Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-22 / 250. szám

1992. október 22. ÜNNEPI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 9 Divatötlet-börze Ruhafiatalítás - horgolással, kötéssel Aki némileg járatos a kötés és a horgolás tudományában, olcsón fölfrissítheti, megújít­hatja ruhatárát. Vegye elő a régi, talán kicsit már meg is unt blúzokat, ruhákat, kis­kosztümöket - egyszerű hor­golt szegéllyel divatosíthatja. A nosztalgiahullám ugyanis elérte a módit: visszatért a 60-as, 70-es évek elegáns stí­lusa. A minta jellege, összhatása attól függ, hogy milyen fona­lat használunk: fényes sely­met (pl. alkalmi modellre) esetleg középvastag gyapjú­tartalmú fonalat. Elsőként természetesen a horgo­lás-mintát készítsük el. Cakkos szegélycsipke. (I-es ábra) Először megfelelő hosz- szúságú láncszemsort horgo­lunk. 1. sor - 1 kispálca min­den szembe; 2. sor - 3 lánc­szem, 1 egyráhajtásos pálca a második kispálcába, 2 egyrá­hajtásos pálca, 2 láncszem a 2. kispálcába és a sort 2 egyrá­hajtásos pálcával fejezzük be; 3. sor - 1 kispálca az előző sor 2 pálcája közé, majd 6 egyrá­hajtásos pálca a 2 láncszemes ívbe, majd a sort 1 kispálcával fejezzük be. Chanel-stílusú modellek - nem egészen fiatal, molett nőknek is (II. a-b-c ábra): a/ karcsúsított kiskosztüm, lefelé szűkülő szoknyával. Meglevő kosztümöt is átalakíthatunk ilyenre - most divatos! Az el­ülső gombolást és a gallért dí­szítsük a horgolt szegéllyel. b/ gallér nélküli kosztüm - szintén újra divat. A hosszanti szabásvonal mentén alkal­mazzuk a horgolt pántot, ami „osztja" az alakot, karcsúsít. c/ alkalmi-top, horgolt sze­géllyel ugyancsak jól mutat. Záhonyi Lujza Ferenczy Europress Már az ókorban is népi gyógyszer volt A csipkebogyó Mindig, de a téli, tavaszi hónapokban különösen aján­latos csipkebogyóból készült teát inni. Ismeretes, hogy a csipkebogyó tízszer annyi C-vitamint tartalmaz, mint a citrom. Köztudott, hogy C-vi- tamin fogyasztásával szerve­zetünk ellenálló erejét a beteg­ségekkel szemben jelentősen fokozhatjuk. A tablettában szedett C-vitaminnál sokkal- hasznosabb a növényekből nyert C-vitamin, mert ehhez több olyan biológiailag érté­kes anyag kapcsolódik, ame­lyeket szervezetünk jól hasz­nosít. A vadrózsabokrok élénk pi­ros színű áltermése, a csipke­bogyó (népiesen hecsedli) egyik leghatásosabb gyógy­növényünk. A C-vitaminon kívül még más rendkívül értékes anya­gokat is tartalmaz: cukrot, pektint, gyümölcssavakat, magnéziumot, vasat, sok me- szet, illó- és zsírosolajat, cser­anyagot, nyomokban A, Bl, B2, K és P-vitaminokat. E gyógynövényt már az ókori népek is nagyra értékelték, és többféle betegség gyógyítá­sára használták. Varázserőt tulajdonítottak neki négy év­századdal ezelőtt, amikor foghúsvérzés ellen ajánlották. A javallat szerint a csipkebo­gyó porával bedörzsölt fog­húsban megszilárdultak az egyébként laza fogak. Magas magnéziumtartalma miatt is igen értékes a csipke­bogyó. A magnéziumnak fon­tos szerepe van a szív- és vér­keringési betegségek gyógyí­tásában: serkenti a gyomor­nedvek működését, értágító hatású, csökkenti a vérnyo­mást, nyugtatja az idegrend­szert. Jó háziszer vese- és hó­lyagbajok, bélhurut, hörghu­rut, epe- és májzavarok eseté­ben is. A csipkebogyót sokféle­képpen fogyaszthatjuk: teá­nak vagy lekvárt, szörpöt, bort, mártást, levest készíthe­tünk belőle. Keverhetjük az át­tört csipkehúst joghurtba, ke­firbe, ásványvízbe, ezek édesí- tésére mézet használjunk. A csipkebogyóital elkészí­Táplálko zás-háztartás Takarékos rakottasok Minden ételfélének megvan a maga története. A „semmi­ből" készült levesek valószí­nűleg asszonyi leleményből, nincstelenek falusi kunyhójá­ban, a különleges pecsenyék, műgondot igénylő torták, ki­rályi konyhaműhelyekben születtek. Tudjuk, hogy a grülázs ötle­tét a tűzhelyen felejtett, és égésnek indult cukor adta, ahogy még jónéhány már el- rontottnak vélt étel helyreho­zásából született új ételekkel egész sora. A gulyást valóban gulyások kezdték készíteni, és a pörkölt a bográcsban főtt leves szár­mazéka; a különféle sok kishal alaplevében főtt halszelet; a halászlé a minden halat hasz­nosító halászok leleménye. A rakottasok a XVIII. szá­zad polgárosodó vendéglőse­inek és polgári otthonainak konyháin születtek abból az ésszerű, takarékos meggondo­lásból, hogy a megmaradt ételnek nem szabad odavesz­nie; más hozzáillővel gyara­pítva, felfrissítve - új ételként jóízűen egyenek belőle. A ra­kott „akármi" persze akkor is takarékos tálalnivaló, ha nem maradékból, hanem frissből készül, mert ugyan ki firtatja a benne levő olcsóbb-drágább hozzávalók arányát, ha az egészében, összetetten ízletes és szemrevaló. Ami a rakottasokkal való takarékoskodást illeti, az elkél a mai háztartásokban is, bár kétségtelen, hogy ezekkel az összetett ételekkel többet kell bíbelődni, mint a tisztán hús­ból és köretből álló fogással. Ám a háziasszony „munkabé­rének" nincs pénzben kifeje­zett értéke; a legolcáóbb költ­ségtényező. A jó ízű rakottas ételhez - kicsit is gyakorlott háziaszony számára - nem annyira recept kell, mint héhány szabály is­merete. Az első szabály az, hogy há­rom alapanyag kell hozzá: az a zöld- illetve főzelékféle, amely a nevét és jellegét meg­adja; valamilyen aprított, szét­teríthető hús vagy húskészít­mény; végül az „ágy", amiből a másik kettő alapját „megve­tik". Ez lehet rizs, főtt vagy nyers burgonya, tarhonya, spagetti, makaróni, sűrűre be­főzött tejmártás. Lényege, hogy magába vegye, beszívja a rajta elterülő hozzávalók le­vét, s laktatóvá tegye a rakot- tast. A második alapszabály: egyben vagy adagokban, de mindenképp olyan edényben készüljön, amelyben azon­mód, feldúlás, áttevés nélkül kerülhet az asztalra. A harmadik tudnivaló: az étel csak a nagyjából azonos idő alatt puhuló nyers, illetve ki nem száradó kész hozzáva­lókból álljon, nehogy egyik agyonfőjön, amire a másik megpuhul, vagy ezt elkerü­lendő, félig nyersen kerüljön tálalásra. Végül: sem külön-külön, sem az egészet együtt nem szabad túlzsírozni. Á legszaf­tosabb hozzávaló kerüljön a rakottas tetejére, és ha ez nem elegendő, akkor azt tejföllel kell pótolni. Ezek után nézzük, hogy miből lehet viszonylag olcsón, finom rakottást készíteni. Ta­lán még éhben az évszakban is megfizethető a lecsónak való. A rakott burgonya lecsóval, reszelt nyers burgonya „ágy- gyal" készül. A tálat öntsük ki a füstölt szalonna kieresztett zsírjának felével. Erre terítsük centi vastagon a reszelt bur­gonyát. Sózzuk meg ízlésünk szerint. Terítsük rá az alig pu­hított hagyma-paprika réte­get, arra a darált kolbászt, arra újabb - de az alapnál véko­nyabb - reszelt burgonyasort. Sózzuk, öntsük le tejföllel, és terítsük be hámozott paradi­csomdarabokkal. Lassú tűzzel körülbelül 40 percig süssük, il­letve addig, amíg a felső bur­gonyaréteg ropogósra nem pi­rult. Ilyenkor bőven van édes- és kelkáposzta is. Ezeket kár vona előre megpuhítgatni. Megmosás után, cikkekbe vágva eresszük át a húsdará­lón a bele kívánkozó hagymá­val együtt. Előzőleg párizsit, kolbászt, esetleg füstölt húst daráljunk le a készüléken, természetesen külön felfogó edénybe. A fél­puhára párolt rizst terítsük el az edényben. Az édes- vagy kelkáposztát kicsit sózzuk, borsozzuk meg, öntsük le a nem túl sok füstölt szalonna kieresztett forró zsírjával, ke­verjük össze, hogy a hagyma is egyenletesen oszoljon el benne. A káposztára terítsük a hús­félét, majd újabb káposztaré­teg következzék, és végül tej­föl, jól szétterítve. Takarjuk le az edényt alufóliával, és kö­rülbelül 30 percig kis lángon, végül kitakarva 20 percig süs­sük. Tök az adu Tűzdelt szárnyasfilé Hozzávalók: 1 kg pulyka­mell (csirkemell), 5 dkg sza­lonna, 5 gerezd fokhagyma, 3 evőkanál olaj, só, vegeta, őrölt bors. Előkészítés: A pulyka­mellet megtisztítjuk, megmos­suk. A szalonnát apró csí­kokra szeleteljük. A fokhagy­mát megtisztítjuk, és olyan széles csíkokra vágjuk, mint a szalonnát. Elkészítés: A puly­kamellet a szalonnával és a fokhagymával megtűzdeljük (megspékeljük). Olajon hirte­len minden oldalát megsütjük, majd 1 dl vízzel felöntjük és puhára pároljuk. Párolás köz­ben fűszerezzük. tése: a csipkehúst megmossuk jó meleg vízzel leöntjük, és 8-10 órát állni hagyjuk. Ázta- tás után a meglágyult csipke­húst sűrű szövésű mű- anyag-teaszűrőn áttörjük, a levét hozzáadjuk, és mézzel édesítve fogyasztjuk. Ha me­legen akarjuk inni, akkor a le­vét forrósítsuk fel a kívánt hő­fokra, de forralni nem szabad, mert elveszti C-vitamintar- talmának nagy részét. Egy csésze italhoz egy evőkanál­nyi csipkebogyót használjunk fel. A csipkebogyóleves készí­tése: vajból és lisztből világos rántást készítünk, kevés vízzel felengedjük, felforraljuk, íze­sítjük cukorral vagy mézzel, egy-két szelet citrommal, pici sóval. Ha levettük a tűzről, hozzáöntjük az előzőleg beáz­tatott és áttört csipkehús- masszát és a levét. Ezzel már nem kell felforralni. Ízesíthet­jük tejföllel. A csipkebogyóhús áttört sűrűjét a kozmetikában pako­lásra is felhasználhatjuk. Egy evőkanál péphez adjunk egy tojássárgáját, kevés tejszínt, keverjük össze, majd a masz- szát kenjük fel a letisztított bőrre. Fási Katalin Mivel a magyar kártyában a tök az egyik „szín", magától értetődőnek tűnik, hogy hazai eredetű növény is. Bizony nem az. Az úgynevezett úri­tök és a cukkini Kpzép- és Dél-Amerikából került át Eu­rópába, de van botanikus, aki Dél-Ázsiát véli a tök hazájá­nak. A laskatök eredetével kapcsolatban is eltérők a vé­lemények. Száz évvel ezelőtt egy német kutató kínai töknek nevezte. Tíz évvel későbbi könyvében De Candelle szi­ámi dinnyének említi. Az mindenesetre bizonyos, hogy Magyarországon már jóval előbb termesztették „istengya­lulta tök" elnevezéssel. Kuko­rica-köztesként való ültetése a 18. századba nyúlik vissza; amikoris a kukorica itthon meghonosodott. A különböző irodalmi források - a tökfajták különbözősége miatt - persze magukban hordják a tévedés lehetőségét, mert például Oláh Miklós érsek 1536-ban ugyancsak említi a tököt, mint amit „számtalan fajtában ter­meltek a szántóföldeken ... A Jászságban nagy területen folyhatott a töktermesztés, mert a tökföldeket külön emlí­tik a korabeli iratok. Újabban kap helyet a hazai konyhákban a patisszon, ma­gyar nevén, a csillagtök. In­dián nemesítőknek köszön­heti csinos külsejét és kelle­mes ízét. Lippai János, a neve­zetes botanikus a 17. század­ban írott, első magyar nyelvű tudományos kertészeti művé­ben a Posoni Kertben így em­líti a patisszont: „Efféle öreg kerekdéd dinnyát szokták a magyarok főzni téyben (tej­ben) és másképpen is, s-úgy enni: egyéb-ként a'kinek sok vagyon, a sörtés marhát is-tar- tyák télben véle ..." Hasznos tudni, hogy a tök 90 százalékban vizet tartal­maz. A benne lévő szénhidrát aránya mindössze 6 százalék. Viszonylag sok benne a Bl, a B2 és a C vitamin, kalóriaér­téke pedig mindössze 30, vagyis okosan elkészítve - ke­vés hizlaló hozzávalóval - akár fogyókúrás eledelnek is beillik. Ilyenek az alábbi éte­lek is. Tök angolosan Négy személyre kell hozzá egy kb. 1,5 kg-os tök, 1 evőka­nál ételízesítő, 5 dkg zsemle- morzsa, 1 evőkanálnyi vaj és 1 dl tejföl. A tököt meghámozzuk, ki­belezzük, 3 cm-es szeletekre vágjuk. Annyi vizet főzünk fel az ételízesítővel, hogy a tök­szeleteket ellepje. Üvegesre főzzük, majd alaposan lecsur­gatjuk. A morzsát vajon vilá­gosra pirítjuk és a tálra fekte­tett tökszeletekre terítjük. Tej­föllel meglocsolva adjuk asz­talra. Még soványabb válto­zata úgy készül, hogy a főző­vízbe egy csokor összevágott kaprot teszünk. A szeletekre pedig nem pirított morzsát, hanem áttört sovány tehéntú­rót terítünk és nem tejföllel, hanem kefirrel locsoljuk meg az ételt. Ez a változat abszolút fogyókúrás - és még olcsó is. Töltött tök Ehhez megintcsak egy kö­zepes méretű tököt, kb. 40 dkg darált húst (akár maradékot is), 5 dkg rizst, egy csokor kaprot veszünk. Kell még hozzá: paprika, bors, só, fél citrom leve, 2 evőkanál ételí­zesítő, evőkanálnyi vaj, evő­kanálnyi liszt és 2 dl tej. A meghámozott, kettévá­gott, kimagozott tököt a cit­rom levével kívül-belül be­dörzsöljük, megszórjuk az éte­lízesítővel. (Miután az sós, to­vábbi sózásra nincs szükség.) A töltelék elkészítéséig a tököt félretesszük. A darált húst összedolgozzuk a megpárolt rizzsel, a piros paprikával, a borssal, (kevés apróra vágott Tallózás trükkök tárában A magyar konyha elképzel­hetetlen vörös- és fokhagyma nélkül. Már csak azért is, mert mindkettő a legegészségesebb táplálékok közé tartozik. Erős szaguk azonban, amely min­denhova beveszi magát, soka­kat visszatart fogyasztásuktól. Pedig néhány egyszerű fogás­sal mérsékelhető vagy teljesen kiküszöbölhető a „szagárta­lom". Tisztításkor és méginkább daraboláskor rendszerint megríkatja a háziasszonyt a vöröshagyma. A könnyfa­kasztó hatást már ‘azzal is enyhíthetjük, hogy metéléskor nem hajiunk a „munkadarab" fölé, így az illatfelhő sűrűjét eleve elkerüljük. De száraz szemmel darabolhatunk úgy is, hogy közben egy korty vi­zet tartunk a szánkban. Hajunkat az átható szagtól egy szoros gumizású, de laza zuhanyozó-sapkával védhet- jük meg. Kezünket pedig könnyen szagtalaníthatjuk, ha közvetlenül a pucolás, szelete­lés után nedves sóval lemos­suk. Az evő- és vágóeszközök gyors „hagymátlanításának" titka: két-háromszor nyílt láng fölött húzzuk át őket. (A kés­sel vigyázzunk, ha hosszab­ban éri a láng, nemcsak a sza­gát, hanem az élét is elveszti). Csökkenti a szaghatást, ha a meghámozott hagymát aprí­tás előtt hideg csapvíz alá tart­juk, illetve ha nem sürget az idő, aprítás előtt hideg vízben áztatjuk. Ferenczy-Europress hagymát is keverhetünk bele). Ezt a tölteléket a fél tökök üregébe töltjük és a feleket összeillesztjük. Hosszúkás edénybe rakjuk, annyi vizet töltünk rá, hogy félig ellepje. Az edényt lefedve, előre be­melegített sütőben először az egyik, aztán ,a másik felére forgatva 20-20 percig párol­juk. Majd amikor a sütőből ki­véve langyosra hűlt, tálra át­emeljük, vigyázva, hogy a két fél egymáson maradjon. A maradék levet megszórjuk az apróra metélt kaporral, azzal fölfőzzük, világos rántással besűrítjük, a tejjel feleresztjük, ismét felfőzzük, a tökre tölt­jük. Néhány percre forró sü­tőbe toljuk, s amikor a mártás a tökön „megköt", tálaljuk. Rakott tök Kell hozzá: 1,5 kg gyalult tök, 6 tojás, 2 dl tejföl, 1 csokor kapor, 1 csokor metélő­hagyma (snidling), 2 dkg vaj, 1 húsleves kocka, 1 púpozott kávéskanál ételízesítő. A húsleveskockát, az ételí­zesítőt, az apróra vágott ka- port és a hagymát 2 dl vízben alaposan felfőzzük. Majd fél- retevés előtt beledobjuk a va­jat is, hogy elolvadjon benne. A tojásokat keményre főz­zük, hideg vízzel leöblítve meghámozzuk. A tök egy- harmadát a tűzálló edény al­jára terítjük, két tojást rákari- kázunk és bőven meglocsol­juk a főzettel. Megint egy ré­teg tök, arra 2 fölkarikázott to­jás, majd újabb locsolás kö­vetkezik és a tetejébe ismét tök, arra a maradék tojás, s az öntet kerül. Ezen terítjük szét a tejfölt. A bemelegített és ta­karékra állított sütőben körül­belül 40 percig sütjük. Ezalatt a tök teljesen megpuhul. Az­tán nagyobb lángra állítjuk, hogy a tejföl megpiruljon. Igen ízletes - és nem hizlaló egytálétel. Dúsítható kolbász- szál vagy darált füstölt hússal is, amelyet a rétegek közé szó­runk. Nyerges Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents