Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-04 / 157. szám

1992. július 4. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 7 Még egyszer a Sédről A szekszárdi Séd kiöntésével kapcsolatban már sok minden­ről szó esett. Egy fontos tényezőről nem: a földről és az azt mű­velő emberről. Szekszárdról az 1935-ben megjelent talajtani szakkönyv ezt így fogalmazza meg: „A szekszárdi dombság az ország azon te­rületeihez tartozik, ahol (a nyári időszakban) rövid idő alatt nagy mennyiségű csapadék hullik a löszdombokra. így a szek­szárdi dombság az ország legerózió-veszélyesebb területe ... A gazdáknak úgy kell a talajt művelni, hogy a lehető legtöbb csa­padékot befogadja, de a felesleges víz biztonságos elvezetéséről gondoskodni kell." Régen a sűrű ültetésű (0,8 m - 1 m) szőlőterületeket szerves­trágyázták, kézi kapával művelték (egyenlőtlen talajfelszín), köztes növényeket ültettek (zöldség, gyümölcsfa). A meredek löszdombokat pásztázták és a pászta utakat nem művelték, a felesleges vizet a telekhatáron elvezették. Ma 2-3 m-es sortávol­ságra ültetik a tőkéket, műtrágyáznak és a kisgépek elterjedé­sével rendszeresen talajmaróznak. A pászták eltűntek és sok­szor 100 m-es hosszú oldalakat egybefüggően művelnek lejtő­irányba. Mit „eredményez" ez a technológiaváltás? A lehulló csapa-, dék a növény nélküli talajfelszínnel találkozik, így nem lesz ami a talajba vezesse a vizet, az a talajrészeket magával ragadja és a lehető leggyorsabban óriási talajpusztulással elhagyja a gazdák földjét. Láttam olyan új telepítést, ahol 7-8 év alatt 15-20 cm-t apadt a föld szintje. A télen az önkormányzat Csatáron kitisztíttatta az áteresze­ket, most az eső után újra kellett tisztítani, mert teljesen tele volt hordalékkal. Mindez energia és pénz kérdése is. A gazda rosszul járt: az egyetlen vízforrás az eső, ami nem szivárgott a talajba. így sok évben aszálykárosak a szőlők. Az ár elvitte a műtrágyát, növényvédőszert, termőtalajt. A leesett csapadék 40-50%-a távozik az ültetvényből. A felsorolt ténye­zők következménye költségnövekedés és bevételkiesés. Az uszadék problémájáról: Az idősebb szekszárdi gazdák mesélik, volt rá eset, hogy a Csatári völgyben szénaboglyák úsztak a víz tetején, de ennyi szemét, vegyszeres doboz nem volt. A nem járt szurdikokba dobálják a venyigét, sparheltot, karosszéria elemeket, lábosokat, üvegeket, vegyszeres göngyö­leget, melyek felhőszakadás után elhagyják a szurdikot. Ez a fegyelmezetlenség, rendetlenség katasztrófát okozhat. A fenti gondolatok mutatják, hogy a vízügyi rendezések elle­nére is van veszélyhelyzet. A vízügyi létesítmények nem mű­ködnek (iszapfogók) szakszerűen, mert a szőlőművelésmód változás mellett a talajművelési rendszer rossz irányba válto­zott, valamint nincs a hegynek gazdája, a „hegyközség" hiány­zik. A felelősök keresése helyett egy-két javaslatot tennék: — Akciótervet kellene kidolgozni a problémakör széleskörű megvizsgálására. — A jogi szabályozás mellett az ismeretterjesztésnek haté­kony szerepe lehet, mert a jelenlegi helyzet mindenkinek gaz­dasági kárt okoz. — Jó lenne, ha a szurdikok betonozása folytatódna. Vannak olyan részek, melyek telkekhez nem kapcsolódnak, itt 100%-os önkormányzati megvalósítás célszerű. — A hegyközségek megalakulásával a rend is növekedhet. Meggyőződésem, hogy az iszapelöntés, a tragikus helyzetek megelőzése a probléma komplex kezelésével és összefogással oldható meg. Nagy Ferenc kertészmérnök Nem vakította el a villanófény Strich Szilvia karrierje csak most kezdődik Már hozzászokott a nyilvános szerepléshez, a fényképezőgépek vakujának villanásához. Időnként mégis zavafba jön a kíváncsi te­kintetek kereszttüzében, akkor, amikor szülővárosában, Tolnán összesúgnak a háta mögött. A fő­város lüktető tempója után az otthoni környezetben jó lenne la­zítani, a telefont kikapcsolni. Eg\j felkapott fotómodellnek azonban egy perc nyugta sincs, s ha úgy adódik, a hazaérkezés utáni első telefonhívásra vissza kell fordul­nia. A 22 éves, tolnai szárma­zású Strich Szilvia repülőrajt­tal indult a pályán. Alighogy kézhez kapta a Pesti Divat manöken- és fotómodellképző tanfolyamának kimagasló eredménnyel való elvégzésé­ről tanúskodó dokumentu­mot, két nap múlva „Az év arca" szavazáson a második helyen futott be. Reklámmun­kák, próbafotózások közben egymást követik a bécsi be­mutatók, mindemellett ő a Playboy háziasszionya is. Hamarosan Gibraltárba megy csokoládét enni. Nemrég ugyanis egy reklámügynök közölte vele, hogy a Mars cso­koládé népszerűsítéséhez az övénél ideálisabb arcot el se lehet képzelni. — A manökenképző iskola elvégzése után a Boys’Girls Fotóügynökséggel kötöttem szerződést - mondja Szilvia. - Ebben a világban szigorúak a játékszabályok, ők diktálják a feltételeket. Úgy érzem, hogy a fotómodellek nálunk kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint Nyugaton. Nyílt titok például, hogy szerződés nélkül nem jött volna össze a második helyezés, amivel egyébként 100 ezer schillinget nyertem. Kissé megütköztem rajta, hogy az összeget két év alatt, havi részletekben folyó­sítják. Ezenfelül külön hono­ráriumot kapok a bemutató­kon való fellépésekért. Gyerekkorában aZ édesanyja asztaliteniszre, művészi tornára járatta. Mi­közben Mözsön tanított, leve­lező úton elkezdte a szek­szárdi tanítóképzőt, mellette Sütő Enikő manökenstúdiu­mára is beiratkozott. Főleg szülői ráhatásra jelentkezett a Pesti Divat manökenképző is­kolájába, közben a német nyelvtanfolyamot is elvégezte. Sugárzik róla az egészséges önbizalom, de „nincs elájulva önmagától", hisz jól tudja: a szépség múlandó. — A lehetőségeket igyek­szem megragadni. Néha ma­gam is elszörnyűlködöm azon, hogy egy-egy fellépésért annyit kapok, amennyit pe­dagógusként havonta keres­tem. Szilvia sokat ingázik, így hát nagyon szeretne egy kis nyugati kocsit. A vágya telje­süléséhez csak az ügynökség mesés szerződési ajánlatára kellene rábólintani. Ötszáze­zer forintot kínáltak a Playboy belső oldalára szánt, meztele­nül készült felvételekért. Meg­rökönyödve néztek rá, mikor közölte, hogy nem, még két-hárommillióért sem. Az édesanyja egyébként nem nagy jövőt jósol neki, hisz túl tiszta ahhoz, hogy ezen a pá­lyán hosszútávon érvényesül­jön. Elképzelhető, hogy egy­szer fogja magát és hazajön. — A lányok többsége alig várja, hogy aláírja a szerző­dést. Természetesen én is sze­retnék egzisztenciát terem­teni, megalapozni a jövőmet, de nem mindenáron. Felszínes kollegiális kapcso­latok uralkodnak a szakmá­ban, de valójában óriási a gyű­lölködés, a féltékenység. A legtöbben nagyon tudatosan építgetik a karrierjüket, sok­szor teljesen elfogadott, hogy befolyásos pártfogókon ke­resztül vezet az út az érvénye­süléshez. A díjkiosztó utáni fogadáson például ott volt mindenki, aki a szakmában számít valamit. Kissé magá­nyosnak, idegennek érezte magát, pedig hemzsegtek kö­rülötte a tolakodó alakok... — A vetélkedő előtt két hé­tig együtt voltam a lányokkal egy sarlóspusztai táborban. Könnyen barátkozó típus va­gyok, szinte mindenkivel jó­ban voltam. Mégis, a szavazás után mindössze hárman gra­tuláltak. Csak egy jellemző példa: a Pesten bérelt laká­somba érkezett egy távirat, hogy a Postabanknál egy adott időpontban próbafelvé­tel lesz. Én természetesen nem tudtam róla, mivel itthon tar­tózkodtam. Előtte egy nappal az ügyben érdekelt kolléga­nőmmel beszéltem telefonon, de egy szóval sem említette a dolgot... Sokan szóvá tették, hogy Mol­nár Csillához hasonlít, sót, évek­kel ezelőtt össze is tévesztették vele. A tragikus sorsú szépségki­rálynővel való összehasonlítgatás a legkevésbé sem nyomasztja. Meggyőződése, hogy elkerülhetők a pálya buktatói.- kesjár ­Megtörik az átok? Medinai házépítők Visszhang Családi ügy ... Megtörni látszik felelős elődeink átka, amely Medinát azon települések közé sorolta, ahol kötelező lesz megvárni a lassú öregedést emberi élet­ben és tárgyi kultúrában egya­ránt. Sikerült is ezt annyira el­hitetni az emberekkel, hogy a munkahelykeresők egyben lakáskeresőkké is lettek. Akik nem bíztak a jövőben vagy a megyeszékhelyre mentek, vagy csak négy kilométerrel odébb - új hazát keresni! Az akaratosabbja kopogtatott, zörgetett, kilincselt és építke­zett! Kínnal, keservvel, köl­csönnel ... Így lehetett az, hogy az utóbbi években lega­lább egy, esetleg kettő házzal gyarapodik a falu. Mérsékelten meleg időt jel­zett a meteorológia. A beton­keverő mellett ténykedő Szőczi Józsi, a jó barát, így is gyakran törölgeti a homlokát. Ifjabb Csizmadia János, Öcsi a tulajdonos, a gazda pedig gyöngyöző homlokkal kaptat fel a pallón a betonnal teli ta­licskával. Bent a szigetelt tető már megfogja a napot, hűvö­sebb van. Az apa - itt most se­gít a fiának - kezében malte- ros kanállal egyengeti a be­tont, készül a közfalak alapja. A szomszéd - mindenki Ga- garinja - léccel és vízmérték­kel ellenőrzi a vízszintet. A feleség egyik szemével a gyerekeket vigyázza, közben maga is cserepet hord, az anya ugyanezt. A három lány is ta­lált munkát: Bubi téglatörme­léket hord aprócska talicská­jával, Cina cserepet, Nómi se­gít éppen ahol kell! El is kél minden fogni tudó szorgos kéz, hisz' nagy munkába kez­dett az ifjú Csizmadia család: házat építenek! Zúg a betonkeverő, beszél­getésre csak addig van idő, míg a tele talicska kiürül. — Kilencven négyzetmé­ternyi az összes terület. Szo­bák fönt és fürdőszoba - a gyerekeknek. Szobák, nappali és még minden a földszinten - kezdi a bemutatást az épít- tető-építő. — Igénybe vet­tük a három gyerek után járó szocpol támogatást, kölcsönt, meg a saját pénzforrásainkat és erőnket! Költségvetés sze­rint több mint másfél millióba kerülne. Késő bánat, eb gon­dolat! - mondja a népi bölcse­let. Most így vagyunk, hogy miért is nem építettünk szute- rént?! Nagyon jó partnerre ta­láltam a TIMPANON kft-ben. Sódert, kisméretű téglát, be­tongerendát, béléstestet határ­időre szállítottak! Faanyagot, cserepet magam szereztem be, a falazó téglák Békéscsabáról valók! Áprilisban kezdtük, bő egy év múlva kell kész állapotba hozni, de nagyon meglódul­tunk. Jóval előbb meglesz! Mi nagyon sokat házilagos kivite­lezéssel oldottunk meg! Itt élek, itt dolgozom a faluban. Rengeteg barátom van! „Öcsi­kém, csak szólj, és jövök!" bíz­tatott mindegyik. Sokat segí­tettek a Tabak gyerekek, a Pusztai Laci, a Pityuka, az Ottó, az Attila, a Kiss Jani, Ni­kola és Szőczi Józsi. Közös munkával készült el az alap, a betongerendák felrakása, a bé­léstestek helyretétele, a beton­koszorú és a cserepek felra­kása. Érdemes az embernek szá­molni is, összevetni az észt a nyers erővel. Egy példa: a be­tonkoszorúba való vasat har­minchétezerért adták volna, hajlították volna, kötözték volna ... Saját kivitelben, erő­sebb anyagból csak kilence­zerbe került! Vasárnap délután. Gyere­kek, szülők, nagyszülők sü- rögnek, forognak, szorgos- kodnak, hogy mielőbb elké­szüljön a fiatalok saját ott­hona. Komád László Tisztelt Szerkesztőség! A Hét végi magazinban megjelent (1992. június 27.), F. Kováts Éva által írt Sikeres emberek - Kudarc ellen akarat című riporthoz a következő közlését tartja a realitások mi­att elengedhetetlennek, „az első házasságból származó fiú apja": A riporthoz: a családi, belső ügyek nyilvánosságra hoza­tala egyéni ügy, magánügy. Ennek megfelelően a riport megítélése az olvasók és az érintettek dolga. A riportban Takács Anna, Piri Lajosné mondja el életét, melyet F. Kováts Éva újságíró tollából ismer meg a Tolnai Népújság olvasója. A kérdés ezek után csak az, hogy az elmondottak mennyire felelnek meg a való­ságnak. A terjedelmes írásban F. Kováts Éva többek között a következő kérdést teszi fel Piri Lajosnénak: „Az első házassá­godból származó fiaddal mi a helyzet?" Válasz „Tizenegy évig nem engedte hozzám az apja, még a köszönést is meg­tiltotta neki. Az anyai érzést mind elvették tőlem, de a gye­rektől is. Nem mi neveltük, ta­lán azért is annyira más a mentalitása, mint a mienk." A nyilatkozathoz a követ­kezők tartoznak: Egy: A Tolna megyei Bíróság a fiúgyerme­ket hét éves korában, jogerős határozatában - 1971-ben ez nem volt szokványos döntés - nem az anyának, hanem az apának ítélte. Kettő: A gyermek 18 éves koráig az apa második házas­ságában élt, harmonikus csa­ládi körülmények között. Ez- idő alatt szakmunkás vizsgát tett, és a vizsga letétele után állami vállalatnál dolgozott. Három: Az apa soha nem tiltotta az anyával való talál­kozásokat, erre a bírósági ha­tározat egyébként is kötelezte. Az anya a lehetőséggel élt is, sőt a cikkel ellentétben hosz- szabb időre is magához vette a gyermeket. Négy: Az anya: akitől elvet­ték az anyai érzést, a gyerme­ket - a szakmunkásképzés utolsó évében - amikor még nem volt nagykorú, az apától elcsalta, de nem a saját ottho­nában, hanem albérletben he­lyezte el. Az apa, amikor er- rőltudomást szerzett, vissza­vitte magához. Öt: Amikor a gyermek nagykorúvá vált, az anya kezdeményezésére újból el­hagyta az apát, a munkahe­lyét, és az anya irányításával 18 évesen magánkereskedésbe kezdett. Otthonául a „Mun­kácsy utcai" lakást válasz­totta. Ettől kezdve a gyermek más életet él, mint amire az apai házban nevelték. „Az első házasságból származó fiú apja" (Név és cím a szerkesztőségben) (A szerkesztőség sajnálja, hogy az említett írással akarat­lanul bár, de olyasmit hozott nyilvánosságra, ami az érin­tett családokra tartozik. Ezzel az írással az ügyet lezártnak tekintjük.) Az építkező ifjú Csizmadia Janos és családja leendő otthonuk előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents