Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-31 / 205. szám

4 KÉPÚJSÁG

SZEKSZÁRDI SZEMLE

1992. augusztus 31.

Nyár végi nagyüzem a strandon

Augusztus hónapban rekordokat döntött a szekszárdi strand látogatottsága, hiszen előfordult, hogy naponta 400-600 fürdeni vágyó kereste fel az uszodát. Stella Béláné üzemvezető arról tájékoztatta lapunkat, hogy ez a szám akár lehetne nagyobb is, hiszen a strand 1600 főre van „hitelesítve". Növelte az érdeklődést, hogy augusztus 20-án ismét megnyitotta kapuját a fedett uszoda, mellyel együtt három medence állt - s jelenleg is áll - a hűs hullámok kedvelői rendelkezésére. A szekszárdi strandfürdő mindenesetre a meghirdetett, reggel 6.00-tól este 8.00 óráig tartó nyitvatartás helyett szeptember első felében 9.00 és 19.00 óra között várja a vendégeket. A fedett uszodában nyitott medencék esetében az vizet a minél gyorsabb cseré- folyamatosan forgatott a víz, a üzemidőn túl is adagolják a lődés érdekében. Fotó: Ótós

Kátrányos szutyok a légutakban

Nem tudni, hova (kárhoztatták rozsdásodni azokat a locsolóautókat, amelyeknek gyerekkorunkban és nyaranta olyan nagyon tudtunk örvendezni? Alig valami lenge öltözetben, ugye (az anyák tilalma ellenére) oda lehetett rohanni a vízsugarak zuhatagába azt visongva, hogy „Bácsi, bácsi, engem locsoljon le!" Ha a bácsiknak jókedve volt, juttattak vizet a gyepszegélynek, fáknak is.

Felnőttként ugye más örömöket élvez(ne) az ember, mert felnőttként azt várja a locsolóautóktól, hogy gátolják a por megállás nélküli szállongását és legalább átmenetileg felfrissítsék a

pokoli forgalmú utcák levegőjét. Nem, nem drága ivóvízminőségű vízzel, locsolni jó a Sióból kiemelt víz is. Ám, az autóknak - mondják - nem tesz jót a locsolás. így időnként az a bajom az autókkal, hogy fontosági sorrendünkben az ember előtt állnak. Locsolóautók helyett ezért járja (alig sikerrel) a szekszárdi belvárost az a porszívó monstrum, aminek a hangjai égszakadást-föl- dindulást ígérnek araszoló ütemben, olykor már hajnali négytől. A gépezet működésének eredményességéről - úgy sejtem - még az embervédelmi mérések sem tudnak. Állítólag ezek is drágák,

akárcsak az egészségnél drágább autók. Roppant egyszerű pedig az obszerváció. Háziasszonyok százai tudnak naponta beszámolni arról, hogy midőn a belvárosi lakásokba a zárt ablakokon is betüremkedő port vizes szivaccsal érintik, kezük nyomán kátrányos szutyok képződik. Nem kell hozzá kivételes képzelőerő, miként „fest" odabent a légutakban, tüdőben, amit nap mint nap az orrunkkal porszívózunk be. Szóval, manapság nem azért siratjuk a locsolóautókat, mert nincs más sírniva- lónk is, maholnap kátrányos könnyeket hullatva ...-liGusztustalan támadás a miniszterelnök ellen

„Maradok mezei MDF-es képviselő"

Dr. Témák Gábor Csurka István tanulmányáról

Csurka István tanulmánya nagy vihart kavart, s máig vélemény-nyilvánításra készteti a politikai élet szereplőit. Ter- nák Gábort, Szekszárd és környéke egyéni választókerületi képviselőjét is megkérdeztük.

— Egyetért ön Csurka Istvánnal?

— Erre nem lehet igennel, vagy nemmel válaszolni. Csurka dolgozatában vannak pontok, amelyek olyan jelenségekre hívják fel a figyelmet, amelyekkel a választások óta valamennyien küszködünk. Megfizetjük annak az árát - idézőjelben szólva -, hogy Magyarországon nem véres forradalom zajlott - persze jó, hogy így történt -, hanem csendes átalakulás. Az ezzel kapcsolatos felfordulásban, illetve szabályozatlanságban nagyon sokan megtalálják azt a módot, hogy hogyan lehet például saját zsebre privatizálni, rabolni egy kicsit. Ezek a jelenségek joggal irritálják a lakosságot.

— Kikre és mire gondol?

— Azokra, akik gazdasági pozícióban voltak, vannak, vagy szereztek ilyen lehetőséget. Példát könnyű mondani: a parlamentben nyilvánosan is elhangzott, hogy azok a javak, amelyek nem ingatlanok, de a KISZ és utódszervezetei tulajdonában maradtak egyszerűen eltűntek. Festmények, videók, készpénz és ki tudja még mi. Ezek értéke lehet több tízmilló forint nagyságrendű.

— A tanulmány egy nemzetközi összeesküvésről beszél, ami

ellen a magyarságnak kellene ösz- szefognia.

— Ezzel mélységesen nem értek egyet, mert ez nagyon ismerős és visszaköszönő téma, „Mónus úr" is hasonló könyvet publikált, csak Csurka elfelejtette még a szabadkőműveseket is megemlíteni. A dolgozat ezen kitételeit legszívesebben „írói munkássága" részének tekinteném, de mivel ő az MDF alelnöke, és országgyűlési képviselő, azért az túlmutat ezen az írói tevékenységen. Ha Gipsz Jakab írónak ilyen gondolatai vannak, az nem számít, s már csak ezért is szeretném mégegyszer leszögezni, hogy ezekkel a gondolatokkal mélységesen nem értek egyet.

— Két másik poltitkusról is ír Csurka István, az egyik a köztársasági elnök, akiről azt írja, hogy mögötte állnak a kommunista, reformkommunista, liberális és radikális nomenklatúrások, s a párizsi, New York-i, s tel-avivi ösz- szekötők parancsa szerint dönt.

— Ezzel sem értek egyet. Kétségtelen, hogy mi nem egy elhagyott szigeten élünk, alkalmazkodnunk kell a nemzetközi, politikai, gazdasági helyzethez. Ugyanúgy, mint másoknak.

— A másik politikai személyiség: a miniszterelnök. Mivel az ő betegségéről is szó esik <a tanulmányban, mint orvosnak a véleményét is kérdezem az eljárásról.

— Mint orvos és mint képviselő is azt mondom, hogy ez rendkívül durva és megengedhetetlen támadás volt.

Leginkább a torgyáni hangnem süt ki belőle. Semmitmondó, üres támadás, amivel teljesen fölöslegesen élezett ki bizonyos dolgokat. Egyszerűen gusztustalannak minősítem Csukának a miniszterelnök elleni támadását.

— Ennek a politikai stílusnak és ideológiának ön szerint mekkora bázisa lehet az MDF-ben?

— Mint Torgyánnak. Vannak követői, van akinek tetszik, de ez nem lehet a megoldás. Csurkának abban igaza van, hogy az első nagy lendületben sokkal többet el lehett volna érni, mint amennyit megvalósítottunk. Ki kellett volna billenteni bizonyos ösz- szefonódásokat, amelyek segítségével máig szivattyúzzák ki a pénzt. Ez biztos, de az is, hogy most már az az idő elmúlt. Már nem lehet cirokseprűvel rendet tenni, mert egy alkotmányosan működő, demokratikus országban nem ez az eszköz még akkor sem, ha jól mutatna például a televízióban.

— Saját magát a Magyar Demokrata Fórumon belül melyik irányzathoz vagy áramlathoz tartozónak érzi?

— Egyikhez sem. Beléptem

az MDF-be és ott is maradok, de szándékosan nem csatlakoztam egyik áramlathoz sem. Azért nem, mert a liberális, a nemzeti és a keresztény- demokrata értékek között is találok olyant, ami az enyém. Én maradok mezei MDF-es képviselő, és jól érzem így magam. Ihárosi Ibolya

Rejtett értékeink

Hollós László szekszárdi évei

Szekszárd 2000 - Partnership 2000

Együttműködés 2000-ig amerikai segítséggel

A Szekszárdon, 1859. június 18-án született gombatudós csupán elemi iskoláit végezte a megyeszékhelyen, 1891-től két évtizedig Kecskeméten élt, tanított, s leginkább a szünidőben látogatott szűkebb hazájába. Talán élete végéig a hírős város lakója maradt volna, ha nem jön közbe Kacsóh Pongrác, az ottani főreáliskola újonnan kinevezett igazgatója.

Kacsóh elhibázott ötlettel arra kérte, sőt utasította a nála jóval idősebb, de általa letegezett tudóst, hogy európai hírű, és jelentőségű gombagyűjteményét azonnal költöztesse ki az egyik teremből, mert abból zenetermet csinálnak. Ez 1911-ben lehetetlen volt: Kecskemétet akkor érte hazánk legnagyobb károkat okozó földrengése, nem maradt alkalmas hely a preparátumoknak, s ezért elkeseredésében Hollós a sok ezer darabot a szemétre szórta. Országos fölháborodást keltettek az események, miközben városunk szülötte nyugdíjazását kérte és visszatért Szek- szárdra. Itt előbb egy éves bérlakásba, később a Mátyás király utcai kicsiny házba költözött édesanyjával, akinek halála után végképp megkeseredik, s életrajzírója, idősb Sza- kály Ferenc szerint: „komoly munkához nem tudott nyúlni, éveken keresztül semmit nem tud dolgozni". A kiváló életrajz céloz emberkerülésére is, s jóval későbbre teszi Hollós „újjászületését".

Hetvenöt éve, amikor A tojás és eltartása című - látszólag jelentéktelen - cikke megjelent. Körülötte a háború borzalmaitól szenvedő emberek, akiken a maga módján próbál segíteni. Jól tudja, hogy a megyeszékhely élelmezési gondokkal küzd, ezért kísérletet végez: amikor olcsó tojást vásárol, fűzfakosarakba teszi, s bebizonyítja, hogy minden konzerváló szer nélkül fogyaszthatok maradnak még háromnegyed év múlva is. Ezenkívül leír még több eredményes konzerválási módot, amelyekkel a szegényebbek gondjain lehet segíteni. A tanulmányt különnyomatban szétosztotta a szekszárdiak között, akik aligha értették meg a tudós nagyszerű gesztusát.

Amikor hazaérkezett „a

kedves emlékű szent földre, ahol boldog gyermekkoromban tanultam a természetet és az igazságot imádni" - ahogy önéletrajzában írja -, azonnal egy új gyűjtemény felállításán fáradozik. Munkásságának részleteit a helyi lapokban megjelent cikkekből is nyomon követhetjük, de két jelentősebb mű is kikerült tolla alól. Ezek közül a Szekszárd vidékének gombái 215 oldalon 1386 fajta gombát mutat be, köztük számos újat, megörökítve ezzel városunk nevét is a tudomány számára. A munka jelentőségét azzal is jól érzékeltethetjük, hogy ■mintegy 80 000 gombát kellett sokszor fejből ismernie ahhoz, ha egyetlen újat fedez fel! Hollós pedig több mint 500 újat írt le. A szekszárdi piacon minden alkalommal végigbotozgató akadémiai levelező tag, aki ingyen vizsgálta át a kofák által kirakott gombákat számos méltánytalanságot ért meg szülővárosában. Előfordult, hogy pap verte le a kalapját, mert nem adta meg a tiszteletet a körmenetnek, máskor (1933-ban) az itt tartott országos gazdaszövetségi kiállítás nem tudta értékelni páratlan művét: rajzszeggel tűzték frissen elkészült gombászati munkájára az elismerő oklevél tényét, de még egy év múlva sem kapta meg magát az oklevelet. A kiállítás rendezői rájöttek otromba tévedésükre, s a Tolnamegyei Hírlapban közölt levélre azt válaszolták: ők aranyérmet adtak. (Ez persze nem igaz, mert a jegyzőkönyv elismerő oklevelet említ...).

Élete végén, végképp magára hagyatva élt és dolgozott a kicsiny Mátyás király utcai házban. Szülővárosa soha semmilyen formában nem ismerte el munkásságát, temetésén mindössze néhányan vettek részt 1940 februárjában.

Dr. Töttős Gábor Fotó: Ótós Réka

Hajdan

190 éve, 1802. szeptember 3-án Apponyi Antal főispán - engedve a rendek kérésének - Babits Mihályt Tolna vármegye tiszteletbeli tiszti főorvosává nevezi ki, azzal a kikötéssel, hogy e tisztség nem járhat a megyei pénztár megterhelésével. 185 éve, 1807. szeptember elsejétől három évre, évi 361 forintért Német Jánosnak adta bérbe a közalapítványi uradalom az ebesi csárdát, az új árendás saját és utódai összes vagyonát lekötötte biztosítékként, s emellett még kezest is hozott. 100 éve, 1892. szeptember elsején Kálmán Károly Ismeretterjesztő olvasókönyv az ismétlő iskolások számára című művét ajánlotta a Szekszárd Vidékében a helyi nyomdász-kiadó, Báter János. 95 éve, 1897. szeptember 5-én a Tolnamegyei Közlöny híradása szerint több szülő tiltakozott a tan- felügyelőnél és Wo- sinsky Mór iskolaszéki elnöknél amiatt, hogy az újvárosi iskola igazgatója nem akarta fogadni a német falvakból ideérkezett cseregyerekeket. 90 éve, 1902. szeptember elsején megnyitották a vármegyei múzeum épületét. 75 éve, 1917. szeptember 6-án ismertette a Tolnavármegye és a Közérdek dr. Hollós László A tojás és eltartása című tanulmányát. 65 éve, 1937 szeptemberében megjelent Babits Mihály Összes versei című kötete, ami után már csak 12 befejezett verset alkot.

Mi is valójában a Szekszárd 2000?

Egy nem-profit érdekeltségű egyesület, amelynek bárki aktív közreműködő tagja lehet. Fő célja a város fejlődésének elősegítésére, a meglévő fizikai és szellemi erőforrások egyesítése, az önkormányzat, érdekképviseleti szervek, karitatív és gazdálkodó szervezetek érdekeinek összehangolására.

Mit csinál a Szekszárd 2000?

Elsősorban megpróbál reagálni a gazdasági, szociális környezet változásaira egyrészt úgy, hogy elemzéseket készít a folyamatokról, másrészt maga is létre akar hozni ilyen változásokat oly módon, hogy távlati fejlesztési terveket állít össze, ezek kapcsán közvetett vagy közvetlen városfejlesztő projecteket támogat vagy készít elő.

Lényegében összegyűjt, hozzáférhetővé tesz és megfelelő fórumhoz utal minden ötletet, tervet, szaktudást a kitűzött célok elérése érdekében.

Milyen területekre terjed ki a tevékenységé?

Bármely, a Szekszárd 2000 céljaival egybeeső tevékenység elképzelhető, de első lépésként a következő főbb témakörök kínálják magukat:

a. f gazdasági fejlődés.

b. / városüzemeltetés, fenntartás, infrastruktúra.

c. / kommunikáció, nyilvánosság.

A tevékenységi körökön belül természetesen többfajta aktivitási lehetőség kínálkozik, úgy mint:- tervezés, prognisztizáció,- finanszírozás (leginkább pénzalapok lelőhelyeinek összegyűjtése),- kivitelezés (pl. távlati tervekhez kapcsolódó konkrét projected,- ellenőrzés, felülvizsgálat (pl. panaszok, felvetett problémák egzakt kivizsgálása).

Hogyan fog működni a Szekszárd 2000? Első lépésként feltétlenül azoknak a csapatoknak (team-ek) kell összeállniuk, amelyek a stratégiai terveket készítik el, majd ehhez ki-ki a saját területén konkrét elképzelésekkel, megvalósítási tervezetekkel csatlakozhat.

Ha a Szekszárd 2000 megvalósításra alkalmas ötlettel, felajánlással találkozik, akkor egyrészt a felajánló biztos lehet abban, hogy a munka az övé lesz, másrészt a megvalósításhoz szükséges anyagiak előteremtéséről a finanszírozási források ismerői fognak gondoskodni.

Ha pedig valami probléma jelentkezik, akkor az ellenőrzés, felülvizsgálat szakmailag kompetens csapata ered a gondok nyomába és ad - feltehetően megnyugtató - választ a felvetett kérdésekre.

Miért érdemes a Szekszárd 2000 tagja lenni?

Legfontosabb - és talán legnyomósabb -érv a tagság mellett az a tény, hogy a tagok aktívan tudják befolyásolni lakókörnyezetük vagy éppen a működési területük (piacuk) fejlődésének alakulását.

Emellett nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az USA-beli partnerszervezet, amely a Partnership 2000 (Együttműködés 2000) nevet viseli, folyamatosan tartja a kapcsolatot a hazai egyesülettel, segíti munkáját, emellett rendszeres, kölcsönös információcsere is zajlik a „testvérek" között.

A nagy kérdésre - mit hoz a XXI-ik század - most még nem ismerjük a választ, de közösen, egyesült akarattal - amelyben azért az egyének érdekeltsége megfelelően jelen van - sokkal könnyebben, gondtalanabbal, tervezettebben közelíthetünk a jövő irányába. Ehhez biztosít nagyszerű lehetőségeket a Szekszárd 2000, ami már egy kicsit maga a jövő. Szeifert Dezső