Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-22 / 172. szám
4 «ÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1992. július 22. A szövetkezés esélyei Nakon Jól képzett, sokoldalú szakemberek kellenek Két hét karbantartás a Pátriánál Munkaszervezési intézkedés A vagyonnevesítést követően a munkahelyi kis közösségek tanácskozásain a naki termelőszövetkezet tagjai úgy döntöttek, hogy együtt maradnak. A szövetkezésben látnak esélyt arra, hogy családjuk jövőjét biztosítsák. A falu létét a termelőszövetkezet jelentette eddig is. Gyakorlatilag semmilyen más munkahely nincs. Az önálló gazdálkodáshoz többek között hiányzik a tőke. Ezért döntöttek az együttmaradás mellett. Talpon maradni nem köny- nyű, mint ez kiderül a válaszokból, amit kérdéseinkre Kiss József, a szövetkezet elnöke adott. — Tudnak-e majd munkát adni az emberekének az új szövetkezetben? — Biztos vagyok benne. Készültünk is a változásra, sajnos néhány leszázalékolási ügy is folyamatban van. A mezőgazdasági munkában könnyű megrokkanni. Nemrég számítottam ki, hányán is vagyunk. A téesznek van 298 tagja, ebből aktív 99, rendszeresen dolgozik 84, a többiek táppénzen vagy gyesen vannak, a többi nyugdíjas. A tizennyolc alkalmazott közül 15 dolgozik. Ennyi emberre a kétezerötszáz hektár megműveléséhez szükség is lesz. Kellenek a több szakmához értő, fegyelmezetten dolgozó emberek. Képzésükről folyamatosan gondoskodunk. Szorgalmas munkával értük el az eddigi eredményeket is. — Mi a legnagyobb gondjuk? — A kintlévőségeink. Még tavalyról tartozik nekünk a kaposvári húskombinát 14 millió forinttal, ami már aligha térül meg teljes egészében. A múlt héten Pécsett az egyeztető tárgyaláson szó volt egy 900 milliós kormánygaranciáról, de hogy megkapták volna erről nem tudok. A szekszárdi húsipari 15 millióval tartozik. Ha mi eladunk valamit, várhatunk a pénzünkre egy-három-hat hónapot, de vásárolni már csak készpénzért tudunk. Mi még bírjuk, de sok téesz már nem, hogy mindig a termelőn csattan az ostor. Július tizenkilencedikétől két hétre leállt a Pátria RT. dombóvári nyomda-üzeme. A kétszáthetven dolgozó többsége szabadságát tölti. Szerencsére - pontosabban a jó munkájuknak köszönhetően - nem kényszer-leállásról van szó, hanem munkaszervezési intézkedésről. Az igaz, hogy nem a nyár a nagy megrendelések időszaka, éppen ezért időzítették erre a két hétre a karbantartást és felújítást. A kétszázhetven dolgozó többsége szabadságának egy részét tölti, de a TMK-sok dolgoznak. Ez alatt az idő alatt végzik el például egy gép teljes felújítását, annak mindenképpen állnia kellene ez idő alatt. Ugyancsak zavarná a munkát az üzemcsarnok padozatának javítása, felújítása. Erre az időszakra állapodtak meg a külső cégekkel is, végre átalakítják a lapostetőt - ami tulajdonképpen sosem volt jó - sátortetőssé. Természetesen dolgozik a kereskedelmi részleg is, úgy ellátták őket termékeikkel, hogy a vevők kiszolgálása zavartalan a két hét szünet alatt. Dalmadi adomány A Magyar Vöröskereszt Dombóvár és Környéki Vezetőségéhez folyamatosan érkeznek az adományok a menekülteknek. A két héttel ezelőtti egy napos akció eredménye kisebb volt ugyan a vártnál, de azóta hozzák a segítőkész emberek az adományokat. Az akcióban a legnagyobb értékű segítség a dalmandi vöröskeresztes alapszervezettől származó ötezer forint készpénz volt. Egy magát megnevezni nem kívánó magánszemély ötszáz forintot adott. Mintegy öt zsák ruha gyűlt össze azon a napon. Ezt eljuttatták a nagyatádi menekülttáborba. A városban is élnek - mint már szóltunk róla - a volt Jugoszlávia területéről elmenkült családok. Ókét tulajdonképpen folyamatosan tudják támogatni az adományokkal. A Vöröskereszt a család létszámától függően havonta, háromhetetente ad élelmiszercsomagot, ami olajból, marhahús- konzerből és cukorból áll. Krimikrónika Jó hír Minden jel szerint a bűnözők is szabadságra mentek, legalábbis Dom- bóvárott és környékén. A legutóbbi krónika óta, vagyis egy hét alatt alig történt bűncselekmény a rendőrkapitányság illetékességi területén. Betörés Kocsolán Három bolt kipakolóit keresik most gőzerővel a rendőrök. Keddre virradó éjszaka törtek be a kocso- lai boltba. Ezt megelőzően pedig a kertvárosi és kórházi élelmiszerboltot látogatták meg éjszaka a tolvajok. Amatőrök Nem sikerült egy dombóvári telefonfülke kifosztása. Ismeretlen tettesek, igencsak amatőr módon próbálták megszerezni a remélt pénzt. Nem igazán vigasz, hogy nem jutottak hozzá, mert az esetenként életmentő telefont azért tönkretették a vandálok. Ik. T / • Nyári séta © Hőség, kánikula, szabadság. Az aszfalton különösen meleg van, ezért jól esik a frissítő. A séta a szabadban még mindig jobb, mint főni a panelban. Képeink Dombóvár belvárosában készültek. Piaci pillanatkép, hétköznap délelőtt Nemzedékek sétája Egy kis hűsölés a városközpontban Galéria Gunarason Rajztanár, grafikus, vállalkozó Nemcsak saját munkáit mutatja be Szentkirályi Attila ' ' Hl | $ iíZVífv 'M S&Mmi fögüsSPifiSggll11 Még csak félig, háromnegyedig kész a kedves, egyszerű nyaraló Gunarasnak egy rendezett kis utcájában. A házigazda Szentkirályi Attila rajztanár, grafikus, festő, éppen konyhaberendezést készít szép, kékesszürke dekorációs lemezekből az étkezőfülkébe. A minigaléria hallja egyúttal élete első műterme is lesz. * — Kérem mutassa be magát az olvasóknak. — Négy éve élek Dombó- várott, egyenesen a szombat- helyi főiskoláról jöttem. Történelem, népművelés, rajz szakon végezetem. Nagyon megszerettem a várost, az itt élő embereket, Szombathelyen valahogy nem éreztem otthon magamat úgy, mint itt. — Inkább rajzolni szeretek, mint festeni. A Zrínyi általános iskolában tanítok, szeretem a gyerekeket, a munkámat. — Hogyan született a galéria ötlete? — Természetesen én is szeretném a munkáimat bemutatni a nagyközönségnek, ezért gondoltunk először arra, hogy az épülő nyaraló lehet egyúttal bemutatóterem is. Ebből már kézenfekvő volt a folytatás - hiszen itt adott az idegenforgalom -, hogy akkor árusítsuk is a képeket. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a saját dolgaimat forgalmazom, más műtárgyakat is lehet kapni a galériában. Most is vannak nagyon szép, értékes művek, például Würtz Ádám, Borsos Miklós, Szabó Vladimir grafikák, és néhány múltszázadi olajfestmény. — Az árak? — Közel negyven százalékkal alatta tudok maradni a Képcsarnok árainak, a maiaktól - beleértve az én képeimet is - zsűrizett műtárgyakat forgalmazok. Grafikákat már kétezer forinttól lehet vásárolni. Általában négy óra után, ha vége a strandszezonnak, jönnek az érdeklődők és vásárlók, ezért csak délután tartunk nyitva. Nagyon bízom benne, hogy van igény az igazi művészet iránt. Még nagyon kezdő vagyok, hiszen júniusban nyitottunk. Természetesen sem a tanítást, sem a festést, rajzolást nem akarom abbahagyni. Még nem beszéltem az igazgatómmal, de bízom benne, hogy tudunk olyan órabeosztást összeállítani, hogy mindenre jusson az időmből, természetesen a családra, a pici lányomra is. * Kevés a bútor a „hallban", tágasnak tűnik a valójában kis tér is. Az egyik széken gyönyörű kézimunkák, hímzések. Az éppen jelen lévő édesanyjának munkái. A szemközti falon saját grafikák, festmények. Ha vásárolnék, biztosan a különleges szépségű természtetfo- tók közül választanék. Ezeket Szentkirályi Attila a gyerekekekkel tett erdei túrák, kirándulások során készítette. Jó nekik, hogy ilyen tanáruk is van. Sattendorfi napló Június 29-én dombóvári fiatalok egy kis csoportja'indult el az ausztriai Sattendorf felé, egyhetes nyári tábozozásra. Az autóbusznyi fiatalt Far- kasdi esperes-plébános vezette. (Második rész) Pontban 7 órakor indult a busz Dombóvárról, a templom mellől, amit senki sem késett le. Kaposváron keresztül utaztunk, Zalaegerszegen tartottunk egy félórás pihenőt, mialatt fagyiztunk. Tizenegy óra körül értük el a határt Rá- bafüzesnél, ahol csak az én útlevelemet kellett keresni. Ettől eltekintve minden különösebb komplikáció nélkül átjutottunk. Ausztriában tizenkét alag- úton mentünk át. Ebédszünetet a Twinbergen, egy „Sonnenturm" nevű kilátónál tartottunk, ahol szinte csak magyarok voltak. Borka és Norbi rögtön nekikezdtek az ismerkedésnek, mondván, hogy nyelvgyakorlás szempontjából szükségük van rá. Ez eddig rendben is lenne, igen dicséretes a szorgalmuk, de akkor miért magyar lányokkal ismerkedtek? Mikor már éppen elindultunk volna, Zsuzsának eleredt az orra vére. Szerencsére volt egészségügyis is a társaságban, így ezt a gikszert is sikerült kiküszöbölnünk. Még körülbelül 100 km-t utaztunk ezután. Az út hátralévő részét Karesz gitározása mellett akív énekléssel töltöttük. Öt órakor érkeztünk Sattendofba, ebbe a gyönyörű kis karintiai gyöngyszembe. Sajnos a busz nem tudott felkapaszkodni ahhoz a házhoz, ahol a szállásunk volt, így a csomagjainkat saját gyenge kezeinkkel kellett felcipelni. Kisebb-nagyobb viták után megtörtént az elosztás is. Én a kispapunkkal, Köbli Gáborral kerültem egy szobába. Igazán úri dolgunk volt, mert míg mi ketten voltunk együtt, a többiek nyolcán. Miután mindenki elhelyezkedett és lemosta magáról az „út porát", 1/2 7-kor vacsoráztunk. Utána körülnéztünk a környéken, lementünk a vízpartra a bátrabbak még füröd- tek is, és gyönyörködtünk a csodálatos panorámában. Kilenckor volt közös esti ima. Ezt beszélgetés, éneklés, viccelődés, szóval buli követte éjjel tiezenegyig. így ért véget az első nap. (Folytatása következik) Nyers Tamás Kocsis Margit emlékezete Példa lehetne valamennyi veszekedős önkormányzat számára a kurdiak döntése, amellyel azt az utcát, ahol az iskola van, a néhai tanítónőről, Kocsis Margitról nevezték el. A mai felnőttek őrá alig emlékeznek, de a legendájára annál inkább. Tizennyolc évesen került a faluba a képesítő után, és aztán ott élt haláláig. Nem ment férjhez, nem volt saját családja, csak a falunak, a gyerekeknek, a tanításnak élt. Ä mai nagyszülőkig bezárólag nemzedékeket tanított meg a közszeretetnek örvendő tanítónő írni, olvasni, becsülettel dolgozni, szépen élni. Jó lenne ismerni azt a titkot, amellyel elérte, hogy emléke máig él azokban, akik között tartalmas, s környezete számára máig példaértékűnek tekintett életét töltötte.
