Tolnai Népújság, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-11 / 215. szám

4 MEPUJSAG BONYHADES KORNYÉKÉ 1992. szeptember 11. „őrült vagy, fiam!" Egy kedves olvasónk - bi­zonyos Makrainé - jelezte te­lefonon, hogy a bonyhádi au­tóbuszállomás utasellátó egy­sége, amit eddig inkább amo­lyan talponálló „kocsmaként" tartott nyilván az utazó kö­zönség, Snack Bárra változ­tatta nevét, s itt nem csupán hangzatos névváltoztatásról, hanem valódi metamorfózis­ról van szó. Hogy mit is jelent ez egé­szen pontosan? Ennek néztem utána, lévén jómagam sem az igényesség címszó alatt tárol­tam emlékeimet a nevezett „vendéglátó" egységről. A nemrégiben még „állófo­gadásra" specializált büfébe lépve valóban meghökkenhet a szomját vagy éhségét csilla­pítani vágyó utas, hiszen te­heti mindkettőt, a réginél kedvezőbb áron, s összeha­sonlíthatatlanul szélesebb áruválaszték mellett, hogy a helyiség bútorzatáról, hangu­latáról már ne is szóljak. A Snack Bárt két Pécsről be­járó tulajdonos üzemelteti. Egyikük Kiss József, aki lelke­sen, s reménnyel teli hangon mesélte el, hogyan és miért vágtak bele társával a helyiség átalakításába, fejlesztésébe:- Már három éve visszük a boltot, s eddig nem volt érde­mes komoly lépéseket tenni a színvonal emelése érdekében. A helyzet azonban megválto­zott, hiszen három hónapja - az egység privatizációja óta - kedvezőbb bérleti feltételek mellett, valódi vállalkozók­ként üzemelünk, s így hosszú távon gondolkodhatunk. Két hét alatt „pofoztuk" át a büfét, mintegy 1,5 millió forin­tos költséggel, amibe belefért a bárszékek- és pultok, a de­koráció, sőt, új gépek megvá­sárlása is. Családi segítséggel sikerült előteremteni ezt az összeget, s amikor édesanyám először lé­pett be az utasellátó egységből Snack Bárrá előlépett helyi­ségbe, csak annyit tudott mondani:-Fiam! Te meg vagy őrülve. Azért mi bízunk abban tár­sammal - Rácz Szabó Attilá­val -, hogy kialakul lassan törzsközönségünk, akik na­ponta átutazva Bonyhádon be-betérnek majd hozzánk.-nagy­Ut már csak az „őrültnek" kell talpalnia Maguknak privatizálnak Tejben, vajban? Ha a tehenek teje el nem apad, s a mőcsényi termelő- szövetkezet cikói tejüzemének dolgozói által kinyilvánított csoportos kiválási szándék va­lóra válik, akkor nemsokára már az üzem régi dolgozói új gazdákká válnak, s így talán nemsokára „privatizált" tej­termékeket fogyaszthatnak majd Bonyhádon, és a város környékén élők is. Garay Gáborral, a tejüzem vezetőjével beszélgetve meg­tudtuk, hogy a termelőszö­vetkezet tejüzeme immár ti­zenegy éve működik, s az itt dolgozó, jól összeszokott csa­pat a szövetkezeti törvény ál­tal kínált átalakulási lehető­séggel élve egységesen adta be csoportos kiválási szándé­kát a termelőszövetkezet ve­zetőségének. A vagyonnevesítés már az év elején megtörtént, s össze­sen huszonhárom tag - nyug­díjasokkal együtt -nyilvání­totta ki igényét a tejüzemre, akik összesen tizenegy és fél millió forintnyi vagyonjeggyel rendelkeznek. Szeretnének önállóan dolgozni, gazdál­kodni. A naponta tizennégyezer li­ter tejet feldolgozó üzemben fogyasztói tejet, tejfölt és túrót készítenek, ám a tejipar összes termékét forgalmazzák, így az ott dolgozók már tapasztala­tokat szereztek a kereske­delmi tevékenységben is. Reménnyel tekintenek a jö­vőbe, ami elsődlegesen azt je­lenti, hogy bíznak a kiválási szándék elfogadásában. Erre majd csak a termelőszövetke­zeti közgyűlésen kerülhet sor, ám úgy érzik, hogy sem a tsz vezetősége, sem a tagság nem fogja ellenezni a kiválást. Egyébként az üzem korsze­rűsítésre szorulna, amit a le­endő új gazdák hitelek felvéte­lével szeretnének majdan megvalósítani. A korszerűsítési munkála­tok elsősorban az épület felújí­tását és korszerűbb berende­zések beüzemeltetését jelen­tenék. Reményeik közé tartozik az is, hogy az üzem a jövőben is nyereséget fog termelni, így biztos megélhetést jelent majd az itt dolgozóknak. Arra persze nem számíta­nak, hogy tejben, vajban fü­rödhetnek majd, de abban szinte bizonyosak, hogy befü- rödni sem fognak a kiválással, mindenesetre még a közgyű­lés döntésére várnak.- nagy - ótós ­Költségvetés Kismányokon Az útjavítás volt a legfontosabb Felújítják a községházát-Emberszabású tervek Csinosodik a községháza Az őszi esők előtt útköpönyeg Kismányok csendes fa­lucska, talán sokan nem is tudnak létezéséről, de a négy­száz lelket számláló települé­sen élők éppúgy érzik a min­dennapok gondjait, a megél­hetés nehézségeit, mint bárhol a megyében, és épp annyira igényük van saját környeze­tük szépítésére, fejlesztésére is, mint a városban élőknek. A falu tiszteletdíjas pol­gármesterasszonya, Bíró And- rásné csendes szóval, nem pa­nasszal a hangjában mondja el, hogy bizony anyagi lehető­ségeik korlátozottak, ezért igyekezniük kell .az évi 5,9 millió forintos költségvetési keretet jól, célszerűen beosz­tani, hogy egyről a kettőre jus­sanak. így sikerült a nyáron befe­jezni az út- és járdaépítéseket, vízelvezető árkok kialakítását. A munkák elvégzésére feltét­lenül szükség volt már, mert az őszi esőzések idején majd­hogynem járhatatlanná váltak az utak a faluban. A 2,3 millió forintot - vagyis az éves keret kb. 40%-át - felemésztő munkála­tok a településnek ezt a gond­ját megszüntették, ám sok­minden kellene még Kismá­nyokon a kényelmes élethez. A községháza épületét is most újítják fel, hogy barátsá­gosabb környezetben tudják fogadni az ügyes-bajos dolga­ikat intéző, vagy a segítséget kérő polgárokat. Jó volna a kulturális életet is fellendíteni, de a többnyire vidéken dolgozó embereknek nem sok idejük s energiájuk marad a művelődésre. Remélhetőleg a nyáron szünetelő asszonytorna ismét beindul a művelődési házban, s akadnak talán olyan ötletek is, amik megvalósítása színe­síti a kismányoki életet. A településen egyébként nem jellemző a munkanélkü­liség, de, sajnos, számolni kell a jövőben ezzel a problémával is. Az önkormányzat munka­helyeket nem tud teremteni, esetleg segíteni tudja a rászo­rulókat, miként a tankönyve­ket is megvásárolta az iskolás gyermekeknek. Mindenesetre tisztán látják a Kismányokon élők önnön helyzetüket, s „embersza­bású" tervek megvalósításá­val a jövőben is szeretnék életkörülményeiket a lehető­ségek szerint javítani.- nagy - ótós­Ismét indul a „Vita Nova" Élni, de másképp! Másfél éve működik Bony­hádon a Városi Könyvtárban a Vita Nova Életmód Klub, amely segítséget szeretne nyújtani tagjainak abban, mi­ként élhet egészségesebben, ki­egyensúly ozottabban, tehát jobban - ha nem is anyagi ér­telemben ... Ősztől tavaszig hetente egy alkalommal talál­koznak, a nyári szünet után jövő csütörtökön tartják első foglalkozásukat. — A nyár sem telt el esemény nélkül - mondja Lenézné V. Judit, a klub veze­tője. Augusztus végén egy­hetes tábort szerveztünk Váralján, ahová hatvan fel­nőtt és gyermek jött el. Vendégünk volt Sarkadiné Tóth Lívia, aki vegetáriá­nus ételeket főzött, Csurgó Sándor a fitoterápiáról, dr. Oláh Andor a természet gyógyító erejéről, Majoros János radiesztéziáról tartott előadást. Mindezen túl napi két óra jógánk is volt, úgy hogy sokrétű és érdekes volt a program. Főként a mamák jöttek el a gyerekeikkel, de amint hallottam, jövőre már sok papát is „megfűztek". — Mi szerepel az őszi programjukban? — Az első foglalkozá­sunkat szeptember tizenhe­tedikén, jövő csütörtökön délután négy órakor tart­juk, majd ötkor kezdődik Császárné Benke Mária tan­folyama „Amit tehetünk egészségünk érdekében" címmel. A három napon át tartó, tizenkét órás tanfolyamon szó lesz az egészséges táp­lálkozásról, a helyes testtar­tásról és légzésről, a jóga rejtelmeiről... Délutánonként a felnőt­teket várjuk, csütörtökön és pénteken délelőtt pedig Benke Mária ingyenes elő­adást tart az óvódásoknak, az általános és a középisko­lásoknak. Október 10-én Budapes­ten rendezik meg *az idei Natura napot, ahová közö­sen elmegyünk, 22-én pe­dig Bokor Katalin tart elő­adást a könyvtárban a hid- rogeoterápiáról és az írisz diagnosztikáról.-l-s Új testvérváros? A Bonyhádra érkezőt ha­talmas tábla értesíti, hogy a te­lepülés németországi testvér- városa Wernau. A Bacsó Béla utcán egy amerikai vá- ros(rész) neve látható - ko­rántsem hasonló okokból. Nagyvárosi árnyak sorozat első darabjaként, hétfőn este mutatta be a Magyar Televízió a Fekete Doboz filmjét New York híres-hírhedt negyedé­ről: Bronxról. A kábítószer­kereskedelméről, éjszakai lö­völdözéseiről, narkós menhe- lyeiről híres városrész megih­lette valamelyik bonyhádi polgárt, aki a Fáy lakótelep sarkán lévő terelőtábla hátol­dalára írta fel annak nevét. Igaz, itt (még) nem árulnak kábítószert (vagy csak nem tudunk róla?), igaz, itt még nem lövöldöznek az utcán, de a felirat készítőjének abban ta­lán igaza lehet, hogy sötétedés után már azért megfonto­landó, kiteszi-e az ember a lá­bát ... Jó lenne bízni benne, hogy Bonyhád amerikai testvérvá­rosa nem Bronx lesz, vagy ha igen, az nem azért történik, hogy a két település vezetői a közbiztonság területén szer­zett tapasztalataikat vitassák meg egymással.-haj-aj­Az olvasó kérdezte Meddig lesz gödrös a temetői út? A hivatal adja az anyagot Váraljai olvasónk, Szege­diné Lotz Mária többször is te­lefonált szerkesztőségünkbe, kérve, hogy járjunk utána an­nak az őt is kellemetlenül érintő kérdésnek, miszerint a váraljai Rákóczi utca, a temető felé vezető út, hosszú ideje ká- tyús, rossz állapotú, szinte járhatatlan. A kérdéssel kap­csolatban felkerestük a pol­gármesteri hivatalt, ahol Am- rein István polgármestertől a következő választ kaptuk. — A Rákóczi utcában még az elmúlt héten is dolgoztak a Wiedemann cég szakemberei, akik egy lakásba vizet kötöt­tek be. Tehát a temető felé ve­zető út bizony valóban gyatra állapotban van, hiszen ott megy az egyik fő nyomóveze­ték is a tározóhoz. Mivel a munkák kissé elhúzódtak, bi­zony kellemetlenségeket kel­lett az ezen az úton közleke­dőknek elviselni. Mi magunk is kifejezetten szorgalmazzuk ennek az út­nak az elkészültét, amit az is példázhat, hogy a faluban mára 1,5 millió forintos költ­séggel minden utunk aszfaltot kapott. Kivéve persze eddig ezt. Ennek az útnak viszont műszaki sajátosságai folytán csak egy igen jó minőségű, középen összefolyó, vízelve­zető betonút felel meg hosszú távon, melynek költségei megközelítik Váralja összes útjának a felújítására fordított pénzösszeget. Ennek ellenére is nagyon rövid időn belül el­készíttetjük az utat, már tár­gyalásokat folytatunk a Wie­demann céggel, akik a rájuk háruló helyreállítási költség értékét munkában fogják le­róni, a hivatal pedig az út el­készültéhez az anyagot fogja biztosítani. Egy időre viszont, sajnos, kénytelenek leszünk éppen a technológia miatt a Rákóczi utcát lezárni, hogy az­tán évtizedekig kiváló úton közlekedhessünk mindany- nyian. Ehhez viszont egy kis megértést és türelmet kérünk minden Váraljaitól.

Next

/
Thumbnails
Contents