Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)
1992-10-16 / 245. szám
4 KÉPÚJSÁG BONYHÁDÉS KÖRNYÉKE 1992. október 16. Nemsokára elkészül A Bonyhád és környéke oldal hasábjain olvashattak már dohogó hangvételű írást, ami a Bonyhád és Majos közötti út burkolatát minősítette minősíthetetlennek. Talán furcsa így a megfogalmazás, de a mintegy másfél kilométeres útszakasz valóban sok döccenővel volt tarkítva. Jó hír hát, hogy megkezdték itt az új raaszfaltozást, és - noha ideiglenesen csupán egy sáv használható - a közeljövőben zavartalanul, jó minőségű úton lehet majd közlekedni a város szélétől Majosig. A rendőrségen hallottuk Bonyhádi teflonkeringő Sírva vígad a magyar - tartja a mondás, s ez bebizonyosodott a Bonyhádi Zománcárugyárban is szeptember 29-e éjjelén, amikor is az elbocsátását megelőző utolsó műszak keretében búcsúestet szervezett a gyári portás. Ezen a rendezvényen bizony kevesen maradtak józanul a résztvevők közül. A vidám társaság tagjai között volt olyan, aki este tízkor letéve a munkát még maradt, s volt olyan is, akinek reggel munkába kellett állnia, de tudva a mókáról jóval műszakkezdés előtt belátogatott a gyárba. No meg két nem éjszakás úriember egyéb teendők elvégzését is a murival egy- időre tervezte. Miután a portás beengedte a gyár területére őket autóval, vették a fáradtságot, és ellátogattak a csomagolóüzembe, ahonnan kézi targoncák segítségével - az ott dolgozók szeme láttára - fogyasztói áron számolva, 185 ezer forintnyi teflonedényt vittek ki. Az első osztályú tepsik, lábosok autóik csomagtartójába, illetve utasterébe kerültek, majd a portás kiengedte őket a gyárból. A lopott edényeket a két tettes egyikük lakásán pakolta le, majd az újdonsült „raktár" tulajdonosa dolgozni ment, avagy a tettes visszatért a tett színhelyére. Persze nem a nosztalgia hajtotta a gyárba, hanem műszakba ment. Miközben a munka frontján derakasan állta a sarat felfigyelt arra, hogy valami bűzlik, hát telefonon berendelte tettestársát - akinek egyben váltótársa is volt hogy vegye át a munkát tőle, míg a szajrét biztonságba helyezi. Az edényeket - legalábbis nagyrészüket - egy kölcsönkért garázs aknájába pakolta, majd gondosan visszahelyezte a fedőléceket, s a garázstulajdonos kocsijával is az akna fölé állt. Majd' délután négy volt már, mikor a zománcgyárból értesítés futott be a rendőrséghez az eltűnt edényekről. A nyomozóknak nem volt különösebben nehéz dolguk az ügy felderítésével, hiszen a gyanú hamar a tettesekre terelődött, ám csak az elkövetők párhuzamos kihallgatása során derült fény az edények hollétére. A több raklapnyi árut házkutatást követően lefoglalták, s elszállították. Befejeződött hát a teflonkeringő. Azt persze senki nem tudja megmondani, hogy a „táncrendbe" ki íratja fel magát következőnek, ám az bizonyos, hogy a gyárban nem ez volt az első lopás, s valószínű, hogy az utolsó sem. - nagy Hitel nélkül is lehet gazdálkodni Nálunk nincs ok a pánikra Azt mondják - nemcsak agrár- szakemberek -, hogy az ágazat válságban van. Dr. Solymosi Józsefet, a bonyhádi Pannónia mezőgazdasági termelőszövetkezet elnökét kérdeztük meg arról, hogy náluk mi a helyzet, milyen lehetőségeik, terveik vannak. — Az őszi munkáknak lassan vége. jelenleg min dolgoznak, s milyennek ítéli a már betakarított termést? — A búzát és az árpát már betakarítottuk, jelenleg pedig az őszi vetéseket végezzük. A betakarított termés viszonylag jónak mondható, ami hektáronként 6-7 tonna terméshozamot jelent a búzánál. — Az aszály mennyi kárt okozott a szövetkezet földjein? — Nos, talán még sosem volt rá példa, hogy a kukorica- termés betakarítását október húszadikára befejezzük, s most ez lesz a helyzet. Az idei mennyiség a tavalyinak csupán a felét teszi ki, s ez egyértelműen az aszálynak „köszönhető". Azt pedig, hogy minden rosszban van valami jó az jelzi, hogy a kukoricát az idén nem kell szárítanunk, mivel a napsugarak ezt megoldották helyettünk. Sajnos, ez nem jelenti azt, hogy a megtakarított energiaráfordítás pótolná a terméskiesést. — Sokhelyütt az értékesítéssel is gondok vannak. Önöknek már sikerült eladni a gabonát, illetve a kukoricát? — A búza értékesítése egyáltalán nem okozott gondot. Részint külföldön, de nagyobbrészt idehaza sikerült a termést értékesíteni. Ez is az oka annak, hogy idén több búzát vetünk. Megítélésem szerint kevesen mozdultak a búzatermesztésre tavaly, s jövőre is biztonságosan értékesíthető lesz. A kukoricánál egész más a helyzet, s kissé ellentmond a piac törvényeinek. Az átlagon aluli termésmennyiségnek fel kellene nyomnia az árakat, ám ez a tendencia még nem mutatkozik. Ennek talán a bizonytalan gazdasági helyzet az oka. Mi mindenesetre a kukorica értékesítésével tavaszig várunk. — Tehetik ezt? — Két okból is. Egyrészt van megfelelő tároló kapacitásunk, másrészt pedig nem vagyunk annyira rászorulva a pénzre, hogy kedvezőtlen áron legyünk kénytelenek túladni a termésen. — Mit jelent az, hogy nincsenek rászorulva a pénzre? — Bár egyáltalán nem ez a jellemző országos viszonylatban, de szövetkezetünk hitel nélkül gazdálkodik, nincsenek adósságaink. — Meddig tartható ez, egyáltalán milyen jövőt jósol a szövetkezetnek és az mezőgazdasági ágazatnak? — Szövetkezetünkben nics ok a pánikra, nem látok fenyegetést, de mi - talán nem szerénytelenség, mert megdolgoztunk érte - kivételesen jól állunk. Az ágazat valóban igen súlyos válságban van. Csupán idő kérdése és nagyon elmérgesedhet a helyzete. Nincs igazi agrárpolitika, hiányzik az átfogó mezőgazda- sági koncepció. Úgy érzem, a politikai csatározások elveszik az energiát a komoly munkától, bár józan előrelátásra volna szükség a mezőgazdaságban. S ez nem csupán a termelőszövetkezetekre van negatív hatással, hanem a kisgazdaságokra, s az egész élelmiszeriparra is. Véleményem szerint nemsokára a gyomrán érezni ezt a lakosság is. — Apropó élelmiszeripar! Az állattenyésztés terén mi a helyzet a Pannóniában? — Szerencsére a bonyhádi tájfajta szarvasmarha, a vöröstarka piaca mindig stabil volt, s ez most is így van. Értékesítési gondunk nincs, de gyakorlatilag ennek a tevékenységnek jövedelmezősége nulla. —1 Miért nem hagyják akkor abba a szarvasmarha-tenyésztést? — A szövetkezet vezetősége fontosnak tartja, hogy munkát biztosítson mindenkinek, s ez is közrejátszik abban, hogy nem számoljuk fel az ágazatot. — Voltak a szövetkezetben elbocsátások? — Eddig még nem, de ez nem azt jelenti, hogy ezután lesznek. Szeretnénk ezt tartani, s ésszerű átszervezéssel, vagy akár korengedményes nyugdíjaztatással kiküszöbölni az elbocsátásokat. — A szövetkezeti átalakulása hogyan zajlott Önöknél? — Ha nagyon rövid válaszra kíváncsi: Rendben. Mindössze kilenc tag jelentette be egyéni kiválási szándékát. Gyakorlatilag a szövetkezet egységes, sőt talán még sosem volt ilyen összefogott a tagság. Most készül az új alapszabály, amit szeretnénk elfogadtatni a tagsággal még decemberben. A kiválás lehetősége továbbra is adott, bár innen nem kell menekülni. A pánikra senkinek sincs oka! — Sokakat foglalkoztat a bonyhádi termálvíz hasznosításának a kérdése. Ez ügyben mik az új fejlemények? — Szerdán járt nálam a Wemau-i polgármester és egy, aki a kérdésben járatos szakember. A hasznosítás lehetőségeiről tárgyaltunk. Ami biztos: november végére elkészül a terület rendezési terve, s akkor a lakosságot megfelelő formában részletesen tájékoztatjuk a termálvízzel kapcsolatos fejleményekről. Egyébként ez már rég nem a szövetkezet ügye, sokkal inkább városi, vagy ha úgy tetszik a Völgységet érintő téma. Annyi biztos, hogy a több éves beruházást úgy ütemezzük, hogy minél előbb használatba vehesse a lakosság, legalább a majdan kiépülő komplex épület és medenceegyüttes egy részét. — Terveznek-e komoly beruházást ezen kívül? — Nagyobb beruházásra nem merünk gondolni. A zilált gazdasági helyzetet kell túlélnünk nekünk is. Ezért inkább úgy tervezünk, hogy holnap is a tagság szemébe nézhessünk. Nagy László Óra előtt, órák után A Perczel-kastély nemcsak a városi könyvtárnak ad helyet Bonyhádon, hanem a 2-es számú Általános Iskola néhány alsó tagozatos osztályának is. Az iskolaotthonos rendszer a nebulóknak azt jelenti, hogy délután is vannak óráik, ám a délelőtti tanórák között nemcsak a szokott tízperces kikapcsolódás adott nekik. Majd egyórás szabadidőt tölthetnek el ilyenkor, amiért már érdemes felöltözni, s kimenni az udvarra, ami ez esetben igazi játszóteret jelent. Kispál Mária felvételei erről tanúskodnak. Kéz a kézben Régen Kínában nem csupán a gigászi potroh, a hatalmas toka jelezte, hogy valaki tehetősebb, hanem az is a jólétre, a földi javakban való dúskálásra - s elsősorban a fizikai munka teljes hanyagolására - utalt, ha az illetőnek többszörösen csavarodott, vagy nyolc-tíz centi hosszú körmei voltak. A huszadik század végén Magyarországon sem a toka, sem a pocak nem divat, de sok hölgy vágyik az ápolt, vagy meglepően hosszú körömre, még akkor is, ha esetleg nem teheti meg, hogy teljesen megtartóztassa magát a fizikai munkától. Ezért nyitotta meg körömkozmetikáját Bonyhádon Orbán Éva, aki Pécsen sajátította el a szakma elméleti és gyakorlati tudnivalóit. Munkája nem túlzottan helyigényes. Egy kis asztal mellett üldögélve várja vendégeit, akiknek kézbe veszi kezét, vagyis kérés szerint manikűröz, lakkoz ötven féle színben, no meg tetszés szerinti hosszúságú műkörmöt is épít. Akinek még ez sem elég, az körömmatricát is ragasztathat, aminek tartósságát színtelen lakkbevonat biztosítja. Mikor a szolgáltatások díjtételeiről faggattuk a vállalkozó hölgyet, elmondta, hogy egy teljes műköröm-garnitúra felrakása - lakkozással együtt - bizony nem olcsó, viszont körülbelül másfél hónapig ékesíti a kuncsaftok kezét. Ami igaz, az igaz: a szépségnek ára van. Ám a híresztelések arról, hogy e felragasztott díszeket „szavatossági idejük" lejárta után letépnék, nem igazak. Lemoshatóak. Csupán egy félelmem van az üggyel kapcsolatban: egyetlen hölgynek sem kell fegyverviselési engedélyt beszereznie, hogy műkörmöket viselhessen, pedig . . . Feljebb költözött A megyei munkaügyi központ bonyhádi kirendeltsége eddig a Perczel Mór utca 13 szám alatt, a földszinten működött. Épületet nem váltottak, ám az emeletre költöztek fel az iroda dolgozói. Az új, tágasabb helyen fogadják ezentúl á munkanélkülieket, akiknek a száma egyre nő. Jelenleg Bonyhádon és környékén 13 százalékos a munkanélküliség, ami az országos átlagot meghaladja, s ez megyei szinten is jelentkezik. Ez annyit jelent, hogy a regisztrált munkanélküliek száma 2195 fő. Sajnálatos tény, hogy várhatóan ez a szám emelkedni fog, s becslések szerint 16-17%-nál állapodik meg. A közeljövőben például a városi és város- környéki üzemek további kétszáz dolgozót bocsátanak el. A 6 SUMÉR KFT-NÉL Még: 7,20 Ft a kisméretű tégla (Bonyhádon 6,90) Érdeklődjön! Érdemes! Segítünk! Már: több féle falazóanyag, cserép, nyílászáró, betonáru is befizethető, gyári áron! Bonyhádi Téglagyár telefon: 74/51-723 Dombóvári Téglagyár telefon: 74/66-456 Felvilágosítás a 72/26-666/23 melléken is. <142/198:
