Tolnai Népújság, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-30 / 231. szám

4 KÉPÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1992. szeptember 30. Szakcsi utak Egymillió-hétszázezer fo­rintot fordított idén a szakcsi önkormányzat a falu útjaira, tájékoztatta lapunkat Nagy János polgármester, mikor az ez évi beruházásokról érdek­lődtünk. Az Arany János ut­cában 160 méter betonút ké­szült el, a Kuruc utcában pe­dig egy 170 méteres makadá­mút. Nyár végén készült el Rákóczi-Arpád utca összekötő szakasz. Erre a célra 650 ezer forint volt előirányozva az önkormányzat költségvetésé­ben. A szilárd burkolatú uta­kon kívül vízátereszek és be­tonárok készült a gázcserete­lepen. Jövőre a Deák Ferenc, Ady Endre, és Mező utcák kö­vetkeznek, valamint kisebb útszakaszok helyreállítási munkálataira fog előrelátha­tóan sor kerülni a településen. Erdőbirto­kossági Társulat. Döbröközön Erdőbirtokossági Társulat alakult Döbröközön szeptem­ber 18-án. A helyi művelődési ház nagytermében 19 órára gyűltek össze az érdeklődők elég nagy számban. A mint­egy félszáz résztvevőnek a megnyitót dr. Holló István tartotta, aki köszöntötte a megjelenteket, köztük Kiss Je­nőt, az FM Somogy Megyei Hivatalának szakértőjét. A tá­jékoztató és az alapszabály ismertetése után a jelenlévők közül 45-en aláírták a belépési nyilatkozatot, amivel tagjai lettek az Erdőbirtokossági Társulatnak. Ezt követően ke­rült sor a társulat vezetőségé­nek megválasztására. Elnök­nek Bencze Jánost, titkárnak Szili Kálmánt, gazdasági fele­lősnek Farkas Tamást válasz­tották. A vezetőség első fel­adata a társulat hivatalos be­jegyeztetése. Nyers Tamás hatóbb tizennyolc dolgozót visszavették, szakaszosan üzemelnek. Igaz, az árakkal lejjebb mentek, míg tavaly 9,28 forint volt a tégla áfás ára, addig most 7,20. Nyáron még olcsóbb volt, akcióban 6,70-ért adták. Próbálkoznak exporttal is, Olaszországba kézi techno­lógiával készült műemlék tég­lákat készítettek, az első refe­rencia tétel már elment. Most várják a további megrendelé­seket. — Ha ezt az évet túléljük, akkor talán talpra tudunk állni - reménykedik az üzem­vezető, jóllehet ő is csak al­kalmazott, lévén, hogy nem tagja a kft.-nek. Hogy akkor miért mégis részéről ez a nagy igyekezet? — Itt élünk, itt dolgozunk több évtizedé. Én 1955. óta vagyok a téglaiparban, 1967-ben kerültem ebbe a tég­lagyárba. Nekünk a létet je­lenti az itteni munka, hiszen máshol nem nagyon tudnánk elhelyezkedni. Egyébként is sorra zárnak be a különböző üzemek Dombóváron, egyre több a munkanélküli. Igaz, hogy nem egy tiszta munka az itteni, de mi megszoktuk, sze­retjük amit csinálunk -, hall­juk a magyarázatot. Konkurencia pedig van. Az 1928-ban alapított hercegi tég­lagyárban egy másik, ugyan­csak téglagyártással foglal­kozó kft. is működik. Hogy ki marad talpon, az a jövő titka. Annyi bizonyos, hogy a Tégla- és Cserépipari Vállalat köz­pontja kft.-kre bomlott. Most már mindenki a maga sikeré­nek a kovácsa. F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka Az üzemben elsősorban kisméretű téglát gyártanak Legszebb a pótkocsis teherautó Pakolják az égetőkemencét Téglagyári anziksz — Legszebb autó a tégláért beálló pótkocsis teherautó - mondja Kővári József üzem­vezető a dombóvári tégla­gyárban, utalva a szakmában érezhető gazdasági vissza­esésre. Mert hol vannak már a régi szép idők, amikor vere­kedtek az emberek az építő­anyagért, vitték az osztályos téglát is nem nézve, hogy re­pedt vagy csorbult. Ki figyelt oda akkor itt egy teherautóra? Várjon csak nyugodtan a so­rára, mondták a türelmetlen­kedő sofőrnek. Bezzeg most elég ha csak a kapun begördül egy, máris szaladnak ki az irodából eléje. Hiába, kell a pénz, a megrendelés, külön­ben bezárhatják a gyárat. így is csak féllétszámmal üzemel­nek, bár ez is több, mint a ta­valy évvégi, akkor ugyanis a 45 dolgozó közül 40-nek fel­mondtak. — Hét és fél millió forint volt az 1991. évi tervünk, de az előirányzott tégla felét sem égettük ki, mert nem volt vevő - magyarázza Kővári József, majd azzal folytatja, hogy té­len ő maga is készült a mun­kanélküliségre, de aztán akadt hat vállalkozó aki bérbevette Hat Sumér kft. néven a Bara­nya- Tolna megyei Tégla és Cserépipari Vállalattól a dombóvári gyáregységet. A Pár hónapos szünet után ismét termelnek a téglagyárban „hat sumér", nemhiába dol­gozott egykor a téglaiparban jó lóra tett, idén valamivel na­gyobb a kereslet az itt gyártott kisméretű téglák iránt, mint tavaly volt. Így a legmegbíz­Kft-kben lenne a siker? Krimikrónika Samaras ügy Feltörték S. L. dombó­vári lakos Báthory utca 20/a. szám alatti lakos ga­rázsban lévő Mercedesét szeptember 24-ére virra­dóra. Az ismeretlen elkö­vető a szélvédőt és a bal­oldali ajtót feszítette ki. A gépkocsiban lévő bőr­dzseki zsebéből a tulajdo­nos állítása szerint isme­retlen mennyiségű pénz tűnt el. Az ügy érdekessége, hogy ugyancsak itt, ugyanekkor, az udvarban álló Samarát és Nivát is feltörték, de a Nivában lévő nagyértékű vadász- felszerelések közül semmi nem tűnt el. A lopási ká­rérték 50 ezer forint, míg ezzel szemben a rongálási kár 400 ezer. Betörés Attalán a Hársfa presz- szóba törtek be szeptem­ber 24-én éjszaka. Az is­meretlen elkövetők Rács- lefeszítés, ajtókifeszítés módszerével jutottak a vendéglátóegységbe, ahonnan különböző dol­gokat vittek el 50 ezer fo­rint értékben. Vasutas halál Az álmosság egy mun­kahelyen nem vezet jóra. Bizonyára nem volt tuda­tában ennek K. I. MÁV vasutas, amikor egy meleg vasúti kocsit keresett a dombóvári vasútállomá­son, és ott álomra hajtotta fejét. A szendergésből az induló szerelvény zakato­lása riasztotta fel, mikoris a vasutas kiugrott a mozgó kocsiból és a vonat halálra gázolta. Az oldalt szerkesztette: F. Kováts Éva Amerika felfedezésének 500. évfordulójára Országos földrajzi vetélkedő Dombóváron Fővédnökök: dr. Antall József, dr. Decsi János A Magyar Földrajzi Tár­sulat, a TIT, Tolna megye Önkormányzata, Dombóvár város Önkormányzata és a dombóvári Illyés Gyula Gimnázium Szakközépis­kola és Kollégium országos földrajzi vetélkedőt hirde­tett Amerika felfedezésének 500. évfordulója tiszteletére. A verseny fővédnöke dr. Antall József miniszterelnök és dr. Decsi János, a Magyar Honvédség tartalékos ezre­dese, az amerikai Bolton egyetem tanára, a dombó­vári gimnázium egykori di­ákja.-— Rendkívül szeren­csésnek érzem magam és igen megtisztelő számomra, hogy alma materem felkért az országos földrajzi vetél­kedő helyi védnökének - írta dr. Decsi János az ese­mény alkalmából kiadott tá­jékoztató füzetben. - Életpá­lyám eredményeinek szilárd alapját a magyar iskoláknak, de főleg a dombóvári gim­náziumnak köszönhetem, amely szélesre tárta előttem a tudományok titokzatos és csodálatos világának kapuit. Ez a vetélkedő lehetővé te­szi, hogy újra értékeljük nemzetszemléletünket, újra teremtsük a magyarság em­beriségérvényű nemzeti ér­zését, azonosságtudatát. Amerika felfedezése ugyanis örökre megváltoz­tatta a világ arculatát, az Új­világ a Szabadság szimbó­luma lett. Az amerikai példa természetesen csak irányel­veket adhat a fejlődő, erő­södő magyar demokráciá­nak. * A Földrajzi Vetélkedő első két fordulóján - melyet a Földgömb című folyóirat­ban hirdettek meg -, 286 diák vett részt az ország kü­lönböző gimnáziumaiból. A harmadik forduló után ala­kult ki a végső rangsor, mely alapján 17 csapat ke­rült be a döntőbe, köztük két Tolna megyei csapat, mindkettő a bátaszéki II. Géza Gimnáziumból. Az elődöntőkben szerzett pon­tok alapján első helyen je­lenleg a salgótarjáni Bolyai Gimnázium tanulói szere­pelnek, 428 ponttal, őket követi a nagykanizsai Batt­hyányi Lajos Gimnázium csapata 427, majd harmadik helyen a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium ver­senyzői 421 ponttal. A Földrajzi Vetélkedő döntőjére október 10-11-én kerül sor Dombóváron. A szóbeli verseny zsűrijének elnöke, dr. Tóth József egye­temi tanár lesz. Az előző nap érkező csapatok írásbeli döntője szombaton délelőtt 9 órakor kezdődik, az Illyés Gyula Gimnáziumban. Tíz órakor térképkiállítás nyílik, este félhétkor pedig műso­ros est lesz a gimnázium di­ákjainak és a meghívott vendégeknek a közreműkö­désével a művelődési ház­ban. A vetélkedő szóbeli döntőjére és a díjkiosztásra vasárnap délelőtt kerül sor. A verseny fődíját - 2000 USA dollárt - az első három csapatnak Mismás György, USA, Connecticut, ajánlotta fel. A szervezők a szombat esti és a vasárnap délelőtti programra szeretettel várják az érdeklődőket. f. kováts Egy békebeli utca Századeleji hangulatot idéz Dombóváron a Béke utca, ódon házaival, árnyas sétá­nyával, mintha nem is a hu­szadik század zaklatott vilá­gában járnánk. Az egymás mellett álló két-három lakásos házakat a Magyar Királyi Ál­lamvasút építtette a helyi fate­lítő üzemben dolgozó munká­sai részére. Ezt a funkciót töl­tötték be az épületek egész 1987-ig, amikoris a bentlakók megvásárolhatták az ingat­lant. Az új tulajdonosok anyagi helyzetétől függően ma az egyik lakás kívül-beliil felújítva, központifűtéssel, fürdőszobával korszerűsítve, míg a másik omló vakolattal, roggyant zsalukkal fogadja a nézelődőket. A Béke utca 8. szám alatti ház az előzőekhez, a szépen helyreállítottak kategóriájába tartozik. A gyönyörű osztott ablakok vakító fehérre festve, Maráczi Józsefire (jobbról) szomszédasszonyával a széldeszkák barnák, az ere­szalján új csatorna. A tornác egy része elválasztva, ide ke­rült a kazán, a spájz helyére a fürdőszoba. Az egyszoba ösz- komfortos kis házban belül is minden megújult, a tágas la­kókonyhába faburkolat került, a mellékhelyiségekbe új köve­zet. — Nagyon elhanyagolt ál­lapotban volt ez a lakás ami­kor megvásároltuk -, mondja Maráczi Józsefné, aki mint a MÁV fatelítő üzemének szárí­tókezelő munkása férjével együtt 1983-ban költözött a Béke utcai kis házba. Százharmincötezer forintot fizettek Marácziék azért, hogy tulajdonosok lehessenek, majd ennek többszörösét köl­tötték arra, hogy a szoba-konyha-vécéből álló la­kást igazi otthonná alakítsák át. A házakhoz valamikor nagy kert tartozott, amit még ko­rábban építkezés céljára kisa­játítottak, így a most már nyugdíjas, nyolc unokát szám­láló Maráczi Józsefné az ud­varból alakított ki férje segít­ségével egy kis veteményest, ahol a napi főzéshez szüksé­ges zöldség megterem. — Mióta itt lakunk, én ve­szekedést nem hallottam, olyan ez az utca, mint egy nagy család - válaszolja a nyugdíj mellett még dolgozó, fiatalos külsejű asszony a kér­désre, hogy vajon nem okoz-e gondot az, hogy az itt lakók nemcsak napközben, a mun­kahelyen, hanem még a pihe­nés óráiban is egymás közelé­ben vannak. Nomen est omen, a név kö­telez - tartja a latin közmon­dás, ami ez esetben talán igaz is, hiszen az elmondottak alapján a Béke utca úgy tűnik valóban a béke szigete, ami korunkban nem semmi. F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka A felújított lakás

Next

/
Thumbnails
Contents