Tolnai Népújság, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-17 / 220. szám

1992. szeptember 17. HAZUNK TAJA WUJSAG 5 A termőföldárverésekről Az elmúlt héten me­gyénkben Mőcsényben, Ger- jenben és Bátaapátiban tar­tottak a kárrendezési hivatal munkatársai termőföldárve­réseket. Ezzel együtt már 12 faluban licitálhattak az érin­tettek. Eddig az árverésre bocsátott 1527,3 hektárra, mely 36 879 aranykorona ér­tékű, negyvenkilencen lici­táltak és így gazdára talált 243,8 hektár 6211 aranyko­rona értékben. Az árverés megkezdése előtt a licitálóknak, az árve­rés vezetőjénél a termőföld vásárlására szánt kárpótlási jegyet, letéti igazolást, il­letve mezőgazdasági vállal­kozási utalványt letétbe kell helyezni. Csak a letétbe he­lyezett értékpapír használ­ható fel az árveréseken. Kedvező licitálási lehetőség esetén sincs mód a letétbe nem helyezett, de zsebben lévő kárpótlási jeggyel való vásárlásra. A letét értékének 20 száza­léka az árverési előleg, amely a vételárba beleszá­mít, illetőleg amennyiben nem kerül felhasználásra, az árverés végén a jogosult azt visszakapja. A következő héten, 17-én Magyarkesziben, 18-án Ci- kón, 22-én Felsőnyéken, és 23-án Grábócon tartanak földárveréseket. Mauthner Traktorshow A Falutévé 1992. október 3-án, szombaton a He­ves megyei Füze­sabonyban meg­rendezi az I. Or­szágos Traktors- howt. A program a következő: 0-100 LE, 100-200 LE, és 200 LE fölötti kate­góriában országos szántóversenyre kerül sor. A nevezési díj: 10 ezer forint. A nevezési díjban benne foglaltatik a versenyhez szük­séges üzemanyag költsége, továbbá a versenyzők étke­zési bont kapnak, melyet a helyszí­nen levásárolhat­nak. A versennyel egy időben ugyan­csak Füzesabony­ban, gépkiállításra és vásárra is sor ke­rül. Erre szívesen várják a különböző cégek jelentkezé­sét. A verseny győzteseit, késő délután, szórakoz­tató műsorral, hu­moristák föllépé­sével és a Falutévé nótaesttel köszön­tik, akik értékes ju­talmakban része­sülnek. Az I. Országos Traktorshowra és a gépkiállításra szep­tember 28-áig lehet jelentkezni a kö­vetkező címen: Fü­zesabony, Lenkey János, tel: 06/39/41-411, fax: 06/39/41-076. Még a takarmány sem térül meg Azt mondtam: az összesét agyonvágom Takaros kis családi ház Te­velen, a főutcán. A bejárat mellett, a tornácon rengeteg muskátli. Miklós Ambrust ke­ressük. — Jó helyen járnak, megta­láltak, én vagyok - mondja, s jókedvűen kezet szorít ve­lünk. Talán már harminc éve is van annak, hogy nyulakkal, a tenyésztésükkel foglalkozik. — Amióta utoljára talál­koztunk, van annak már két hónapja, egyetlen nyulat sem adtam le. Megfogadtam, amit akkor a leadásnál kimondtam. Mert én kimondom, amit gondolok. Bizony, amikor ha­zatoltam üresen a kiskocsit, azt mondtam, az összesét agyon vágom, mert azért nem tartok egyet sem, hogy fillére­ket adjanak érte. Amikor any- nyit fizetnek, hogy még a tápra sem elég? Miklós Amb­rus a baromfiudvarba kísér bennünket, hogy megmutassa az állományát, mert azért mégiscsak meggondolta, amit mondott. A fészer alatt drót­hálóval védett helyen a nyu­szikák, a kis szőrpamacsok békésen eszegetnek. — Mindet nem vágtam le ugyan, de azóta nem is adtam le belőle egyet sem, inkább megesszük. Most nyolc darab van, amit le lehetne adni. Az apaállat a Bikali Állami Gaz­daság törzskönyvezett állo­mányából való. A három anyanyúl közül egynek most tíz kicsinye van, amit egy hé­Miklós Ambrus és az etivik kedvenc tig még az anyjuk mellett ha­gyok, aztán el lehet választani őket. A szívem szakad meg, amikor látom, hogy pár forin­tot adnak csak érte. Igaz, most nyolcvan forintért veszik át, de ne gondolja ám, hogy még így is megéri. Nem jó ez így. Dolgozni kell vele, a takar­mányt is meg kell venni, ami­nek az ára egyre csak emelke­dik, a nyúlé meg kevésbé. A munkát nem számolva, az etetnivaló sem térül meg. Pe­dig az ember nemcsak hobbi­ból, kedvtelésből csinálja, ha­nem azért is, hogy pár forint legyen belőle a nyugdíj mellé. Nagyon szeretik az állato­kat, nemcsak a tapsifüleseket, hanem más aprójószágot is. A baromfiudvarban tyúkok ka- pirgálnak, s az ólban ott a ma­lacka is. Van velük dolog bő­A tapsifülesek a lucernát kedvelik a legjobban ven, de nem hagyják abba, mert maguknak, a gyerekeik­nek csinálják.- p. téri ­Krizantén, fólia alatt A krizantén fölé ősszel növényházat vagy fóliát építhetünk. Gazdaságo­sabb, könnyebben kezel­hető a fólia. Ha másodnö­vényként ültetjük, akkor a bordázat alá készítsük az ágyakat. Jól kombinálható a következő növénnyek- kel: zöldségpalánta neve­lése után, korai zöldség- hajtatás után, tulipán, já­cint, gladiólusz hajtatása, illetve korai virágoztatása után, egynyári palántane­velés után, egy-, kétnyári növények virágoztatása után. A krizantén virágozta- tására alkalmas az egyszer használt fólia is. A jól elhe­lyezett fóliapalást tökéle­tesen zár. Á palástot az időjárás romlásával, a fagyveszéllyel egy időben - szeptemberben - kell felhúzni. Természetesen magasabb hőmérsékleten fontos a szellőztetés. A napsütés következtében megindul ugyanis a pára­képződés, és napnyugta után a pára lecsapódik a felületre, majd onnan le­csöpög. E cseppek a virá­gokra kerülve a betegsé­gek terjedését segítik elő. Ä fólia alatt gyorsan el­szaporodhatnak az atkák, ezért ügyeljünk a növény- védelemre! Fagymentes, hosszú őszön a fóliának csak az esővíz elleni véde­lemben van szerepe. A hosszú tenyészidejű vagy a későn szaporított fajták virágzásának ez a biztosí­téka. Fűtésre csak abban az esetben kerüljön sor, ha a külső hőmérséklet túlsá­gosan alacsony. Hideg ősz esetén a cse­répben értékesítésre ke­rülő bokros fajták ne le­gyenek magas hőmérsék­leten, mert később kiül­tetve gyorsan elnyílnak. Az optimális hőmérséklet 10-12 Celsius fok. Biológiai védekezés Gyöngytyúk és pulyka vegyszer helyett Biológiai védekezésnek ne­vezzük azt a védekezési mó­dot, ha valamely kártevő irtá­sára természetes ellenségeit használjuk fel. A biológiai vé­dekezésnek három módja van: A kártevők legfontosabb természetes ellenségei részben a rovarok, részben a madarak közül kerülnek ki. A hasznos rovarok védelmével kapcso­latban irányadó szempont az is, hogy kémiai védekezésnél vegyük tekintetbe az alkalma­zásra kerülő szer hasznos ro­varokra gyakorolt hatását is. Az idegmérgekkel szemben a hasznos rovarok jelentős há­nyadát kitevő fürkészdara- zsak nagyon érzékenyek. Ezért az idegmérgek alkalma­zását lehetőleg ne vigyük túl­zásba. A természetes ellenségek védelmének másik módja a madárvédelem. Azzal, hogy a hasznos ma­daraknak fészkelési helyet biztosítunk, télen át etetjük őket, az a célunk, hogy fenn­maradásukat biztosítva és el­szaporodásukat elősegítve, rovarirtó tevékenységüket fo­kozzuk. A mezővédő erdősá­vok madárvédelmi szem­pontból is nagyon jelentősek. Jónéhány országban az er­dősávok fa- és cserjeanyagát úgy válogatják össze, hogy minél több hasznos madár számára nyújtsanak fészkelési lehetőséget. Á biológiai véde­kezésnek a behurcolt kártevők elleni védekezésben van a legnagyobb jelentősége. A bio­lógiai védekezéssel Európá­ban eddig a vértetű fürkész- darazsak segítségével érték el a legjobb eredményt. A vértetű az almafának Amerikából behurcolt kárte­vője: természetes ellensége a vértetűfürkész, szintén Ame­rikában honos. Európába elő­ször az olaszok hozták be, de tőlük átvéve a legtöbb alma­termesztő országban betelepí­tették. Megtelepedésével a vértetű kártétele, jelentősen csökkent. A természetes ellenségek fertőzött területre való kihe­lyezése is az egyik módszer. A biológiai védekezés egyik módja az, hogy honos für- készfajokat laboratóriumban tenyésztenek abból a célból, hogy szükség esetén a szar badba kihelyezve felhasznál­hassák őket kártevők leküzdé­sére, illetve növények megvé­désére. Ezzel több kártevő (almamoly, kukoricamoly stb,) ellen jó eredményt értek el. A háziállatok közül régeb­ben elsősorban a házi szár­nyasokat használták fel a ká­ros rovarok irtására. A gyöngytyúk és a pulyka fő­képpen rovarokkal táplálko­zik, így a termesztett növé­nyekben kevésbé tesznek kárt. A tyúkok nem barangolnak be olyan nagy területet, mint a gyöngytyúkok és a pulykák, ezért ezek továbbtenyésztésre szolgáló növendékeit úgyne­vezett „vándorólak"-ban he­lyezték ki a területre. Miire jó a kukoricaszár? A szalmafélék ősztől tél végéig a szarvasmarha és a juh étrendjé­ben fontosak. Nem tápláló­anyag-tartalmuk miatt, hiszen azt alig tartalmaznak, hanem mert sok bennük a rost, a „bal­lasztanyag", ezért az értékesebb takarmányok elfogyasztása után a jóllakottság érzetét tartják fenn, és a megfelelő bendómuködtetést is elősegítik. Szálasán vagy szecskázva etet- hetök, még jobb, ha pácot készí­tünk belőlük. Ha ehhez nedvdús takarmányunk nincs, elég, ha me- laszos vízzel, ha az sincs, 3-4%-os sós vízzel locsoljuk meg, majd 1-2 napig erjesszük. így megpuhulnak, jobb ízűek, az álla­tok szívesebben megeszik. Belőlük szarvasmarhának és juhnak any- nyit adhatunk, amennyit terme­lésük megenged. Jól tejelő vagy vemhes állat tömegtakar- mány-igénye ezekkel nem elégít­hető ki, de jó módszer, ha a mar­hának éjszakára 5-7 kg, a juhnak pedig 1-2 kg kukoricaszárat adunk. Ebből válogatnak (a juh finom ajkaival jobban kiszedi az értékesebb részeket), a visszaha­gyott kórót, izéket reggel szórjuk az alomba vagy tüzeljük föl. Fia­tal kérődzőknek ne adjuk, mert terjedelmes, nagy hasat, „szal­mahasat" növeszt. Gabonaszalmák. A tavasziak (árpa, zab) takarmányértékúek, az őszieket csak almozásra hasz­náljuk. Szálasán vagy bálázva kazlak­ban tárolhatók. Bálázáskor ne drótot, hanem műanyag zsineget használjunk (idegen test, eló- gyomor-átfúródás veszélye!). Szalmakazal rakásakor ugyan­azokat a szabályokat kövessük, mint a szénakazal építésekor. Kukoricaszár. Régen a kispa­raszti gazdaság fő téli takar­mánybázisa volt. Ma, amikor ál­landó törekvésünk a takarmányo­zás olcsóbbá tétele, sajnálatos, hogy - figyelembe véve kukorica­termelésünk méreteit - egyre több teljesen veszendőbe megy. Pedig a jó kukoricaszár majdnem szé­naértékű. Táplálóértéke szárvastagságá­tól, a szár és a levél arányától, a betakarítás idejétől és a tárolás módjától függ. Ha a kukorica be­takarítása után nem foglalkozunk vele, néhány hét alatt tönkre­megy: levelei letöredeznek, a szél kiszárítja, az eső kilúgozza, a benne levő cukor elbomlik, gom- básodik, penészedik, értéktelen kóróvá válik. Az októberi szár szénaértékű, a novemberi már csak szalmaértékű, a decemberi pedig semmit sem ér. Tároláshoz kévékbe kötjük, ezeket kúpokba, esetleg keskeny kazlakba rakjuk. A kúpokban a kévék tetőcserépszerúen fedik egymást, róluk az eső lecsorog. Táplálóanyagai jobban meg­menthetők, ha a csőtörés után minél hamarabb behordjuk, le­szecskázzuk és besilózzuk. Különleges zöldségnövényünk A pasztinák A pasztinák igen régen is­mert és kedvelt növény. Va­don egész Európában megta­lálható. A középkorban a sár­garépával azonos jelentőségű zöldségnövény volt. A pasztinák édes zamatú gyökérzöldség. Gyökere a sárgarépához vagy a petrezse­lyemhez hasonlóan fejlett, el­ágazás nélküli karógyökér. Környezeti igénye a petrezse­lyeméhez hasonlítható. Laza, tápdús talajt igényel, öntözés nélkül is fejlődik. November­ben szedjük, a lombtalan gyö­kér pincében tárolható. Piacon már évek óta kap­ható nálunk, de a vásárlók nem eléggé ismerik. Magja a kereskedelemben kapható. Korábban petrezselyemgyö­kér helyett kezdték forga­lomba hozni, amikor azt nem lehetett kapni. Pedig a húsle­vesben mindkettőre szükség van, és ha valamit helyettesí­teni akarunk vele, az inkább a krumpli. A pasztinák energia- értéke több mint 20, szénhid­ráttartalma pedig 25 száza­lékkal kisebb a krumpliénál. Ezért kitűnő fogyókúrás étel és cukorbetegeknek is igen előnyös. Tápértéke a sárgarépáénál sok vonatkozásban nagyobb: szárazanyag-tartalma és nit­rogéntartalma több. Többféle levest, önálló ételt, körítést, kelt tésztát, salátát, édes tész­tát készíthetünk pasztinákból. Semleges, finom íze bármi­lyen más ízzel társítható. Hús­töltelékbe is tehetjük, zsemle és rizs helyett, így annak energiaértéke igen csökken. Vásárnaptár Országos állat- és kirako­dóvásár: Szeptember 19.: Mo­hács, Sárbogárd. Szeptember 20. : Dunaföldvár, Kecskemét, Mázaszaszvár. Szeptember 21. : Decs. Országos állatvásár: Szep­tember 19.: Pécs. Szeptember 20.: Pécs. Autóvásár: Szeptember 19.: Kecskemét, Pécs, Siófok. Szep­tember 20.: Fonyód, János­halma, Kiskunfélegyháza, Kaposvár, Mázaszászvár, Mohács, Pécs. A szekszárdi piac árai mák 120 burgonya 20-22 fejeskáposzta 30-35 sárgarépa 50 petrezselyem 50 vöröshagyma 25 uborka 30-40 zöldpaprika 20-30 paradicsom 20-30 szilva 20-30 őszibarack 20-50 szőlő 30-40 alma 25-30 tojás 6-7 A szaporító­anyagról Gyümölcstermesztésünk sikerét a jó minőségű szaporí­tóanyag adja. A telepíteni kívánt gyü­mölcs-szaporítóanyag (olt­vány, csemete, bokor, sarj vagy palánta) közös jellem­zője, hogy a kertészkedők va­lamennyiből sok és jó gyü­mölcsöt szeretnének szüre­telni termőre fordulásuk után. Ezért szaporítóanyag-vásár­láskor csak olyan anyagot ve­gyünk meg, amely nincs ki­száradva, megfagyva, és nem látszik rajta mechanikai sérü­lés. Nemcsak az a fontos, hogy a törzs és a korona, hanem a gyökérzete is egészséges és életképes legyen. A szaporítóanyag hitelessé­gét az eladó garantálja. A faj­taazonosság rendkívül lénye­ges, hiszen ennek hiányában sokéves munkánk veszhet kárba, csalódásunkról nem is beszélve. Ezért csak faisko­lákban, kertészeti árudákban, illetve lerakatokban vásárol­junk. A gyümölcsfaoltványt a fa­iskolákban koronásként vagy suhángként nevelik. A korona nélküli oltványt - vagyis a su- hángot - tetszés szerint, a kí­vánt formára nevelhetjük. Az oltványnak a nemes ré­szén kívül lényeges része az alanya is. Az alany befolyá­solja az alkalmazkodóképes­séget, a növekedési erélyt, sőt az élettartamot is. A sikeres telepítés céljából takaratlanul soha ne szállítsuk a facsemetéket. Minden eset­ben takarjuk, kössük be fóli­ába. Sajnos sok esetben látni - még autó tetején is - felkötö­zött fákat, amelyeket 50-100 km távolságra szállítanak. Nem egy esetben éppen ezek a kerttulajdonosok reklamál­nak az eredés elmaradása mi­att. A gyümölcs-szaporító­anyagok részletes minő­ség-előírásait szabványok tar­talmazzák. Ossza meg örömét! Olvasónk írj a A rendkívüli aszály miatt sok gyümölcsfa kiszáradt, vagy ennek határára került (kajszi, cseresznye). Az én fámat úgy sérült megmen­teni, hogy a törzse körül két méterre, 70 cm mély lyuka­kat fúrtam ültetővassal és abba többször vizet öntöt­tem. A fonnyadt, lógó leve­lek újra teltek, üdék! A jövő évi termőalap ki tud fej­lődni. Ahol baj van még nem késő! Szakái László oki. agrármérnök Szekszárd

Next

/
Thumbnails
Contents