk e szomorú helyre. A legtöbben a beszolgáltatás miatt vannak itt. Csakhamar áttesznek egy másik zárkába. — Ott csak ketten lesznek. Jobb helye lesz - mondja a gangos, az a rab, akit az őrök arra használnak fel, hogy az ételt beadja, a folyosókat rendben tartsa, stb. Ez a rab megtudta, hogy pap vagyok és igyekezett segí­teni rajtam. Egy kis idő múlva hallottuk, hogy több szekszárdi ügyész „lebukott", aki engem először kihallgatott, az ugyan nem, de azért mégis más ügyész veszi át a vádat. Az új ügyész is kihallgatott. Megkérdezte, hogy testvé­rem-e a pócspetri pap, és nem jártam-e Kalocsán. Tagadó vá­laszomra bizonyára azt gon­dolta: kár. Mert micsoda köl­tői számyalású vádbeszédet lehetett volna ebből kihozni. (Folytatjuk.) Ebölők? Gyilkolják a fajkutyákat Tolnán! Ebölők garázdálkod­nak! Valószínűleg ketten van­nak: az egyik cukkolja a ház­őrzőt, hogy kétlábra állva ugasson a kerítésnél, a másik meg felmetszi a hasát! Ilyen hírek terjengtek a vá­rosban. Felvilágosításért dr. Enyedi Pál állatorvoshoz for­dultam, akit állítólag kihívtak egy halálra sebzett Dober- mannhoz. — Igen, egy rettenetes hasi seb volt azon a kutyán - ellát­tam, összevarrtam, de nem le­hetett megmenteni -, és a tulaj mindjárt arra gyanakodott, hogy megszúrták. De szerin­tem inkább baleset történt, amit valami kiálló fémdarab okozhatott a kerítés mentén. Nem valószínű, hogy valaki egy vad Dobermannak a hasát késsel vagdalhatja. Egysze­rűen kivitelezhetetlen. — Egyszeri esetről van szó? — Történnek azért hason­lóan végződő, s valóban bru­tális cselekedetek. Egyszer egy szadista, alkoholista em­ber ölt meg „nagy gyönyörű­séggel" egy kutyát, Tolnán. De ez a mostani eset, vélemé­nyem szerint, nem ezek közé sorolandó.-Wy­Stekly Zsuzsa 68. kiállítása Egészen egyszerűen: ez az életem „Művészet nélkül lehet élni, de nem érdemes." - írta egy­kor Goethe. Ezt az örökérvé­nyű igazságot megértjük, ha Stekly Zsuzsa bonyhádi tűz­zománc-iparművész kiállítá­sát megtekintjük a tolnai mű­velődési központban. Zsuzsa régi, kedves ismerő­söm. Valaha sokszor megcso­dáltam az édesapját a bony­hádi zománcgyár műhelyé­ben, amint szép edényeket, különös mintákat tervezett. — Mondhatnám, könnyű dolgod volt, amikor ilyen családi örökséget kaptál útravalóul, mint a tehetség. — Igen. Gyermekkorom­ban meghatározó élményt je­lentett az édesapám, aki nem­csak a zománccal alkotott szé­peket, de olajképeket is festett, sokat segített a pályám elején. A szakmai hátteret a zománc- anyag-technika titkait ismerő vegyészmérnök barátnőm, Po- lyákné Marika adja, jó taná­csokkal évek óta ő lát el. — Állandó kiállításod van-e? — Otthon a lakásomon, de a tolnai már a 68. kiállításom. Az ország minden tájára elju­tottak már a munkáim, ez ha­talmas öröm. Vannak monu­mentális, 5x2 méteres, sőt, Székesfehérvárott egy 96 négyzetméteres falfelületet díszítő munkám is. Nagyon sokat dolgozom minden nap. (Beszélgetés közben arra gondolok, a művészet mint éli túl az embert, s a századokat, de vajon milyen erő, láz hajtja a halandót az alkotásra?) — Honnan merítesz ihletet? — Mindenhonnan. Az em­beri arcok, a biblia, a mesék vi­lága, valami megfogja az ér­zékeim, a fejemben összeáll a kép és meg kell csinálnom, ez egy szenvedély, egészen egy­szerűen: ez az életem. Erről vallanak Zsuzsa mun­kái, az ékszerek ízlésesek, a klasszikus formától a legmo­dernebb változatok láthatóak a kollekcióban. A képek a biz­tos szakmai tudást és lelki gazdagságot árasztják, az izzó pirostól, az élénk kék, a tompa lilás és finom rózsás árnyala­tokig pompáznak, a témák széles kört ölelnek fel. A bib­liai ihletésű képeken szenvedő Krisztus-arc, lágy arcú ma­donnák láthatók, az anyaság motívuma vissza-visszatér, megfáradt emberpár élete al­konyán, aztán fantasztikus növények. Gyermekkorunk meséi, a Biborvirág, Piroska és a farkas. Halált idéző Fekete pillangó, Földgolyón szá­guldó magányos nőalak. Va­lamennyi képből sugárzik az emberismeret, emberszeretet. Különös álmok és látomások, a lélek lágy rezdülései meg­örökítve az anyag, a zománc keménységében, óriási kont­raszt. — Legkedvesebb alkotásod? — Az Ágnes asszony, Arany János balladájából, az őrült asszony, emlékeztet a dühöngő ifjúkorra, elrettentő példa tulajdonképpen és a Fe­kete pillangó, a halál fekete pillangóját kergető beteg gyermeket szimbolizálja. — Hány éve vagy tulajdon­képpen pályán? — 1973 óta, vagyis közel 20 éve. — Családod? — Férjem sokat segít min­denben, két gyermekünk van, egy fiúcska és egy kislány. — Hogy győzöd energiával,- vagyis hogy érzed magad? — Két éve áttértem a vege­táriánus étrendre, rendszere­sen jógázom, úgy érzem, ez sokat segít az erőnlétem fris­sen tartásában. — Kívánom, hogy még hosszú évekig ilyen jó egészségben al­koss, szebbnél szebb képeket. Burlász Magdolna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents