Tolnai Népújság, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-07 / 211. szám
4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. szeptember 7. A gazdasági bizottság nemet mondott Köztéri bonyodalmak a kórház előtt Készülnek a pavilonok a kórház bejáratánál Jelen írás lehetett volna szokványos tudósítás arról az építkezésről, mely lassan a befejezéséhez közeledik Szek- szárdon, a kórház oldalsó részénél. Szépen megírhattuk volna, hogy áthelyezik az intézmény főbejáratát, s egyúttal esztétikus pavilonokat is kialakítanak a személy- és a teherforgalmat egyaránt lebonyolító porta előtt. A látogatókat, a kórházi dolgozókat, valamint a betegeket büfék, virágboltok és más, hasonló jellegű épületek várják itt a közeljövőben. A közel tíz millió forintos beruházás kivitelezője a Timpanon Kft. Nos, eddig tartott volna a tudósítás, ha informátorunk, Resch József, a kórház főmérnöke telefonon történő tudakozódásunk közben hirtelen meg nem jegyezte volna: - Egyébként ami itt történt, az megérdemelne még egy cikket. Persze, nem tudom, ér- demes-e foglalkozni vele, mi mindenesetre már túl vagyunk az egészen, igaz, némi keserű szájízzel. — Miről van szó? — Nos, arról, hogy a bejárat előtti közterületet szerettük volna viacolor burkolattal lefedni, telefonfülkével s hangulatos kandeláberekkel ellátni. Valahogy úgy nézett volna ki ez a terület, mint ahogy a Találka tér. Ebből azonban nem lesz semmi. Resch József érezhető elkeseredéssel a hangjában folytatta tovább a nem mindennapi történetet. — A kórház anyagilag már képtelen fedezni a tér kialakításának költségeit. Még időben, hónapokkal ezelőtt a városhoz, azaz Szekszárd ön- kormányzatának gazdasági bizottságához fordultunk pénzügyi segítségért. Ha fogalmazhatok így, csak néhány százezer forintról lett volna szó. A bizottság húzta-halasz- totta az ügyet, mi természetesen sürgettük azt. Aztán megjött a válasz ... Nem kis megdöbbenéssel értesültünk a levélben küldött, mindössze két mondatos határozatról, mely szerint erre a közterületre nincs pénze a megyeszékhelynek. Egyetlen fillért sem kaptunk, jóllehet a városnak is haszna származna ebből a beruházásból. Persze, tudom, a kórház nem városi, hanem megyei intézmény. Mindegy, azt mondtuk rendben van, nincs harag, akik döntöttek, azok biztos tudják, miért így döntöttek. — Mi lesz most? — Azt a szép teret, amit megálmodtunk, s amit biztosan megcsodáltak volna az idelátogatók, el lehet felejteni. Befüvesítjük ezt a részt, közlekedőcsíkot alakítunk ki két méter szélességben, s minden el van intézve. De még egyszer hadd mondjam, a történteket a kórház tudomásul veszi, nem fellebbezünk, s addig nyújtózkodunk ameddig a takarónk ér. Eddig. Az önkormányzat gazdasági bizottságának Jobban Zoltán a vezetője. Erezhető, hogy képben van, hiszen amikor megemlítjük a kórház számára hátrányosan záruló ügyet, azonnal válaszol. — Akkor az elején kezdem. A gazdasági bizottság kapott egy levelet, melyen az állt, hogy a kórház a porta előtt egy park-teret kíván kialakítani, díszburkolattal, kandeláberekkel és telefonfülkével. Mindezek finanszírozását a várostól kérték. A végösszeg - ha jól emlékszem - két és fél millió, vagy két millió nyolc- százezer forintot tett ki. — Nem néhány százezret? — Lehetetlenség, hiszen csak egy telefonfülke telepítése háromszázezer forint felett van. — Ez az oka annak, hogy a gazdasági bizottság végül is elutasító határozatot hozott? — Meg az, hogy a kórház annak idején abszolút nem vonta be a varost a terveibe. Talán nem ártott volna már kezdetben némi egyeztetés Szekszárddal, annál is inkább, mivel az építkezés városi területet is érint. Persze, utólag könnyű beadni az igényt, hogy nekem szükségem van két és fél millió forintra ... — A cél, egy hangulatos köztér kialakítása mindenesetre Szekszárdnak sem válna kárára ... — Ez igaz. Ám azt sem árt tudni, hogy az év második felére a város költségvetésének tartalék-összegei alaposan megcsappannak. S alapvetően fontos kiadások merülnek fel mostanság is: súlyos milliókat kell költenünk az ivóvíz bázis növelésére, a szeméttelep megvásárlására. A kórház igénye a be nem tervezett kiadások közé tartozott. Ráadásul a kórház nem is városi, hanem megyei intézmény. Egyszerűen nem megy a támogatás. Ilyen erővel jöhetne hozzánk bármelyik nagyvállalat, mondjuk a Totév, hogy díszburkolattal akarja lefedni a bejáratát, s adjunk neki két és fél millió forintot. — S az elképzelhetetlen, hogy ha nem is két és fél milliót, de legalább néhány százezer forintot kapna a várostól a kórház? — A bizottság megfontoltan döntött. Ha időben bevonnak bennünket a tervezés folyamatába, akkor lett volna lehetőség az igényeket összhangba hozni a város költség- vetésével. Most már nincs erre mód, viszont a kórház megpróbálkozhat a megyei ön- kormányzattal. Egyébként a város már hozzájárult a kórház építkezéséhez, a közeli rendőrlámpa telepítésével, ez kereken négy millió forintot tett ki. Mindent összegezve: mi elviekben nem zárkózunk el a további tárgyalásoktól, de ez nem jelentheti azt, hogy minden előzetes egyeztetés nélkül kapunk egy több millió forintos igénylistát. Szeri Árpád Fotó: Ótós Réka Hiba van, de hol? Jődögélek a szemetes konténertől üres vödörrel, velem szemben ifjú lakótársnőm. Tisztes méretű vödrében víz. Nem először találkozunk. ő az, aki megszánta azt a nemrég földlabdával telepített díszfát, ami felnövekedvén, kilombosodván takarja majd némiképpen a nyáron mindig szagló konténert. Ha missziója nem szakad meg, a fácskából fa lesz. Kötelességből úgy látszik nincs, önkéntesen akadt gondozója és a tény megérdemel egy kis tűnődést. Városunk ugyanis milliókat költ évente fásításra, virágo- sításra, zöldövezeteink karbantartására. Sajnos, sok éves tapasztalat az is, hogy a kertészetiek, újabban köz- munkázókkal megtámogatva meghúzzák a strigulát: telepítettünk. . . kiültettünk ... stb.stb. Ezután következik be az az űr, ami arra enged következtetni, hogy a városszépítők szakmai gépezetében itt-ott hiányosak a fogaskerekek. Nem, nem a vandálok és köztéri lopkodok kártételeire gondolok. Az is fájdalmas. Inkább arra, hogy nincs ki itassa, szemmel tartsa, ápolja azt, amit a szem és a lélek vidulására kiraktunk utcáinkra és tere- J inkre. Valahol van abban I igazság, hogy a város lakossága se becsüli meg igazán a neki teremtett szépet, hasznosat. Node ha az se, akinek az a dolga, létezésének indoka, hogy észrevegye például egyetlen fa megbetegedését mielőtt még a többi is megbetegedne? Akinek dolga az is, hogy a betonteknők elgazosodását törőkét figyelmeztesse, hogy ugrik a teknő, ha nem becsülik meg, amit környezetük szépítésére kaptak? Most ősz és tél jön. Alkalmas idő eldönteni, mi a teendő, hogy ne kótyavetyéljünk 1993-tól kezdve további milliókat!-H* Árva ivókút Egykor bizonyára jobb napokat látott az a Korzó áruház előtti ivókút, mely mostanság a szó szoros értelmében darabjaira szakadozva vár sorsának beteljesedésére. Vizet már régóta nem szolgáltat, se funkciója, se jelentősége létezésének, ilyen állapotban pedig a nullával egyenlő esztétikai élményt nyújt. Annyira beleolvad megszokott környezetébe, hogy valószínűleg az illetékeseknek sem tűnt fel, mennyire szomorú memen- tója az enyészetek. Fotó: Ótós Réka Rejtett értékeink Varasdy Lajos gondolatai Alig van hét, ami pedagógiai viták nélkül múlna el honunkban. Minden szőnyegre kerül, az iskolák szerepétől kezdve a fizetésekig, az állam feladataitól az oktatás tartalmáig. Akadt azonban olyan gondolkodó tanfelügyelő, aki közel 110 éve már fölvetette e kérdések javát, csakhogy műveit nem - s így válaszait sem - olvassák manapság. A nyolcvan éve meghalt Varasdy Lajosról már kortársai is keveset tudtak. Atyja tanító volt, ő maga Ercsi református lelkésze lett az 1860-as évek végén. Innét nevezte ki Eötvös József 1870-ben Fejér és Veszprém vármegyék másod-tanfelügyelőjének, majd Trefort Ágoston 1876-ban Tolna vármegye tanfelügyelői székébe ültette. Ezt Varasdy korántsem szokványos módon hálálta meg: röpiratot tett közzé a kormány által tervezett gimnáziumi előkészítő osztály ellen. Trefort ellenezte a megjelentetést, de a tanfelügyelőt tizenöt évig nem háborgatta állásában senki. Ezalatt írta méltán feltűnő műveit, amelyek mind Szekszár- don láttak napvilágot. A címek és évszámok önmagukban is sokat mondanak: Köz- oktatásügyünk a népfennség szempontjából és annak jövendő berendezése (1883), Közoktatási rendszerünk demokratikus reformjának szükségessége ... Huszonöt-harminczmillió magyar állampolgár és a közegészségügyi m. kir. minisztérium (1900), Magyarország közkormányzati rendszerének újjászervezése a keresztyén demokratia elvei szerint (1905). Ami meglepő, hogy a címek és témák mind mai vitakérdéseinket idézik, de még meglepőbb: jó lenne, ha elveinek nagy része legalább ma megvalósulhatna. Még első művében írta: „oly iskolai szervezetet létesítünk, mely a hagyományos rendszer nyomásától egyszer mindenkorra képes leszen bennünket megszaba-' dítani. Meg kell pedig tenni ezen üdvös átalakítást, ha semmi egyéb ok nem volna is, minden más okok felett magának az egyenlőség eszmének érvényesítése szempontjából, miután ez az eszme állami életünk és szervezkedésünk egyik fő éltető alapelvéül nemcsak elfogatatott, de vérrel is megpecsétel tetett". Ezért kívánta, hogy minden községben legyen jó alapkézpést nyújtó népiskola, a tankötelezettség végéig okító polgári iskola, amelyből egyaránt lehet menni mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi pályára, gimnáziumba, vagy ahova a tanuló szorgalma és tehetsége lehetővé teszi. Az anyagiak nem jöhetnek szóba, mert Varasdy föltételezi az állami gondoskodását. Közben azonban elmúlt egy alkotó élet. Rövid ideig Tordán volt tanfelügyelő, de nyugdíjaztatását kérte és pénzét egy jónak ígérkező üzletbe fektette: megvette a Csepel-sziget egyik csücskét, de az állam fillérekért kisajátította. Ezután csendes visszavonultságban élt a Béri Balogh Ádám utca 33-ban, amely mögött szőlője volt. A Tolnavármegye és a Közérdek 1912. szeptember 12-én nekrológjában azt is elmondja: „Itt azután - mint ő mondá humorosan - disznópedagógiával foglalkozott, mert már emberpedagógiával úgyis sokat foglalkozott". A hetvenöt évesen elhunyt tan- felügyelőről az újvárosi temetőbe vezető úton még felidéz- fhették az újság szavait: „népboldogító nagy eszmék rajzot- tak agyában s ezek megvalósításán sokat fáradozott", de ma már nevét semmi nem őrzi városunkban. Dr. Töttős Gábor vegyként járult az anyaköny- vezető elé. Nyugodjanak békében! Augusztusban 27 szekszárdi lakos - 12 férfi és 15 nő - távozott el örökre közülünk. 90 év felett 2 nő, 80 és 90 év között 4 férfi és 8 nő, 70 és 80 év között 1 férfi és 2 nő, 60 és 70 év között 3 férfi és 1 nő, 50 és 60 év között 3 férfi-és 1 nő, 40 és 50 év között 1 nő, 20 és 30 év között 1 férfi hunyt el. Anyakönyvi hírek Szekszárd város anyakönyvébe az alábbi adatokat jegyezték be augusztusban. Isten hozott benneteket! Augusztus hónapban 43 gyermek született szekszárdi szülők gyermekeként. Közülük 23 volt a fiú, 20 pedig a lány. A legdivatosabb fiúnév a Bence, a legdivatosabb lánynév a Dóra volt. Sok boldogságot! Az elmúlt hónapban 36 pár mondta ki a boldogító igent. Közülük 3 alkalommal volt az egyik fél elvált, 4 alkalommal mindkét fél az volt, 1 alkalommal pedig az egyik fél özTöbbet tudni az iskoláról A Megyei Pedagógiai Intézet a Szekszárd Városi Önkormányzat megbízásából nemrég kérdőíves felmérést készített arról, hogy miként vélekednek a 3-18 éves korosztály szülei a sarkalatosabb közoktatási kérdésekről. A részleges eredményekről Palotás Zoltánt, az MPI igazgatóhelyettesét kérdeztük. — Melyek voltak a főbb kérdéscsoportok? — Főként arra voltunk kíváncsiak, hogy elége- dett-e a szülő az adott iskolatípussal, ahova a gyermeke jár, mi a véleménye a körzethatárokról, az iskolaszerkezetről. Rákérdeztünk arra is, hogy vajon kinek kell eldönteni, hogy a gyerek nyolc plusz négy, nyolc plusz kettő, vagy hat plusz hat osztályos rendszerben tanuljon. A másik fő kérdéscsoport a gyermeki és szülői jogokra vonatkozott. — Milyen eredmények születtek? — A visszaküldött kérdőívek egyrészt a szülők realitásérzékéről tanúskodnak, másrészt arról, hogy Szekszárdon is nagy az információhiány az iskolákról. Az iskolastruktúra kérdését néhol hajszálra azonos módon ítélik meg, mint az országos szakmai közvélemény. Általában a gyerekek korai szelekciója ellen foglalnak állást, nagyobb részük a hagyományos, nyolc plusz négy osztályos rendszerre szavazna. Áz érdekérvényesítésre viszont a szülők egyötöde sem az iskolában, sem az önkormányzatnál nem lát lehetőséget. Többen gondolják például úgy, hogy ennek csak a gyerek látná kárát, mint ahányon a képviselői fogadóórát vennék igénybe az esetleges panaszokkal. — Mi a helyzet a továbbtanulás kérdésében? — A szülők általában optimisták mind a továbbtanulási, mind az elhelyezkedési lehetőségeket illetően. Legtöbben a szakközépiskolát, legkevesebben a szakmunkásképzőket részesítik előnyben. Úgy tűnik tehát, tisztában vannak azzal, hogy a szakmunka- képzésnek ilyen formában nem sok jövője van. — Hogyan ítélik meg az iskolaszékek szerepét? — Magas hányaduk szükségesnek tartja elég széles kompetenciával. Beleszólást szeretnének ezáltal a tanterv, a pénzügyi támogatás, az új szakok indításának kérdéseibe. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezek nem végleges eredmények, ezután következne még egy kétszáz fős reprezentatív mintavétel. A végleges adatokat az önkormányzattal és a szülőkkel is ismertetni fogjuk. ' Tóth Hajdan 215 éve, 1777. szeptember 7-én Szekszárd mezőváros tanácsa határoz arról, hogy a Remete-kápolnánál tartott Kisasszony napi búcsúhoz támogatást ad pénzben és természetben az egyháznak. 130 éve, 1862. szeptember 13-án a Helytartótanács engedélyezi Ujfalussy Lajosnak, hogy a megyeszékhelyen nyomdát működtessen. 100 éve, 1892. szeptember 11-én a Tolnavármegyében Horváth Ignác A magyarok történelme kapcsolatban a világtörténet főbb eseményeivel című könyvét ismerteti: az író, a kiadó és a nyomdász is helybeli. 95 éve, 1897. szeptember 12-én a Tolnamegyei Közlöny Bá- ter János 25 éves nyomdászjubileumáról emlékezik meg. 90 éve, 1902. szeptember 7-én tartotta a Szekszárdi Ipartestület zászló- szentelési ünnepélyét, a zászlóanya Bezerédj Pálné volt. Öt nap múlva beiktatták Rubinstein Mátyás rabbit, aki ezután négy évtizedig viseli ezt a tisztet városunkban. 80 éve, 1912. szeptember 10-én meghalt Szekszárdon Varasdy Lajos, megyénk egykori tanfelügyelője, akinek több műve is ismert volt. 65 éve, 1937. szeptember 11-én a Tolnamegyei Hírlap az akkor városunkban élő dr. vitéz gyergyó-alfalvi Gereöffy Géza csendőrszázados Az én hangom című, a Molnár-nyomdában készült verseskötetét mutatja be. Az újság tudósít az államilag engedélyezett ' zeneiskola megnyitásáról, tanárairól és a továbbtanulás lehetőségeiről. Krónikás KÖZLEMÉNY Szekszárd város 12. és 13. sz. választókerületének képviselői dr. Leidecker Jenő Jobban Zoltán 1992. szeptember 7-én (hétfőn) 17.30 órakor az 5. sz. Általános Iskolában, Béri Balogh Á. u., távhőszolgáltatási tevékenység folytatásáról és dijának megállapításáról szóló rendelettervezetről LAKOSSÁGI FÓRUMOT tartanak. Szekszárd Város Önkormányzata (57/17273)
