Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01 / 181. szám
HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. augusztus 1. xjreneráció ^ Ifjúsági oldal «•“ Törd a fejed! Tininyár Ezt is túléltük! (1990-es kalandok) Két héttel ezelőtti felvételünk kanalat ábrázolt egy üvegpohárban. Nagyon sok helyes megfejtés érkezett, közülük a szerencse ez alkaton, Csak másban moshatod meg arcodat" (József Attila) Nyárillatú, lila orgonaszó zúgott a lelkemben, amikor hazajöttem, nagy piros virágként mosolygott rám a város, az égről borzas bárányfelhő-boszorkák kacsingattak felém, a falfirkák kedves, kriksz-kraksz-grimaszokat küldtek nekem, a bice-bóca, poros kis padok szótlan szeretettel öleltek magukhoz. . . Akkor, azt hittem, még nem zárult le előttem az utolsó ajtó, talán még van valahol egy, egyetlenegy, legeslegutolsó lehetőségem, hogy rendberakjam az életem. Hófehér pillangóként szálltak-táncoltak a magasban önnön értelmetlenségükkel is dacoló, saját porukból újra meg újra feltámadó, bolond remény-morzsáim. Most egy halom arculcsa- pott, összefagyott kis reménységet cipelek a vállaimon, magam építette zsákutcáim közt botorkálva, egyre tétovább, fázósabb hittel bízva abban, ha létezik számomra ilyen. . . Most már csak ténfergek a világban, keresve-várva egy felémnyújtott kezet, egy meghitt mozdulatot, egy meleg szót, egy mosolyt, ami kifejezetten és félreérthetetlenül nekem szól, amibe beleka- paszkodhatom. Bár tudom, a múlt tükrében nem vagyok rá méltó, így nem is várom igalommal Kabolai Dóra, tolnai olvasónknak kedvezett. E heti felvételünk megfejtését mához két hétre közöljük lapunkban. zán, csak valami mélyről felszakadó, gyerekes epekedéssel szeretném. Szeretném, ha egyszr már nemcsak azt látnátok bennem, ami voltam, hanem azt is, ami vagyok és ami talán lehetek. Szeretném, ha egyszer már nem bogaras különcként bánnátok velem. Nem vagyok fény csóva, és nem vagyok alaktalan, széfo- lyó, egyéniség-nélüli senki, kérlek: vegyétek már észre, hogy én is ember vagyok, ha csupa kisbetűvel is még! Talán tévedek, de most úgy érzem, hogy ki vagyok, sosem kérdeztétek, csak torz és taszító címkéket ragasztottatok rám és a legnagyobb bűnöm az volt, hogy elfogadtam őket. De most már kérlek, ne kény- szerítsetek bele kinőtt szerepek bilincseibe, ne csonkítsátok meg lelkeme! Nem azt akarom, hogy felejtsétek el a múltamat, ez különben is olyan lenne, mintha ellopnátok belőlem valami fontosat, csak azt szeretném, hogy fogadjatok el a múltammal együtt, és higyjetek bennem, annak ellenére, ami voltam. Tudom, a falat én emeltem magam köré, látszólag jótékony, de valójában annál mérgezőbb hazugságokból, a saját, születendő egyéniségemet majdnem felfaló önzésből, kishitű gyávaságból, önpusztító büszkeségből, nyú- lósjragacsos önsajnálatból. És csak akkor sajgóit fel bennem a felismerés, amikor a faltól már nem láthattam az Nálunk pocsék az idő, borús, és néha esik is az eső. Az egyik öregasszonyt a szomszéd házból elvitte a mentó, e? az összes esemény. Többett nem tudok írni, jó lubickolást kíván: Pappinó. — Szegény Peppinó, ha tudná, milyen ronda idő van nálunk is! - sóhajt Tünci. — Egyáltalán, ki az a Peppinó? - kérdezi Erika. — A barátunk - mondja Gizu - Tünci ismeri. Igaz? — Aha - Tünci bólogat. - Kéne valamit sinálni! — Kártyázzunk! - javasolja a meleg cuccokba bugyolált Jancsi, akinek Angyal az imént szolgált fel egy liter forró teát. — Kinek van kártyája? - ásít Juci. — Nekem! - Gizu néni közeledik felénk, a feje tetején egy nejlonszatyor, a kezében pedig valami nagyon kopott, ócska és zsíros kártya. — Gizu néni, nem tetszik tudni, hogy a nejlonszatyrot nem szabad a fejre húzni? Meg lehet tőle fulladni! Mi csak helyeselve bólogatunk, amint elhangzik Erika figyelmeztetése. — Juj, jó hogy szóltok! - sikolt egyet Gizu mama, gyorsan lekapja a fejéről a zacskót, és sietve megkérdi: — Tudtok egyáltalán kártyázni? Vagy csak a szátok járt? Kórusban felelünk, hogy persze, hát természetes, hogy tudunk játszani! Gizu néni oszt, ekkor egy kocsi áll meg a ház előtt. A csendesen szemergó eső elállt, és a nap is kisütött már, de a kocsi berregésére azt hisszük, hogy egy villám. Szrencsére nem az. Csak Pali bácsi, Sanyi apja. Kezében egy csokor virág, valami mezei fajta, az arcán meg bájvigyor. — Jó napot, hölgyek, urak! A virágot a hölgyeknek hoztam! EeHeti cáfolat Nem igaz, hogy Antall József táviratban üdvözölte Vaclav Havelt, azon döntéséért, hogy lemondott a köztársasági elnöki posztról. eget. Tudom, nem vádolhatlak benneteket, amiért nem segítettetek, talán itt is az EM- BER-ré válás tövises ösvényén vívtátok saját harcaitokat, talán ti is a hazugságaitokkal, az önzésetekkel, gyávaságotokkal és büszkeségetekkel hadakoztatok. Mindannyian álarcok mögé bújva megtagadtuk és újra, meg újra feltéptük a sebeinket, megfosztva magunktól egymást és egymástól magunkat. Nem vádollak benneteket, most mégis fáj, hogy nem veszitek észre, talán a ti falaitoktól nem látjátok, hogy az enyém már régen nem áll? Tudom, csináltam egy csomó marhaságot, bűnöket is elkövettem, de más is csinált marhaságokat, bűnöket is elkövetett, hát kell, hogy számomra is legyen bocsánat! A kudarcok útvesztőiben és a visszhangtalan magány mocsarában megtanultam, hogy egyedül kevés vagyok, hát ne büntessetek tovább, ne emeljetek újra falat körém, széttörze- tetlen-áthatolhatatlan-meg- mozdíthatatlan közöny-görgetegekből! Már eljátszottam a jogom, hogy bekopogtathassak hozzátok, így nem üzenhetek másképp, betűkké faragom a bennem sikoltó fájdalmakat, és a gyávaságomnál már csak a bátorságom nagyobb, amikor mindezeket leírom. Fint a Judit (Folytatjuk.) ülhetek ide kártyázni? Es a kedves, közvetlen „úr" beáll közénk, miközben pufogtatja az ócska tréfáit meg a favicceit, de olyan élethűen, hogy a könnyünk is kicsordul a nevetéstől. Olyan, mint Sanyi, pedig egy cseppet sem hasonlít rá. Talán a mama . lehetett szép. Délután öt van, kinn ülünk az udvaron, a harmatos fűre terített pokrócon, pali bácsi, miután jól összehavaerkodtunk, elment. És megígérte Gizu mamának, hogy holnap kikísér minket az állomásra, mivel vonattal megyünk. Kedves ember, de nem valami komoly, nem bírom öt elképzelni öltönyben, nyakkendővel. Pedig ha egyszer esküvőre kerül sor . . . Inkább ráülök a számra, minthogy ilyet mondjak! Gizu néni meg ez a pofa itt egy tisztességes barátságot köt, én meg már boronálnám ókét össze! Nahát, ez nem volt szép tőled, Pötyi! A „menyasszony" most kilép az udvarba, és egy rémfilmbe illőt sikolt: — Mamám, jön a vihar! Es valóban, távolban már szürkül az ég. Ezek szerint a délelőtti csak egy főpróba volt, egy kis hangolás, és most jön csak a java! Elkezd fújni a szél. — Ez már a vihar szele - szögezi le Angyal. — Hallom, dörög az ég! - kiált Jancsi, mi pedig nevetünk rajta. — Most veszed észre? - kérezi nevetve Erika. Szereplők: mesélő, Montagu Rómeó, Capulet Jólia+4 db szülő. Első - és egyben utolsó felvonás: A színen Júlia, Barbie-babá- ját fésülgeti egy bilin ücsörögve. Mesélő belép. MESÉLŐ: Kedves nézőink! Önök ma egy drámát fognak látni, amely happy enddel végződik. Mindenki örül, majd ha vége lesz. Következzék az előadás! (Mesélő a színen marad. Áll. Hajlong. Mosolyog). JÚLIA: Hé, menj már ki a képből! (Mesélő futva távozik. Rómeó begurul - fél térdre ereszkedve egy gördeszkán. Szavalni kezd). RÓMEÓ: Úgy kell nekem a remény, Mint szűznek az erény, Mint leánynak a legény, Mint.. .bikának a tehény! JÚLIA: Úgy kell nekem a remény, Mint kutyának a regény, Mint anyámnak a görény, Mint... mint.. .hagyjuk, hülye szegény. RÓMEÓ: Gondolkozzál szivi, még ha nehéz is! Inkább leéled az életed azzal az úrral, aki a hintóbán várakozik rád? JÚLIA: Az, amelyiknek olyan a feje, mint egy megborotvált röplabda? RÓMEÓ: Az. JÚLIA: Na, ne! Akkor a két rossz közül inkább a jobbikat választom! Követlek a világ bármelyik pontjára, Rómeóm, csak gyorsan add le az útlevél-kérvényt az ezerforintos okmánybélyeggel! — Nyughass, kandúr, nem kapsz tejfölt! -inti bölcsen morogva a mi nagy lángeszűnk a „hülye tyúkot" mert ó csak így nevezi Erikát. — Vigyázz, csontváz, mert az áram megráz! - vág vissza Erika. — Ne rémeljetek ... akarom mondani rímeljetek - kéri Angyal- — Inkább hordjátok be a cuc- caitokat a házba, majdcsak elalusztok valahol a földön. Értetlenül meredünk rá. — Angyal, kérlek! - könyörög Juci - Hadd maradjunk kinn éjszakára! Tudunk vigyázni magunkra! — Igen! Ez az! Nem vagyunk pályások! -hangzik a kórus. — En még sosem aludtam viharban egy hálózsákban a szabad ég alatt! - mondja igencsak meggyőzően Jancsi. —- Angyal! Légy szíves! - könyörög a nép. — Na jó - Angyal vállat von. - De arról szó sem lehet, hogy Jancsi a szabadban háljon. Legfeljebb itt, a tornácon, majd kihozom a tábori ágyat. Angyalt megdolgoztuk, az biztos! Csak Gizu lógatja az orrát, mert neki, sajnos, benn kell aludnia a házban. Távol egy villám cikkan, mi számolunk: — Egy, kettő, három, stb.... A satöbbit én mondom hozzá, mivel a vihar még elég messze van, és nem fogok számsorokkal untatni senkit. — Na, a ma esti kriminek beTragédia RÓMEÓ: Úgy kívánlak Júlia, Mint ásatást a múmia! JÚLIA: Úgy kívánlak Rómeó, Mint hóvihart az eszkimó! RÓMEÓ: Tökmindegy! Az a lényeg, Juli, hogy jó vagy nálam, az őseink meg le vannak... sújtva. MONTAGU: (beront): Á, szóval ez a büdös kölök már megint csajozik! Lódulj, Rómeó, a hintóbán már várakozik rád hűséges menyasszonyod! RÓMEÓ: Mi?! Az nem a Júlia vőlegénye?! Végem van! (Montagu fenéken billenti gyermekét). RÓMEÓ: Oké, fater, megyek már! Te jó ég, a röplabdafejű! (Rómeó és apja távozik, a színen csak Júlia marad). JÚLIA: Hurrá, egyszerre két vőlegényjelölttől szabadultam meg! Erre igyunk egyet! (Síri csend. Júlia dobbant a lábával). JÚLIA: Mondom: erre igyunk egyet! (Műanyag flakon gurul ki a színfalak mögül. Júlia kinyitja és húz egyet belőle. Aztán még egyet. Rómeó vágtatva érkezik, közben nyerít és prüszköl). RÓMEÓ: Ó, drága Júliám, a saját eljegyzésemről szöktem meg a kedvedért, most már egymáséi lehetünk .. .(elhallgat). Mi az, amit iszoool? JÚLIA: Salétromsav. RÓMEÓ: Miiii? JÚLIA: Kóstold meg, majd megtudod! (Júlia holtan terül el a színen. Rómeó az üveget vizsgálgatja, beleszagol). fellegzett - sóhajt Juci, de nem túl búsan, hiszen egy vihar nagyobb kaland száz kriminél is. — Juci, ne halmozd az élvezeteket! - jegyzem meg, hiszen bűntényből is megárt a sok. Jó, jó, de hol van a viharban a bűntény? Fél hét van, az idő rohan, mintha nyúlcipői lennének, vagy hétmér- földes csizmái. A vihar itt dörög nem messze, a mi meteorológus Angyalunk szerint úgy kilencre lesz a fejünk felett. Most már totál áramszünet van, hatkor még pislákolt a lámpa, most be kell érnünk azzal, hogy Jancsi a ház minden elképzelhető helyén nyomoz gyufa, elemlámpa, gyertya, öngyújtó, petróleumlámpa és hasonló világítási eszközök után. A sátor alját fóliával borítottuk be, a holmikat meg áthurcoltuk a házba, mert kinek jó az, hogy hazaérkezése után néhány liter vizet kell kifacsarnia a ruháiból. Angyal kiált: — Gyerekek, lassan befelé a sátratokba, mert a vihar már nagyon közel van! Az eső is elkezd zuhogni, Tünci haláltmegvető bátorsággal hurcolja be a sátorba a két macskát, Lubi házát pedig letakarja nejlonnal. A sátrakat meg bebiztosítja, cipzár le, Tünci be, és kész. Huuuuuuú! — Hol van Szofi? - kérdezem. Kár volt feltenni a kérdést, ugyanis valaki kapar a sátorajtón. — Emberek, engedjetek be! Hoztam egy kis nassolnivalót! - mondja ragyogó arccal, amint felhúztuk a cipzárt. Az egyik zacskó süteményt beadja a másik bandának, .aztán Jancsi jön, sietve, egy nejlonnal a fején, és ó, mint világítástechnikai szakértő, ünnepélyesen átnyújt nekünk egy petróleumlámpát. És kész. A villámok cikáznak, a dörgés nem marad el. RÓMEÓ: Hát, nem az a kimondott anyatej, de mindent az én Júliámért! (Rómeó megissza a maradékot. Holtan terül el Júlián. Becsörtet Capulet). CAPULET: Miért pont ma lehelted ki a lelked, leányom? Holnaptól emeli az Itális Biztosító az életbiztosítás után járó pénz összegét! (Holtan terül el Júlián és Rómeón). CAPULETNÉ:(beszalad): Hurrá, most már azt csinálok a szomszéddal, amit csak akarok! MONTAGUNÉ (szintén beszalad, majd fejbeüti Capulet- nét egy palacsintasütővel): (Capuletné holtan terül el Júlián, Rómeón és Capuleten)MONTAGU (elegáns mozdulattal megfojtja Montagu- nét): Bántani merted a szeretőmet, te erkölcstelen rongy?! (Montaguné holtan terül el Júlián, Rómeón, Capuleten és Capuletnén). MONTAGU: Juj, csak én maradtam életben! Gyorsan meghalok, mert a végén még azt hiszik, hogy én vagyok a főszereplő! (Montagu holtan terül el Júlián, Rómeón, Capuleten, Capuletnén és Monta- gunén). MESÉLŐ: Kedves nézőink! Végétért a móka mára! Aludjanak jól, álmodjanak szépeket! Megkérem Villám Sexpír urat, hogy ne forogjon a sírjában, mert ezzel megzavarja társai nyugalmát! Mai műsorunk egyébként a Temetkezési Vállalat támogatásával készült. VÉGE Apai gondok Jack Nicholsonnál Úgy látszik, Jack Nicholson lánya, Jennifer örökölte apja „vad" génjeit. A rossz útra tért színésznő ugyanis alkoholos befolyásoltság alatt széttörte egy bár berendezését. Egymás után csapkodta a poharakat a falhoz, megsebesítve ezzel a bár tulajdonosát és a pincérnőt is. Amikor pedig ki akarták fizettetni vele a kárt, csak ennyit mondott: „Nem tudjátok, ki vagyok? Jack Nicholson lánya. Küldjétek el neki a számlát!" Ezzel a számlával együtt egy másik is érkezett: a háromnapos elvonókúra végösszege. Nicholson annyira megharagudott gyermekére, hogy megfenyegette: megvonja havi 32.000 dolláros apanázsát. Ferenczy Europress Basinger: eljegyzési gyűrű Minden jó, ha a vége jó - legalábbis ezt reméli Hollywood legújabb jegyespárja: Kim Basinger és Alex Baldwin. A szóke szexbálvány és a jóképű színész már többször élt együtt, és vált el egymástól, de most újra együtt vannak. Kim bal kezén elegáns gyémántgyűrű csillog. „Klasszikus eset" - nyilatkozta egy közeli barát. „Se vele, se nélküle." Angol TOP 10 1. Erasure 2. Nick Berry 3. Richard Marx 4. Utah Staints 5. KWS 6. Geroge Michael 7. Take That 8. The Orb 9. Kris Kros 10. Elton John Abba-Esque Heartbeat Hazard Something Good Please Don't Go/Game Boy Too Funky It Only Takes A Minute Blue Room Jump The One Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek (I.) „Hiába fürösztöd önmagadRómeó és Júlia
