Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-29 / 204. szám

1992. augusztus 29. HÉT VÉGI MAGAZIN MÉPÚJSÁG 7 Lökött az egész banda? Egymásban feloldódva Paks, Cseresznyéspuszta, Erdei Iskola. A „világ vége". Itt senki nem zavar. Még az újságíró sem. Különösen, ha kiderül, hogy érdekli min­denféle „para". Az már pedig van a tavalyi grafológiai táborból kifejlő­dött New Age, azaz új kor táborban. Dr. Reggel Mária a tábor egyik szervezője. Pszichiáter. Talán nem véletlen. — A pszichiátereket eleve lökötteknek tartják - kezdi. Huszonkét éve dolgozom eb­ben a szakmában, tehát nálam már biztosan jogos ... — Önismeret? - kérdez vissza. Hát igen. Ami itt törté­nik, az mind elősegíti, hogy az emberek jobban megismerjék önmagukat. Ez pedig fonto­sabb, mint gondolnánk. Például a grafológia Itt van Agárdi Tamás és Váczi Klára. A grafikus hölgy hetvenkét esztendős korában vizsgázott le grafológiából. Tanulni sohasem késő. Váczi Klára boldog, hogy ennyi év hallgatás után nyíl­tan beszélhet. Persze jártak hozzá korábban is mindenféle rendű-rangú emberek - titok­ban -, különösen fontos dön­tések meghozatala előtt. A tábor lakói ostromolják: „jósoljon" a kézírásukból. Há­rom aláírást kér és a születési adatokat. Ebből aztán számol, nagyítóval vizsgál és leírja a „páciens" életútját, aki szapo­rán bólogat. így van, így tör­tént, s ha a grafológus el­mondja, hogy mi történt ve­lünk, miért ne tudná elmon­dani mi lesz velünk ezután? Klári néni tudja, mit nem szabad elmondani. A várható kedvező eseményeket sokkal hangsúlyosabbnak tünteti fel, mit a kellemetleneket. Ámí­tás? Nem, inkább hangolás: Készüljünk a jóra! Ezen a ponton találkozik a grafológia a többi „társtudo­mánnyal". A „fényadás" - a tu­lajdonképpen energia átadás - alapszabálya: azt gyógyítsd, akit el tudsz fogadni, akit sze­retsz. A bioenergetika szintén „kötelezi" a gyógyítót a szere- tetre, másként a dolog nem működik. Az agykontroll pedig - ebből a szempontból meg­közelítve - nem más, mint a pozitív gondolkodás művé­szete. Kavalkó János bioenergeti­kus ötvözi a különféle mód­szereket. Látszik rajta, hogy ha egy percig sem tanulta volna a gyógyítást, akkor is ér­tene hozzá. Mestere, Béky László a legjobb tanítványai között tartja számon. Kavalkó egyszer csak rájött, hogy tud gyógyítani. Ma már - bár­mennyire hihetetlen - olyan nőket is gyógyít, akik hosszú éveken keresztül hiába fordul­tak meddőségükkel az orvo­sokhoz. Féltékenyek is rá a „normá­lis orvosok", de nem bántják. Talán ha rendelőt nyitna? De nem teszi. Aki azonban hozzá Jól elvannak egymás között a tábor lakói fordul, annak segít - szeretet- ből. — Sok a görcsölő ember- mondja dr. Reggel Mária, - s akik idejönnek hozzánk, egy hétre legalább feloldód­nak a feszültségek alól. A résztvevők - ha úgy tet­szik - egymást segítve, egy­másban oldódnak fel. Az él­ményből pedig lehet táplál­kozni és fel lehet eleveníteni a közösen megélt „csodát" a nehezebb napokon. Nagy Ildikó, a paksi műve­lődési központ népművelője arról beszél, hogy segít ebben az életreform klub, no meg a fénykör. Pakson úgy látszik fogékonyak az ilyesmire az emberek. Az agykontroll végzettek is összetartanak, és nem széled tek szét a grafoló­gusok sem. Várják Dómján Lászlót, az agykontroll-oktatót. Nem jön. A „látó" gyerekek „megné­zik": valahol elakadt a forga­lomban Százhalombattánál, de nemsokára itt lesz. Nem A bioenergetika rejtelmei Munkában a grafológus jön. Nem baj: jól elvannak maguk között is a táborlakók. Délután kipattan valaki a te­rem közepére - ő is végzett agykontroll tanfolyamot - és beszél. Nem minden agy- kontrollos ért mindenben egyet azzal, amit mond, de nem „lövik le". Tolerancia Hagyják, hogy elmondja, aztán mindenki értelmezze úgy a dolgokat, ahogy akarja. Szabadság. Abban azonban mindenki egyetért, hogy az agyunkat pozitív irányban kell befolyá- solnunk/programoznunk/ hangolnunk. Példa: ha a gyereknek azt mondom: Ne csapkodd az aj­tót! = negatív állítás. Helye­sen: Szépen csukd be az ajtót! Más: négyest hozott a cse­mete. Rossz kérdés: miért csak négyest? Jó kérdés: Négyes? És mit tudtál. A gyerek úgyis elmondja, mit nem tudott. Sa­többi. Lassan a végéhez közeleg a tábor. Agárdi egy hipnózisra invitálja a közeli kis erdőbe a táborlakókat. Nem tesz mást, mint segít ellazulni, aztán mindenki olyan messzire megy, amennyire akar. Van, akinek segít egy nyomasztó gondtól megszabadulnia, más csak a fák koronáját nézi, vagy a szúnyogokat csapkodja, megint más alszik egy negyed órát. Sőt még horkolhat is. Ha egy idegen jönne ide, azt mondaná, hogy lökött az egész banda - mondja a pszi­chiáterasszony. Nem baj, az a lényeg, hogy nekünk jó ez a lököttség. Hangyái János Deda és a két unoka Rafajlovics Elek a gazda Medinán. Portája két utcára dől. A felső részen a gazdasági épületek: a tehenek nyári szál­lása, disznóólak, a nyulak bó­déja és az aprójószágok óljai, s az eresz alatt a házigalambok búvóhelyei. Ezek végében pe­dig az összerakott bálaszalma, - a kissé megfeketedett tava­lyi, és az aranyló új, majd odébb a széna. — Tavaly még én kaszál­tam az árendába kivett egy ki­lométer hosszú Siópartot. Igaz, az első napon napszá­mosom is volt, de másriapra lemondtam. Egyedül én ekkor többet levágtam, mint az előző nap ketten. Sajnos, most már elmondhatom, hogy nem is „hetvenkedhetek" már, mert e hónap elején átléptem a hetedik ikszet. Különben most várom a tehénvevőket. — Miért akar megszaba­dulni tőlük? —Nem teljes jószántamból. Egyre jobban fájnak a kezeim, de főleg az a baj, hogy rogy­nak a térdeim. Előre félek a csúszós utaktól, hogy a ha­vas-jeges lejtős udvarunkon a tejet hordó kiskocsit nem tu­dom majd felhúzni. A feleségemmel éppen most beszégettünk, hogy a három kezes ‘jószágot - a borjakat váró két tehenet és az üszőt - elkótyavetyélni nem fogom, csak a rendes árért adom oda. Most lesznek csak igazi tehe­nek, ez lesz a harmadik ellé- sük. A másik ok - a gazdasági helyzet. Még a múlt havi tej­pénzt sem kaptam meg, holott már az augusztus is lejár. Ta­karmányt viszont venni kell. A majdra senki nem ad el semmit! Ha megszorulnék, hova tudnám eladni hirtelen?! Valahogy nem működnek rendesen azok a fogaskerekek ... s ez kedvét szegi a tartók­nak, természetesen nekem is. Vasárnap délután, pontosan tudva az etetési időt, megjött a két unoka is, András és Mik­lós. A papa (deda) nagy szere­tettel öleli magához a két le­génykét. — Segíteni jöttek! - mondja a papa. Egészen kicsi koruktól arra szoktattam őket, gyakran mondogattam nekik: Á deda már öreg! Segíteni kell neki! Elek bácsi közben tesz-vesz-irányít, - a tényke­déshez kommmentárt is fűz, főleg a kedvemért. A nagyob­bik unoka láthatóan unja ezt, s epésen közbeszól: „Deda! Jöt­tünk neked dolgozni, ne ma­gyarázz már annyit!" A fejés előtt kivezetik a teheneket, slaggal lemossák a tőgyüket. — Deda, milyen tiszták a tehenek! — Persze, hogy azok. Ezt a tejet a kisgyerekek is isszák! A kisebb a fejőgépet indítja, nagy szakszerűséggel. Már azt is megtanulta, hogy a go­bot csak jobbra szabad for­gatni!-— Én fejem a Pirost, a tied a Zsömle! - osztozott a na­gyobb a papával. Amíg duruzsol a gép, meg­tudom azt is, hogy a papa - szerbül deda - a vásárba is magával szokta vinni a gyer­mekeket. Ha a szénaforgatás, vagy a gyűjtés volt soron, a két apró akkor is ott hancúro- zott a papa körül, - míg nem a nagyobb azt mondja: „Csinálj nekem kisvillát" Éppen egy fél napomba ke­rült, míg találtam egy könnyű, gyereknek valót. Ezzel szor­goskodik nap-nap után, s olyan ügyesen rakja viszi a szénát, hogy sok felnőtt is megirigyelhetné! Ahogy a fe­jősnek, etetésnek vége van, a két unoka hazamegy. — Ezek nemcsak a fejőgé­pet ismerik! Itt voltak akkor is, amikor születtek a kisborjak. Éppen a múltkoriban kér- tek-parancsoltak rám: „Ugye szólsz, ha alszom akkor is, - hogy megint segíthessek!" A napokban történt megint egy jó eset. Várjuk a legelőről ha­zajövő teheneket. Egyszer azt mondja: „Ugye deda, meghalt szegény Botos!" Nézek szemre-fejre, de csak nem akart kapcsolni az agyam. Majd tovább magyaráz: „Tu­dod, ez a Botos, amelyik az úton esett össze"! Évekkel ez­előtt József-pusztáról vettem egy tehenet. Járt ki a legelőre, s ahogy a déli itatásra mentek, a kövesúton összesett és azonnal kimúlt. Ez a tragédia maradt meg ilyen mélyen apró lelkében, hogy a mai na­pig is emlékszik rá! Komád László Szomorú rekordot hozott a rekordmeleg A vízirendőrök nyáron nem pihennek A BRFK-n belül működő Dunai Vízirendészeti Rendőr- kapitánysághoz tartozik a paksi vízirendészet, ahol az őrsparancsnokkal, Szerencsés József rendőr főhadnaggyal beszélgetünk. — Bár az időjárás erre rácáfol, hamarosan vége a fürdési sze­zonnak. Milyen nyarat zárnak a vízirendőrök? — Egy nagyon szomorú, negatív rekorddal kezdeném. Hosszú évek óta nem történt ennyi vízbefulladás, mint az idén. Összesen nyolc tragikus eset. Felsorolnám őket, hadd szolgáljon tanulságként. Jú­nius 21-én Bölcskénél egy 25 éves fiatalember volt a nyári Duna első áldozata. Aztán jú­lius 25-én egy 47 éves férfi, Dunaszentbenedeknél, más­nap egy 20 éves fiú Soltnál. Augusztus 6-án egy 14 éves kislány Fajsznál, tizedikén egy 31 éves férfi Paksnál, 13-án egy 23 éves fiú Dunaszentbe­nedeknél, 14-én egy 11 éves fiú Dunaföldvár térségében, 19-én pedig egy 10 éves fiú Ordasnál. Ezenkívül volt né­hány holttestkifogás is, ezalatt azokat az eseteket értjük, ame­lyeknél a vízbefulladás nem a mi területünkön történt. — Ön szerint mi lehet az oka, hogy ennyi tragédia történt ezen a nyáron? — Néhány esetben az tör­tént, hogy eleve beteg, gyen- geszívű emberek felhevült testtel vetették magukat a vízbe. Ilyenkor azonnal beáll a halál. Á gyerekek esetében pedig sokszor a szülők gon­datlansága is közrejátszik. A Dunaán nem ritka, hogy a térdig érő víz 2-3 méterrel bel­jebb már nagyon mély, néha elég egyet lépni, s már elmerül a gyerek. Nem győzzük eleget hangsúlyozni, felügyelet nél­kül ne engedjék fürödni a gye­rekeket! Jelenleg tilos a fürdés a Dunában, az ANTSZ a jár­ványveszély miatt tilalmat rendelt el. Dr. Brázay László tisztifőorvos elmondta, hogy egyetlen alkalom elég ahhoz, hogy valaki jókora fetőzést szedjen össze. Ha feloldják a tilalmat, kérünk mindenkit, csak a kijelölt helyeken men­jen a vízbe. — Mi a helyzet a csónakokkal, egyéb vízijármúvekkel? Okoz- tak-e balesetet, gondot? — Úgynevezett hajózási baleset szerencsére nem tör­tént. De igen sok szabályta­lanságot, rendellenességet ta­pasztaltunk. Nézzük például a csónakokat. Alig van olyan, amelyik rendelkezne a szük­séges felszerelési tárgyakkal. Nagyon lényeges a névtábla, melyen a csónak tulajdonosá­nak neve és címe kell hogy szerepeljen. Sokszor megtör­ténik, hogy csónakot találunk, és azért tudjuk nehezen visz- szajuttatni a tulajnak, mert nincs rajta a névtábla. Köte­lező ezen kívül a megfelelő hosszúságú kikötőkötél, a fe­nékrács, a fehér fényű lámpa, a vízmerő, másnéven szapoly, és természetesen az úszni nem tudók részére a mentőmel­lény. A vizsgakötelezett hajó­kat nem vizsgáztatják le, pe­dig 250 köbcentis motor ese­tén már kell, és sokan nem rendelkeznek a szükséges ve­zetői engedéllyel sem, ami már 125 köbcentis motornál keU. — Milyen tipikus szabályta­lanságokat tapasztaltak ezeken kívül? — Előfordult strandokon a többi ember pihenését zavaró viselkedés egyes emberek, csoportok részéről, a csóna­kokban ülők nem ritkán jócs­kán szeszeitek „vízreszállás" előtt, és volt néhány feljelentés tiltott helyen való fürdőzés miatt is. Elszaporodott a tiltott halászat-horgászat, a jogtalan elsajátítás, elsősorban csóna­kok esnek áldozatul ennek. — Egyre többet látni mosta­nában vízistszerú motoros jár­műveket, az úgynevzett jet-ski-okat. Ezekre milyen szabá­lyok vonatkoznak? — A közlekedési főfelügye­let hajózási felügyeletének hirdetménye szerint ezekre a kisgéphajókra vonatkozó köz­lekedési szabályozás érvé­nyes. Ez azt jelenti, hogy tilos velük közlekedni medencés kikötőben, valamint a nyílt­vízi kikötő 200 méteres körze­tében, zsilipekhez tartozó víz­területeken, kijelölt lekötőhe­lyen, hajóútszűkületben, für­désre kijelölt vízterületen. Ti­los használni éjszaka, és rossz látási viszonyok mellett nap­pal is. Aki használja, mentő- mellényt kell viseljen, és köte­lezőek ránézve a kisgépha­jókra vonatkozó képesítési követelmények, kivéve ha a hatóság által kijelölt zárt pá­lyán használják. Egyáltalán mindenféle vízijáráművel közlekedő vegye figyelembe, hogy a Dunának ezen a szaka­szán nagyon megnövekedett a nemzetközi hajóforgalom. Nem egy szárnyashajó suhant el itt ezen a nyáron. Óvatosan, figyelmesen kell közlekedni, betartva a szabályokat. Fo­lyamatosan kint vagyunk a vízen és állandó ellenőrzést tartunk a biztonság elérdeké- ben. Venter Marianna

Next

/
Thumbnails
Contents