Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-19 / 196. szám
1992. augusztus 19. MAGAZIN »ÚJSÁG 7 Fiatalok, jókedvűek, egyszerűek és bátrak. Egészséges életkedv árad belőlük, míg „beöltöznek" a munkához az árvízkapunál. Mondják, nem nyilatkoznak, mert a főnök joga, hogy gondolkodjon, de aztán mégis elmondanak mindent, ami szükséges. Írják azt a lap első oldalán - javasolják egy nagy kép címéül, s alá, hogy: Szenzáció a levegőben! írásunk a 7. oldalon. Nevetnek, aztán komolyra fordítják a szót, felmásznak a vízügy mikrohullámú átjátszótornyára, magukkal viszik a szükséges kellékeket: köteleket, vödröket, ülőkét, grafitos zsírt, mindazt, ami a munkához, a biztonságos munkavégzéshez kell. Aztán hosszasan, nagy-nagy gondossággal készülődnek az ipari alpinisták, a tatabányai Inter-Alpin Kft. tagjai - mert róluk van szó - és egyszer csak megjelenik a vékony deszka negyven - később nyolcvan - méter magasban, majd kibújik az ember is a torony rácsai közül. Mindent bebiztosít, ráül a rögzített deszkára, lába közé veszi a vödröt és hosszú tevékeny percek után elindul, hogy korróziógátló grafitos zsírral bekenje a torony tartókötelét. Egy ember jön lefelé - igazolódik be az iménti magyarázat -, a másik biztosítja. Az alvállalkozó alpinisták munkája nem sok, egynapos - ennyi idő alatt akadályozzák meg, hogy a szerkezetbe ne menjen bele a víz -, de ehhez kell a fiatalság, a jókedv, az egyszerűség és a bátorság.-élGottvald Károly felvételei Emberek a magasban coltatták az oroszokkal. Nagy Ferenc valóban kisgazda volt, néhány holdon gazdálkodott, iskolázatlanságát hihetetlenül éles esze, világos politikai elképzelése pótolta, írásaiban szabatosan fogalmazott, ugyanakkor jó megjelenésű úr volt, kedélyes társalgó. Méltán választotta díszdoktorrá a pécsi egyetem, amire élete végéig büszke volt. A parlamenti többség ellenére, már Tüdy miniszterelnöksége alatt is, koalíciós kormányt kellett alakítani. Bizonyos tárcákhoz, elsősorban a belügyhöz, a “baloldal mereven ragaszkodott. Nem véletlenül, mert Rajk már 1947 januárjában összeesküvést leplezett le, s ez jó alkalmat adott Rákosiéknak, hogy hajszát indítsanak a nekik nem tetsző politikusok ellen. Kisebb visszhangot keltő módszerek is voltak a kisgazda politikusok eltávolítására. Ekkor már folytak a B-listázások s a minisztériumokból éppen azokat távolították el, akik részt vettek az ellenállási mozgalomban. Ők később a koncepciós perek áldozatai lettek. Nagy Ferencnek egyre gyakrabban kellett mondania, hogy nem tudja megvédeni híveit. Sulyok Dezső időben figyelmeztetett, hogy a munkáspártok hatalomátvételre törekszenek, az 1947-ben leleplezett úgynevezett összeesküvés éppen a kigazdákra csapott le. A vád önmagában is képtelen volt, mert az abszolút többséget szerzett párt ugyan ki ellen szőhetett volna összeesküvést, de a gépezet már beindult, amihez bőséges segítséget adott a Szövetséges Ellenőrző Bizottság is. Amikor 1947 február 25-én az oroszok letartóztatták Kovács Bélát, minden vüágossá vált, az is, hogy ellenük nem lehet tenni semmit. Nagy Ferenc ugyan kérte kiadatását, Rákosi azonban azt válaszolta, hogy vigyázzon, ellene is terhelő vallomások hangzottak el, ami ismét képtelenség volt, mert hogyan nyomozhatott a magyar miniszterelnök ellen a megszálló hatóság? A Kisgazdapártban der- medten figyelték az eseményeket. Rákosi „titkos tartalékai" közöttünk jártak, mindenki tudta sötét machniná- cióikat, a többiek helyükön maradtak, mintegy végítéletre várva. Mi is, pártonkívüliek, tovább csináltuk a lapot, bár tudtuk, hogy előbb-utóbb ezeket az újságokat is megszüntetik. Erre is sor került, a pécsi lap 1949 nyarán szűnt meg, végül csak a Kis Újság maradt, még 1952 elején is megvolt, igaz, hogy kéthetenként jelenhetett meg s nem terjesztették. Ez volt az a bizonyos történelmi Kisgazdapárt. Jó koalíciós partner lett volna, Rákosiéknak is javára válik, ha a legjobbakat nem száműzik, nem kell börtönben sinylőd- niök, de a türelmetlen politika állandóan az események elé szaladt s ennek volt következménye, hogy előbb Rákosit, majd a szocializmust is maga alá temette. Ha megvalósulhatott volna az a polgári fejlődés, amit az igazi történelmi Kisgazdapárt maga elé tűzött, ma nyilván nem itt állnánk, az országnak is kevesebb megpróbáltatást kellett volna átélnie. Felesleges ezen elmélkedni, a történelem visszafordíthatatlan s legföljebb a tanulság marad, de kérdés, hogy azok, akik ma kisgazdáknak - de ugyan milyennek? - vallják magukat, tanultak-e a múltból? Nekem a párthoz annyi közöm volt, hogy megbecsülték a munkámat s az utolsó Kis Újságnak is munkatársa voltam, pedig akkor már nagyon sokan azon igyekeztek, hogy beilleszkedjenek az új rendszerbe. Nagy Ferenccel egyébként utoljára 1947 május elején találkoztam. Feleségét a pécsi klinikán gyógyították s felépülése után bál volt a Pannónia szállóban. Nagy Ferenc jókedvű volt, derűs, mindenkihez volt barátságos szava, feleségét pedig kézről-kézre adták táncosai. Arra kértem, nyilatkozzék a Független Népnek, régen szerepelt a lapban, s most kiváltképp szükség lenne rá. Elgondolkozott, majd mosolyogva elhárította: „Néhány hét múlva mindent megtudtok. Akkor majd írhattok, amit akartok." Néhány hét múlva, pontosan május 30-án, már Svájcban, aláírta lemondását és soha többé nem látta hazáját. Már ekkor sejtette, hogy mi vár rá? Nem tudom. Csányi László Az erőműbe nem lehet csak úgy belopakodni Interjú dr. Petz Ernővel, a paksi atomerőmű vezérigazgatójával- Önt eredetileg egy független nagyvállalat élére nevezték ki. Ma pedig az rt. igazgatótanácsának egy tagja, amelyben az atomerőmű nincs többségben. Ilyen felállásban miként lehet az erőmű érdekeit képviselni?- Fel kell ismerni, hogy egy villamosnergia rendszerben - és ez a vüágon mindenütt így van,- az erőműveknek csak viszonylagos az önállóságuk. A rendszer- elemeinek együtt kell biztosítaniuk a villamosenergia-ellátást. Lehet, hogy a rendszeren belül egyik vagy másik erőműnek a súlya más-más - s a miénk valóban nagyobb - de egy csapatban focizunk. A központi irányítás és a vizonylagos önállóság mellett kell a vállalaton belül a legjobban gazdálkodnunk, a korlátokat tudomásul véve. Ma még egy kicsit döcögősen megy a dolog, mert most tanulgatjuk, hogy mit jelent a részvénytársasági forma. Élnek még bennünk a régi beidegződések - bennem talán kevésbé, mint az erőmű régi vezetőiben - és ezt borzaszó nehéz levetkőzni, korábban ugyanis az erőmű súlyánál fogva, de a politikai adottságok miatt is, kivételezett helyzetben volt. Fokozatosan megtanuljuk hogyan kell működni: mi a közgyűlés, az igazgatótanács jogköre és mi a menedzsmenté. Ezt ma szerződések szabályozzák, amik természetsen nem tökéletesek, de hiányuk a működést veszélyezetetné. Van alapszerződés, amit a Magyar Villamosművek Részvénytársaság* kötött valamennyi partner-részvénytársasággal. Ezen kívül minden erőművel külön köt üzemetetési és a kereskedelmi szerődést. Ezeket több lépcsőben egyezetettük, mi már aláírtuk ezt, bizonyos kompromisszumokkal. Tovább dolgozunk rajta, hogy a következő évben jobb, részletesebb szerződés születhessen. Az idén az üzemeltetési szerződést kis módosításokkal a mi szövegünk alapján fogadták el.- Csökkent a villamosenergia felhasználása, tehát a döntés nem sürgős, mégis: halad-e előre az a folyamat, aminek végén el kell dönteni: lesz-e Pakson fejlesztés?- Erről sajnos keveset tudok, ebben a munkában nem veszünk részt, bár ezt kissé nehéz szívvel vesszük tudomásul. Ez energiapolitikai feladat, nem a mi dolgunk, azon a szinten kell eldőlnie.- A vállalaton belül is zajlik egy folyamat. Ön hogy foglalaná össze az eltelt hét hónap eredményeit, gondolok itt például az átvilágításra és az igazgatói pályázatokra.- A kérdéskörnek két szelete van. Az egyik és legfontosabb, hogy az atomemrőmű hogyan látja el á feladatát.- Úgy tudom kiválóan.- Az alapkérdés az, hogy a biztonság figyelembevételével, hogyan alakult a villa- mosenergia-termelés, hogy végeztük el a főjavításinkat. Nem állítom azt, hogy jobban, de hogy rosszabbul, azt sem, az biztos. Az első féléves tervünket egy kicsit túlteljesítettük, annak ellenére, hogy vannak gondjaink. Az első blokk már tíz éves, az egyes berendezések elöregedésével kapcsolatosan - pechemre éppen ebben' az első éves időszakban - új feladatok is jelentkeztek, ezért az egyik blokknál tíz napos termeléskiesésünk >is volt. Gondok jelentkeztek egyes tolózáraknál, kettő helyett hatot kellett kicserélni. Most olyan átmeneti technológiai megoldásokat keresünk, amelyeket a ■ hatóságok is elfogdnak. Hozzá tenném, hogy mi sohasem a biztonság rovására alkudozunk a hatósággal. Közben folyamatosan dolgozunk az orosz főkontruktőrrel - más atomerőművekben szerzett tapasztalatok felhasználásával - a végleges tehnonológiákon. Ezek alapján azt kell mondanom, hogy nem én, hanem az erőmű nagyon jól vizsgázott.- Most nézzük a dolog emberi oldalát.- Az átalakulással szükségszerűen együtt jár, hogy az erőmű belső szervezetét is meg kell újítani, de nem önmagáért. El akartam kerülni, hogy az új seprő jól seper elve érvényesüljön, ezért nyilatkoztam korábban is, hogy analizálással kell kezdeni. Létrejött a szervezetfejlesztési bizottság, több, mint negyven pályázat érkezett, köztük igen értékesek. Minden szervezet - az osztályokig lemenően - átvilágította önmagát. Van ötzer oldal írásos anyag, amit számítógépre kellett vinni, hogy az átfedéseket elkerüljük. Az igazgató tanács döntése szerint négy igazgatóság lesz, termelési, műszaki, biztonsági és közgazdasági. A biztonság felértékelődése egyértemű, s egységes irányítás alá kerül. Lényeges változás, hogy elválik egymástól a termelés és a felügyelet. Az igazgatói posztokra nyilvános pályázatot hirdettünk.- Mekkora volt az érdeklődés?- Kívülről sajnos csak két munka érkezett. Nyolc pályázat van a teremelési, tizenhárom a műszaki, nyolc a biztonsági, és három a közgazda- sági igazgatói poszta.- On mint a bírálóbizottság elnöke, és mint vezérigazgató, milyen igazgatókkal dolgozna szívesen?- Készítettem egy anyagot az első ülésre, ebben szerepel az is, hogy milyen szempontokat vegyünk figyelmbe az értékeléskor. Első helyre tettem, az emberi-etikai magatartást. Egy vezető legyen példamutató. Szeretném, ha új vezetői stílus alakulna ki.- Közbe kell vetnem, hogy ez egy „félkatonai” üzem, ahol fegyelemnek kell lennie, itt nem lehet a beosztottaknak könyörögni.- A szigorúság és a durvaság két különböző dolog. Még tovább megyek, az emberek megnyerése, az ügy mellé állítása, formálása, lehet hogy jobban eredményre vezet, mintha csak szigorú vagyok. Következetesnek és szigorúnak kell lenni, főleg a biztonság, a munkafegyelem kérdésében. Köztudott, ha valakit elkapunk ittasságon, azonnal elküldjük, ebben nincs pardon. Nem erről van szó, hanem arról, hogy egy vezető maga dönt-e, vagy kikéri a beosztottak véleményét, támaszkodik rájuk, menedzseli-e őket, vagy magát tekinti a nagyokosnak. Fontos, hogy tud-e konszezust teremteni? Nem hagyható figyelmen kívül az eddigi teljesítmény, a nyelvtudás, vezetői gyakorlat, a tudományos felkészültség sem.- Mikor lesz eredményhirdetés?- Tizenkilencedikén lesz a bizottság majd az igazgató tanács ülése, ha ez utóbbi támogatja a javaslatunkat, akkor a következő hétfőn a kinevezés megtörténik. Átmeneti állapot következik, mert be kell osztani a jelenlegi szervezeteket az új irányítás alá. A második lépcsőben a szervezetfejlesztési bizottság anyaga alapján gyorsan kell dönteni az igazgatóságok szervezeteiről. Az új vezető már részt vesz azok irányítóinak kiválasztásában. A részletes mikorstruktúrát már ezen szervezetek főmérnökeivel együtt kell kidolgozni. Az irányleveket én adom, ennek lényege, hogy a vezetői szintek és a szervezetek számát csökkentsük. Ez, sajnos, sok vezetőnek egisz- tenciális problémát fog okozni, tehát csak nagyon humánus módon lehet levezényelni. Közbeeső lépcsőként a hatóságokkal jóvá kell hagyatni mindezt.- A belső biztonság eddig evidencia volt, ezután is az lesz. Új helyzetet jelent viszont külső biztonság.- Az új szervezet ezt az igényt is figyelmbe veszi. Meg kell majd nézni, hogy milyen a külső védelmi rendszer, nyugaton kettős kerítésrendszert alakalmaznak ma már, nálunk csak egy szakaszon.- Most ki a felelős az atomerőmű biztonságáért?- Mi vagyunk, mert mi üzemeltetjük, abból a szem- ponból a hatóság is, hogy mit ír elő számunkra. Ha a biztonsági rendszert már jóváhagyták, a mi feladatunk, hogy azt üzemeltessük.- Légvédelmi biztonságról is szó lehet.- Az nem a mi feladatunk, hanam a HM-é. Van egy nagyon széleskörű együttműködés, ha a legcsekélyebb gyanú is van arra, hogy itt valami történhet - s nem a mi dolgunk, hogy ezt ki honnan tudja - azonnal értesítenek bennünket. Ők is megteszik a szükséges intézkedésiét és mi is. Saját eszközeink közé tartozik a monitorrendszer, a járőrözés - ide nem lehet csak úgy belopakodni . . . Ihárosi Lbolya Fotó: Kispál Mária
