Tolnai Népújság, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-30 / 231. szám

6 KÉPÚJSÁG SPORT 1992. szeptember 30. OLDALHÁLÓ '92 Szerda: „fedélzeten" a Vác, a Ferencváros Lakodalom, vagy temetés? Szombathely önkormány­zata egyértelműen adott han­got legutóbbi ülésén annak, hogy a város labdarúgó-csa­patát csak abban az esetben támogatja, ha visszakerül az NB I-be. Komoly lelki teher ez Glázer edző tanítványainak, hiszen hétről-hétre úgy kell pályára lépniük, hogy vállai- kon cipelik az esélyességgel és a vereséggel járó pszichikai terheket. Labdarúgó berkek­ben ismert: sikertől, vagy ku­darctól függően egy-egy csa­pat házatáján lakodalmi, vagy temetési hangulatban zajlik az élet két bajnoki között. Mivel előző héten Nagyka­nizsán vereséggel zártak a vasutasok, így meglehetősen temetői, de egyben nagy fo­gadkozásokkal teli hangulat­ban várták az atomosokat. Ha­talmas hazai nyomással indult a mérkőzés, s ezt fokozta még a szépszámú közönség buzdí­tása is. Borzolta viszont a ke­délyeket - s ezzel az ASE játé­kosait zavarta, míg a hazaia­kat még nagyobb teljesít­ményre sarkallta — amikor Glázer Róbertét a játékvezető leparancsolta a kispadról. Megnyugtató játékkal és két­gólos előnnyel zártak szünet­ben a házigazdák. Nálunk Ja­kab Elek edző átszervezte a csapatot, így a folytatásban hatalmas küzdelem alakult ki, ami végül a Haladás sikerét hozta. A következő fordulóig fellé­legezhet a listavezető, ám töb­ben remélik a nézők közül is, hogy ebben a bajnokságban még sokszor elénekelhetik: „Lakodalom van a mi utcánk­ban. .." Klement Tibor Az a fránya 13. perc A Paksi SE-Bóly mérkőzés nyitányaként két paksi lövés a kapufán csattant. Történt mindez a 13. percben. Egy ba­bonás szurkoló imigyen fo­hászkodott: csak nehogy vé­gig kísérjen bennünket ez az esemény. Sajnos, neki lett igaza. Azzal együtt is, hogy egy formás akció végén veze­tést szerzett a Duna-parti gárda, ám a félidő lefújása előtt két perccel balszerencsés körülmények között kapták az egyenlítő gólt. Ez utóbbiról Zerza József egyesületi elnök, a szemtanú hitelességével így emlékezik: — Támadásban volt a bólyi együttes,, csakhogy két játéko­suk lesre futott. Ezt a tényt Hagyecz partjelző annak rendje és módja szerint jelezte is. A vezetőbíró viszont fittyet hányt az egészre, röpke pil­lantásra sem méltatta partjel­zőjét, tovább engedte az ak­ciót. Hagyecz megunta a zász­lótartó szerepet, s mint aki jól végezte dolgát, a támadást követve indult az alapvonal felé. Hibázott, mi több, nem állt hivatása magaslatán. Tudnillik, ha következetes, ha tudja a dolgát, akkor lecövekel és addig lengeti zászlóját, amíg bírótársa azt nem észleli, vagy az ismert jelzés kíséreté­ben felül nem bírálja. Egyik sem történt, helyette az egyik védő buktatta Tóthot, amiért viszont jogosan járt a 11-es. Nem szeretem a feltételes módot, de ha a 13. percben a két kapufán csattant labda kö­zül egyik bemegy, ha a part­jelző határozottabb, ha szünet után játékosaink kihasználják helyzeteik töredékét, szóval, akkor a csapatunk ma gazda­gabb lenne egy ponttal. A civil középpályás A Szekszárdi Dózsa hajdani háromszoros házi gólkirálya ezen a a napfényes szeptem­beri szombat délutánon a lelá­tóról szemlélte a Szekszárd- Dunaferr mérkőzést. Horváth Csabát - merthogy róla van szó - a fegyelmi bizottság verdiktje parancsolta a „civi­lek" közé. A dunaújvárosiak középpályása, a megfiatalított együttes meghatározó játé­kosa egy hete a 77. percben bodicsekelte a BKV Előre ki­törő csatárát, amiért kiállítot­ták. Egy mérkőzésre szóló el­tiltását Szekszárdon „böjtölte" ki. Már sohasem derül ki-, ha Csaba játszik a Dunaferr együttesében, akkor a régi tár­sak elleni bizonyítási vágy mi­lyen energiákat szabadít fel belőle, s a tehetséges labda­rúgó mennyi pluszt jelentett volna a vendégek számára. Különösen abban a periódus­ban, amikor valljuk meg őszintén, a dunaújvárosiak szorongattak, a levegőben ló­gott az egyenlítésük. Horváth Csaba érthetően nem röpdösött örömében a vereség ismeretében, de egy gyors értékelésre éppoly kész­séggel vállalkozott, mint ami­kor a Dózsa-hívek örömére a kadarka városában kereste a kenyerét. — Minden kötelező udva­riasságot mellőzve csak azt mondhatom, teljesen megér­demelt a szekszárdiak győ­zelme. Fiatal, rutintalan még és átalakulóban van a Duna­ferr együttese. Azzal együtt is, hogy Varga és Bozsér gólja egyaránt remek egyéni meg­oldásról árulkodott, ez a két gól szerintem egy kicsit éppen a védőink előbb említett rutin­talanságának tudható be. Ha „összeérik" a gárda, ha a fiata­los hév, a harcos erények ru­tinnal is párosulnak, akkor a Nyugati csoport legjobbjainak is méltó ellenfelei leszünk. Egyébiránt jól érzem magam Dunaújvárosban, mint ahogy mindig szívesen gondolok vissza a Szekszárdon eltöltött évekre is - mondta a mérkő­zés végén. „Olyan volt, mint egy lidérces álom" A 21 éves Blazsó Gábor nyolc évet húzott le a szek­szárdi NB Il-es ificsapat kapu­jában, majd tavasztól már a felnőtt együttes tartalékjává lépett elő. Időközben Ciprus­ról visszatért Antunics, így a tehetséges „Blake" igent mondott az NB III-ba felkerült gerjeniek hívó szavára. Va­sárnap Bonyhádon fölöttébb sajnáltuk, hiszen ennyire ki­szolgáltatott helyzetben még a dörzsölt, öregrókának számító hálóőrök fejében is megfordul a gondolat: nekem ebből elég volt. — Mondd, mennyire viselt meg a kilenc gól? — Nagyon. Olyan volt ez, mint egv lidérces álom. A paksiak elleni döntetlen után úgy készültünk, hogy Bony­hádon is megkíséreljük a pontszerzést. Hamar kiderült: ennek minimálisak a realitá­sai, hiszen a 2. percben már gólt kaptunk. Azt hiszem az optimizmusom diktálta, hogy a bekapott gyors gól ellenére még mindig bíztam egy szo­ros eredményben. Annál is inkább, hiszen a Paksi SE is két alkalommal vezetett elle­nünk, de sikerült felállni a padlóról. A második bony­hádi gól már egyértelművé tette: ezen a délutánon nem tartozunk egy súlycsoportba. Mindinkább kiütköztek csa­patunk erőnléti hiányosságai, Kissék szinte „szétfutottak" bennünket. A sajnálatos sérü­lések is hozzájárultak, hogy teljesen szétesett a csapategy­ségünk, Jelusics, Balogh, majd Lizák vált harcképtelenné. — Gondolom, az öltözőben sejtelmesen kísértett a komlói „emlék"? — Szünetben Pálfi Gábor igyekezett rendezni a sorokat. Arra kérte a csapatot, hogy próbáljunk talpra állni, mu­tassuk meg: helyünk van eb­ben az osztályban. Engem arra bíztatott, hogy jó formámat igazolva igyekezzem meg­akadályozni a komlóihoz ha­sonló nagy vereséget. A foly­tatásban újfent kiderült, mindez nem sikerülhet. Szel­lemesen, ügyesen játszott a Bonyhád. Állandóan roha­mozták kapumat, szinte per­cenként alakították ki abszolút ziccereiket. Mit is mondhat­nék még? Gerjenben türelmet­lenül várjuk az új edzőt, aztán egy sikeres téü alapozást kö­vetően, majd egy tavaszi hu­száros szerepléssel még ma­rad esélyünk a . bentmara- dásra. Fekete László Európai kupák, első fordu­lók, visszavágók! , A mérkőzésözön már kedden megkezdődött, ám szerdán jön az „igazi": a BEK-ben 16, a KEK-ért 10, az UEFA Kupáért pedig 17 összecsapást bonyo­lítanak le. Csütörtökön válik véglegessé a második forduló mezőnye, azon a napon még két KEK- és négy UEFA Kupa-csata vár az érdekelt futballcsapatokra. A magyar gárdák közül hátrányból indul a Ferencvá­ros (BEK-Slovan Bratislava, első mérkőzés: 1:4) és az UTE (KEK-Parma, 0:1), előnnyel lép gyepre a Vác FC-Samsung (UEFA Kupa-Groningen, 1:0). A magyar műsor: szerda: Ferencváros-Slovan Bratis­lava (csehszlovák), Üllői út, 19 óra. Vezeti: Huszajnov (FÁK-beli). Groningen (holland)-VÁc FC-Samsung, Groningen, 19.30 óra, Palsi (finn). Csütörtök: UTE-Palma (olasz), Megyeri út, van den Wijngaert (holland). Á kedd esti, Üllői úti edzés után a népligeti vendégházba vonult a zöld-fehér gárda. A csapatkapitány Keller József így nyilatkozott: Pakson az Energetikai Szakképzési Intézet torna- csarnokában rendezett VIII. Atom Kupa utánpótláskorú viadalt az osztrákok részvé­tele avatta nemzetközivé. A 30 egyesület 600 cselgáncsozóját felvonultató vetélkedőn a leg­rangosabb hazai klubok judo­kéi is tatamira léptek. Me­gyénket az Atomerőmű SE és a Szekszárd Rendőr SE ver­senyzői képviselték. A gyere­kek a díjkiosztó ünnepségen Kovács Antal olimpiai bajnok­tól vehették át az érmeket. A paksiak eredményei: Lá­nyok. Gyermek „A. 28 kg: 1. Illyés Rita. 49 kg: 1. Till Re­gina. 53 kg: 1. Hum Róza. Serdülők. 32 kg: 2. Magó. 35 kg: 1. Orosz Judit. 38 kg: 3. Richter, 5. Stein. 41 kg: 2. Kiss. 53 kg: 1. Tojzán Anita, 3. Fritz, 5. Varga. Fiúk. Gyermek — Tudom, 1:4 után nehéz bármi biztatót is mondani. Mégis, hadd legyek optimista. Van 90 perc lehetőségünk egy jó riválissal szemben. A Fe- röer-szigetek elleni vb-selejte- zőn a „címeresben", majd a legutóbbi bajnoki találkozóju­kon is kitettek magukért a po­zsonyiak. Közülük Dubovsky a legveszélyesebb. Szerintem nem követik el azt a hibát, hogy beállnak védekezni. Szenes, Kuznyecov, Schne­ider bizonyosan nem játszhat. Szenest kiállították, a másik két futballista pedig sérülésé­ből még nem épült fel teljesen. Ez nem túl kedvderítő! — No, azért vagyunk olyan jó helyzetben, hogy a említett hiányzókat tudja majd pótolni Nyilasi Tibor vezetőedzőnk. Sajnos, a Győri Rába ETO el­leni, múlt szombati 90 perc so­rán Albert is megsérült. A győriek elleni 2:2-es pontosz­tozkodásból messzemenő kö­vetkeztetést nem szabad le­vonni. A kupa más. Ez elcsé­pelt mondás, de osztom iga­zát. Szombaton kimaradtak a helyzetek. Hátha szerdán nem így lesz. Ötven százalék esélyt azért mindenképpen adok magunknak. „C": 30 kg: 1. Matlag Attila. 32 kg: 3. Sztyaszny. 34 kg: 5. Jó- zsa. 36 kg: 5. Pál és Katona. 41 kg: 1. Papp Gábor, 2. Pach. 45 kg: 3. Péterfi. 49 kg: 1. Fodor Tamás. 53 kg: 1. Ulbert Mik­lós. +53 kg: 1. Takács Viktor. Gyermek „B". 30 kg: 5. Púp. 32 kg: 2. Kern. Gyermek „A". 35 kg: 5. Szabó Tamás. 53 kg: 3. Till József. 58 kg: 1. Péri Ba­lázs. Serdülők. 33 kg: 1. Szabó Tamás. 36 kg: 2. Szabó Róbert. 47 kg: 3. Bach. 50 kg: 2. Húsz. 53 kg: 3. Braun, 5. Pach. 58 kg: 2. Németh, 3. Krausz. A szekszárdiak eredmé­nyei: Lányok. Gyermek „A". 41 kg: 2. Schmidth. Fiúk. Gyermek „A". 32 kg: 3. Major. 38 kg: 2. Szabó. Gyermek „B". 53 kg: 3. Vicze. Összesített pontverseny: 1. Újpesti TE 250, 2. Atomerőmű SE 150 ponttal. Varga elől ment Bita, a Dunaferr kapusa VIII. Cselgáncs Atom Kupa Tizenkét paksi arany Kézilabda NB II. Atlétika Jó teljesítménnyel is vesztett a Tolnatej Szentgotthárd-Tolnatej SE 26-21 (10-11). Szentgotthárd, 250 néző. V: Szemes, Varga. Tolnatej SE: Bach - Barabás 3, Kispál 7, Teimel 4, Törő 2, Budai 2, Fichter 3. Csere: Bá- tai, Bordás. Edző: Fichter Csaba. A sorsolás folytán is­mét idegenben lépett pályára a szekszárdi csapat. A hazaiak hatalmas lendülettel kezdtek, a vendégek csak a 7. percben szerezték első góljukat. 5-1. Tudatos támadójátékkal és remek védekezéssel a 28. per­cig felzárkózott a Tolnatej (10— 8), a pihenőre pedig már egy- gólos szekszárdi előnnyel vo­nultak a csapatok. A második játékrész is ven­déggóllal indult, ezután azon­ban emberhátrányba kerültek, amit a pályaválasztók kihasz­nálva a 32. percben kiegyenlí­tettek. 12-12. A 43. percig fel­váltva estek a gólok, így ekkor az eredményjelző 18-18-as ál­lást mutatott. Kemény bele- menések „színesítették" a já­tékot, de a játékvezetők előbb Teimel, majd Törő kiállításá­val csak a vendégeket sújtot­ták. Ezt kihasználva a Szent­gotthárd az 54. percre 24- 19-re elhúzott és ezt az előnyt a mérkőzés végéig már nem sikerült ledolgozni a vendé­geknek. Az idény eddigi legjobb tel­jesítményével sem tudta meg­szerezni a győzelmet a szek­szárdi együttes, amiben az is közrejátszott, hogy a megítélt Szentgotthárdi hét büntetővel szemben a vendégek ezúttal egyetlen hétmétereshez sem jutottak. Kitűnt: Kispál, Tei­mel. Jönnek - mennek Gergely Zoltán, a 24 éves maratonfutó a Kaposvári Építők­től visszatért a Dombóvári VMSE-hez. Ennél rosszabb hír vi­szont, hogy az atlétikai szakosztály két erőssége, Kővári Má- rió (akadályfutó) és Balogh Jenő (középtávfutó) befejezi aktív pályafutását. Két ifjúsági válogatottról van szó, akiknek esé­lye lett volna kijutni az ifjúsági Európa-bajnokságra. Az AC Szekszárd serdülő gerelyhajítói OB-győztesek A 14-15 évesek, valamint a felnőtt korosztály részére Bu­dapesten rendezett, országos ügyességi és gátfutó csapat- bajnokságon szekszárdi és dombóvári versenyzők álltak rajthoz megyénkből. A baj­nokságot a Magyar Atlétikai Szövetség az Újpesti TE atléti­kai stadionjában rendezte 153 serdülő és 149 felnőtt csapat részvételével. A serdülő korosztályban az AC Szekszárd versenyzői ki­tűnően helytálltak, elsősorban dobóik révén. Gerelyhajítás­ban nagy meglepetést okozva, szoros küzdelemben ara­nyérmet Szereztek, maguk mögé utasítva egy sor fővárosi és vidéki nagy egyesület utánpótlás korú gerelyhajító- ját. Ä leány súlylökő és a fiú diszkoszvető csapat dicséretes teljesítményével bronzérmes lett. A felnőttek mezőnyében induló szekszárdi férfi ma­gasugró, távolugró és súly­lökő csapat szereplését ezúttal nem kísérte szerencse, közü­lük ezúttal csak a magasugrók tudtak az első nyolc közé ke­rülni. Eredmények: serdülők, ge­relyhajító férfi: 1. AC Szek­szárd 45,36 (Juhász Gábor 51,14, Ritterwald Roland 47,66, Horváth Attila 44,02, Búzás Attila 38,62). Súlylökés, leány: 3. AC Szekszárd 10,54 (Lendvai Tí­mea 11,54, Rohn Csilla 11,12, Tóth Andrea 10,28, Priger Tamara 9,22). Diszkoszvetés, fiú: 3. AC Szekszárd 37,73 (Horváth At­tila 41,64, Búzás Attila 41,22, Juhász Gábor 34,22, Ritter­wald Roland 34,02). Magasugrás, fiú: 4. AC Szekszárd 165,25 (Tóth, Máté, Nagy, Kolozsi). Magasugrás, leány: 5. AC Szekszárd 144,5 (Priger, Rohn, Scherer, Schneider). Gerelyhajítás, leány: 4. AC Szekszárd 28,73 (Rohn 40,58, Lendvai, Priger, Tóth A.). 5. Dombóvár 28,57 (Lamm, Nagy, Právics, Beke, Kovács). Diszkoszvetés, leány: 4. AC Szekszárd 21,02 (Lendvai, Tóth, Scherer, Lambert). Súlylökés, fiú: 6. AC Szek­szárd 11,90 (Máté, Nagy V., Búzás, Horváth). Kalapácsvetés, fiú: 4. AC Szekszárd 25,68 (Horváth, Búzás, Juhász, Kovács Zs.). A felnőttek bajnoki csa­patversenyében, magasugrás, fiúk: 7. AC Szekszárd 183,75 (Posta B., Varga, Galó, Ger­gely). Az OB-győztes csapat, balról: Ritterwald Roland, Búzás Attila, Takács László edző, Juhász Gábor, Horváth Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents