Tolnai Népújság, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-26 / 228. szám

1992. szeptember 26. HÉT VÉGI MAGAZIN «ÚJSÁG 11 Milyen manapság az ideális diák? ( rj- Kis--­r eneráció Ifjúsági oldal ^ Törd a fejed! Két héttel ezelőtti felvéte- vezett. Aki kitalálja, mit ábrá- lünk kiszáradt talajt ábrázolt, zol Ótós Réka fenti képe, két A helyes megfejtők közül a hét múlva tudja meg, hogy szerencse Gyenes Károly, heyesen tippelt-e. Várjuk szekszárdi olvasónknak ked- megfejtéseiteket! Pop-pletykák A Bad Boys Blue nagyle­meze a disco-zene kedvelői­nek szól, attól a csapattól, amely évről-évre megbízha­tóan szolgáltatja a discók és házibulik kedvelt zeneszá­mait. Az album a Best of Bad Boys Blue nevet viseli, és leg­keresettebb számaikat gyűj­tötték össze rajta, mint pél­dául a Love in My Car, vagy a Pretty Young Girl. Szerelmes dalok sokasága, lágy, fülbemászó dallam, ez a receptjük. E. egy szép napon arra éb­redt, hogy valami befészkelte magát a fejébe, lesben áll a gondolatai mögött, és min­dent elsápaszt egy kicsit, még a legjobb, legszebb perceit is. De hogy mi ez a valami, arra nem tudott rájönni. Egy idő után egészen meg­szokta a valamit, és hamaro­san a dolog körvonalai is kezdtek határozottabbá válni, mondhatnánk, kirajzolódni. Egy jókora, szögletes forma je­lent meg egyre többször az álmaiban, sötét és komor, és valami csillogott rajta. Ahogy telt az idő, a valami ereje egyre határozottabban érezhető lett. E. nem mert ki­mondani olyan dolgokat, ami­Simmy Helmes és csapata, a London Beat, az „I've Thin­king About You" című nagy­lemezével szép sikert aratott tavaly. A londoni négyesfogat tag­jai szeretnek örömet okozni az embereknek, és főként rajon­góiknak. így van ez most is, legújabb kislemezük már a slágerlistákat bombázza. A London Beat harmadik nagy­lemeze, ha minden igaz, kará­csonyra már a boltokban lesz. Arany Zsolt lyeneket eddig. Sokszor meg­állt egy kérdés felénél, mert úgy érezte, nem szabad fel­tennie. És még többször hall­gatott el beszéd közben, mert úgy érezte, hülyeség amit mond, a többiek csak kinevet­nék érte. Az a valami álmaiban, egyre határozottabb formát öl­tött. Szögletes volt, sötét, aranyszínű szögekkel kiverve, két szárnya volt, és óriási, ne­héz kilincse. Egy kapu. Egy bezárt kapu. Ha álmában kö­zel merészkedett hozzá, va­lami szörnyű erő vonzotta felé, de egy belső hang fi­gyelmeztetően suttogott a fe­jében arról, hogy kerülje csak el a kaput, ameddig lehet. A századelőn divatos öl­tönyben, élesre vasalt horto­bágyi lengővillás pantallóban, pedánsan, állig begombolt köpenyben jelenik meg. Vállrojtok és érdemrendek helyett a tudás általa válasz­tott szentélyének jelképét vi­seli felsőruházatán. Valahány­szor rápillant, keble büszke­ségtől dagad, s a meghatott­ság könnyei csapatösszevo­nást tartanak szerteszét ban- dzsuló szemeiben. Lehet, hogy enyhén x-lábú, pókhasú, gülüszemű és krumpliorrú, belső értékei azonban oly fel­becsülhetetlenek, hogy kény­telen letétbe helyezni őket a Nemzeti Bankban. Rizsporos parókájának mér- tanian pontos választékát No- bel-díjas matematikusok ter­vezték. Viruló pattanásai ösz- szeolvasva hőn szeretett alma materének dicső nevét adják. Szigorú vonalú szája kicsere­Vicces! Az ír Patrickhoz látogatóba érkezik egy barátja. Az egyik szekrényen üvegbúra alatt egy kő és egy elszáradt rózsa­szál fekszik. — Miféle kő ez? - kérdezi a barát. — Egy futballmeccsen ez­zel dobott fejbe egy angol szurkoló. — Na és a rózsa? — Ja, az? Azt a sírjáról sza­kítottam. * Gergő bá' meg Esvány bá' barkochbázik. — Élőlény? — Ja. — Személy? — Ja. — Szomszédom?-Ja. — Csizmája van? — Van. — Kucsmája van? — Van. — Rákérdezhetek? — Rá. — Kija'? Az idő haladt a maga útján, és E. álmaiban egyre közelebb jutott a kapuhoz, mígnem megérintette a kilincset, a kapu nesztelenül, egyszer­smind fenyegetően kinyűt, va­lami átláthatatlan kuszaság volt mögötte, de E. kíváncsi volt, és szeretett volna többet látni, hát átlépett a túloldalra. A kapu döngve becsapó­dott, és E. hiába keresett kilin­cset a másik oldalán, nem ta­lált. Valahonnan megérkezett valahová, ahonnan nincs már visszaút. E. reggel felébredt, álma ugyan nyomasztotta, de ilyen kicsiségen nem ért rá töpren­geni. E. nem vette még észre, hogy felnőtt lett. T.M. pesedett az olthatatlan tu­dásszomjtól. Feje fölött diszk­rét glória lebeg. Érezni rajta az ódon okira­tok áporodott illatát, ugyanis épp a levéltárban végez mély­reható kutatásokat, melyek azt hivatottak feltárni, vajon tényleg a fáról mászott-e le ősatyánk, vagy esetleg egy cserjéről tottyant a prózai föld­re. Hisz amennyiben ez utób­bira derül fény, ez megváltoz­tathatná az egész eddigi tör­ténelmünket. Mellső végtagjaiban min­den reggel friss virágot szo­rongat, ezzel kedveskedve szeretve tisztelt tanárainak. Télen levakarja az ablakról, és csokorba köti a jégvirágokat. Óra közben gálánsán, sze­rény meghajlás kíséretében ki­segíti a megakadt tanárt, ha az netán már előbbre galoppo­zott eszmefuttatásaiban. Óra Heti Cclfolät Nem igaz, hogy a bank- rendszer olyannyira vál­ságba került az utóbbi idő­ben, hogy az állami bankfe­lügyelet még a spermaban­kok működését is felfüg­gesztette. Boldogult gyermekkorom - melyet az idő előrehaldtával gyakran visszasírok - még bővelkedett a csodákban. Az emberek lelkiállapotát nem zaklatta fel az ózonlyuk, a su­gárszennyeződés, a vágtató infláció meg hasonlók. A szü­léink is valahogy nyugodtab- bak voltak, talán mert nem tudták, hogy nem mindegy, milyen fogkrémet használnak a gyerekeik. (Akkoriban min­den gyerek Hófehérke fog­krémet használt, mert csak ezt lehetett kapni. Már akinek vettek.) A takarékosan adagolt té­véműsorban még elenyésző szerepecskéje volt a reklám­nak, az is sokszor valamiféle áruismertető volt, minden iz­galomtól mentesen. Teljesen hiányoztak belőle az olyan ki­fejezések, hogy csúcsminőség, legjobb, egyetlen, csak nálunk, egyet fizet kettőt kap, satöbbi. Nem is igen volt rá szükség, hiszen mindenki azt vásárolta, amit tudott, nem amit akart. Hiányt nem szenvedtünk, előtt - ha kell, a saját vérével - lemossa a tábláról az esetleg rajta éktelenkedő tanárpocs­kondiázó trágárságokat, vagy a közízlést sértő szíveket. Azonnal jelentést tesz az Olümposzon, ha egyes ga­rázda parányok netán tiltott szerencsejátékot űzve römiz- nek a vécében. Egyetlen szenvedélye az évkönyvgyűjtés, egyébként még a tejet is desztillálva isz- sza. Nőnemű egyedekkel az etikett szabályai szerint kizá­rólag az időjárásról és az űr­kutatás lebilincselő eredmé­nyeiről cseveg. Közvetlenebb pillanataiban esetleg említést tesz a számítógépek szerelmi életéről, vagy az ufonauták beilleszkedési zavarairól. Tíz­óraira háromszög alakú va­jaskenyeret hoz, hogy ekkor is a Pithagoras-tétel nagyszerű­ségén elmélkedhessen. Oly utolérhetetlen lángész, csak a választék volt gyé- recske. Lásd például, gyerek­cipő. Két változatot lehetett venni, úgymint barna ma­gasszárú, és fekete-fehér ma­gasszárú. Ismeretlen volt az egymás ’ pukkasztása „kinek van menőbb cucca" címen, hi­szen minden gyerek olyan egyforma volt, hogy szinte csak ujjlenyomat alapján lehe­tett minket megkülönböztetni. Mi még kaptunk uzsonnára a napköziben Mese sajtot (ré­málmaimban még visz- sza-visszatér), ami csokoládé­val ízesített ömlesztett sajt volt, szép, színes papírban. Még most is fel tudnám so­rolni azt a mintegy féltucat csokoládéfajtát, ami kapható volt, meg azt a néhányfajta savanyúcukorkát is. Húsz fil­lérért még adtak a trafikban egy szem tejkaramellát, vagy fruttit. Ha nagyon beteg vol­tam, vagy különösen kedve­sek akartak lenni hozzám a szüleim, akkor kaptam télisza­lámit. (Hivatalos néven Pick-szalámi.) hogy a tűzoltók állandóan ri­adókészültségben állnak mi­atta. Az egyetem tanári kara bizonyára frakkban és cilin­derben, harangzúgás köze­pette várja érkezését, s egy iruló-piruló docens a megha­tottságtól el-elcsukló hangon rebegi el neki az intézmény vezetőinek örök háláját, ami­ért őket szemelte ki szellemi színvonalának további emelé­sére. Puritán egyszerűséggel berendezett szobájának egyet­len dísze egy aranykeretbe foglalt iskolai házirend. Söté­tedés után már rég villogóra sikált protézissel durmol az ágyikójában, miután imáiba foglalta tanárainak milliószor áldott nevét, s pontosan ki­számította a papucsai által be­zárt szög sinusát és cosinusát. Még szerencse, hogy sosem létezett, csak elborult elmém hagymázas szüleménye. Tinta Judit Amikor először láttam ka­zettás magnót - az egyik utca­beli fiú bácsikája küldte Ame­rikából - nem hittem el, hogy ilyen kis izéből hang jön ki. Lemezjátszót sokáig csak olyat ismertem, ami egy jó­kora rádió tetejébe van beé­pítve. Minket még nem tudomá­nyos alapokra építve etettek, hanem laktatóan. Például zsí­roskenyeret is kaptunk, meg vacsorára füstöltszalonnát ke­nyérrel és hagymával. A jó húsban lévő, pirospozsás gye­rekekre pedig azt mondták, hogy jaj, de szép kis erős! Hogy divatos kifejezéssel él­jek, más világ volt ez akkor, azokban a bizonyos pártál­lami időkben. Mi persze gye­rekfejjel ezt nem tudtuk, így- hát csak az elsőosztályos taní­tónéniben láttunk zsarnokot, aki pálcát használt, és nem addig tartott nála a tanítás, amíg elő volt írva, hanem ad­dig, amíg vénleány nővére el nem készült az ebéddel. . . vévé Vége van Ótós Réka felvétele az idei, igazán forró nyár elején ké­szült. Sajnos, a csípős reggelek és az egyre hosszabbá váló, a nyárnak hűvös esték már most megér­lelik ?z emberben a „de jó is volt, amikor..." kezdetű mo­nológot. Lassan tényleg bekö­szönt az ősz, és mostmár hosszú hónapokat kell arra várni, hogy megint lubickoló gyermekeket lássunk a szek­szárdi Prométheusz park szö­kőkútjának kies medencéjé­ben. vem Egy kapuról álmodunk Német TOP 10 1. Roxette How Do You Do 2. Erasure Abba-Esque 3. Dr. Alban It's My Life 4. Michael Jackson Who Is It 5. Double You We All Need Love 6. Guns N' Roses Konckin' On Heaven's Door 7. Double You Please Don't Go 8. Madonna This Used To Be My Playground 9. The Cure Friday I'm In Love 10. Snap Rhythm Is a Dancer Egy csipetnyi nosztalgia Válogatott versezetek Szüntelen. Fejvadász-keringő Nincs bűnöm Csak öltem És űzöm Az embert, Ha díj van fején. Bomba se robban. Csak üljél Nyugdodtan. így nem ölök én: hiheted. Nem loptam. Bár láttam. Hogy ott van. De húzom De kell, inkább a ravaszt. Jön a halál és más kiabál, de én tiszta vagyok, Uram. Koloh Tamás * Créve - Coeur! Szobám sötét, hideg, Csend van, s nem töri meg Semmi zaj. Ki egyetlen álmom Attól kell elválnom Ez a baj. Ezen a világon Az egyetlen álmom Szerelmem, Mióta megláttam, „De mert ő nem szeret, Ezért én elmegyek Csendesen. Harmath Zsuzsa * Nélküled Nélküled minden más. A nap másképp ragyog Mikor veled vagyok. Hiányzol. Nélküled minden más. Mért nem vagy mellettem? Itt lehetnél velem. Hiányzol. Nélküled minden más. Az életem derűsebb, Vidámabb veled. Hiányzol. Nagy Erika

Next

/
Thumbnails
Contents