Tolnai Népújság, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-13 / 242. szám

4 KÉPÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1992. október 13. S aj tótáj ékoztató A városházán hallottuk Megállapodás készül a pol­gármesteri hivatal és a városi kábeltévét üzemeltető Fáraó Bt. között, amelyben rögzítik a közszolgálati hírközlés kap­csán a kölcsönös vállalásokat, elvárásokat, aminek egyetlen célja a minél színvonalasabb és hitelesebb tájékoztatás. Ugyanez a célja annak az új kezdeményezésnek is, amit októbertől vezetnek be a vá­rosházán. Nevezetesen arról van szó, hogy a testületi ülé­seket követő napon a hivatal egy-egy vezető munkatársa áll a helyi tévé, valamint az újsá­gok rendelkezésére és az előző napon tárgyalt témákkal kap­csolatban nyújt többletinfor­mációkat. Érdeklődésünkre elmondták, hogy ezzel a lehe­tőséggel nem csak a helyi tö­megtájékoztatás élhet. Amint azt legutóbb is jelez­tük, a beharangozott MATÁV távbeszélőhálózat fejlesztés kapcsán több kétely merült fel, de mindenképpen pozití­vum, hogy a DUNATEL mel­lett a BALATEL is megjelent a térségben, sőt a WESTEL Kft. egy, az általa üzemeltetett rá­dió-telefonrendszerhez szük­séges antennatornyot kíván létesíteni a városban. Tervek, elképzelések tehát vannak, most már csak a telefon hi­ányzik! Megtartotta alakuló ülését a városi földrendező bizottság, amely elnököt és alelnököt vá­lasztott, elfogadta az ügyrend­jét, majd videófilmet tekintett meg a földárverésekről. Leg­közelebbi ülésükön meghatá­rozzák, hogy a kárpótlásra ki­jelölt földterületekből melyi­ket ajánlják először árverésre a kárrendezési hivatalnak. Szakadát gyermekzsivajról álmodik Ülünk Varga Ferenc pol­gármesterrel a községháza emeleti nagytermében, a helyi könyvtárban, s hallgatjuk az utcáról beszűrődő gyerekcsi- vitelést. Nem, nem helyiek, gyönkiek a rozsdásodó lombú gesztenyék alatt megpihenő apróságok - legfeljebb egy-kettő lehet közöttük -, hi­szen Szakadátról csak har­mincnégyen - köztük egyetlen elsős - járnak a szomszédos nagyközség iskolájába. De hogy is lenne több emberpa­lánta, amikor a háború előtt ezer fölötti szakadátiból négy­százharminc, többségében idős ember él ma már a kisköz-ségben és a polgár­mester szerint 10 éven belül tizenöt százalékkal csökken a lakosság száma. Megfakult tábla hirdeti a községháza fa­lán, hogy „takarékos község", de ennek a táblának ára van. Ára van és sokba került, hi­szen az emberek azért spórol­tak, hogy elküldhessék gyere­keiket más helyre, más tájra boldogulni. E hegyháti telepü­lésen ugyanis se, víz, se út, se munkalehetőség nem volt, egy része ma sincs, s a több­szörös hátrány naponta tette- nérhető. Most azért valami el­indult. Apró lépést tettek a megmaradásért. Rendben van már a községháza, a kultúr- ház, az óvoda, három utca, a Petőfi, az Ady és a Rákóczi utca egyik oldala szilárd bur­kolatot kapott. Mindez nem sok, de mégis reménysugár, és optimistává teszi Varga Fe­rencet. Bízik abban, hogy 15-20 év alatt - az eddiginél lényegesen nagyobbb köz­ponti támogatással - be lehet hozni a lemaradást, hiszi, hogy nem mennek el a fiata­lok, hogy visszajönnek azok, akik másutt próbálkoztak a megélhetéssel. Tudja, hogy a szép környezetben lévő Sza­kadát gyermekzsivajról álmo­dik. Lesz is, csak meg kell egyezni az érdekegyeztető fó­rumnak a tsz-szel és jó lenne valami ipart hozni . . . A gyönki apróságok megpihentek a rozsdásodó gesztenyék alatt Somogyi egy van Kék munkásnadrágban, fe­kete trikóban és az elmaradha­tatlan, napszítta nyári katona­sapkában, újjai között cigaret­tát forgatva ül Tamásiban a Budagyöngye „Hangulatkar­bantartó Vállalat" teraszán, fehér fröccsöt kortyolgatva Somogyi János fuvaros. Sze­mével hol a kocsi elé fogott két jó lovát, hol az utcát pász­tázza. Amikor meglát ben­nünket, napcserzett arcán szé­les mosoly jelenik meg.- Helló, Lacikám !- kiáltja messziről, miközben jobb kar­ját magasba lendíti. Férfias kézfogás után egy mozdulat­tal hellyel kínál. Könnyen in­dul a szó.- írni szeretnék valamit magáról, János bátyám - kez­dem mert úgy hozzátarto­zik a városhoz, mint a város­házához a tornya.- Ja - neveti el magát. - Ha egy nap nem járom a népet meg az utcát, akkor azt mond­ják, hiányzóm. Tizenkét éve­sen, 1943-ban kezdtem el fu­varozni Tamásiban, a háború előtt elláttam a községet. A Kecskés Józsi bácsinak ve­gyeskereskedése volt, rumot hoztam neki Fehérvárról, Agárdra vittem két öregasz- szonyt, akik itt voltak a pos­tán. A háború alatt két lóval Devecserben jártam egy ta­mási zászlósért - sorolja, majd magasba lendített karral az utca felé kiált: - Helló, Bözsi néném! Jól van? Váltanak né­hány szót, aztán folytatja a megkezdett sort. - '45-ben Szekszárdról kősót, Bonyhád- ról petróleumot, Pécsről étola­jat hordtam, '45 nyarán pedig lisztet fuvaroztam Pestre. Egy évvel később Újszegedre jár­tam - kortyol egyet.- Aztán?- 1952-től 1954-ig a BELS- PED-nél voltam, hat pár lóval láttuk el Tamásit. Mikor elvit­ték a lovakat, vettem két rossz dögöt . . .- Ilyet ne mondjon - szakí­tom félbe -, mert régóta ismer­jük egymást és én még rossz lóval nem láttam!- Nem bizony - kacag. - Szóval azóta maszekolok. Két éve meg már nyugdíjaskorú vagyok.- Még szerencse, hogy „csak" korú, mert bizony hiá­nyozna Tamásiban.- Az biztos - bólogat. - Minden este sorban állnak a kisajtónál . . . Most homokot borítottam le, azelőtt lisztet vittem a pékségbe. Itt mindig van munka. Még ezt a nyolc­van évet le akarom dolgozni, akkor megyek nyugdíjba - húzza össze huncutul a sze­mét, aztán jóízű nevetés tör ki belőle. - Most cseréltem a grasztót - bök a fejével az egyik pihenő lóra -, a másik főtengelyes lett, lejárt a mű­szakija - kacag. - Nyomjuk a munkát, Lacikám, a kisautó­sok nem tudnak kiszorítani.- Mivel, hogyan érte el ezt a népszerűséget?- Mindenkinek megadom a tiszteletet. Somogyi egy van - mondják -, de 100 forintos több. Engem mindegyik utcá­ban becsalnak, hol egy kávéra, hol egy fröccsre, de a kör­nyező városokban is ismer­nek, mivel én fuvaroztam ne­kik itt, Tamásiban az üdülőé­pítéshez az anyagot. Jöttek: Jani bácsi, vásároljon be! Ho­gyan találtak hozzám, amikor a hirdetésben nincs benn a há­zam?!- A köztudatban viszont benne van, és ez lényeges. Is­merik, de János bátyám is is­meri az embereket. Milyen ma a nép hangulata?- Elkeseredettek, mert nem ássák a fundamentumot - komolyodik el. - Vannak olyan házak, amiket elkezd­tek, de öt éve nem tudnak lépni. Tamási nagyot fejlődött. Elég megnézni a „Ki, mit tud? lakótelepet" - így hívják a Gőgös Ignác lakótelepet, mert ki mit tudott, összeadta, hogy épülhessen a ház -, szóval a „Ki mit tud? lakótelepen" ak­kora épületeket csináltak, hogy házitelefonon kérdezik egymástól: te most hol vagy? - nevet újra, majd elkomorodik. - Szegényebbek lettünk mos­tanára, de majd csak alakul valahogy. Én is a holnapban bízok. Azért megy ám az élet - jelenti ki határozottan egy kortyolás után -, csak lassab­ban, mint azelőtt. Ezt a nyolc­van évet még le akarom dol­gozni. Helló, Lacikám! - ka­csint huncutul, aztán megszo­rítja búcsúzóul a kezem. Ékes László Fotó: Gottvald Károly Levél a telefonért Idáitoknak! Tisztelt Polgármester Asz- szony/Úr! Egy esztendővel ezelőtt Si- montornyán sok-sok önkormány­zat nevében ültünk össze, hogy a térség telefonellátottságának javí­tásáért összefogjunk. Célunkat úgy fogalmaztuk meg, hogy a MATAV-val vagy nélküle, de hallassuk szavunkat a telefonhá­lózat fejlesztése érdekében. A Műszertechnika szakembe­rei, majd a Dunatel Rt., élén ügyvezető igazgatójával, Petz Pé­terrel, vállalta a feladatok orosz­lánrészét. Külföldi tőke bevonása, új törvényjavaslat elkészítése, a monopolhelyzetben lévő MA­TÁV „szorongatása", viták és tárgyalások sorozata után jelen­leg a helyzet a következő: érdek- szövetség továbbra is fennáll; be­jegyezték azt a kuratóriumot, mely kezelni fogja az önkormány­zat által az alapítványba befize­tett 10.000, - Ft-okat, „bom­bázza" az illetékeseket, hogy mi­nél gyorsabban haladjunk a pri­vatizációfelé. Az eredmény: született egy új (kompromisszumok sorozata árán) távközlési törvényjavaslat, mely hamarosan a parlament elé kerül. Ennek lényeges magja a koncessziós pályázati lehetőség, ez utat nyit a piaci stratégia előtt. Végre érvényesülhet a vállalkozói szabadság, a törvény elfogadása esetén. így a kistelepülések is megkapják a telefonszolgáltatás­ban azt a lehetőséget, ami eddig csak a „nagyok" kiváltsága volt. A részletek jogi szabályozásával folytatódik a munka, tanulmány- tervek készültek a külföldi tőkés­társ, az ALKATÉT AUSZTRIA részéről. A térségünkben ezen terv szerint 1300 km hosszú opti­kai hálózat épül, mely műszakilag ma a legmodernebb! Térségen Tolna megye csaknem egésze és Fejér megye csatlakozó (déli) ré­sze értendő, azaz akik szövetkez­tünk 1991 . októberében. Mi várható, ha lesz törvény? Első kiépítésben kb. 90 000 vonal. Második kiépítés kb. +100.000 vonal. Az ezredfordulóra, ha megindul a munka, ez háztartá­sonként egy telefont, plusz a vál­lalkozók igényeinek kielégítését jelenti. Az önkormányzatok úgy le­hetnek nyertesek, ha továbbra is összefogunk a versenyhelyzet megteremtéséért. A többszereplős piac a záloga annak, hogy az ön- kormányzatok minél kedvezőbb helyzetbe kerülhessenek a távköz­lés fejlesztése - a saját fejlődésünk - érdekében. Kérem kedves kollégámat, hogy a fentiek alapján tájékoztatni szí­veskedjen a képviselő-testületet és a lakosságot, hogy a további ösz- szefogást a nyilvánosság erejével is biztosítsuk. Dr. Dési Ivánná Simontornya polgármestere Pályaavató Tolnanémediben Zenére vonuló csinos majo­rettek, tapsoló szülők, peda­gógusok, érdeklődők, ujjongó gyerekek. Minden együtt volt Tolnanémediben „egy jó buli­hoz", ami esetünkben a most elkészült kézilabdapálya ava­tását jelentette a művelődési ház mögötti területen. A kis ünnepségen a felnőtt polgármester, Miklós Lajos az önkormányzat támogatásáról, a tsz gépműhely brigádjának - kézilabda kapukat készítették el - és más segítőknek a társa­dalmi munkájáról szólt, kö­szönettel említve azt, a gyer­mek polgármester, Völgyi Sándor pedig a felnőttek fi­gyelmét, munkáját méltatta. Könnyű volt szóra bírni az ünneplés perceiben Balassa A/ első „hivatalos" győztesek az ozoraiak A tolnanémedi mosolygó inajorettek is pályra léptek Zoltán testnevelőt, aki kollé­gáival egyetemben a pályaépí­tésből is kivette részét, s aki most falusi szpartakiádról, Május I Kupáról, utcabajnok­ságról - kézilabda, foci - és sok más, kisebb-nagyobb kö­zösséget megmozgató ren­dezvényről álmodik. A megnyitó után a gyere­kek vették birtokba az egymil­lióba került pályát, és a diák­társak hatalmas buzdítása kö­zepette parázs csaták zajlottak a labdarúgó palánták között. A körzeti bajnokság eredmé­nye Tolnanémediben a követ­kezőképpen alakult: 1. Ozora, 2. Pincehely, 3. Tolnanémedi. Ozorán ünnepre készülnek Az önkormányzat tata- roztatta a Siómenti Áfész összes boltját a község­ben, aminek fejében a szövetkezet játékot vásá­rol az óvodásoknak, rendbe teteti a posta épü­letét, amiért a Posta tá­mogatást nyújt az Illyés ünnepség lebonyolításá­hoz. Úgy hírlik, rávette az önkormányzat a köz­ség lakóit is arra, hogy csinosítsák ki az épülete­ket, hogy ne csak bense- jükben, hanem külsősé­gekben is készüljenek Ily- lyés Gyula születésének 90., halálának 10. évfor­dulója alkalmából októ­ber 30-án megrende­zendő ünnepségre. Ekkor lesz a szoboravató, s a Mayer Mihály megyés­püspök celebrálta szent­mise után a község címe­rének a szentelése is. Az oldal anyagait Ékes László írta, a fényképeket Gottvald Károly készítette. Köszönjük a segítségét, a közreműködését, észrevé­teleit és a figyelmét.

Next

/
Thumbnails
Contents