Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-19 / 196. szám

1992. augusztus 19. . MAGAZIN »ÚJSÁG 11 G . Kis------* r eneráció V. fjúsági oldal <+~ Törd a fejed! Tininyár (26.) Ezt is túléltük! (1990-es kalandok) Két héttel ezelőtti felvéte­lünk gyöngyöket ábrázolt. A helyes megfejtők közül a sze­rencse ifj. Kovács Imréné fá­cánkerti olvasónknak kedve­zett. Ótós Réka fenti képének megfejtését két hét múlva kö­zöljük olvasóinkkal. — Szia! - üdvözöl, mi­helyst meglát. És egyáltalán nem látszik rajta a béka. Vagy- ishát nem látszanak rajta azok az érzelmek, amit a normális halandó szokott érezni ember­társa iránt, feltéve, ha az illető egy békát ajándékoz neki. Én is üdvözlöm, csomagokat be a kocsiba, mi is be a kocsiba, ér­zékeny búcsú a háziállatoktól (Gábort is beleértve), aztán megcélozzuk a vasútállomást, és ötven kilométer per óra se­bességgel el is indulunk felé. A kocsiban ott zötykölődik Gizu néni, a papagáj, én, Sa­nyi, meg az ifjabb Gizu. A többieket Péter bátyó szállítja a ki tudja honnan előkerült kocsiján. És vicceket mesélünk és tréfálkozunk, és egyáltalán nem úgy viselekedünk, mintha a búcsú pillanata köze­legne. Kár, hogy nincs fehér zsebkendőm, mert akkor ki­tartanám a vonat ablakán, és biztos, hogy elbőgném ma­gam. Most már kinn vagyúnk az állomáson, és várjuk a vona­tot, ami Pestre megy, és onnan van hazáig csatlakozása. És mi, a jó barátok, két hét nyara­lás után nem tudunk egymás- nák mit mondani. Csak ál­lunk, röhincsélünk, és azt haj­togatjuk, hogy jó volt, szép volt. Pedig ez sokkal több a jónál meg a szépnél is. Ez egy kaland volt, egy élmény, ami nem felejthető. Voltak szebb­nél szebb és jobbnál jobb pil­lanatai, persze nem volt fené­kig tejszínhab, de nagyon, na­gyon jó volt. Most hazautazunk, nemso­kára jön az iskola, és amikor bemegyek majd az osztályba, és meglátom a fiúkat, akik úgy köszönnek egymásnak, hogy „Hajrá Fradi!", és a lányokat, akik éppen a legújabb fazonú ruhamodellekről és szépfiú popénekesekről beszélgetnek; akkor úgy fogom érezni, mintha a szívemben lenne egy kis üresség, mintha kitéptek volna belőle egy darabot, azt a darabot, ami a nyaralás emlé­keit tartalmazza. És hiányozni fog Tünci, nagyon, de nagyon, meg mindenki: Angyal, Erika, Juci, Gábor, Sanyi, Pali bácsi, Péter bátyó és az egész gárda. És úgy fogom érezni, mint ahogy most is úgy érzem, hogy ez a nyár már sosem is­métlődik meg, lehet ennél jobb nyaram is, de ilyen sose, és otthon biztos, hogy sírni fogok, pedig egyáltalán nem volt honvágyam eddig sem, és most sincs. És hazaérek, és minden olyan lesz, mint az­előtt volt. És azok ott, az isko­lában, biztos, hogy ugyan­olyan unalmasak lesznek, mint mindig. Az egyik lány a spanyol nyaralásról mesél majd azon az unalmas, egy­színű hangján, Pápaszem kép­leteket tömköd a fejünkbe, a történelemtanárnő az évszá­mok áradatát zúdítja ránk, és mögöttünk áll egy soha meg nem ismételhető nyár. . . No mindegy. Most éppen címeket cserélünk. — írjatok, írjatok! — kiált Erika. Pali bácsi meg hevesen kiabál: — Gyerkek, még egy utolsó fotót! Álljatok be szé­pen, úgy ni! Ott repül a kis­madár! Kattan a gép. Aztán Sanyi, én, és Gizu állunk a gép elé. Ami kattan. Pali bácsi azt mondja, hogy elküldi nekünk. Majd a kezemben tartom a fényképet, az éppen aktuális barátnőnél ücsörögve, és áb­rándos arccal suttogom: „Ő Sanyi. A Balatonnál ismerked­tünk meg, és azóta egy sort sem írt." És bizonyára vizesre bőgöm a párnámat, mert az a fránya gazember egy sort sem ír. Talán ugyanabba a csap­dába estem, mint Gizu? Le­hetséges. Felszállunk a vo­natra, ami időközben megér­kezett, de még nem indul. Ki­hajolok az ablakon. — Hát, vége - sóhajt Sanyi, és nem hinném, hogy csak ennyi lenne a mondanivalója. —• Egyszer minden jónak vége lesz. - mosolygok - Mindjárt indulunk. „Nyögjél már ki valami fe­lejthetetlent, valami életreszó- lót!" - gondolom. — Majd írok. Sokat - mo­tyogja. Már alig egy perc van az indulásig. Mi pedig nem modnunk semmit, csak né­zünk egymásra. Itt az ideje, hogy cselekedjek! Egy puszit nyomok a fülig vörös fiú ar­cára, és azt mondom: — Sok szerencsét! Ne fe­ledkezz meg rólam! Ő meg csak néz rám, és közben indul a vonat. — Eszem ágában sincs elfe­lejteni téged! - neveti - Sok szerencsét! Szia! És integet, míg a vonat ki nem gördül teljesen az állo­másról, és nem indul el dö­cögve Budapest felé. És mel­lettünk szalad el a balatoni táj, meg az emlékek. Huh, ezt is túléltük! Egyed Johanna (Vége.) Legyen a vendégünk! A Gyermeküdülő-centrum a Balaton északi partján, 222 hektáros erdős területen fek­szik Balatonakali és Zánka között. Minden olyan feltétel­lel rendelkezik, ami a pihe­nést, a tanulást és a kultúrált kikapcsolódást biztosítja a vendégek számára. Az üdülők kényelmét, ellátását élelmi­szerüzlet, büfé, posta, fodrász, valamint 40 ágyas egészség­ház szolgálja. Van még ezen kívül 800 személyes sport- csarnok, erdei tornapálya, szabadtéri kosár-, kézi- és röp­labdapályák, 500 főt befogadó színházterem. Az érdeklődők igénybe veketik a 40 ezer köte­tes könyvtár szolgáltatásait is. A kétemeletes téli üdülőhá­zakban épületenként 70-120 diákot tudnak kényelmesen elhelyezni, hat, illetve tíz ágyas, erkélyes szobákban. Szintenként közös zuhanyozó és WC áll rendelkezésre. A csoportkísérő felnőttek ré­szére kétágyas, komfortos szobákban tudnak szállást biztosítani. Az épületben tv-szoba, tea­konyha, társalgók és nagyobb rendezvények megtartására alkalmas terem van. A gyermeküdülő-centrum olyan iskolai osztályok, gyer­mek- és ifjúsági szervezetek jelentkezését várja, akik 1992. október 15. és 1993. április 30. között rendezik meg táborai­kat. A következő programokat tudják ajánlani. A Balatoni hétvége péntektől vasárnapig tartó program, ahol szívesen látják iskolai osztályok, gyermek- és ifjú­sági szervezetek csoportjait, közösségeit kirándulásra, ta­lálkozóiba, egyéb rendezvé­nyekre. A Balaton-felvidéki barangolá­sokra általános iskola felső ta­gozatos és középiskolás cso­portok jelentkezhetnek. Az 1-3 napos kirándulásokon a résztvevők megismerkedhet­nek a tájegységre jellemző földrajzi, történelmi, művé­szeti, irodalmi emlékekkel, ér­tékekkel. A Suli tábor a 10-18 éves korosztályt várja pihenésre, kikapcsolódsára. Az ötnapos Erdei Iskola tábor általános és középiskolai osztályoknak, természetbarát csoportoknak, szakköröknek kínál lehetősé­get a Balaton-felvidék termé­szeti értékeinek megismeré­sére. Egyházi ifjúsági szerveze­tek, gyülekezetek, hittani cso­portok jelentkezhetnek a Hit a közösségben - közösség a hitben elnevezésű programra, ahol mód nyílik a vidék vallástör­téneti emlékeinek megismeré­sére. A Művészeti edzőtáborba 10-18 éves diákok művészeti csoportjait várják, akik ren­dezvények, bemutatók, ver­senyek előtti felkészülésükhöz keresnek megfelelő helyszínt. Az Angol nyelvi gyakorlótá­borban a 12-16 éves diákok az intenzív nyelvgyakorlás mel­lett brit országismereti érde­kességekkel is megismerked­hetnek. A Kosársuli sportegyesüle­tek, DSE-k, DSK-k, iskolák 10-14 éves kosárlabdázó csa­patait várja. A gyermeküdülő-centrum szállást és étkezést biztosít 1-4 napos balatonfelvidéki kirán­dulásokhoz gyermekcsopor­tok számára. Fenőtteknek szólnak a hat­napos, bentalkásos számítás- technikai tanfolyamok, me­lyek elvégzéséről a résztvevők oklevelet kapnak. Az érdeklődők az árakról és a részvételi lehetőségekről az alábbi címen kaphatnak rész­letes tájékoztatást: Gyermeküdülő-centrum Zánka 8250 Telefon: (87) 48-440 Telefax: (87) 48-453 A szesztilalom idején ketten álldogálnak egy távoli szibé­riai városka buszmegállójá­ban. Iszonyú hideg van, mí­nusz ötven fok, a busz nem jön. Az egyik várakozó körül­néz, majd előhúz egy vodkás- üveget a zsebéből, és jóízűt kortyol belőle. A másik rémül­ten súgja oda: — Megőrültél? Ha meglát­ják, elvisznek! — Innen? Hova? Heti cáfolat Nem igaz, hogy élelmes kisiparosok Mr. és Ms. Hair-ral kenik a ballonka­bátokat, hogy irhabunda legyen belőle. Német TOP 10 1. Erasure ABBA-Esque 2. Dr. Alban It's My Life 3. Double You Please Don't Go 4. Snap Rhythm Is A Dancer 5. Guns'n Roses Knockin' On Heaven's Door 6. Londonbeat You Bring On The Sun y. Double You Please Don't Go-Remix 8. John Lennon Instant Karmai 9. Sister Of Mercy Temple Of Love 10. Roxette How Do You Do Piros Christa sztárpletykái Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek (III.) „De kit érdekel, hogy ki vagyok én?" Hobó Hol szivárványhevítésű, mindenre kapható kiváncsi- ság-manók hancúroznak és gurulnak szerteszét a lelkem­ben, hol alattomosan bénító, öncsonkító szorongások bör­tönében kuporogva görnye­dek a papír fölött, hol mindent felhabzsoló tudásvággyal, hol görcsös, belémhasító akarás­sal próbálom felfedezni ma­gamat, az igazit. Én is naponta átélem a Ki vagyok én? ránk­meredő gyötrelmét, én is na­ponta leténfergek, de aztán újabb, világmegváltó szán­dékkal megrakodva megint- csak visszabandukolok az önmagam felé vezető útra. Réges-régi, néhol begyűrt sarkú, öszefirkált, kakaóval leöntött fényképekhez érke­zek útközben: kócos lelkű, kedvesen pimasz kis csibész kacsint felém. Ő az, aki téve­désből a Kormi helyett egy döglött egeret simogatott áhí­tattal, aki lelkesedésében fel- hörpölt egy nagy pohár ultrás vizet szappanbuborék-fújás közben, s aki ország-világ előtt kijelentette, hogy minden normális ember a bugyijába pisil (abban a szent meggyő­ződésben, hogy a bilit csak gyermekeik bosszantására ta­lálták ki egyes buggyant fel­nőttek). Ő az, aki a szende szomszédnéni megbotránkoz­tatására kitalálta, hogyha nagy lesz, úgyis tűsarkú cipő­ben jár majd, és csakazértis ci­garettázni fog, hacsak időköz­ben át nem pártol a szivarhoz. És ő az, aki úgy gondolta, az anyu csak azért született négy kiló hatvannal, mert már ak­kor is tudta, hogy gyorsan meg kell nőnie, hisz az a meg­tisztelő feladat vár rá, hogy az ő mamija legyen. Ám mivel nem becsülte meg magát e magas poszton, az ember gye­reke kénytelen volt új mami után nézni. Csakhogy a nagyi azt mondta, ez nagyon drága mulatság, így elhatároztam, hogy eladom a bilit és a régi anyut, és így már csak telik egy új mamira. Önző és ke­gyetlenül őszinte voltam, tele tomboló-forrongó csakazér- tis-daccal, mégis: csupa élet. A következő képen már jól fésült, kötelességtudó kis el­sős könyököl, a hajában és a szívében nyílegyenes válasz­ték, a világ jókra és gono­szokra, üdvözültekre és kár­hozottakra szakadt a számára, valami eltörött benne: az ar­cán már ott az az idegen vo­nás: egy lassacskán teljesen bezáruló kis sündisznó, mini-felnőtt — már fanatiku­san építi a falat maga körül. Ő az, aki sosem várta meg a ba­rátnőjét suli után, aki csak na­gyon ritkán játszott a kishu- gával és sosem eleget, aki húsvétkor majdnem betusz­kolta a gyóntatószékbe a gá­lád aput, és aki könyvekkel barrikádozta el magát az em­berek elől. Aztán meghatóan csúf, nyakigláb kis kamasz, torzon- borzan, fémkeretes szem­üvegben: hirtelen felsikolt benne a felismerés, hogy a könyvekből felépített álomvi­lág ócska, hazug álcája csupán az életnek, és hogy valamit ta­lán már visszahozhatatlanul elveszített. Két kézzel kap az emberek után, vad, kétségbee­sett hittel kilincsel a szerete- tükért. Ö az, aki citromsárga »pólóból, piros pöttyös szok­nyából, lila harisnyából és mé­regzöld cipőből álló (rém-)álomkollekcióban jele­nik meg a suliban. Ő az, aki időnként három példányban írta meg a leckéjét, hogy az el- foglaltabb urak és hölgyek lemásolhassák, ö az, aki ma­tekóra kellős közepén ráborí­totta a padot éppen aktuális szerelmére, és aki november hetedikén (s ami súlyosbító körülmény: oroszóra előtt) pi­ros nyakkendőt kötött a Samu névre hallgató csontváz nya­kába. Persze, nem volt ebben egy csöpp politikai célzás sem, csak valami hatalmas, kielégíthetetlen szeretetéhség, bár egyik-másik nagy és okos felnőtt másra gyanako­dott. Fint a Judit. Az amerikai NBC tévétársa­ság villámgyorsan filmet ké­szül forgatni az angol Andrew herceg és Sarah Ferguson her­cegnő viharos házasságáról. Diana hercegnőt egy vele egyidős cseh színésznő, Edita Brychta alakítja, de Charles herceg szerepére még mindig nem találták meg a megfelelő színészt. A filmet Amerikában már szeptemberben szeretnék su­gározni, a brit tévétársaságok viszont egyelőre nem tartanak rá igényt. * Különleges örömet akart szerezni élettársának, Nass- tasja Kinskinek a színesbőrű zeneszerző-karmester-produ- cer, Quincy Jones: magán-di­vatbemutatót rendezett a 34 éves filmsztár számára Valen­tino modelljeiből. A hollywoodi dombok lan­káin megrendezett divat show azonban nem nyerte meg Nasti tetszését: a sztár ásítozva vonult ki a tisztele­tére rendezett bemutatóról. * Caroline monacói hercegnő álma, Budelli szigete, eladó. Négy évvel ezelőtt férje, az azóta elhunyt Stefano Casi- raghi kérte az olasz környe­zetvédelmi minisztériumtól, hogy oldják fel az építési ti­lalmat a szigeten, de a válasz mindig elutasító volt. A szigetet a monacói pár egy jachtkirándulás alkalmá­val fedezte föl, és Caroline-t azonnal elbűvölte a Szardínia északi partjai előtt fekvő lakat­lan sziget, mely vöröses ho­mokjáról és smaragdzöld színű vizéről híres. Az olaszok természetvédelmi területté nyilvánították a szigetet, de most úgy látszik, enyhült a szigorúság: 30 parcellát el­adásra jelöltek ki. A 175 érdek­lődő között van a hercegnő is, aki talán új férjétől kapja aján­dékba a sziget egy részét. az esküvői meghívókat ugyanis már kinyomtatták: Caroline és Vincent Lindon angol színész szeptemberben frigyre lép. Az esküvőt szigo­rúan családi körben tartják majd a monacói városházán, egyházi szertartás nem lesz. A brit színész nem igazán szíve­sen látott vendég a hercegi pa­lotában, mivel nem „kék­vérű", de még mindig inkább megfelel Rainer hercegnek, mint kisebbik lánya, Stepha­nie, választottja. A fiatalabb hercegnő nincs még férjnél, ám - mint azt a sajtó már világgá kürtölte - gyermeket vár. Biztos benne, hogy a novemberben megszü­lető gyermek fiú lesz. Most azt is bejelentette, hogy Jonathan- nak fogja elnevezni. Kérdéses, hogy a gyermek születéséig törvényesíteni tudja-e kapcsolatát a gyermek apjával, egykori testőrével: Daniel Ducruet-nek ugyanis előbb még el kell válnia. * A „Betty Blue"-val befutott és azóta francia szexszimbó­lumként számontartott Beat­rice Dalle szerepálma: Szűz Mária. A magánéletében azonban nem annyira önmegtartóztató, mint amilyen a filmben lenne: „Ha szerelmes vagyok, min­dent megadok imádottamnak, ha kell, egy szál harisnyatar­tóban odaállok a tűzhely mellé és palacsintát sütök neki, vagy gésának öltözöm és kiszolgálom". A szerelem nélküli szex azonban nem érdekli a 27 éves színésznőt. Szívesen kezde­ményez: „így legalább magam tudom kiválasztani a szerető­imet." ■ Különösen a lázadó tipusú férfiakért van oda, de annyit mindenképpen elvár a másik­tól, hogy mondja meg, ha problémája van. * Megtisztelő ajándéknak örülhet Mark Knopfler, a Dire Straits együttes alapító tagja: augusztus 12-én, 43. születés­napján a rockzene tiszteletbeli doktorává választották.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents