Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-21 / 197. szám

2 MÉPÚJSÁG VILÁGTÜKÖR - HAZAI TÜKÖR 1992. augusztus 21. Új rekord ~ London: Új név kerül a Guiness-rekordok köny­vébe, az „ordítás" rovat­ban: a legfrissebb világbaj­nok az új-zélandi Harry Schuler. Rivalgásának szintjét a Christchurch-i környezetvédelmi hatóság szakemberei mérték meg, és úgy találták, hogy a 24 éves bajnok 130 decibelre képes. Ezzel a hi-fi sztere- oberendezéseket is túl tudja üvölteni. Schuler el­mondta, hogy heavy metal koncertekre jár edzeni. Az előző ordítási világrekor­dot egy ausztráliai férfi érte el 1988-ban, 128 deci­bellel. „Lelet" a szemét­telepen London: Ki. az a Larry Lurex? Nem más, mint Freddy Mercury, egyik régi művésznevén, még a Queen előtti időkből - ezt a saját kárán tanulta meg JohrÚBoylan angol kőmű­ves Liverpoolban. A 39 éves mester egy tanácsi házsor renoválásánál egy padláson mintegy ezer ócska lemezt, és több magnószalagot talált az ismeretlen Larry Lurextől. Az egészet kidobta a sze­métbe. Két nappal később öccse elmesélte, hogy hal­lotta a rádióban egy vetél­kedőben: Larry Lurex a Queen tavaly AIDS-ben elhunyt sztárjával azonos. Menten visszatértek a hul­ladéktelepre és 600 lemezt, meg két szalagot még sike­rült épségben kimente­niük. Az ötgyermekes csa­ládapa, Boylan most az tervezi, hogy a lemezeket és a szalagokat értékesíti. 200 ezer dollárra számít­hat, ami nem kevés, de csak fele annak, mint amennyit az egész gyűj­teményért kaphatott volna. Lincoln- beszéd- fél millióért New York: Az amerikai polgárháborúban legen­dássá lett Abraham Lin­coln elnök egy híres be­szédének kéziratát bocsá­totta árverésre az elnök családjának egyik leszár­mazottja. A szöveg való­színűleg 1857-58 telén író­dott. Az egyoldalas do­kumentum decemberben kerül kalapács alá, s várha­tólag 300 és 500 ezer dollár közötti vételárért kel majd el. Elégtétel - a fegyencnek Bécs: A hivatalnok nem hibázhat büntetlenül, lega­lábbis akkor semmikép­pen, ha mások szabadsá­gáról van szó. Egy bécsi bí­róság határozott így abban az ügyben, amelynek sér­tettje egy fegyenc. Az ille­tőnek eredetileg január negyedikén kellett volna szabadulnia, azonban csak 16-án engedték ki a bécs­újhelyi börtönből, akkor is csak többszöri reklamá­lás után. Már attól tartott, hogy bekövetkezik, ami minden fogoly rémálma: megfeledkeztek róla, örökre bent marad. A felje­lentése utáni vizsgálatban kiderítették, hogy a szaba­dulásának intézésével megbízott hivatalnok va­lahova elkeverte a papíro­kat. A bíróság a börtön al­kalmazottját kilencezer schilling büntetésre ítélte. Államlapító királyunk ünnepe legyen az új Magyarország születésének napja Labdarúgás Bonyhádi bravúr a Magyar Kupában (Folytatás az 1. oldalról) A Szent Istvánnal kezdő­dött magyar államiság törté­netének sorsfordulóira utalva a miniszterelnök vértanú nemzetnek nevezte a magyart, és kifejtette: a magyarság - Ke- let-Közép-Európa legveszé­lyesebb stratégiai pontján nem csupán fennmaradni volt ké­pes, hanem szolgálatot is tu­dott tenni az egész civilizált Európának. Mindennek azonban - mint ismert -a részbeni pusztulás és a szétszóratás volt az ára, jól­lehet a magyarság mindvégig megőrizte szellemiségét és élni akarását. A történelem és a földrajz kegyetlen - folytatta a minisz­terelnök -, hazánkat is geopo­litikai adottságai révén kény­szeríthették bele nem akart szövetségekbe, háborúkba. Levert szabadságharcokkal, nemzeti forradalmakkal akar­tuk megmutatni valódi szán­dékainkat, és amikor cserben­hagytak bennünket, belekény­szerültünk olyan államkere­tekbe és politikai szövetsé­gekbe, amelyek logikus kö­vetkezményeként a rossz ol­dalra kerültünk, majd még büntetésben is részesültünk. A korányfő - felidézve a magyarok világtalálkoAíján is kifejtett gondolatait - ismétel­ten nemzeti tragédiaként érté­kelte az országot kétharmad­nyi területétől és lakosságá­nak felétől megfosztó trianoni békeszerződést. Hangsú­lyozta ugyanakkor, hogy a magyarság önmérséklettel és bölcsességgel veszi tudomá­sul az új Európa követelmé­nyeit, és ezért szigorúan meg­tartja a helsinki és a párizsi megállapodásban foglaltakat a határok sérthetetlenségéről. Ezzel egyidejűleg azonban a kisebbségeknek - így a hatá­ron túl élő magyar népcsopor­toknak is - meg kell kapniuk az emberi, nemzetiségi jogo­kat - szögezte le a korányfő, hozzáfűzve, hogy e kérdésben nincs helye megbocsátásnak és engedménynek. A Szent István-i örökséget méltatva a körányfő végezetül azt hangsúlyozta, hogy a harc és az elnyomatás után most az építés idejét éljük. Beszédét zárva azt kérte a jelenlévőktől, hogy államalapító királyunk ünnepe legyen az újrakezdés, egy új Magyarország születé­sének a napja. (Folytatás az 1. oldalról) Atomerőmű SE-Lengyel- tóti SE 5-1 (4-0). Lengyeltóti, 200 néző. V: Gergely. Atom­erőmű SE: Hujber- Erdélyi, Blatt, Gracza (Mikolics), Szabó B. (Bozai)- Márkus, Kákonyi, Nagy Z., Orosz- Juhász, Gyenti. Edző: Jakab Elek. Lengyeltóti: Ángyán- Kovács, Héder, Horváth, Hosszú- Bojkovszky, Luka (Miseta), Antal, Vetró- Vanya, Gazdag (Pesura). Edző: Nagy Lajos. A 4. percben Gyenti csípett el egy rövid hazaadást és a ka­pust is kicselezve gurított a hálóba. 1-0. A 13. percben Ju­hász fejesével Gyenti fordult le őrzőjéről, majd 11 méterről a bal sarokba helyezett. 2-0. A 22. percben Gyenti átadását Erdélyi emelte a kimozduló Ángyán fölött a kapuba. 3-0. A 45. percben Juhász remek átadását Kákonyi 8 méterről helyezte a bal sarokba. 4—0. Az 52. percben Bozai-Gyenti-Er- délyi akció végén a védő kö­zelről növelte csapata előnyét. 5-0. A 79. percben Perusza be­adásából Ántal szépített. 5-1. Közepes iramú és színvo­nalú mérkőzésen magabizto­san jutott tovább az ASE együttese. Világkongresszus Budapesten Tizenötmillió magyar jelképes találkozása A hazai 10 millió és a hatá­rainkon túl élő 5 millió ma­gyar jelképes találkozásának a pillanatában fel kell tárulnia annak a múltnak, amely nem­csak a közös nyelv és művelt­ség révén egyesít bennünket, hanem a közösen újraélhető sorsban is. Hiszen, akik meg­rendülés közben ismernek egymásra és magukra, azok néma tekintettel is közölni tudják a másikkal: Isten hozott haza, Isten hozott közénk - kezdte a Magyarok III. Világ- kongresszusát megnyitó be­szédét Csoóri Sándor szerdán a késő délelőtti órákban a Bu­dapest Kongresszusi Köz­pontban. A jövőnek a munkán, a megértésen, az együttműkö­désen és a tisztességen kell alapulnia - hangsúlyozta a ha­táron túl élő magyarság nevé­ben szóló Teller Ede atomfizi­kus. Ágoston András, a Vaj­dasági Magyarok Demokrati­kus Közösségének elnöke megrázó szavakkal ábrázolta a vajdasági magyarok helyze­tét a polgárháború dúlta Szer­biában. Tőkés László király- hágó-melléki református püs­pök ' Ézsaiás prófétát idézte: „Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorra!" Ne gondoljunk a nyomorunkra, mert szegénységünkből gaz­dagságot, erőt meríthetünk - folytatta a gondolatsort Tőkés László. Magyarságunk gaz­dagság - mondotta, amely megőrzésre érdemes. Ennek megőrzéséért közösen kell munkálkodnunk. A világ- kongresszus megnyitóján Du- ray Miklós, a Szlovákiai Együttélés Mozgalom veze­tője a magyar kisebbségek helyzetét elemezve kifejtette: csakúgy, mint az I. világhá­ború után, most is sok helyütt korlátozni akarják a magyar kisebbségek jogait. Csütörtökön „Találkozás magyar értelmiségiekkel" címmel rendezett kerekasztal beszélgetésekkel, vitákkal folytatódott a kongresszus. „Fabulon" alezredes a kiber-teraszon (10.) Delegációcsempészés Kosárlabda Az AR Építőké a Gunaras Kupa Csütörtökön meglépéssel zárult Dombóváron a Gunaras Kupa. Nagy küzdelemben az esélyesebb, a Szuper Ligában is induló Kaposvári KC-t le­győzte az_AR Építők. AR Építők-Nyíregyháza 107-78 (57-33). V: Péter, Bál- ind. Fáradt csapat benyomását keltették a nyírségiek. Ld: Varga 23, Makó 20, - illetve Skurin 26, Taraszov 19. AR Építők-PVSK 94-88 (52-42). V: Péter, Kollár. Már 20 pont különbség is volt a két csapat között. Ld: Szizov 22, Huber 17, illetve Kovács N. 28, Csugaszov 24. Kaposvári KC-Nyíregy- háza 113-59 (57-27). V: Major, Bálind. Fölényes somogyi si­ker. Ld: Grigas 19, Vojvoda 18, illetve Skurin 18, Taraszov 17. AR Építők-DVMSE 87-80 (51-36). V: Szabó Gy., Elma­uer. Nem hitte el a házigazda, hogy nyerhetne is. Ld: Szizov 32, Varga 18, illetve Erupkin 28, Ács 20. Kaposvári KC-Pécsi VSK 106-75 (48-30). V: Elmauer, Kollár. Tíz percig volt méltó ellenfél a PVSK. Ld: Venclo- vas 23, Kolicsev 21, illetve Ko­vács N. 23, Sipos 23. Dombóvár-Nyíregyháza 120-100 (57-53). V: Szabó Gy., Major. Mindkét csapat gyen­gén védekezett. Ld: Ács 33, Jankó vies 18, illetve Kuzin 33, Taraszov 22. AR Építők-Kaposvári KC 100-98 (52-55). V: Major, Bál­ind. Szupermeglepetés! Ld: Szizov 36, Hegedűs 16, illetve Bognár 19, Venclovas 18. PVSK-DVMSE 111-106 (56-53). V: Péter, Elmauer. A fiatalabb pécsi gárda rászol­gált győzelmére. Ld: Kovács N. 32, Miklóssy 32, illetve Ke- rényi 32, Ács 26. Végeredmény: 1. AR Épí­tők, 2. Kaposvári KC, 3. Pécsi VSK, 4. Dombóvári VMSE, 5. Nyíregyházi TK. A torna legeredményesebb játékosának Valeríj Szizov (AR Építők) bizonyult 110 ponttal, ő a DVMSE különdí- ját nyerte. A legjobb irányító­nak az Óra-Ékszer bolt aján­lotta fel a díjat, melyet Hege­dűs Péter (AR Építők) vehette át; a legjobb center Anatolíj Marcsenkó (DVMSE) lett, aki a Fészek Áruház díját kapta; a legjobb teljesítményt nyújtó dombóvári játékosnak, Keré- nyi Zsoltnak a Viktória Áru­ház ajánlott fel díjat. Rajt a Botond Kupán Bonyhádon a városi sport- csarnokban megkezdődött a 15. Botond Kupa női torna. KSC Szekszárd II.-Bony- hádi SE 84-33 (49-22). V: We- idinger, Hargitai. Ld: Nagy R. 21, Nagy A. 18, illetve Palko- vics 16, Nagy 15. BEAC-Gépszev II.-Atom- erőmű SE 61-48 (33-22). V: Rátvay, Kovács. Ld: Herbszter 24, illetve Jäger 18. Tungsram SC-Székesfe- hérvári Ikarus 96-39 (40-25). V: Weidinger, Kovács. Ld: Kalmár Nagy 27, Csák 19, Bé­res 17, illetve Bakonyiné 13. DKSK-SeM-T atabánya 109-33 (56-19). V: Rátvay, Hargitai. Ld: Bakai 21, Králik 18, Ámbrus 15, illetve Szabó 14. Pécsi VSK-Nyíregyházi TK 83-82 (42-47) Várom a folytatást, ami nem is késlekedik. — Megvallom, azt is csak nagysoká értettem meg, mi­ért "kellett egyszer másfél órát mutogatnunk egy moszkvai nagyfejűnek a Par­lament épületét, amíg Fock Jenő másokkal tárgyalt. Szi­gorú, akkurátus ember volt. Rászólt a titkárára: „Kovács, személyében felel azért, hogy amíg ezekkel nem vé­geztem, senki rám ne törjön. Felmutatott Marx képére, „Még ha ő jönne személye­sen, akikor is vár, és nem az én előszobámban!" Láttuk az ablakból, hogy a nagy Z1SZ kocsi befut a térre, ott forgo­lódik. Nem siettünk elé, az­tán meg jött a múzeumi fél óra, aztán még kétszer fél óra. A lengyeleket pedig, azt hiszem, azok voltak, meg egyszerűen kicsempésztük a T. Házból. Egy hátsó liften. Mondtam is később a titkár­nak, hogy Sanyikám, nem lesz ennek valami folytatása, egysze majd lezárják a csa­pot vagy Csapot? Mire azt mondta a Kovács: Tudod, Fabulon, mi az, hogy szi- csász? Legközelebb mindig csak ezt mondd nekik. De nem volt legközelebb. Fockot a 70-es években, titkárostul lőtték ki a csipkésházból. — Most te mondtál jó végszót, merthogy a fegyve­rektől kanyarodtunk idáig. — No igen, szóval azokat hozzák-viszik. Ez olyan nagyhatalmi attitűd. De hoz­záteszem: ha valaki csak az­zal boldogul, jobb, ha át­nyergel valami más szak­mára, míg nem késő. — Divatos szóval élve, akkor meg „mi az alterna­tíva"? — A reflexek. S ha netán ütni kell, hát tudd: kinek, hová, mikor és mekkorát? — És ha lőnek? — Akkor le a földre és el­gurulni, jó messzire. Feküdj az egész, de a főnök legyen legalul. Aztán kúszás a ko­csihoz és begurítani, gyor­san, keményen. Elnézést kérni ráérünk. — Mi a célravezetőbb? Láthatatlanná válni egy fő­nök környezetében, vagy éppenséggel a jelenlétet de­monstrálni, amúgy elretten­tés gyanánt? — Mindkét módszer al­kalmatos. A résmentes bizto­sítás ugyanis mese ... Illú­zió. Senkit sem lehet megvé­deni attól, hogy egy odasza­ladó kislány virágcsokrát át­vegye, miközben a kamerák állandóan dolgoznak. Ebben persze van jó is, hiszen a rendkívüli események visz- szajátszhatók, kinagyíthatok, de élőadásban elgáncsolni egy autogramvadász srácot, kivenni egy kézből virág­csokrot? Mit mondjak? Kí­nos. Ráadásul dekonspirálja a biztonsági embert, mert sokfelé pörögnek ám a kép­magnók, és nincs annál visz- szatetszőbb, mint egy te­nyérrel betakart lencse vagy elvezetett fotós. — Szóval a jelenlét kimu­tatása mindennél fontosabb? — Ezt nem mondtam. Ez egymaga kevés. Még a kör­nyezet szűrése is. Mert kér­dem én, ki tudná megakadá­lyozni, hogy a kordon mögül egy kezetnyújtó olyan apró karcolást ejtsen, amiben ké­sőbb felszívódó méreg rejte­zik. A nagy tülekedésben ez fel sem tűnik, a „kibernetika" pedig nézheti később a ké­peket. Amerika 41 alelnöke közül minden negyedik ellen volt már merénylet, a leg­több sikeres. Hiába futká- roznak azok a homokzsákok a páncálozott limuzinok kö­rül. — A külföldi nagyember tehát nemcsak hozza a maga slcppjét, de kiköveteli a helybeliek garanciáját is? — Garancia? Istenem. Hát megkísérelni lehet mindent, dehát azt a bizonyos munka­köri ártalmat, a rendkívüli eseményeket is be szokták kalkulálni a politikusi hiva­tás megkezdésekor. Egyéb­ként akik Fülöp herceg, Thatcher asszony vagy Gor­bacsov kocsijai után baktat­tak, nem épp mi voltunk. Sa­ját kengyelfutókkal dolgoz­tak. De azért mindig van munkamegosztás. Meg ta­nulni is lehet egymástól. Eb­ben az évtizedben megint fe­nemód elszabadultak az in­dulatok. Emlékszem, pár éve, a halvérű Ausztriában hogyan támadt rá a tömeg a Salzburgba érkező Ford el­nökre . -. Meg rápuffantot- tak a szentatyára, és még Er­zsébet királynőt is ijesztgette valami balfácán egy „puk- kantóval". Pedig az csak­ugyan valami riasztó volt csak. — Nálunk szabad egy középületbe fegyvert vinni? Bizonytalanul ingatja a fe­jét. — Nem szokás. De nem hinném, hogy ha a belügy­miniszter belép a Parla­mentbe, akkor megkérdez­nék tőle, hogy van-e nála ilyesmi? Viszont 61-ben, amikor Che Guevara itt járt, épp nekem kellett udvaria­san leoperálni az övéről azt a hatalmas amerikai szolgála­tit. Nem vette valami jóné­ven, dehát mondtuk neki, hagyja csak nálunk, nem lesz semmi bántódása a fenti tár­gyalások alatt. Hümmögött és azt mondta, olyan nélküle, mintha az írótól elveszik a ceruzáját, mert ő bankelnök­ként is katona. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents