Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-25 / 200. szám

1992. augusztus 25. TÁJOLÓ »ÚJSÁG 5 Alta ripa -Thelena - Tolna Közel kétezer év történetét öleli fel az a hatalmas könyv, amely nemrég került ki a nyomdából, s amelyet már tü­relmetlenül várt nemcsak Tolna lakossága, hanem a ma­gyar történettudomány műve­lői és e nagymultú városból elszármazott egykori tolnaiak is. Szerencsésnek mond­hatja magát e Duna menti vá­ros, hiszen olyan kitűnő törté­nészeket sikerült szerződtetni a település múltjának feltárá­sához, akik eddig is sok érté­kes tanulmányt tettek le az asztalra (Lehmann Antal, Tí­már György, Szakály Ferenc, T. Mérey Klára, Glósz József, Gaál Zsuzsanna, Dobos Gyula, V. Kápolnás Mária.) A sokévi kutatómunka nyomán megszülettek a tárgyilagos, mégis olvasmányos fejezetek a város természeti-földrajzi adatairól éppúgy, mint gaz­dasági, kulturális és politikai életéről. Nem túlzás, ha a könyv el­olvasása után arra a következ­tetésre jutunk, hogy Tolna ősi városmagjának egyetlen utcá­jában több esemény játszódott le, mint egy tucat környékbeli település életében együttvéve. Fény és árnyék, nagy tettek és takargatni való emberi gyen­geségek váltakoznak. A könyv szerzői nem szépítgetik a megtörténteket, ugyanakkor nem kerülnek annak az új di­vatnak az uszályába, amely­nek hívei a hősök emlékének ledöntögetésében lelik a ked­vüket. Egyik másik szerző némely megállapításával talán nem ért egyet az Olvasó, de az nem vitatható, hogy a szerzők következtetéseiket mindig adatokkal támasztották alá. Egy római kori útinaplóban említik elsőízben a mai Tolna helyén állott erődítményt: Alta ripa-t. A tihanyi apátság 1055. évi alapító levelében vá­rosunk Thelena néven mint dunai rév- és vámhely szere­pel. Zsigmond király mezővá­rosi rangra emeli a helységet és nejének, Cülei Borbálának adja birtokul. Később a Mar­cali család földesúri jogható­sága alá került a város. Nem egy esetben királyok és neme­sek itt gyűlnek egybe megta­nácskozni az ország dolgait. Innen indult el tragikus kime­netelű útjára II. Lajos 1526. aug. 14-én. A tolnai ember büszkén vallja, hogy már a török hó­doltság idején nagyhírű pro­testáns iskola működött a vá­rosban. Az 1548-ban alapított intézmény nemcsak alapozást, de középfokú képzést is nyúj­tott diákjainak. Tanári köte­lesség- és hivatástudatot oltot­tak a messze földről idesereg-' lett tanulók leikébe. Több tu­cat tolnai diák külföldi egye­temeken folytatta tanulmá­nyait. A kortársak Budával és Debrecennel azonos nagysá­gúnak mondták a 16. századi Tolnát. Ritka nagy karriert futott be a mohácsi csata után egy tol­nai varga családjából a török birodalom fővárosába elhur­colt fiatalember, aki az iszlám hitre térítve felvette a Pijále nevet és a katonai pálya csú­csaira került. A török flotta főparancsnoki tisztét betöltő Pijále a török szultán (Szelim) egyik lányát kapta feleségül. A török hódoltság első fél­évszázada viszonylagos fejlő­dést biztosított ennek a főút­vonal mellett fekvő, kézmű­vesekkel és kereskedőkkel megrakott városnak. Ám a sok szenvedést kiváltó ún. 15 éves háború a föld színével tette egyenlővé Tolnát. Lakói Győrbe, Komáromba és Kecs­kemétre menekültek. Szakály Ferenc találó megállapítása szerint: „Ekkor vált világossá, hogy Magyarország sohasem lehet azzá, amivé a középkor­ban felhalmozott energiái ré­vén lehetett volna". A török alóli felszabadító háborúkat követően Győrből, Komáromból, Trencsénből magyarok, a német biroda­lomból frankok és svábok te­lepültek meg Tolnán. Kezdet­ben számosán érkeznek a Délvidékről, velük egy időben bosnyák ferencesrendi szerze­tesek, akik megszervezik a ka­tolikus plébániát. Az egykor élénk kereske­delmi tevékenységet folytató Tolna a 19-20. században, Szekszárd és Paks közé éke­lődve, nem tud már igazán je­lentős piackörzetre szert tenni. Dunai malmaival és ha­Tolna város pecsétje . a 18. századból jósaival igyekszik kárpótolni a veszteségeket. A múlt század derekán 39 hajótulajdonost számlálnak, köztük a Ganc- zer, Hága, Lóridon, Szauter és Wiedemann családok. Ada­tunk van arra, hogy rabokat is igénybe vettek hajóvonta­tásra. A megye egyik legnépe­sebb kőműves gárdája Buda­pesttől Ankaráig megbecsü­lést szerzett a szakmának és a szülőföldnek. Tolna mezőváros monográ­fiájának lapjain fölelevened­nek a két világháború és azo­kat követő évek sorsfordító eseményei is. Megismerke­dünk a politikai élet főszerep­lőivel, a gazdaság és társada­lom szocialista átalakításának kísérletével. A történet 1962-ben zárul. A tolnai pol­gármesteri hivatalban besze­rezhető kötet értékét növeli Glósz József németnyelvű összefoglalója és számos jól sikerült ülusztráció. Ami hi­ányzik belőle: az a két világ­háború áldozatainak névsora. Dr. Szilágyi Mihály A Zingst-i énekkar Decsen A nagy hőség ellenére szinte megtelt a templom a gazdag hagyományokkal rendelkező Sárköz „fővárosában", hogy a jelenlévők meghallgassák a Pomerániai Evangélikus Egyház ifjúsági kórusának hangversenyét. Az együttes egy keresztyén szellemi­ségű éneklési mozgalomból fejlődött, mely 1968. óta működik. Jelenleg 300 fia­tal és fiatal felnőtt tartozik a kórushoz. Sok szempontból nyitott közösséget al­kotnak. Áz idősebbek kiválnak - de gyakran hűségesek maradnak a nagy kó­ruscsaládhoz barátokként - míg a fiata­lok, az éneklésért lelkesedők csatlakoz­nak. Nyári szünidőben Németország minden területéről összejönnek a Keleti tenger partján fekvő Zingstben, és ott fel­készülnek egy több napos külföldi kon- certkörútra. Tehetségükkel - mint el­mondták - Isten jobb megismerését és nagyobb dicsőségét kívánják szolgálni, valamint az egyházi zene értékeit köz­kinccsé tenni. Jártak már Lengyelország­ban, Dániában, a Cseh és Szlovák Köztár­saságban, Svédországban, Spanyolor­szágban, Ausztriában és most másodíz­ben Magyarországon. Költségeiket ma­guk fedezik. Decsen a református gyülekezet tagjai érdeklődései és barátsággal várták és fo­gadták az ifjú énekeseket. Sokan voltak a, hallgatók között Szekszárdról, Őcsény- ből, Sárpüisről, sőt Marosvásárhelyről is. Műsorukat hangszeres darabbal az „Introitus für Blockflöten"-nel indították, majd Praetorius: Jubilate Deo káonjával folytatták a fellépést. Többízben aktivi­zálták a közönséget is. Együtt énekelt kó­rus és hallgatóság, így minden jelenlévő részesült a közös éneklés örömében. Hallhattunk tőlük Bach, Mozart, Bruck­ner, Homilius, Gabrieli szerzeményeket, motettákat, kánonokat, sőt a jólismert Deep River néger spirituálét is megszó­laltatták. Kedves gesztusként magyar szerzőktől magyar nyelven is bemutattak kórusmű­veket. Alkalmunk volt meghallgatni Szo- kolay Sándor 136. zsoltárát, a 42. zsoltár feldolgozását (Mint a szép híves patakra) és búcsúzóul Kodály Zoltán: Esti dalát. Mint rendkívül közvetlen karnagyuk, Hans Peter Günther utalt rá, a muzsiká­nak az egész emberrel van dolga, ezért mozgásba hozza a teljes embert, így az Izrael népe Babilonban című számot tán­cos jellegű mozdulatokkal is illusztrálták. A családias hangulatú hangverseny végén Csécsy István helybeli lelkipásztor köszönte meg a kapott zenei élményt és átadta a kórus tagjainak a gyülekezet ajándékát, majd imádságban adott hálát Istennek a muzsika nyelvén megfogal­mazott lelki jóért. Letnle Zoltán Megjelent Jósé Silva: A sikeres üzletember. Az Agy­kontroll szerzőjének | módszere üzletkötők és ’ menedzserek számára. A könyv üzletkötési gyakorlatokat tartalmaz | a világírű Silva-mód- ; szerrel. William Heffernan: I Vérrózsa. A gyilkos ki- | vágja áldozatai szívét, s | egy szál vörös rózsát | hagy helyében. Brutali- | tás és romantika vegyül | az izgalmas amerikai bestseller regényben. Christopher Hilton: | Nigel Mansell. Hogyan lett az ablakmosóból vi­lágbajnok autóver­senyző? Az immár négy nyelven megjelent könyvből a Forma-l-es pilóta káprázatos életút­ját ismerheti meg az ol- ; vasó. Tóth M. Ildikó: Ásza- j lás, kandírozás. A Nefe- ; lejcs könyvek sorozat­ban megjelent munka hagyományos eltevési és befőzési módok mellett számos étel-, ital recep­tet is nyújt a háziasz- :: szonynak. (A könyvek a szék- J szárdi Kossuth köny- ; vesboltban vásárolhatók ; meg.) Diákok a galériában Marosvásárhelyi és Buda­pesti diákok a lakói ezekben a napokban a szálkai alkotó­háznak. Programjaik során részt vet­tek Decsen egy esti koncerten, ismerkedtek Szekszárd neve­zetességeivel, a hét végén me­cseki kiránduláson voltak, de ellátogatnak Gemencbe és a Sárközbe is. Szekszárdon, a Sajtóház Galériába kaptuk őket lencsevégre: megnézték az I. Nemzetközi Szálkai Mű­vésztelep résztvevőinek alko­tásait. TV-napló Eötvös József portréja Három történész, Antall József, - ezúttal ebben a minő­ségben - Gergely András és Litván György beszélt egy órán át Eötvös Józsefről, miközben elég szegényes illusztrációk idézték alakját, életének egyes állomásait. Időszerű téma: Eötvös Józseftől mindig van mit tanulni, legyen szó politikai bölcsességről, európai műveltségről, emberi tisztességről. A három történész okosan, megbízhatóan idézte az állam- ; férfit, a gondolkodót, a kép, amit felvázoltak, jó alkalmat adott arra, hogy mindenki hozzátegye saját olvasmányél­ményeit. Eötvös egyetemes szellem. Költő, regényíró, politikus, ál­lamférfi. Nemzedékek szavalták A megfagyott gyermek című romantikus versét, A karthauzi érzelmes története igazi könyvsiker volt, s ő írta A falu jegyzőjét és a Magyar- ország 1514-ben című regényt, hatalmas politikai traktátusa, IA XIX. század uralkodó eszméi máig nem vesztette el jelen.- tőségét. Nagyszabású tanulmánya, A zsidók emancipatiója - így kár, hogy erről nem esett szó a műsorban - a liberaliz­mus maradandó tette, s ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Eötvös alapozta meg a magyar népoktatást. Neve, irodalmi, politikai pályája egyet jelent a legneme­sebb értelemben vett szabadelvűséggel, s még sokáig lesz mondanivalója az új nemzedékeknek. Az életmű tudatosan megkomponált egész, amit regényeinek témaválasztása is mutat. A falu jegyzője leszámolás a feudális Magyarország­gal, s igazi mondanivalója, hogy az elnyomott nép neme­sebb, tisztább elnyomóinál. A Dózsa-regény is az elnyomot­tak igazát hirdeti, világos utalással korára. „A szolgának nincsenek polgártársai - mondja egyik hőse, s ez jelenti a Dózsa-regény alaphangját, gondolati magját. Végrendelet című versében azt írta: Eszméim győzedelme Legyen emlékjelem. De ez nem adatott meg neki. Nemes humanizmusát, tiszta szabadelvűségét a századforduló ide­jén megcsúfolták a nemtelen parlamenti harcok, az antilibe- ralizmus térhódítása, Tisza konzervatívizmusa. Utókorának hangulatát Babits verse fejezi ki drámaian: E nemzedék szemének gyenge e láng, bár új olajok szítják: cintányérral mulatnak már a szittyák s rejtett kincset sejteni rá nem érnek. Akár jelképesnek is tekinthetjük, hogy a második háború után sírját feldúlták, csontjait szétszórták. Van hát mit jövá- tennünk, hogy végre valóban eszméi győzedelme legyen emlékjele. István király Sík Sándorról alig esett szó az elmúlt évtizedekben, pedig nemcsak legendás hírű tanár volt, hanem kitűnő író is, aki vallásos, katolikus tartalommal töltötte meg a nyugat lírai forradalmát. István királyról szóló drámáját Szegeden mu­tatták be, majd átdolgozott változatát a Nemzeti Színház ját­szotta s ebből csinált tévéjátékot Esztergályos Károly a nem­zeti ünnepre. Emelkedett, ünnepélyes dráma, szerkezete biztos, a dia­lógusok érzékletesek, elevenek. A cselekmény valóban tra­gikus: az öreg királynak nagy műve fennmaradásáról kell gondoskodnia. Ha Vazul követi a trónon, a magyarság visz- szaesik a pogányságba, melyre, mint a Képes Krónika írja, jobban hajlott, mint a kereszténységre. Ezért esik választása Péterre, de az Ady versében is szereplő Vazult előbb meg­vakítják, fülébe pedig ólmot öntenek. A források szerint Gizella (Keisla) királyné is szerepet ját­szott az utódlás körüli harcokban, az események egyébként is úgy követték egymást, mint egy Shakespeare-drámában, Sík Sándor azonban megszelídíti a történelmet, hogy annál ünnepélyesebb legyen a végső mozzanat, a korona felaján­lása. Dramaturgiai szempontból ez a gyengéje, mert a dráma igazi hőse mégis csak Vazul, amit a középpontba állí­tott nagyszabású dialógus érzékeltet is. Az ünnepélyesség azonban sok mindenért kárpótol, az István király költő műve, olyan költőé, akit az eddiginél na­gyobb hely ület meg irodalomtörténetünkben. Csányi László Pályázati figyelő! 1. A Soros Alapítvány pályázati felhívása valutatámogatásra diákcsoportok 1992. őszi utazásaihoz. Pályázhatnak általános és középiskolai, illetve egyetemi diákcsoportok és közösségek 1992-ben jól megszervezett, tanulmányaikhoz szorosan kötődő, ismeretszerző külföldi utak, illetve csereprogramok valutafe­dezésének elnyerésére. A támogatás csak csoportoknak szól, egyéni pályázatokat nem fogadnak el. A pályásatok beküldési határideje: október-decemberi indulásnál 1992. szeptember 15. A pályázatokhoz szükséges, részletes feltételeket tartalmazó postán kérhető a Soros Alapítvány Titkárságán: Budapest, pf: 34.1525. A borítékra írják rá: „ÚT 92". 2. A Környezetgazdálkodási Oktatási Fejlesztéséért Alapít­vány pályázati kiírása. Az alapítvány pályázatot hirdet mind­azon hazai műszaki felsőoktatási intézményeknek, amelyek képzési céljaik között szerepeltetik a környezetvédelem és- gazdálkodás ismeretanyagát. A pályázaton részt vehet maga az intézmény, illetve annak bármely egysége (pl. intézet, tanszék, munkacsoport), illetve az intézmény minden alkotó és minden hallgatója. Beküldési határidő: 1992. szeptember 30. A pályázatokról bővebb felvilágosítás kérhető a Tolna Me­gyei Gyermek és Ifjúsági Alapítvány Információs-Szolgáltató Irodájában: Szekszárd, Béla tér. 6. Tel: 74/11-928. Nyitva tartás: hétfő, szerda: 13.00-16.00 óráig, kedd, csütörtök: 13.00-17.00 óráig, péntek: 13.00-15.30 óráig, Paksi Ijfúsági Irodában: Paks, Gagarin u. 2. Tel: 75/11-646. nyitva tartás: hétfőtől péntekig 14.00-20.00 óráig. ' Felhívjük figyelmüket, hogy a pályázatokat nem az irodá­hoz kell beküldeni, mi csak közzé tesszük azokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents