Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-19 / 247. szám
1992. október 19. ÚTON, ÚTFÉLEN »ÚJSÁG 9 Kipróbáltuk Fiat Tipo 1.7 D DGT Autóteszt-sorozatunkban ezúttal a Fiat Tipo egyik dízelmotoros változatát mutatjuk be, amelyet Stoll László bonyhádi Fiat-kereskedőtől kapott meg egy hétre szerkesztőségünk. A Tipo nem új típus, hiszen' már mintegy négy éve gyártják. Formai kialakítás, motori- záltság, felszereltség, gyártás- technológia szempontjából mégis korszerűnek mondható. Nem véletlenül lett annak idején, 1989-ben az év autója, hiszen számos olyan újdonsággal rendelkezett, amellyel megelőzte a konkurenciát a középkategória kompakt osztályában. Ezek közül talán a legfontosabb a karosszéria kialakítása. A tetszetős külső praktikus elosztású, hatalmas belső teret rejt, ebben verhetetlen a Tipo a 4 méter alatti kategóriában. Első ránézésre nem látszik túl áramvonalasnak, pedig a cw = 0.31 értékkel még ma is az élmezőnybe tartozik a karosszéria légellenállása. További újdonsága volt a Tipo-nak, hogy kategóriájában elsőként készült teljes mértékben galvanizált lemezekből a karosszéria, s ezzel ugrásszerűen javult a korrózióval szembeni ellenállás. Erre bizony szükség is volt, hiszen a Fiat korábbi típusaira jellemző volt a korai rozsdáso- dási hajlam. Bizonyára sokan emlékeznek még arra a rövidfilmre, amely a Tipo gyártását mutatta be, s amelyet többször is vetített a televízió. Láthattuk, hogy ezek az autók szinte emberi kéz érintése nélkül készülnek, robotizálták az alkatrész-, a motor- és a karosszériagyártást egyaránt, ez pedig jó hatással van a termék egyenletes, jó minőségére. Ma már igen nagy motorválasztékkal, 23 féle változatban gyártják a Tipo-t 56 LE-től 138 LE-ig terjed a teljesítményskála. Szerkesztőségünk az 1.7 dízel DGT változatot kapta meg kipróbálásra, s a DGT betűjelzés egy másik Tipo-újdonsá- got takar: a digitális műszerfalat. A középkategória nagy sorozatban készülő autóinál ez még ma is egyedülálló megoldás. Nem azért, mintha más gyárakban nem lennének meg ehhez a műszaki-technikai feltételek - ezek már jóval a Tipo megjelenése előtt is adottak voltak -, inkább azért, mert a rengeteg ezzel kapcsolatban elvégzett kísérlet azt bizonyította, hogy a vezető számára könnyebben, gyorsabban fel- dolgozhatóak azok az információk, amelyeket az analóg műszerek adnak. A többi gyár tehát megmaradt a hagyományos, kör vagy félkör alakú sebesség- és fordulat- szám-mérőknél. A Fiat viszont megpróbálkozott a digitális változattal. Szerencsére nem kizárólagosan, hanem választhatóan, vagyis a vevő döntheti el, hogy Tipo-ját a hagyományos, vagy inkább az extravagáns digitális műszerfallal kéri-e. Az kétségtelen, hogy a digitális változat - különösen esti díszkivilágításban - igen látványos. Középen egy nagyméretű folyadékkristályos kijelző számjegyekkel írja ki az autó pillanatnyi sebességét, tőle balra a kilométer-számlálót találjuk, jobbra pedig az üzemanyag-szintet és a hűtő- folyadék hőmérsékletét jelző egységet. A műszerfal bal oldalán három apró nyomógombot találunk. Közülük a legfelsővel a kijelzők megvilágításának erősségét szabáA belső tér tágas és esztétikus kárpitozású. A szögletes-vonalas műszerfal viszont már nem felel meg a mai divatnak. Műszaki adatok Motor: soros, négyhengeres, indirekt befecskendezéses, folyadékhűtéses dízelmotor. Hengerűrtartalom: 1697 cm3, teljesítmény 58 LE (4600 ford./perc), legnagyobb nyomaték: 98- Nm (2900 ford./perc). Sebességváltó-fokozatok száma: 5+1. Futómű: elől-hátul független felfüggesztés, elöl MacPherson rendszer. Fogasléces kormánymű, fordulókor átmérője: 10,3 méter. Elöl tárcsa, hátul dobfékek, depressziós fékrásegítővel. Kerékméret: 165/70 R13. Karosszéria: Önhordó, 5 ajtós, hosszúság: 3950 mm, szélesség: 1700 mm, magasság: 1450 mm. Üres tömeg: 1040 kg. Menettulajdonságok: Legnagyobb sebesség: 150 km/óra, gyorsulás 0-100 km/óra: 17,8 s. Fogyasztás: 90 km/óra: 4,9 1, 120 km/óra: 6,7 1, város: 6,7 1. Tesztfogyasztás: 6,71/100 km. lyozhatjuk, illetve csökkenthetjük, ha esti vezetésnél zavaróan erős lenne a zöld fény. Kikapcsolt külső világításnál - vagyis nappal - mindig a maximális fényerővel világít a műszerfal. Sokszor még ez is kevés, erős napfényben autózva bizony rosszul látszanak a folyadékkristályos kijelzőn megjelenő számok, erősen koncentrálva, hosszabb ideig kell nézni, mire sikerül a leolvasás. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy ez nem szerencsés dolog. Egyébként is - az analóg műszerekhez, mutatókhoz szokott szemnek, agynak - nehezebb és tovább tart feldolgozni a látott számokat. Persze lehet, hogy szemünk, agyunk egy-két hónap alatt hozzászokna az újdonsághoz, és ezek a kijelzők ugyanolyan jól funkcionálnak, mint a hagyományos műszerek. Az autó vezetési komfortja egyébként kiváló. Az ülések nagyon kényelmesek, a kárpitozás szép, jó minőségű. Ehhez a típushoz már szériafelszerelésként jár az elektromos ablakemelő és a központi zár, az pedig természetes, hogy mindkét oldalon belülről állítható a visszapillantó tükör. Sajnos a vezetőülés magassága nem állítható, viszont ezt ellensúlyozza, hogy a kormány magasságát - az összes Tipo-változatban - szabályozhatjuk. A kormány átmérője, vastagsága kellemes, jó fogást biztosít, s jól manőverezhető vele az autó szervo-rásegítés nélkül is. Igen jól helyezték el a Fiat mérnökei a kormányoszlop két oldalán a bajuszkapcsolókat, a kormány küllői között mindkettő jól látszik, ami megkönnyíti a kezelésüket. Ez azért is fontos, mert igen sok funkciót látnak el ezek a karok. A bal oldalival kapcsolhatjuk be a világítást, ez szolgál az irányjelzésre, fényváltásra, fénykürtre és a kar végén lévő nyomógombbal kapcsolhatjuk be a ködlámpákat. A jobb oldali az ablakok tisztán tartását szolgálja. Lefelé billentve két sebességfokozatban folyamatos törlést biztosít az első szélvédőn. Felfelé is tolhatjuk, innét rugó húzza vissza, s egy törlés a válasz. Alaphelyzetben egy belső tekerővei három sebességfokozatban szakaszos törlést biztosíthatunk. Még beljebb egy további kapcsoló a hátsó törlőt működteti. A kart magunk felé húzva elöl, előre tolva hátul spriccel a víz az ablakokra. A kar végén lévő nyomógombbal a hátsó ablak fűtését kapcsolhatjuk be. Az Issigonis-elvek alapján épült autó nagy tengelytávja, széles nyomtávja jó úttartást, kiváló kanyarstabilitást eredményez, s a Tipo a nála nagyobb kocsikra jellemző utazási kényelmet nyújtja. A független kerékfelfüggesztéseknek és a viszonylag nagy tömegnek köszönhetően kellemesen lágy a rugózás. A nagy tömeghez viszont kissé erőtlen az 1697 köbcentiméteres, 58 lóerős dízelmotor és 100 km/óra feletti tempónál bizony már zavaróan hangos. Alaposan meg kell gondolni, hogy mikor kezdünk előzésbe, mert komoly gyorsulásra nem nagyon számíthatunk. Persze, valamit valamiért. A régi, jól bevált dízelmotor igénytelen, hosszú élettartamú és keveset fogyaszt, ezt adja cserébe annak, aki megelégszik az általa nyújtott menettulajdonságokkal. Ha utánaszámolunk, kiderül, hogy forintban feleannyit sem fogyaszt egy kilométerre a dízel Tipo, mint benzines társai. Aki pedig a kis költségeket nagyobb dinamizmussal szeretné párosítani, az választhatja a Tipo-kínálatból a turbódízel változatot is, igaz, jó 300 ezer forinttal magasabb áron. Az általunk kipróbált típus egyébként 1.292.500 forintba kerül a Stoll Autóházban, ahol - mint a tulajdonos elmondta - most minden eddiginél olcsóbban és jobb feltételekkel, már 30 százalékos előleg befizetésével részletre is megvásárolhatóak a Fiat gépkocsik.- árki - Fotó: Gottvald Károly Digitális kijelzők a Tipo műszerfalán. A jobb oldali check control nyitvahagyott ajtókra, kiégett izzókra figyelmeztet. Autószalon Párizsban - kevés újdonsággal Az évad szenzációsnak ígért bemutatója valójában kevés újdonságot tartalmaz, a nagy gépkocsigyártók kevés új típussal jelentkeztek, sokkalta inkább meglévő, sorozatban gyártott típusaik korszerűsített, módosított változatait mutatják be. Kivételek persze akadnak, s ezek elsősorban a kis hengerűrtartalmú kocsik frontján. Két igazán új, eddig Európában nem forgalmazott típus mutatkozik be a vásáron: a Renault „Twingo" és a japán eredetű, ám Nagy-Britanniá- ban gyártott Nissan Micra. Az utóbbi már kapható is, a nagy hírveréssel beharangozott „Twingo" tavasztól kerül az üzletekbe. Gyártója olyan kocsik versenytársának szánja, mint a Fiat Cinquecentója, a Peugeot 106-osa és néhány más, elsősorban városi használatra szánt autó. A „Twingo" kétségkívül alkalmas az érdeklődés felkeltésére. Nem biztos, hogy szépségdíjat kap, de praktikuma egyelőre veri a konkurenciát és ára is az olcsó kategóriába sorolja majd a francia és az európai piacon. A mindössze 343 centiméter hosszú, 163 centiméter széles kocsi ugyanis sok vonatkozásban „variálható", mármint belsejét illetően. A Renault ugyanis csak egyetlen, háromajtós változatban készíti majd: 1239 köbcentis, 40 kilowattos (55 lóerős) motorral, amely meglepően erős a kocsi 790 kilogrammos súlyához képest, csúcssebessége 150 kilométer. A fogyasztás nem magas: a gyár szerint 90 kilométeres sebesség mellett 5,1, városi forgalomban 7,4 liter lesz. Sebességváltója ötfokozatú. Az igazi meglepetést a kocsi belseje tartogatja: a kiskocsi belül rendkívül tágasnak tűnik. A hátsó ülést ugyanis sínekre helyezték, az állítható, így a hosszúlábú utas sem érzi majd kényelmetlenül összepréselve magát. Az ide-oda csúsztatással a kiskocsi csomagtere 168 köbdeciméterről 261-re bővíthető, sőt, az ülések lehajtásával akár kétszemélyes hálófülkévé alakítható át. Műszerfala egyszerű, köny- nyen áttekinthető, de minden információt megad, a kapcsolók a vezető kezeügyében vannak. Míg a „Twingo" csak ebben az egyetlen változatban készül, a Nissan „brit" kiskocsija, a Micra nagyobb választékot kínál: két motor, 1000, illetve 1300 köbcentiméter hengerűrtartalommal, mindkettő 16 szeleppel, kézi, vagy automata sebességváltó, három illetve ötajtós kivitel közül lehet választani. A kocsi ízléses, igényes, japán alapossággal készül, - nyilván komoly versenytárs lesz a kisautók piacán. Persze akit a nagyobb autók érdekelnek, vagy éppenséggel a luxuskocsik, bőségesen talál magának néznivalót. Új szériával rukkolt ki a Mercedes, s tavasztól kezdve Európában is kapható lesz az amerikai Chrysler kétszáz lóerős, igen jól felszerelt sportautója, a Vision, amely negyed millió frankért - a Mercedesnél jóval olcsóbban - Várja majd a tehetősebb vásárlókat. Bőséges a választék BMW, Saab, Volvo luxuskocsikból, - de azért a legtöbb bemutatott kocsi a közepes árkategóriában van, többé-kevésbé már befutott szériákat képvisel. Akit a jövő érdekel, megtekintheti a különböző elektromos autókat, például a Peugeot, vagy a Citroen bemutatóján. A pusztán városi forgalomra használható kiskocsik azonban még mindig nem látszanak véglegesen megoldottnak: változatlanul nagy súlyt jelent az akkumulátor, az egy feltöltéssel megtehető út nem haladja meg a száz kilométert, s az újratöltéshez általában nyolc óra kell. A „hobbiautókból" bőséges a vá-, laszték, a legérdekesebb a Hobbycar kétéltűje, amely az úton akár 150 kilométerrel haladhat, vízen pedig öt csomós sebességgel közlekedik. A ma még utópiának tűnő gépkocsikat a Mercedes F-100 típusjelű kocsijának egy mintapéldánya képviseli. Bruno Sacco és tervező csoportjának rendkívül biztonságos gépkocsijában a vezető középen, az első ülés előre helyezett részén foglal helyet, kétoldalt egy-egy, a hátsó ülésen két utasnak van helye. Az ajtók nem oldalt, hanem hátracsúszva nyílnak. A hathengeres motor hagyományos benzinnel, hidrogénnel sőt villamos meghajtással is üzemeltethető. Renault Twingo (Fotó: Renault Hungária) Környezetkímélő és olcsó Gázautó - még az idén? Környezetvédők, öreg autók tulajdonosai egyaránt nagy érdeklődéssel várják, vajon tényleg elkészül-e még az idén az első „hazai gyártmányú" gázüzemű autó. Elöljáróban annyit: ezúttal nem a korábban már félresikerült propán-bután gázpalackos kísérletek folytatásáról van szó. Most földgázra kívánják átállítani a korábban benzinnel üzemelő motorokat. Egy-egy átszerelés mintegy 80 ezer forintba kerülne. Elsősorban az egykori szocialista országokban készült kocsik átállítására gondoltak azok a vállalkozók, akik ebbe a fába vágták a fejszéjüket. Teljes körű felmérés birtokában készítették el az ütemtervet: a világkiállításig csaknem kétszáz töltőállomást építenének, terveik szerint 1996-ra a gázautók száma meghaladhatná az ötvenezret. Az első minta-töltőállomások Budapesten, Debrecenben, Egerben és Zalaegerszegen várják majd az autósokat, akik már az első gázpalackok föltöltése után észreveszik: jóval olcsóbban közlekednek, mint amikor még benzinnel üzemelt az autójuk. Ez a zsebbevágó tapasztalat bizonyára felkelti majd az autósok érdeklődését, és ha a környezet- védőkre nem is hallgattak, most pénztárcájuk érdekében talán a levegőt kevésbé károsító földgáz mellett döntenek. Ha ez az ötvenezer fecske nem is csinál nyarat, ennyivel kevesebb autó szennyezi majd városaink amúgyis szmogos levegőjét. Ha ... Kérdések egész sorára kell addig választ kapni. Vajon lesz-e és mikor folytatása a programnak? Egyáltalán a vállalkozók kapnak-e valamilyen állami támogatást? Nem nyomja-e el a józan megfontolásokat a költségvetés érdeke, vagyis nem sújtják-e a benzinhez hasonlóan akkora fogyasztási adóval az új terméket, hogy egyszerűen elveszik a kedvét a beruházástól minden épeszű autósnak? Mielőtt örömmel jelentenénk tehát az új üzemanyag létét, jó volna választ kapni e nyitott kérdésekre. Mint ahogy ezért várják kíváncsian az érdeklődők azt is, hogy a benzin árába foglalt „környezetvédelmi" ötven fillérek, mikor gurulnak a természet- védő programok támogatására. Az illetékes tárca szakemberei - nevük mellőzését kérve - megerősítették: elképzelhető, hogy a környezetvédelmi alapba eddig befolyt több száz millió forintból jut a levegő tisztaságának védelmére és a gázüzemű autók elterjedésének támogatására is.-sz- (FEB)
