Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-04 / 157. szám

1992. július 4. MEGYEI KORKÉP KÉPÚJSÁG 3 Balneológiái konferencia Szekszárdon, az Expo vásárközpont konferencia terme ad otthont július 31-én az I. Szekszárdi Bal­neológiái Konferenciának. A Tolna Megyei Vállal­kozásfejlesztési Alapít­vány Vállalkozói Köz­pontja által megrendezésre kerülő konferencia alcíme: „A víz szerepe a gyógyá­szatban". A rendezvény fővédnöke dr. Betegh Sán­dor, a Danubius Rt. el­nök-vezérigazgatója, a konferencia tudományos elnöke dr. Fluck István, a Magyar Balneológiái Egyesület elnöke. A ren­dezők pedig a Talizmán Egészségügyi Szolgáltató Kft. és a Gemenc Expo Vá­sárszervező és Kereske­delmi Egyéni Cég. Német nyelvű szentmise Griesheimből, Gyönk testvérvárosából július 5-én, vasárnap délután 14 órakor érkeznek az ottani Szent István Kör tagjai, Anton Keindl vezetésével. A szentmisét Anton Ke­indl atya tartja németül, melyen a Szent István Kör énekkara ugyancsak né­metül énekel. A misét kö­vetően a lelkészség épüle­tében a gyönki katolikus hívek látják ókét vendégül. Megalakult a gáztársulás Sárpilisen az önkor­mányzat képviselő-testü- lete csütörtökön tartotta soros ülését. Ezen a szociá­lis bizottság elnöke be­számolt az elmúlt évi te­vékenységéről, ismertette a szociális segélyben rér szesülők számát, a kifize­tett segélyösszegeket. Megszületett az egyik legfontosabb döntés is, mégpedig az, hogy meg­alakult a gáztársulás. A képviselő testület 50 ezer forintot állapított meg a lakossági hozzájárulás összegeként. A gázvezeték kiviteli terve már kész, a költségvetés készítése fo­lyamatban van, ehhez kel­lett a testületi döntés. A kábeltévé kiépítésére aján­latot kapott a hivatal egy magánvállalkozótól és er­ről tájékoztatták a testüle­tet. Végeredményben dön­tés olyan értelemben szü­letett, hogy amennyiben az elkövetkező ülésen ked­vező ajánlatot tesz a vál­lalkozó, elképzelhető, hogy elkezdik a kábeltévé szerelését. Életveszélyessé vált ingatlanban lakó két­gyermekes családról dön­tött a testület: ideiglenesen megoldást kell találni az elhelyezésükre. Két alter­natívát dolgoztak ki. Egy ház megvásárlása lenne az egyik, átmenetileg vagy ideiglenesen, illetve hoz­zásegítenék a családot ah­hoz, hogy kedvező bankhi­tellel, községi támogatás­sal lakásépítéssel megold­ják problémájukat. Simon­tomyáról Barcelonába Tegnapi hírünkkel ellen­tétben július 7-én reggel fél 8-kor búcsúztatják a si- montornyai községháza előtti téren a barcelonai ohmpiára futó tizenkét ál­talános iskolást és kísérői­ket. Ekkor köszönik meg a vállalkozáshoz nyújtott támogatásokat is. gazdaságélénkítéshez türelem kell” Interjú dr. Holló Zsuzsannával, az MVA ügyvezető igazgatójával Tegnap a Tolna Megyei Vál­lalkozói Központ vezetőivel tárgyalt dr. Holló Zsuzsanna, a Magyar Vállalkozásfejlesz­tési Alapítvány (MVA) ügy­vezető igazgatója. Ebből az al­kalomból kértünk tőle rövid interjút: —- Minek köszönhető a látoga­tása? — Valamennyi, az ország­ban működő vállalkozói köz­pontban jártam már, csak itt nem. Egyébként a Tolna Me­gyei Vállalkozás-fejlesztési Alapítvány kuratóriumának meghívására jöttem, mégpe­dig azért, mert most nagyon sok megbeszélni, egyeztetni való témánk adódott. A vál­lalkozói központok első há­romnegyed éve a bevezetés, szervezetépítés, felkészülés időszaka volt és több pénz­ügyi támogatási konstrukci­ónk csak most indul be. Az erre vonatkozó helyi és köz­ponti stratégiákat egyeztetni kell. — Konkrétan milyen pénzek­ről és stratégiákról esett szó? — Közismert, hogy most indul a micro-credit hitelezés és itt Tolna megyében a Ke­reskedelmi Bank által kezelt Phare-hitelek kihelyezése is. Ennek a megyének az üzleti terve például jelentős priori­tást ad a mézőgazdasági ter­melésnek, meg kell tehát be­szélni, hogy ez hogyan kap­csolódik mondjuk a micro-credit hitelekhez. — A kívülállók - és főleg a vállalkozók - számára úgy tűnt, hogy sokat késnek az előre beha­rangozott hitelkeretek. Mi ennek az oka? — A pénz már rendelke­zésre állt korábban is, de a ki­helyezésnél igen nagy a fele­lősségünk nekünk és a helyi vállalkozói központoknak egyaránt. Éppen ezért min­denre kiterjedő alapossággal kellett a kihelyezést előkészí­teni, a felhasználás szabályait kidolgozni, nem beszélve a helyi apparátusok, alközpon­tok, szakemberek felkészítésé­ről. Igaz, erre a munkára fél évet terveztünk és közel há­romnegyed év kellett hozzá, de ma startra kész valamennyi programunk. — A vállalkozói hitelek neu­ralgikus pontja a fedezethiány. A kormány most döntött a Garan­cia Részvénytársaság létrehozá­sáról ennek megoldására. Kapcso- lódik-e a MVA ehhez valamilyen formában? — Nekünk két önálló ga­rancia-alapunk működik, az egyik csak a Start-hitelhez ve­hető igénybe, a másik pedig a Phare-garancialap, amely mindenféle hitelhez igényel­hető, kivéve a Phare-hitelt. Ez utóbbi azért van így, hogy ne legyen dupla támogatás a Phare részéről, hiszen a hitel maga is kedvezményes. A Ga­rancia Rt-ről szóló kormány- döntés még friss, érdemben még nem foglalkoztunk vele, a csatlakozásról ugyanis csak a kuratórium dönthet. A MVA soron következő kuratóriumi ülése valószínűleg foglalkozik majd ezzel a témával és el­dönti, hogy csatlakozik-e vagy a saját garancia-alapjait fej­leszti tovább. — A vállalkozói központok há­lózata - köztük a Tolna megyei - hogyan váltotta be a hozzájuk fű­zött reményeket? Elégedettek a működésükkel? — Hat megyében működik vállalkozói központ, de már 18-ban alakult helyi vállalko­zás-fejlesztési alapítvány. An­nak örülünk leginkább, hogy a helyi erők egyre nagyobb szerepet vállalnak ezek fej­lesztésében, finanszírozásá­ban. Tolna megyében ponto­san az üzleti tervnek megfele­lően halad a program, ebben a tekintetben tehát elégedettek vagyunk az itt folyó munká­val. Amit célként még megfo­galmazhatok: az alközpontok aktivitását, önállóságát feltét­lenül növelni kell. Hozzáte­szem: a vállalkozói központok hálózata indulási szakaszban van. Szeretném, ha mi sem lennénk önmagunkkal és a környezetünk sem lenne ve­lünk szemben türelmetlen. A vállalkozásfejlesztéshez, gaz­daságélénkítéshez idő, türe­lem kell. - áa ­és két gyermekemmel - meg a mamával együtt nemrég ér­keztünk a partra. Bálint Andrásék két hetet töltenek a szülői háznál, s Kánikula, Domboriban is Amikor a hőmérő higany­szála közel jár a 35 fokhoz, akkor már jóindulattal sem beszélünk melegről, inkább kánikulát emlegetünk. A leg­jobb ilyenkor a strandokon, vagy folyók, patakok hűs vi­zében megmártózva felüdü­lést keresni. Sajnos ezt nem mindenki teheti meg. A káni­kulával egyidejűleg azonban „kitört" a szabadság szezonja is, amikor pihenéssel, szóra­kozással töltik a szabadidejü­ket az emberek. Domboriban, a kompkikö­tőtől nem messze, bográcsban rotyog a gulyás, finom illatá­val betölti az egész környéket. Bálint András serénykedik a bogrács körül, készíti az ebé­det. — Budapestről érkeztünk Bonyhádra a szüléimhez. A családommal - feleségemmel most úgy döntöttek, hogy ki­rándulnak, fürdenek, szóra­koznak. Az üdülőtelep is benépe­sült, itt a hétvége, a városból aki csak teheti - igyekszik a vízpartra. -p.t.— Fotó: Kispnl Marin Elet a szabadstrandon Nyári diákmunka - takaréklángon A középiskolás Gabi tavaly nyáron egy maszeknál dolgozott. Afféle lóti-futi volt, csinált min­denfélét, de legtöbbször persze mosogatott, meg felmosott, meg bújkált, ha „gyanús" - például el­lenőr - külsejű egyének jöttek arra. Merthogy nem volt hivata­losan bejelentve. Elég jól keresett, az ó megítélése szerint - 10 ezret egy hónapban -, igaz, a munka­idő sem 8 óra volt. Idén is szívesen ment volna „melózni", de manapság az efféle munkához is szinte ajánlólevél, támogató szükséges, mire felesz­mélt, már megelőzték. A nyári szünet, mely a diá­kok szerint túl rövid, a fel­ügyeletüket elég keservesen megoldó szülők szerint pedig túl hosszú, remek alkalmat te­remt arra, hogy a csemete egy kicsit megismerkedhessen a munkával. Ezt természetesen a na­gyobbacskákra vonatkozik, a 13-14 évesekre és a középisko­lásokra. A szülők szívesen küldik el a gyerekeket pár hétre dolgozni, ők pedig szí­vesen mennek, mert társaikkal együtt lehetnek, „jó mókának" tűnik a dolog, és általában a keresett pénzt saját céljaikra használhatják. Úgy tűnik azonban, hogy újabban nem ilyen szép kerek a történet, valami hiányzik a dologból. Mégpedig a mun­kahely. Körkérdés formájában ér­deklődtünk néhány szek­szárdi üzemnél, vállalatnál, amelyek régebben rendszere­sen foglalkoztattak diákokat: ezen a nyáron hogyan alakul a foglalkoztatás? A Söripari Vállalatnál dol­gozik két 15 fős diákcsoport, elsősorban az alkalmazottak gyermekei. Többet azonban nem vesznek fel, az adódó munkát ők is bőven ellátják. Üres üvegeket válogatnak. A posta nem alkalmaz diá­kokat. A létszámuk teljes, nincs olyan munka, amelyhez külső segítséget kellene igénybe venni,' mondják. Ki­véve a hírlapkihordást. A strand sem alkalmaz diá­kokat idén. Mint elmondták, megszűntek azok a munkakö­rök, amelyekben foglalkoz­tatni tudták volna őket. A Szekszárdi Húsipari Vál­lalatnál sem más a helyzet. Régebben, kampányszerű munkák idején felvettek diá­kokat, itt is elsősorban az al­kalmazottak gyerekei közül, de most örülnek, ha saját dol­gozóiknak jut munka, nem kell hozzá külső segítség. A tejipari vállalatnál is azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a saját embereik győzik a mun­kát maguk is. Kérdezem Gabitől, hogyan sze­rezte tavaly a munkát. A barát­nője, a tulaj ismerőse ajánlotta be, mint abszolút megbízhatót. Gyárba, üzembe nem szívesen menne, egész nyárra, mondja, de két-három hetet azért kihúzna. Kellene a pénz. Nyaralni nem megy a család, ó pedig szívesen töltene néhány napot a Balatonon a barátaival. Tavaly is arra köl­tötte a pénzt, és nagyon jó volt az a néhány nap „aranyélet". Annak okát, hogy miért nem alkalmaz diákokat a cé­gek zöme, nem kell sokáig ku­tatni. Bár már mindenki ezer­szer hallotta, hogy nehéz helyzetben van a gazdaság, nem mozdul, stb., a kihatásai még ilyen, az ország gondjai­hoz képest kicsiny ügyben is érezhetőek. A vállalatok taka­rékoskodnak, kétszer is meg­gondolják, mire adjanak ki pénzt. Még egy fontos momentum. Az országban mintegy 600 ezer munkanélküli van. Ha valahol emberre van szükség, nem kell sokat töprengeni azon, hogyan töltsék be. Szezonális jelleggel kisipa­rosok, kiskereskedők is al­kalmaznak ugyan diákokat, de erről adatokat szerezni nem nagyon lehet a nagyság­rendre vonatkozóan. Ezek az „ügyletek" általában ismeret­ségi körön belül zajlanak, s legtöbbször „zsebből" fizetik az ifjú alkalmazottat. A nyári diákmunkának pe­dig megvan a romantikája. Magam is részese voltam an­nak idején, tapasztalatból tu­dom. Az ember belemerült a felnőttek világába egy időre, ami annyira más volt, hol vonzó, hol taszító, de min­denképpen más, és ezért ér­dekes. Ha szerencséje volt az illetőnek, akkor élvezte amit csinált, és jóleső érzéssel vágta zsebere saját maga kereste fo­rintjait. Persze voltak „elret­tentő példák" is. Amikor a zöldfülűt felvilágosították az öreg rókák, hogyan kell úgy tenni, mintha dolgozna, vagy arra használták, hogy a boltba rohangáljon. Gabi azt mondja, élvezte a dol­got tavaly. Kapott borravalót is, meg ehetett-ihatott, persze nem nyakló nélkül, csak úgy „normá­lisan". Persze azt nehezen tudná el­képzelni, hogy egész életében ezt csinálja. Ha majd leérettségizik, tovább akar tanulni. A tapasztalatok minden­esetre azt mutatják, hogy mos­tanság diákmunkaerőként sem könnyű elhelyezkedni, és persze nemcsak Gabinak. venter A huszonkettes csapdája Mivel egyre nyomasztóbb az a tudat, hogy lassan törzs- gárdatag vagyok a Munkaü­gyi Központban - ügyfélként - és hónapról-hónapra me­gyek haza minden biztatás nélkül, továbbá naponta bön­gészem hiába az álláshirdeté­seket, hát gondoltam egy na­gyot! Mindenféle előzetes tré­ning nélkül, tisztán önerőből kapartam össze a maradék önbizalmam morzsáit, és azt mondtam magamnak: „Ide fi­gyelj kispajtás! Annyian vál­toztatnak manapság profilt, próbálkozz te is valami más­sal, képezd át magad!" Beláttam, hogy ez az egye­düli megoldás, mert ahogy telnek a hónapok egyre inge­rültebb, idegesebb vagyok, tü­relmetlenebb, és kezdek irigy lenni minden emberre, aki „normális" életet él, állása, van és közösségben telnek a napjai. Én egy nagy iparvá­rosból kerültem Szekszárdra, gépipari technikumba jártam, így hát úgy gondoltam, hogy ha elvégeznék egy kereske­delmi tanfolyamot, jelentkez­hetnék olyan álláshirdeté­sekre, ahol műszaki és keres­kedelmi végzettség is szüksé­ges - talán lenne némi esé­lyem. Nagyon megörültem az •egyik lapban közzétett, a Bajai Kamaránál induló külkeres­kedelmi közép- és felsőfokú tanfolyamnak. Nosza rajta! Mint a hirdetésből megtud­tam, a tandíjat a munkanélkü­liek visszaigényelhetik. Na­pokon keresztül örültem, hogy végre újra van valami célja az életemnek, tanulok majd, mint a megszállott és ta­lán már közben is lesz mun­kám, ha elmondom, hogy tan­folyamra járok. Mint megtudtam, a tanfo­lyam díja 60.000, azaz hatva­nezer forint. Előre kell befi­zetnem és azután igényelhe­tem vissza a pénzt. Mint kide­rült: a Bács megyei munka- nélküliek számára az ottani Munkaügyi Központ előlegezi ezt az összeget, s csak akkor kell a munkanélkülinek visz- szafizetnie, ha nem végzi el a tanfolyamot, illetve ha nem tesz sikeres vizsgát. A Bajai Kamara tájékoztatása szerint a Tolna megyei Munkügyi Központ mereven elzárkózott az ilyen megoldástól. Azért még volt bennem egy szikra remény és érdeklődtem ott is. Biz' Isten, ha lenne elfekvő 60 ezer forintom, még így is be­levágnék. De kérdem én: hány olyan munkanélküli lehet a megyénkben, akinek a taka­rékban ennyi félretett pénze lenne és csak azt várja, hogy mikor fektetheti be egy olyan tanfolyamra, melynek elgon­dolása szerint hasznát látná? Kész. Oda a sok remény. Közel egy évi munkanélküli segélyem ez az összeg. Ha nélkülözni tudnám, nem jár­nék havonta az úgynevezett „TORONY"-ba, szégyen­kezve, szemlesütve és mégis mindig bizalommal, remény­nyel. Tehát tisztelt munkanélküli társaim! Jó, ha tisztában lesz­nek azzal, hogy csak azok az átképzési tanfolyamok ingye­nesek, melyeket a Munkaügyi Központ indít. Az összes többi önerőből induló képzés, és csak az vághat bele, akinek van rá pénze. Visszaigényel­hető a tandíj, de én már ta­pasztalatból tudom, hogy ami igényelhető, adható stb. - az nem biztos. Tehát ilyen hirde­tések láttán csak azok re­ménykedhetnek, akiknek van 60-70 ezer forintjuk az átkép­zésre. De ők éppen másba is befektethetik és nincs szüksé­gük arra, hogy iskolapadba ülve tanulással változtassanak az életükön. Akinek van pénze, nem szorul rá, hogy átképezze ma­gát. Akinek meg nincs, az nem is tudja magát átképezni. Ez valahogy tényleg a 22-es csapdája. Elek Ágnes Termálvizet találtak Bonyhádon Már több alkalommal is írtunk arról a munkáról, me­lyet a bonyhádi Shell kút mögötti szakaszon végez­nek a szakemberek. Nos, a bonyhádi termálkút fúrása, a melegvízkutatás befejező szakaszához érkezett. A Szépvölgyi-dűlő szélén me­legvizet találtak, mely több 50 fokos, s most laboratóri­umi összetevőinek elemzése következik. A vízkutatás eredményei­ről, a fúrás szakaszairól és az elért eredményről, vala­mint az ezzel kapcsolatos fejlesztési lehetőségekről a fúrást finanszírozó kft. veze­tői és tagjai július 8-án, (szerdán) 16 órakor a hely­színen (Shell kút mögötti fú­rótorony) tájékoztatják a sajtó képviselőit és a város érdeklődő ’polgárait. Ha ezen a napon esne az eső, a tájékoztatóra a városi műve­lődési központ előcsarnoká­ban kerül sor.-szs-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents