Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-18 / 195. szám

1992. augusztus 18. MEGYEI KORKÉP »ÚJSÁG 3 Liberális klub Alkotmány és parla­ment címmel Dörnbach Alajos, a parlament alel- nöke tart előadást augusz­tus 23-án Bonyhádon, a művelődési házban. A he­lyi liberális klub rendez­vénye délután 17.00 órakor kezdődik. Eltűnt a buszváró Közel tíz éve készült el társadalmi munkában az a vasvázas buszváró, mely Dalmandon állt az utasok rendelkezésére. Az épít­mény a múlt héten szo­morú véget ért: egy szá­guldó személygépkocsi nekicsapódott, s valóság­gal eltörölte a föld színé­ről. Készül az üzletház Rövidesen megkezdő­dik Szedresben, a volt mozi területén annak a szolgáltató háznak a kiala­kítása, mely hét üzlettel várja majd a vásárlókat. A közel 250 négyzetméter alapterületű épület a helyi polgármesteri hivatal be­ruházásában készül, át­adása a jövő év első felé ben várható. Napirenden a tornacsarnok Második évébe lépett az épülő simontornyai torna- csarnok. A sportpályán ta­lálható épületben jelenleg tartanak a fűtés- és vil­lanyszerelési munkák, s kialakítják a padozatot is. A közel negyvenmillió fo­rintos önkormányzati be­ruházás befejezése a tervek szerint a jövő év közepén várható. A simontornyai önkormányzat egyébként augusztus 26-án tárgyalja meg a tornacsarnokkal kapcsolatos menetközbeni módosításokat. Javuló alapellátás A lakosság jobb ellátását szolgálja az a két bolt, mely a nyár folyamán nyí­lott meg Udvariban. A vá­sárlókat egy vegyesbolt, az állattartó gazdákat pedig egy tápbolt várja - magán- beruházásban. Szennyvíz­elvezetés Miszla úgy döntött, hogy megoldja az eddigi szennyvízelvezetési gond­jait. A csatornarendszer kiépítése a tervek szerint három évet igényel, az első ütem ez év október elsejé­től kezdődik. A harminc- millió forintba kerülő be­ruházás saját kivitelezés­ben valósulmeg. Vidám alsópéliek Az utóbbi időszakban több olyan rendezvényt tartottak az alsópéliek, me­lyen a jó hangulat és a vi­dámság játszotta a fősze­repet. Legutóbb augusztus 15-én, a délutáni órákban tartottak utcabált a telepü­lés lakói - a maguk és má­sok szórakoztatására. Ráfizetéssel nem lehet dolgozni A tárgyalóteremből Családi dráma Még mindig szellemként jár vissza az a gyermekkori em­lékem, amikor édesanyám a boltba szalasztott, hogy ve­gyek egy kiló kenyeret három hatvanért. Persze, az emlékeimben élő szellem már eléggé idős, de amikor forintra váltottam az éveket, rájöttem hogy a ke­nyér gyorsabban öregszik, mint az ember. így van ez De­esen is, hiszen a termelőszö­vetkezet sütödéjében készült kenyér kilója már harminchét forint, vagyis öt forinttal emel­ték a kilós kenyér árát. Az áremelés oka a liszt árá­nak emelkedése volt és Varga István, a decsi sütöde vezetője E .sorok írásakor még tom­bol a kánikula, járművezető­ink a kormánykerék mögött a hőségtől szenvednek. Küszöbön azonban az ősz, az időjárás előbb-utóbb meg­változik, várhatóan csapadé­kossá válik. E változásra a mezőgazdaságban mér régen áhítoznak, a közúti közleke­dés résztvevőit azonban a megváltozó körülmények újabb, kezdetben még szokat­lan megpróbáltatások elé állít­ják. Erre kívánjuk a figyelmü­ket időben felhívni. Elővigyázatos, gyakorlott járművezetőt az időjárási, an­nak következtében főleg az üt­és látási viszonyok rosszab­bodása nem érhet váratlanul. De sajnos, a gépkocsivezetők többbsége a kedvező út- és lá­tási viszonyoknak megfele­lően begyakorlott szokásokat egyszerűen fogalmazta meg az árintézkedés lényegét. Rá­fizetéssel nem lehet dolgozni. Persze ez érthető is, de az em­bereket érzékenyen érinti az ötforintos emelés. Erezhető ez Decsen is, ahol a termelőszövetkezet boltjá­ban szóvá is teszik a vevők, hogy sokallják a kilós kenyér árát. Ugyanis a Tolna Megyei Sütőipari Vállalat csak mos­tantól emelte árait, míg a de- csiek már korábban megtették ezt. Igaz, hogy a sütőipari válla­lat a zsemlemorzsa kivételével minden pékárunak magasabb árat állapított meg, míg a de- csiek csak a kilós kenyér árát szeretné követni a kedvezőt­lenre fordult időjárás esetén is, aminek következménye a balesetek számának növeke­dése. Ennek bizonyítéka (bárki tapasztalhatta már), hogy egy hirtelen lezúduló záporesőt perceken belül bal­eset helyszínére igyekvő mentő, rendőrségi gépkocsi szirénájának a hangja kísér. Nem véletlen, hogy vizes útfelületen a gyakorlatlan járművezetők okoznak gyak­rabban baleseteket, tudatuk­ban ugyanis nincs még kiala­kulva a nedves pálya és a bal­eseti veszély összefüggése. Senki soha ne felejtse el, hogy nedves burkolaton be­következik a kerék-talaj kö­zötti tapadás romlása. Legve­szélyesebb a helyzet az eső kezdetén a még poros, szeny- nyes burkolaton, mert az eny­emelték. Igaz a közeljövőben várható Decsen is az egyéb pékáruk áremelése, de hát nem lehet mit tenni. Vagy mégis? Mint Varga Istvántól megtudtuk, a fo­gyasztás a szövetkezet boltjai­ban visszaesett néhány száza­lékot. Míg régen egész kenye­reket lehetett felfedezni a szemétben, most mindenki csak annyi kenyeret visz, amennyi a napi szükségletét fedezi. Végülis mit lehet csinálni? Jól meg kell rágni a drágább kenyeret, és az áremeléssel együtt "jóízűen" le kell nyelni.-nagy­-ótós­hén nedves szennyezettség kenőanyagként viselkedik. Ilyenkor a balesetmegelőzés leghatásosabb „eszköze" a se­besség csökkentése, hiszen a súrlódási tényező annál foko­zottabban csökken, minél na­gyobb a gépjármű sebessége. Gyakorlati tapasztalat, hogy esőben a nagy sebességű gép­kocsik kevésbé kormányozha­tok a már esővel lemosott burkolaton is, mert a kerék és a talaj között ilyenkor un. viz­űim keletkezik, s a kerekek az útburkolat fölött, vizrétegen futnak, így csak óvatos féke­zéssel állíthatók meg bizton­ságosan. Nyári zápor, felhőszakadás esetén a törlőlapát képtelen az eső mennyiségét eltávolítani a szélvédőről, ekkor a legcélsze­rűbb megoldás a megállás. Piácsek György A vád erős felindulásból el­követett emberölés. Családi dráma, sőt, tragédiák sorozata bontakozik ki a tárgyalóte­remben és a bíróság folyosó­ján. A hetvenkét éves öregem­ber, a vádlott - aki szabadlá­bon védekezik - nincs az alka­lomhoz öltözve. Borostás és elhanyagolt. A lánya elegáns - ő a koronatanú -, csupa visz- szafojtott indulat, s az apja el­len vall, azzal együtt is, hogy a tényeket pontosan, életsze­rűen adja elő. Az általa mon­dottakat fogadta el végül a bí­róság hitelesnek. Elmondta például, hogy ma is szereti a férjét, aki a válás után közeledett a családjához, s mióta elítélték, nem bántott senkit. Korábban sem verte rendszeresen, csak ha ivott. Az asszony lánya, a vádlott unokája viszont azt vallotta, hogy rettegés volt a gyerek­kora, mert az apja állandóan ivott, mindenkit vert. Néha azt sem tudta, hogy miért kapja a pofonokat, volt ami­kor azzal ébresztette. Nagyap­járól viszont szeretettel szólt. Kiderült az is, hogy a ké­sőbbi áldozat 1990-ben, itta­san , a feleségét durván bán­talmazta, például a hasát csik­kekkel égette meg. Ha sza­badságvesztését nem függesz­tik fel, talán meg sem történik a tragédia. V. István, a tavasszal, egy piros partvis- vagy zászló­nyélre szerelt, 23 cm hosszú késpengével - ami ilyen mó­don lándzsaként funkcionált - leszúrta a velük egy házban lakó volt vejét. A szerszámot évekkel ezelőtt készítette, az esetleges rablótámadások ki­védésére. A késpengén 18 cm hosszan találtak vérnyomo­kat. Az áldozat a második szúrás után tett még két lé­pést, összesett és meghalt. Az első szúrás oldalról érte, átvá­gott két fontos eret, a tüdőt, csak a csontban állt meg. A sértett életét az azonnali or­vosi beavatkozás sem ment­hette volna meg. Az iratismertetésből és a ta­núvallomásokból kiderült, hogy az idős házaspár felne­velt négy gyereket, házukat eladva az egyik lányukhoz költöztek, de ott nem volt ma­radásuk. A súlyos beteg öreg­asszonyt szociális otthonba helyezék, ahol rövid idő alatt meghalt. Az öregember ez­után kórházba került. Amint hazament, nem egé­szen egy hét múlva bekövet- keziett a tragédia. A vádlott szabályosan, talán túlságosan is mechanikusan felelt a kérdésekre. Mint az orvosszakértő elmondta, szinte szó szerint így adta elő hónapokkal előbb is, így mondaná el tíz év múlva is az esetet. Pedig pontosan úgy nem történhetett. V. István érelmeszesedés miatt, közepesen elbutult, va­lóságérzékelése gyenge, erős indulati labilitásban szenved, beszámító képessége erősen korlátozott. A kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát, ugyanazt válaszolta, mint az utolsó szó jogán: bánja amit tett, de nem volt íViás válasz­tása: mert „vagy ő, vagy én"! A védelem jogos védelmi helyzetre hivatkozott, mond­ván, hogy az elvált házastárs rendszeresen zaklatta a csalá­dot, különösen az öregembert. Azon a délelőttön is durván szidalmazta, s távozását szor­galmazta a házból. A vádat az ügyész módosí­totta, hiszen a vallomásokból és a szakértői véleményből kiderült, hogy a felindulás nem a vitából, hanem a beteg­ségből következett. A szóvál­tás nem ment túl a megszokott mértéken, tehát nincs ment­hető erkölcsi ok, ami enyhít­hetné a vádat. A volt feleség már majdnem kituszkolta a férjet, amikor a támadás be­következett. A minősítés sú­lyosabb lett, de az indítványo­zott büntetés nem változott. A bíróság V. Istvánt, dön­tően betegsége és hajlott kora miatt, egy év hat hónap bör­tönre ítélte, annak végrehajtá­sát három év próbaidőre fel­függesztve. Amint a tárgyalást a bíró berekesztette, az elitéit lánya megszólalt s bejelentette, hogy akkor ő két gyerekével hova menjen? Az apjával nem ma­rad, az biztos. A bírónak már nem volt köze az ügyhöz, hiszen a tár­gyalást berekesztette, de azért megpróbált közbelépni, s hatni a két emberre - kérdez­vén, hogy nem volt elég tanul­ságnak, ami történt? Mindhiába. Szó szót, vád vádat, indulat indulatot köve­tett. A hangok végigkísérték az újságírót a bíróság hosszú folyosóján. Az ítélet jogerős. Ihárosi Ibolya Közeleg az évszakváltás A képviselő nyara Riasztó a politikai stílus Az óra körbe jár Nemcsak az óra, hanem a villanyóra is. Azzal a külömb- séggel, hogy ha tehetnénk, bi­zonyára megfeledkeznénk a felhúzásáról. Nem tehetjük. Makacsul pörög, s néha már követhetetlenül gyorsan. Egyrészt ezért is áll át a DÉDÁSZ a havonkénti szám­lázásra, ami persze komoly szervezési munkával jár. Az átállás még meg sem történt, de már érkezett szerkesztősé­günkbe észrevétel, mely egy régi számla alapján a nappali és éjszakai díjszabás megkü­lönböztetésének problémáját vetette fel. Mint azt Végh Miklósné, az áramszolgáltató vállalat fő­könyvelője elmondta, a pa­naszt tevő nem fogyaszt éj­szakai áramot, hiszen be van kapcsolva lakása a távhőszol­gáltatásba. Arról van szó, hogy felmérés céljából vélet­lenszerűen kiválasztott he­lyekre telepítettek olyan villanyórákat, amelyek kü­lön mérik a csúcsidőben és az azon kívüli fogyasztást. Árkü- lömbség nincs a két fogyasz-, tási érték között, hiszen ez nem éjszakai fogyasztás. Természetesen a valóban éj­szakai áramot fogyasztók érezni fogják a díjszabásban is a diferenciát, s nekik két külön - egymástól gyári számban is eltérő - órán történik a meg­különböztetett leolvasás, a ki­adott tájékoztató szerinti szo- cális kedvezmény figyelem- bevételével. Az eddigi gyakor­lattól eltérően viszont beveze­tésre kerülnek azok az új tí­pusú, hangfrekvenciás villa­nyórák, amelyek segítségével a fogyasztási csúcsokat lehet kiküszöbölni. Ez annyit jelent, hogy nem adott időszakban (eddig este tíztől reggel hatig), hanem a fogyasztási görbét fi­gyelve eltérő időpontokban forog majd az éjszakai díjsza­bással működő óra. Az átállás első lépését egyébként megtették, hiszen a rendkívüli leolvasás első cik­lusa befejeződött, már a pécsi központba kerültek a leolva­sott értékek. A másik fontos tudnivaló pedig az, hogy a DÉDÁSZ központi irodája a Bezerédj utcából a SZÜV-be költözött, ahol továbbra is fo­gyasztóik rendelkezésére áll­nak. - nagy ­(Folytatás az 1. oldalról) Nem a szabaddemokraták, hanem a magam nevében be­szélek. A kormány tehetetlenségét és tehetségtelenségét most hagyjuk. Áz is világosan látszik, hogy nem azok ülnek a par­lamentben, akiknek kellene, s nem a lényeges kérdésekről folyik a vita. Ámatőr politikusként kerül­tünk be, de a kétéves tanulási folyamat után már természe­tesen többet kellene felmutat­nunk. A választópolgároknak ele­gük van a politikából, a pár­tokból, és ez veszélyes az or­szágra, a parlamentre, egyál­talán a demokráciára nézve.- Unja a politikát?- Nem így mondanám, in­kább irritál és idegesít, ami fo­lyik, s bár nem ismerem a ma­gyar közvélemény egészét, de az a része, amelyikkel kapcso­latban vagyok, szintén így van vele. Most már mindegy, hogy ki ütött először, ki kezdte el a ma uralkodó politikai stílust. Tény, hogy a kormányzópár­tok rákényszerítették az eÜen­Polyák Sándor zékre ezt a tűrhetetlen tónust, s az is, hogy azok átvették. Szembe kell néznem azzal a problémával, hogy mindab­ban, ami történt és ami nem történt meg, mekkora a sze­mélyes felelősségem. Biztos, hogy több, mint másoké, mert képviselőként nagyobbak a lehetőségeim, ebből követke­zik, hogy nagyobb a felelősé­gem is. Ehhez az is hozzátartozik, hogy igen kevés az olyan poli­tikus, akitől példát vehetnék, aki mellét oda lehetett volna állni, vagy vele együttmű­ködve a lényegi kérdéseket előmozdítani. Az elmúlt két évben nem ta­láltam magam mellé, köré, vagy a talpam alá olyan bá­zist, ami megfelelő hinterlan- dot vagy kontrollt jelethetett volna a képviselői munkám­ban. Ugyanakkor természetesen vannak kapcsolataim, ismere­teim, amelyeket használni kell és lehet. Voltak és vannak el­képzeléseim. Dolgozom is ezek megvalósításán, s most úgy látszik, lesz is belőle va­lami. De erről még korai lenne beszélni.- Mire gondol, politikai, esz­mei vagy gazdasági témára ?- Egyértelműen gazdasá­gira, annak a rendbetétele a legfontosabb. A gazdaság élénkítése, a privatizáció segítése, az inflá­ció megfékezése, a belső és külső adósságállomány csök­kentése, a modern piacgazda­ság megteremtése, a munka­helyteremtő beruházások ide- vonzása az a cél, amiért érde­mes dolgozni, képviselőként is még két évig. Ihárosi Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents