Tolnai Népújság, 1992. augusztus (3. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-01 / 181. szám

12 fíÉPÚJSÁG SPORT 1992. augusztus 1. Pakson is szívesen lenne NB I-es edző Interjú Jakab Elekkel, az ASE szakvezetőjével — Egy pár szót, ha hallhat­nánk edzői pályafutásának eddigi állomásairól, illetve arról, hogyan is került Paksra? — Az első állomás az NB III.-as Zalaszentgrót volt, mint játékosedző. Egy évig voltam ott, majd következett Dunaúj­város, ahol ugyan játszottam még egy évet, de már a kicsik­nél edzősködtem is. Ez 1978-ban történt, és azóta - tu­lajdonképpen idén nyárig - ebben a városban voltam. A legkisebbeknél kezdtem, majd utána ahogy azt kell, végig­mentem minden korosztá­lyon. Eljutottam a felnőttekig, közben elvégeztem a szak­edzőit '83-ban. A paksiak megkeresése már tavalyra is vonatkozott, akkor is érdek­lődtek utánam. Jólesett, mert aki ebben a szakmában él az tudja, a dunaújvárosi afférom nem biztos, hogy csak az én hibám, és szakmailag is meg­becsülést jelentett. Volt más megkeresésem is, de a csalá­dom miatt elsősorban, meg azért, mert nagyon szimpati­kusak az itteniek, Paksot vá­lasztottam. — Tudomásom szerint, tanári diplomával rendelkezik. Elkép­zelhető, hogy „másodállásban" tanítani fog? — Nem. Biológia-testne­velő tanári végzettségem van. — Meg ha jól tudom pszicho­lógusi .. . — Igen, az egyetem után volt egy ilyen lehetőségem meg vágyam is, hogy ezt megcsináljam. — Ez utóbbi, mennyiben se­gíti az edzői munkáját? — Ez a végzettség a játéko­sokkal való bánásmódban nyújt nagy segítséget, a kiala­kult viszonyok könnyebben megérthetők, jobban kezelhe7 tők. — Dunaújvárosban az ezüst­érem után szúkebb év követke­zett, majd megromlott a viszonya az egyesülettel. — Igen, eléggé kitartó vol­tam a csapatépítést illetően, és én vállaltam inkább azokat a sikertelenség utáni kellemet­len szituációkat, amikor a szurkolók és a vezetők közül is néhányan rám szóltak egyet s mást. Pedig tudtam, hogy azzal a csapattal előbb-utóbb célba kell érni... Nem voltak elég türelmesek, ma már NB I-es együttes lenne Dunaújvá­rosban, hogy ha én csináltam volna végig a félévet. — Egyébként is jellemzi az önbizalom? — Úgy látszik ... — Milyen ismeretekkel ren­delkezett a Atomerőmű SE-ról? — Kívülről elég jól ismer­tem, általában feltérképezem a mezőnyöket első-, illetve má­sodosztályban. Több játékost személyesen is ismertem és úgy ítéltem meg, hogy a kö­zépmezőny élére jó a csapat. — Ez mit jelent konkrétab­ban? — Ez azt jelenti, hogy óva­tos vagyok a fogalmazással, mert az átigazolások még nem zárultak le. Ha tudunk minő­ségben, elsősorban egy kö­zéphátvéddel és egy támadó­val előrelépni, tehát bővíteni a keretet, akkor az első öt között lehetünk. — Gondolom volt arról szó, hogy a kétéves szerződés fejében, mit várnak el a klub vezetői? — így van. A tervekről be­szélgetni mindig nehéz ... — Bár ezt fogják számon kérni. — Természetesen. A veze­tés reális dolgot kért, az előbb már említett helyezésben egyeztünk meg. A továbblé­pés - gondolom azért a kérdés mögött valahol ez lehet el­rejtve -, az osztályváltás el­képzelhető lenne, de akkor azt ki kell mondani és akkor min­denkinek úgy kell vállalni. Itt elsősorban anyagi kérdésekről van szó. Én szeretem mindig a maximumot elérni, minden vágyam, hogy NB I-es edző legyek. Akár itt Pakson is ... — Az előbb átigazolásokról is szót ejtettünk. Van-e már valami konkrétum? — Aláírt átigazolási szer­ződés még nincs. Nem titok azonban, hogy a váciak tarta­lék kapusa, Pleskó László már hetek óta együtt gyakorol a csapattal, és elképzelhető, hogy a két klub hamarosan megegyezik egymással. Az eddig kölcsönbe adott Bozai Attila is együtt gyakorol a tár­saival, Blatt Pali sérülése után szintén. A régiek közül Kova- lik továbbra is kölcsönbe ma­rad, Lauer pedig abbahagyta. Khalzov távozott Siófokra. — Milyenek az első benyomá­sai az alapozás alatt? — Kedvezőek. Rövid idő alatt kiderült, ugyanis én az elődömhöz viszonyítva egy más edzésmódszert vezettem be, kicsit talán keményebb edzésekkel, és nagyon kedve­zően fogadták... — Örültek a játékosok, hogy többet futhattak?! — Paradox a kijelentés. Egyetlen labdarúgó sem örül, ha negyvenfokos hőségben futni kell, de addig eljutott már a magyar labdarúgók többsége, hogy belátja: munka nélkül nincs eredmény. — Az őszi utolsó fordulóban, a Dunaferr ellen, milyen érzések­kel fog a kispadra ülni? — Ketté kell választani a dolgot. Biztos, hogy a Duna- ferr-hez érzelmileg kötődöm, hiszen sok játékost én nevel­tem, de én már a paksi csapa­tot szolgálom. Edzősors. KRZ Fotó: Kispál Mária A hét vége sportműsora Szombat Labdarúgás: Dombóváron a VMSE sporttelepén 15.50 órá­tól Viktória Áruház Kupa né­gyes torna. Előkészületi mér­kőzések: Paksi SE-Nyergesúj- falui Viscosa 10, Bajai FC- Szekszárdi Dózsa 11 óra. Szekszárdon a TÁÉV sportte­lepén 18 órakor Tolna megye Cigányválogatottja-T ÁÉV Alapítvány visszavágó mér­kőzés. Tenisz: Domboriban 9 óra­kor a Kerekes tenisztelepen Dombori Kupa egyéni ver­seny. Vasárnap Labdarúgás: Dombóváron, a VMSE sporttelepén 15.50 órától helyosztók a Viktória Áruház Kupa négyes tornán. Tenisz: Domboriban a Ke­rekes tenisztelepen 9 órától folytatódik a Dombori Kupa egyéni verseny. A magyar birkózósportban Barcelona újabb mérföldkő Katalán „koktél" A sportvezető halála. Szív­roham következtében pénte­ken reggel meghalt az ecua­dori sportlövő csapat egyik vezetője. Eilson Malo 61 esz­tendős volt, s szálláshelyén ta­láltak rá a végzetes roham után. ő volt a barcelonai olimpia harmadik halottja, Ron Karnaugh amerikai úszó apjával ugyancsak szívroham végzett, s hasonló sorsra jutott egy néző is. Spanyol doppingügy. A spanyol olimpiai csapatnak is van már doppingügye. David Martinez diszkoszvetőt még a spanyol bajnokság idején ve­tették vizsgálat alá, s a leg­utolsó ellenőrzésre július ele­jén került sor. Ez a normális­nál magasabb tesztoszte- ron-értéket mutatott. A csapat orvosa védelmébe vette a ver­senyzőt, mondván, akut máj- gyulladása volt, de ez a beteg­ség már tulajdonképpen lezaj­lott az atlétánál. Az orvos ki­zárt dolognak tartotta, hogy a versenyző doppingolt volna. Hozzátette: Martinezt még a NOB is külön esetként kezeli és rövidesen határoz ügyben. Kényszervárakozás. A sportlövő döntőre igyekvők egy csoportja csütörtökön nem érhette el időben célját, mert a spanyol rendőrség fel­tartóztatott egy Molletbe tartó gépkocsit. A kétórás kény­szervárakoztatás oka az volt, hogy a hatóságok - egy ké­sőbb hamisnak bizonyult - be­jelentés nyomán robbanószer- kezet után kutattak a szurko­lóknál. A magyar birkózók pont- számításban és érmes helye­zésekben ugyan több alka­lommal szerepeltek már eredményesebben az ötkari­kás játékokon, ám a csütörtö­kön este zárult 22. magyar olimpiai rajt újabb mérföld­követ jelent e fogásnem histó­riájában. Főként azért, mert az 1-6. helyek figyelembevételével (ez nem egyezik meg a Nem­zetközi Birkózó szövetség 1-10. helyeket lajstromozó számításával!) Szőnyi János szövetségi kapitány, és a neki segítő két szakági mester, Rácz Lajos és Kocsis Ferenc irányításával a nemzetek éremtáblázatán csak az Egye­sített Csapat sportolói és a magyarok szereztek egynél több aranyérmet. A „gyorsfényképhez" hoz­zátartozik, hogy a magyar együttes a két bajnoki címmel minden idők örökös listáján az előtte haladó svédek és fin­nek (e két ország 19-19 ara­nyat gyűjtött eddig) mögött alaposan megerősítette pozí­cióját. A korábbi 13 első he­lyezés Repka Attila és Farkas Péter bravúrjai révén tizenötre bővült. Kuba első címét sze­rezte meg Hector Milan (100 kg) révén, Kína is „jelentke­zett", kiharcolta az első dobo­gós helyezést, egy bronzme­dált. Az ázsiai birkózás főként a dél-koreaiak révén hallatott magáról, Japán viszont meg­torpant. Az amerikai konti­nensről Kuba pontversenyes második helyezése a legna­gyobb szenzáció. Egyszer­smind az is bebizonyosodott, hogy az' egykori 90 kg-os vi­lágbajnok, Mike Houck ügyes edző, hiszen az Egyesült Ál­lamok az előkelő hetedik he­lyen futott be 14 pontjával. Tökéletes csőd Bulgária (mindössze két pont) és Finn­ország (ugyancsak kettő) sze­replése. A magyar válogatottra visz- szatérve: a németek előtt vé­gezni a pontversenyben nem akármilyen huszárbravúr. Mindjárt felvethető egy kér­dés: a kilenc szőnyegre lépett sportember közül az öt kieső nem sok? Még úgy is, ha a két bajnoki címmel a résztvevők túlnyomó többsége örömest kiegyezett volna. Ä 12 év után olimpiai szőnyegre visszatért Növényi (saját bevallása sze­rint nem voít ideges) búcsúja sokak számára meglepetés. Hosszú évek kihagyását egy „gyorstalpaló" felkészüléssel nem lehet pótolni. Felvetődik: miért nem inkább Major vett részt az olimpián, hiszen ő harcolta ki a kvalifikációs jo­got .. .? Válasz erre aligha fo­galmazható meg, de bizonyos, Növényi durva hibákat vétett, és ezek miatt bukott el. A nagy csalódást két Vasas-bir­kózó kiesése jelentette. Meg­foghatatlan, Faragó és Takács minként gondolta el az olim­piai szereplést előzetesen, hi­szen Barcelonában jószerével több időt töltöttek az ellenfe­lek dobásai után a levegőben, mint a saját lábukon? Sike címvédőként kiesett, de formája alapján simán pontszerzőként is végezhetett volna. A görög Theodoridis el­leni győzelme során, már az első fordulóban részleges kö- nyökszalag-szakadást szeve- dett, a kínok kínja közepette birkózott tovább, mígnem a német R. Yildiz „k.o.-veresé­get" mért rá. Komáromi a ta­lányok talánya. Persze a ma­gyarázat adott a búcsújára. Nem 90 kg-ra termett, nem elég erős, nem elég robbané­kony. Rossz döntés volt, hogy Szőnyi kompromisszumot kö­tött. Évek óta fogyasztja Far­kast, aki az „igazi" 90 kilós, és engedi Komáromit a kényel­mesebb közegben indulni, ahol nem kell fogynia. — Nem tudom, mihez kezdek, idő kell, amíg túlte­szem magam a történteken - mondta Sike András. — Ha azt kérdi, folyta­tom-e, akkor megsért! - nyi­latkozta Komáromi. -Folyta­tom! Megmutatom, a korábbi három vb- és egy Eb-aranyam nem a véletlen műve, nem be­szélve az 1988-as szöuli ezüst­ről. Bódi és Klauz megtette a magáét, utóbbi különösen. Bódiban több is volt az ötödik helynél, de képtelen elviselni az esélyesség terhét. Odahaza nincs komoly riválisa, ez gondtalanná tette. Hiányzik az igazi tűz, amihez egy ma­gyar kihívó „juttathatná hozzá" a Bp. Spartacus Eu- rópa-bajnokát. Repka és Far­kas aranyérméhez szükségte­len a kommentár. A szövetségi kapitány a megoldást keresi A megoldást keresi szom- korlatainak bemutatásakor, bat estére Maráczi Ernőné, a Nem tudom, a gerenda mi­magyar tornászválogatott ért aggasztotta annyira őt? szövetségi kapitánya. Ezen a szeren ingott meg két — Ónodi 8. helyezése az alkalommal is az eddigi há- összetettben nem elégített ki rom gerenda-fellépése so- - mondta a szakvezető.— A rán. Talán az, hogy az ame- szombati szerenkénti finá- rikai világbajnoknő, Kim lékra egy talajgyakorlata és Zmeskal hasonlóan pórul két ugrása maradt. A pén- járt ezen a szeren? teki napot arra szánom, — Mivel hatnak Ónodira? hogy minden lehetséges — Ötpercenként elmond- pszichikai fegyvert beves- juk neki, hogy nagyon jó sünk az Unyatinszki-házas- vagy Heni, nyerhetsz Heni, párral, Ónodi klubedzőivel hiszen évek óta erre a nagy azért, hogy Heni úgy tor- estére készülsz - válaszolta násszon, mint tette azt a csa- mosolyogva Marácziné. patversenyek kötelező gya- Akkor várjuk a hatást. Béres, a rekorder A magyar ökölvívó válogatott vezetői sajnálták, hogy nem tudták megnézni az előző fordulóban a 81 kg-os Béres Zoltán el­lenfelét, a pakisztáni Asghar Muhammadat, ugyanis mérkőzés nélkül győzött, miután iráni ellenlábasa kesztyű és fejvédő nél­kül jelent meg a szorítóban. A feszültég mindössze néhány másodpercig tartott, mert Bé­res első ütése után számolni kellett a pakisztánira, majd a má­sodik találatot követően a mérkőzésvezető döntő fölényt hirde­tett ki. Béres egy perc 19 másodperc alatt nyert, ilyen gyorsan még senki sem győzött a barcelonai ökölvívó tornán. Ä Vasas ver­senyzője legközelebb kedden lép szorítóba, amikor a Sey- chelle-ről érkezett Roland Raformmal találkozik. Kézilabda Elszálltak a remények Izland—Magyarország 22- 16 (8-3). A magyaroknak, akik az első két fordulóban csak két pontot gyűjtöttek, minden­képpen nyerniük kellett volna, hogy versenyben ma­radjanak a dobogós helyekért. Nem lehet tudni, hogy mi okozta a rövidzárlatot egy biz­tos: a játékosoknak ezen a na­pon semmi sem sikerült. Szinte példanélküli, hogy egy, a nemzetközi porondon is jegyzett válogatott tétmérkő­zése 30 perc alatt csak három­szor vegye be az ellenfél kapu­ját! A második játékrészben va­lamivel jobb teljesítményt nyújtottak Marosiék, de ez már csak arra volt elegendő, hogy elkerüljék a kiütéses ve­reséget. A magyar válogatott a 3. forduló után továbbra is két ponttal áll, s azért is kapasz­kodnia kell, hogy csoportjá­ban megszerezze legalább a harmadik helyet. Ez sem lesz könnyű, erre mindhárom el­lenfélnek nagyobb az esélye. Súlyemelő visszapillantó Lénárt és Czanka: pontszerzés nélkül Tekintettel a sürgető lapzár­tára, olimpiai tudósításaink­ban elsősorban a dobogósok eredményeit közöljük, míg a további helyezettek teljesít­ményére csak később tudunk visszatekinteni. Lénárt Ferenc, a Húsipari SE Szekszárd súlyemelője az 56 kilósok versengésében 110 kilóval köszönt be, majd a 112,5-tel is megbirkózott, ám a 115 már túl nagy falatnak bi­zonyult számára. így elma­radt az általa tartott 117,5 kilós egyéni csúcstól, ezzel a 7. he­lyet szerezte meg. Lökésben igen kiegyensúlyozott telje­sítményt láthattunk tőle: 130-on kezdett, majd a 135-ön és a 140-en is érvényes gya­korlatot vezetett elő. Lökésben ezzel beállította az egyéni leg­jobbját, 252,5 kilós össztelje­sítménye a 9. helyhez volt ele­gendő. A hazai riválisa, Karc- zag a „B" csoportból szerezte meg a 6. helyet 255 kilós össz­teljesítménnyel. Sajnos, ez a világverseny sem tartozik Czanka Attila legszebb emlékei közé, pedig a Húsipari SE Szekszárd ver­senyzője ezúttal kedvezőbb előjelekkel vágott neki a pe­helysúlyúak (60 kg) küzdel­mének. Szakításban a 127,5 ki­lós kezdősúllyal megbirkó­zott, majd a 132,5 és a 135 is kifogott rajta. A másik fogás­nemben, lökésben 157,5-tel nyitott, majd két eredményte­len próbálkozás következett 160-on. Mindkét fogásnemben és összetettben a 7. helyen végzett, 285 kilós összteljesít­ménnyel. Elgondolkodtató, hogy 295 kilóval már bronzérmet lehe­tett szerezni és Czankának 310 az egyéni legjobbja. Vajon az Erdélyből áttelepült sportoló tétversenyeken miért nem ké­pes az edzéseredményeit pro­dukálni? Joggal érezzük úgy, hogy az aalborgi EB-n három aranyérmet szerző Czanka At­tila egyre messzebb kerül si­kereitől. Az értesüléseink sze­rint ezt a felkészülést is sérü­léssel bajlódva csinálta végig, a jobb könyökénél fellépő fáj­dalom miatt túl nagy terhelés nehezedett a bal kezére. Or­vosi vélemény szerint műtétre van szükség. Kérdés, hogy si­keres orvosi beavatkozás ese­tén Czanka könyöke alkalmas lesz-e a sorozatterhelés elvise­lésére? Szabaddobáshoz jutottak a sötét mezes izlandiak

Next

/
Thumbnails
Contents