Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-18 / 195. szám

TÁJOLÓ 1992. augusztus 18. Reich Károly 70 éves lenne ... MÉPÚJSÁG 5 Tv-napló Volt egyszer egy színésznő Gyulaházán Shakespeare-előadásra készülnek, az Othel- lót akarják bemutatni, nem jószántukból, hanem a „fontiek­nek" akarnak kedveskedni, hogy ezt is tudják. Ott „fönt" pedig az úgynevezett kultúrpolitika győzelmét szeretnék látni a gyulaházai Othellóban, hogy az egyszerű nép elfor­dult a giccses operettektől, s immáron csak a magasrendű művészetben leli örömét. Erről szól a mára teljesen elfele­dett Gádor Béla televízióra átírt komédiája, ami 1967-ben készült s most újra vetítették. A történet kicsit megkopott, gyöngéit is világosabban látjuk. Az egyszerű tényt ugyanis, hogy Gyulaházán Shakespeare-t játszanak, fel kellett tölteni a vidéki színészet humorba hajó jeleneteivel, bár a néző cso­dálkozik, hogy ennek a porfészeknek épp oly teátruma van, mint a Vígszínház, kellett hozzá valódi féltékenység, jószívű miniszteri biztos s egy olyan Shakespeare-előadás, ami a Nemzetiben is megállná a helyét. Nagyobb baj, hogy a szerző végül nem tud mit kezdem Othellóval, Desdemoná- val, a vígjátékkal, ezért hát visszakanyarodik a jó öreg Gva- dányihoz, akinek peleskei nótáriusából Gaál József csinált „tündéries bohózatot", amit 1938-ban mutattak be s évtize­deken át jelentett őszinte sikert. Zajtay nótárius uram ott is az Othello-előadásra téved be, s felháborodik, mindőn a „dühös pogány" meg akarja ölni Desdemonát, a színpadra ugrik s kardot ránt a szerecsenre, mondván ne merészeljen egy ártatlan magyar menyecskét megfojtani. Szellemes for­dulat, ami korhű változatban tér vissza, itt a szerelmes tűz­oltó akadályozza meg a gyilkosságot, midőn vízzel lefröcs­köli a háborgó Othellót. Ezért aligha lett volna érdemes felújítani ezt a régi filmet, kitűnő színészek vonulnak fel benne, eleve cáfolva Gyula­háza gyatra színházi életét. Ez a régi film azonban másról szól, arról, hogy volt egyszer egy színésznő, aki Dómján Edit néven vonul be a magyar színháztörténetbe s most so­rozatban újítják fel a róla készített filmeket. Vannak, a művészet minden ágában, akik roppant erőfe­szítést tesznek, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. Má­sok könnyedén emelik fel ugyanazt a súlyt, számukra az élet a kifejezés, az ábrázolás öröme, az élet az alkotás, az al­kotás pedig az egyetlen lehetséges életforma, amelyben lé­tezni tudnak. Ilyen színésznő volt Dómján Edit, aki mintha örökké Kosztolányi versét ismételte volna: A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani?. Mindent lehet játszani, a végén még ezt is, szó szerint véve Kosztolányi versét: Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált? Dómján Edit akart, nem várta meg az öregedést, úgy érezte, a nagymama-szerep nem illenék könnyed, derűs lé­nyéhez s így maradt meg, örökre fiatalon, szeretetre mél­tóan, s így szól hozzánk jó két évtized múltán is ebből a könnyű filmből, amelyben olyan társaival osztozik a halha­tatlanságban, mint Básti Lajos és Bilicsi Tivadar. A sallanetalan tisztasás művésze Reich Károly hetven éves lenne, de már évek óta csak műveivel van jelen, mindenek előtt rajzaival, melyek légie­sen könnyedek s olyan tiszta lírát árasztanak, ami legtöbb kortársától megkülönböztette. A század művészetében egymást váltották a stílusok, Reich Károly azonban ment a maga útján, hajlama a klasszikus egyszerűséghez vonzotta, ahol a vonalnak kell kifejeznie mindent. Élete második fel­ében Picasso kanyarodott vissza így a klasszicizmushoz, a sallangtalan tisztasághoz s Reich Károly művészetét is ez él­teti és teszi maradandóvá. Rövid műsor idézte emlékét, az özvegyet hallottuk, aki Balatonszemesen emlékházat rendezett be, majd Kratochvill Mimi művészettörténész idézte emlékét, aki a szekszárdi Művészetek Házában több szép kiállítást rendezett. Ez a ne­gyedóra méltó tisztelgés volt Reich Károly előtt, s arra gon­doltunk, magunkat rövidítenénk meg, ha megfeledkeznénk nemes művészetéről. Csányi László Pályázati figyelő Meghívót hozott a posta a Reich Károly Emlékházból, amelyet 1991-ben avattak fel Balatonszemesen. A Zrínyi utca 17. számú ház márvány­tábláján ez olvasható: „E ház­ban született Reich Károly Kossuth-díjas grafikusmű véss 1922-1988." A Reich-család tulajdonát képező házat a hozzátartozó kerttel és gyümölcsössel együtt az örökösök felajánlot­ták az önkormányzatnak, ők azonban nem tudtak mit kez­deni vele. A művész özvegye és fia közel egymillió forintot költöttek a felújításra és a kiál­lítás rendezésére, de a helyi polgármesteri hivatal egyedül még a fenntartást sem tudta vállalni. Ebben, a mondhatnám úgy is, magánmúzeumban nem lehetett életmű-kiállítást ren­dezni, de aki nem ismerte Re­ich Károlyt, ezekben az apró szobákban mégis találkozhat vele. Akik ismerték, tüdják, milyen emberséges, minden­kit védő, joviális, á megbéké­lés lehetőségét kereső, csodá­latos kisugárzású ember volt. Alkotásairól, grafikáiról, réz­karcairól és kispalasztikáiról sugárzik egyénisége, tiszta embersége, bizakodása a jó­ban, a szeretetben és békében. Ábrándjaink teremtője oly könnyed, elegáns, egyszerű, de mégis választékos vonal- vezetésével a szépséget, a harmóniát tárja elénk. Ä min­denki számára érthető mesevi­lága, a gyönyörű, klasszikus, kecses mozdulatú nőfigurái a nyugalmat árasztják. A rajzai­ban a számára oly fontos sze­repet játszó állatok is sokszor szerepelnek. Kisplasztikáiban, amelyeket élete utolsó szaka­szában Somogyi József szob­rászművész bíztatására készí­tett - újrafogalmazta élmé­nyeit. A meghittséget, Reich Ká­roly szellemét időző emlék­házba felesége és fia invitálá­sára jöttünk össze augusztus 8-án - a vártnál talán keve­sebben - barátok, ismerősök Innen- onnan A bonyhádi városi könyvtár Vita Nova klubja szervezésében a váraljai Életmód tábor­ban augusztus 19-én, szerdán 14 órai kezdet­tel dr. Oláh Andor természetgyógyász tart előadást a Természet gyógyító ereje címmel. Augusztus 21-én, pén­teken délután 14 órai kezdettel Majoros Já­nos tart előadást a ra- diesztéziáról és bio­energetikáról. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a váraljai ifjú­sági táborba (volt úttö­rőtábor). * Augusztus 20-án, csütörtökön 10 órakor „A bátaszéki nemzeti­ségek tárgyi hagya­téka" címmel kiállítás nyílik Bátaszéken, a pártok házában. Meg­nyitja dr. Gémes Ba- lázsné. Délután 15 órá­tól ünnepi néptáncme­net, együttesek felvo­nulásával, folklórbe­mutató, széles sport­délután, illetve közre­működik-a besigheimi „Panic Staffe" akroba­tikus tornászcsoport. Ezt követően Bátaszék- Pozsony barátságos labdarúgó-mérkőzés. Közben snapszli-ver­seny, íjászati próba, tréfás gyermekveté- ledő, 20 órától községi bál a sportpályán. és művészetpártolók, emlé­kezni és emlékeztetni a 70 éves művészre. Az ötvenes évek elejétől kiállító, alkalma­zott grafikát tanult, közel há­romszáz könyvet illusztrált Reich így vallott önmagáról: „Szeretem a mesterségemet, a nekem mindig örömet adót, amely élteti a hitet bennem, hogy kapott képességemmel jó ügyet szolgálok." Reich Károly akit közel en­gedett magához, az soha nem tud megszabadulni embersé­gétől. Hitvallása a tisztessége­sen végzett munka, bizalom és a békében élés lehetne még most is mindnyájunk örö­mére. A rendszerváltás óta nin­csenek központi irányítással szervezett megemlékezések, ünnepségek. Szerintem egy Kossuth-díjas művész 70. szü- lesétésnapjáról akkor sem lett volna szabad megfeledkeznie a kultúra képviselőinek ... Mert hogyan akarunk eu­rópaiak lenni akkor, ha elemi kötelezettségeinkről is megfe­ledkezünk? Úgy érzem, emlé­kezni és emlékeztetni minden nemeslelkű honfitársunknak feladata, erről az országban egyedül a Simon tornyai Vár­múzeum tesz tanúbizonysá­got, amikor szeptember 11-én „In memórián Reich Károly" emlékkiállítást rendeznek a grafikusművész tiszteletére. Takács Mária Megjelent Szendrő Borbála: Én szeretem a szavakat. Képes brit és amerikai angol magyar szótár. Ugyanezzel a címmel je- | lent meg a német-ma­gyar szótár is. Nancy Price: Egy | ágyban az ellenséggel. Férj és feleség története. Bárány Tamás: Tró­jában háború volt? A trójai háború történetét eleveníti fel, ezúttal Eu­rópa legősibb irodalmi hagyományához fordult ihletért a szerző, de nem a megszokott módon ábrázolja Iliász szerep­lőit, hanem harácsoló zsoldosoknak. Mészáros Károly: Horthy és Teleki. Köz- | ponti mondanivalója: hogyan ment végbe 1920-21-es években a 1 Horthy-rendszer kon­szolidációja és milyen szerepe volt Horthy Miklós és' Teleki Pál | kapcsolatának. (A könyvek a szekszárdi Kossuth Könyvesbolt­ban vásárolhatók meg.) Miről ír a Házi Jogtanács­adó? Kikre terjed ki a köztisztvi­selői törvény - hogyan szün­tethető meg a közszolgálati jogviszony - a köztisztviselőt mikor illeti meg a végkielégí­tés - hogyan alakul a közal­kalmazottak szabadsága - né­hány téma a köztisztviselők és közalkalmazottak jogállásáról szóló összeállításból. A HJ idei, nyolcadik száma ezen kí­vül a harmadik kárpótlási tör­vénnyel is foglalkozik. 1. A Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Vegyész Alapít­ványának Kuratóriuma pá­lyázatot hirdet az alumínium-, gumi-, gyógyszer-, kőolaj-, gáz-, műanyag-, vegyipar, a kutatás és fejlesztés területén exportnövelési -témakörben különös tekintet­tel:- új munkahelyek teremté­sére,- a munkába álló fiatalok elhelyezkedésének megköny- nyítésére. Beküldési határidő: 1992. október 1. 2. Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány a Kör­nyezetvédelmi nevelés a fel­sőoktatásban szakkuratóri­uma pályázatot hirdet az alábbi témakörökben: Környezetállapot-felmérés, javaslatok kidolgzása a haté­kony környezetvédelemre a magyar főiskolákon és egye­temeken. Beküldési határidő: 1992. október 1. 3. Szülinapi pályázat. A képző- és iparművészeti neve­lés eredményeinek felmuta­tása mellett a kiírók célja e pá­lyázattal annak a gondolatnak az erősítése, hogy az emberek, s főleg a gyerekek szeressék az állatokat és tisz­teljék a szabadságot, a szabad életet. Beküldési határidő: 1992. október 30. A pályázatokról bővebb felvilágosítás kérhető a Tolna Megyei Gyermek és Ifjúsági Alapítvány Információs-Szol­gáltató Irodájában: Szekszárd, Béla tér 6. Telefon: 74-es kör­zet, 11-928. Nyitva tartás: hétfő, szerda: 13.00-16.00 óráig, kedd, csütörtök: 13.00- 17.00 óráig, péntek: 13.00- 15.30 óráig, Paksi Ifjú­sági Irodában: Paks, Gagarin u. 2. Telefon: 75-ös körzet, 11-646. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 14.00-20.00 óráig. Felhívjuk figyelmüket, hogy a pályázatokat nem az irodához kell beküldeni, az iroda csak közzé teszi azokat. Ordas Iván könyve mellé Györköny, egy újságíró szemével Elfogultságot jelentek be nyomban írásom elején. Több szempontot sorolok e tény mellett. Amiről szólni akarok, egy könyv, vagy ahogy a szerzője jellemezte előszavá­ban: könyvecske. Szeretem az ilyen könyvecskéket, mert ta­pasztalatom, hogy komoly, súlyos dokumentatív értékű információt hordoznak az utókor számára. Ordas Iván: Györköny - egy újságíró sze­mével - című kötetéről van szó, amit ezúttal tisztelettel ajánlok nem csupán a györkö- nyiek figyelmébe. A szerzőt, Ordas Ivánt, új­ságírót, aligha kell bemutatni lapunk olvasóinak. Számos történelmi tárgyú könyve ré­vén az ifjúság körében is na­gyobb népszerűségre tett szert, mint átlagos pályatársai. A személyes találkozások él­ménye, az évtizedes közös munkahely - Tolna Megyei Népújság szerkesztősége -is olyan kapocs, ami miatt elfo­gultsággal vádolhatnak. Magát a települést is kedve­lem, bár történetét éppen e könyv olvasása nyomán kezd­tem megismerni. Györkönyről is a szépséget hordozó tulaj­donságait emelném ki. így utólag és miért ne pont e könyv ismertetése adjon al­kalmat bevallani, hogy györ- könyi látogatásaimnak kevés számát az okozta, hogy a na­gyobb nevű kolléga O.I. min­dig megelőzött riportútjai so­rán e Tolna megyei község­ben. Méltatni tehát sem a szer­zőt, sem a megírt dolgozatát nem tudom leplezetlen rokon- szenv nélkül. Hasonló érzés­sel szólok magáról a kezde- ményezéről, mely megterem­tette a kötet megjelenésének lehetőségét. A Tolna Megyei Könyvtár évek óta működik nemzetiségi könyvtárbázis­ként és mint ilyen, segítséget ad különböző helytörténeti publikációknak is. Csak emlé­keztetőül idézek ide egy-egy kiadványt: Egy falu lelke (Németkér) Knábel Vilmos életműbibliografikája, Györ- könyi füzetek (2.) Györkönyi Arnold Károly emlékezete, Völgységi füzetek, Szilágyi Mihály: Mórágy rövid törté­nete és a sorba most Ordas Iván szociográfia tanulmányai állnak. A kötet minden bi­zonnyal úgy készült, mint bármely más hasonló, vagyis forrásmunkákat kutatva in­dult útnak a szerző. Igazolja ezt, hogy mindjárt a beveze­tőben köszönetét mond segí­tőinek, adatközlőinek. Voltaképpen e soroknak nincs más célja, mint tisztelet­tel fejet hajtani Györköny köz­ség önkormányzata előtt, hogy volt igénye vállalni e ki­adványt. A támogatásért ugyancsak főhajtás illeti Tolna Megye Önkormányzatát is. Példát adtak, melyet jó volna, ha más települések is követ­nének. A megyei könyvtár je­lentése szerint szerencsére a kutatási kedv tovább erősö­dik, ugyanis egyre több ön- kormányzat keresi meg őket, hogy a felgyújtott történelmi, kulturális értékeik, emlékeik közreadásához segítséget kér­jenek. Ezek a kiadványok, köny­vecskék nagyon alacsony száma kedvezőtlen nyomda­költségek hordozója. Amit a könyvtár segítségként ezúttal is fölajánl az önkormányza­toknak, az a szövegszerkesztő program, a -számítógépes szerkesztés, sokszorosítási szolgáltatása. Az eddigiekből is látszik, hogy mennyi minden szüksé­geltetik egy látszatra szerény könyv megjelenéséhez. Leg­fontosabb azonban: az igény! A györkönyiek tudni akarták miként látja egy újságíró az ő múltjukat, jelenüket. Ez olyan programot jelent, amihez - mint e kötet is igazolja - segí­tők is csatlakoztak, mert közös ügynek számít ma Magyaror­szágon a múlt bevallása, meg­ismerése, továbbadása. E to­vábbadásra leginkább olyan krónikás vállalkozzon, aki év­tizedek tapasztalataival mo­zog egy pályán, ami a napi in­formációk áramoltatását szol­gálja. Ordas Iván györkönyi kö­tete olvasmányossággal könnyen utat talál az elődök életét kutató lelkekhez. Ha fe­jezet címeket kellene kiemelni a tízből, talán a gyerekekről, a gyarapodásról és az anya­nyelvről szólót választanám. Érzéseim szerint ezek olyan különbözőséget hordoznak magukban, melyek kizáróla­gosan csak a györkönyieké. Amikor az olvasó leteszi Ordas Iván: Györköny - egy újságíró szemével - című könyvét, egyetért a szerző val­lomásával, mely szerint arról van csupán szó, hogy egy új­ságíró megszeretett egy falut és személyes tapasztalatait együtt adta közre begyűjtött történelmi adataival. Ez a szinkronizálás követésre mél­tón célba ért, magában hor­dozva további hasonló sikeres kezdeményezés, vállalkozás reményét. Decsi Kiss János

Next

/
Thumbnails
Contents